Szerelmes, trón körüli bonyodalmas, kosztümös, testvéres.

A de Mailly-Nesle nemesi családba öt lány született. A szüleik miatt sokat vesztett a család a fényből, a lányokat nagynénjük vette gondozásba. A legidősebbet hamar férjhez adta egy rokonhoz, kettőt egy zárdába küldött, a szebbeket maga mellett tartotta. Louise anyósa halála után átvette annak udvarhölgyi szerepét, és belekeveredett a Versailles világát alkotó politikai, szerelmi intrikákba. Szép volt, csendes, ezért figyelt fel rá a királyi tanácsadó, Fleury bíboros. Ő alakította úgy az eseményeket, hogy Louis királynak megtetsszen a nő, és ő legyen a királyi szerető. Louise nagyon szerelmes is lett. Húga, Pauline addig nyúzza, amíg maga mellé veszi a zárdából. Elszeretné tőle a királyt is. A másik három lány férjhez megy, de Versailles vonzása őket is utoléri, és dönteniük kell, hogy beállnak-e a királyi szeretők sorába.

Bár a tartalomleírásból nem lehet kivenni, de nem elsősorban szerelmes a regény. Ugyan királyi szeretőkről szól – a pikantériát az adja, hogy e lányok nemcsak vetélytársak, de nővérek is. Nem mintha egyszeri eset lenne ez a történelemben: Boleyn Jane ágyából Tudor Henrik ment Boleyn Annához – de nem a szerelmi kapcsolatoké a teljes fókusz.

A lányokon, az egymás közti kapcsolataikon, a politikai – társadalmi szerepükön legalább akkora, sőt, nagyobb a súly, mint a szerelmi életükön. A lányok nagyon mások, így mást kezdenek a helyzetükkel és magukkal is. Ami az olvasónak is érdekes, hiszen abban a korban egy nőnek nem sok lehetősége volt. Itt megmutatja a szerző, hogyan és mennyit tudtak boldogulni. Lett, aki boldog volt feleségként és anyaként, egy erélyes úrinő. Volt, aki szintén megmaradt a nőknél elvárt szerepkörnél, csak a boldogságot nem a férje, hanem a szeretője oldalán lelte meg. De volt, akinek fontosabb volt a saját egyéniségének elfogadtatása, a történelemre gyakorolt hatása. Versailles tele volt összeesküvésekkel, pletykákkal, játszmákkal – minden típus vívhatta a maga harcait, és ez érdekes volt.

Fejlődnek, alakulnak a jellemek a történet során. Igaz, nekem nem tetszett, amerre. A hatalom megront, itt nagyon igaz. Vagy összetör, erre is van példa. Tetszett a könyv, de egy-egy ponton eljutottam odáig, hogy ellenszenves lett egy-egy nővér. Aki meg végig bírta a szimpátiám, a végére annyi gyászt kapott a nyakába, hogy már csak sajnálni lehetett.

Jól van szerkesztve is: a lányok mesélik el felváltva a történetük. Vannak néha átfedések is, és az kifejezetten izgalmas, ahogy ugyanazt a helyzetet nagyon másként látták és élték meg. Ezek mozgatják a nővérek közti dinamikát, ami végig megmarad. Még a halálon túl is.

Talán kicsit zavaros is, ha sok én-elbeszélő van, akkor a keret miért olyan, amilyen. Mert tulajdonképpen a negyedik lány, Hortense már idősen emlékezik vissza a múltban történtekre. De aztán mégsem ő a fő elbeszélő, talán ő kapja meg legkevesebbszer a szót.

Tetszett az is, hogy át tudja adni a szerző a kor hangulatát és erkölcseit. Akinek nem tiszta, hogy nézett ki a királyi szeretői rendszer a franciáknál, innen megtudhatja és megértheti. Mai aggyal fura, de a franciáknál ez cím volt. Királyi szeretőnek lenni irigyelt volt.

Szórakoztató regény, könnyed és olvasmányos végig. Az udvari intrikák, a nők érzelmi élete a fő szála, így sem a nyálas szerelmi történet, se a mélyebb történelmi politika nem jellemző.

Alapvetően nekem tetszett, ha a nyomorúság a végére meg is feküdte a gyomrom.

A király kurtizánjai - Mint történelmi romantikus: 75% nem nyálas, kort is felvillantja, karakterközpontú, korrekt.

Szubjektíven: 70% a vége nem tetszett. Addig elszórakoztatott: érdekek vannak, nem nyál.

Családi titkos, rejtélyes halálesetes, öröklős.

Manuel sikeres író, aki az új könyvén dolgozik. Nyugalmát egy hívás zúzza össze: férje meghalt. A fájdalom után a döbbenet tör a férfira: Alvaro egészen máshol volt, mint amit neki mondott. Kiderült, egy egész családot eltitkolt előle: Alvaro 3 éve megörökölte a márki címet apjától, és birtokot, családi vállalatot kapott hozzá – ő gondoskodott a családról, ahonnan a homoszexualitása miatt elüldözték. Manuelre hagyott mindent, aki leutazik megismerni a férje eltitkolt életét. Egy problémás családra bukkan, ahol halálos titkokat rejtegetnek. Manuel a titkok után ered, és rá kell jönnie, hogy Alvaro kisebb öccse, a kedvenc fiú talán nem túladagolta magát, hanem megölték. Alvarót is? Mindenki rejteget valamit, és a válaszok a múltban keresendők, miközben újabb gyanús halálesetek történnek.

Dolores Redondo spanyol krimiszerző, akinek a neve egyre jobban cseng külföldön is. Díjakat nyer, és már filmesítik is egyes történeteit. A legsikeresebb és díjnyertes krimi sorozata nálunk is kijött, kapható, ha a belőle készült film nem is elérhető.

A Navarra trilógia határozta meg azt is, mit várok ettől a könyvtől. Abban a hitben voltam, hogy megint egy fordulatos krimit kapok, amiben kiemelt szerepet kapnak a baszk, vagy egyéb spanyol hitvilági elemek. Hamar rájöttem, hogy a Mindezt neked adom nem ilyen. Ha a Navarra regények misztikus krimik, ez egy lélektani, családi krimi.

Ez nagyon látszik a tempón is. Hosszú könyv, számomra nagyon hosszú leírásokkal és elmélkedésekkel. A cselekmény nehezen halad előre ebből kifolyólag. Igaz, a történetben előre haladba némi gyorsulás észrevehető. A végére besűrűsödik, ott már pörögnek az események - a tetőpont valóban mindennek a kicsúcsosodása és hatásos is. De addig el kell jutni, ami most nem könnyű menet.

Ami könnyíti, Redondo könyveinek, ennek is, elég egyedi hangulata van. Van benne egy idegen íz, amit hajlamos mennék spanyolosnak nevezni. A katolikus értékek és a népi babonák különös együttélése benne van, ami a cselekményben is megjelenik, de a stílusjegyekben is érezni. Akinek ez a szín bejön, könnyebben áthalad a leírásokon is.

Redondo erős karakterépítő – ahol a cselekmény annyira nem kötött le, a szereplők le tudtak. Pedig nagyon sokan ellenszenvesek. Már szinte gonoszak. De bár szimpatikus, bár ellenszenves egy figura, Redondo odafigyel arra, hogy emberiek legyenek ezek a szereplők. Gyarlók, hibáznak – és mindenkinek igyekszik megmutatni, vagy legalább sejtetni, miért azt teszi, amit. Bűnök gyűltek fel, abban van különbség, kinek mennyi. Érdekes, de a gonoszak nekem emlékezetesebbek maradtak a pozitív szereplőknél. Alvaro nagyon remek embernek tűnik, és mégis Catarina (a sógornője) és az öreg márkiné a markánsabbak.

A krimi alapvetően beszélgetős. Manuel sokakkal beszél, akik emlékeznek – és az író ember (Manuel) lassan már célirányosan kérdez, felgöngyölítve a szálakat. Nem tipikus nyomozós krimi, a családi szál ahhoz nagyon domináns, és lelki oldalról közelít.

A vége, a csavar, ahogy minden összefügg, mi a nagy titok, ahonnan minden elindult – az nagyon tetszett. Még agyalós is, egy titok milyen következményekkel jár.

Jó könyv, tetszett is, de most nagyon nem találta el a hangulatom. Ez komor, belemélyedős.

Mindezt neked adom - Mint krimi: 80% egyedi a hangulata, emlékezetesek a szereplői, jut erős csavar a végére.

Szubjektíven: 65% sok tekintetben jó, de lassúnak éreztem. Valami pörgős jobban esett volna.

Kamaszos, szerelmes, iskolás, projektes, sérültes.

Egy francia középiskola idén megújul: HEIO programot indít. Ennek keretében sérült gyerekek is az osztályaikba kerülnek. Ilyen Vlad is, aki a születése óta a nyakára tekeredett köldökzsinór miatt mozgássérült. Humoros, kedves, jóképű srác, aki ülve minden lány álma, de rögtön kezdődnek a gondok, amint feláll. Itt is gyorsan beilleszkedik, barátai lesznek, és elkezd egy pályázatra kisfilmet is forgatni. Csak éppen az egyik lány a baráti körben, Lou komolyan megtetszik neki. De milyen esélye lehet a lány sportos barátja ellen? A tolószékbe kényszerült Mathilde haragszik a világra, de a színjátszó körben kap egy új esélyt a boldogságra. Said az arab származása miatt keveredik mindig bajba, de most Vlad személyében olyan barátot kap, aki átlát a zord felszínen és kihozza a legjobbat belőle.

Nem lep meg, hogy a franciák díjnyertes ifjúsági regénnyé tették a kötetet. Egyrészt, benne van az a plusz, amit a francia filmekbe is szeretek kiemelni. Olyan életöröm és stílus, amit a depresszióra hajlamos magyar agyam nagyon vonzónak talál. Ebben is van fájdalom és gond, de az álmok, a jövő, a hit mindezen felül tud emelkedni. Pozitív az egész.

Közben egy olyan ifjúsági történet, amiben minden fiatal megtalálhatja magát, miközben leckét kap empátiából is. Mert ugyan a kiemelt szereplők speciális problémával küzdenek, általában mozgásukban korlátozottak, mellette ugyanolyan gondjaik vannak, mint bármelyik másik kamasznak. Küzdenek a jó jegyekért, félnek, hogy a szerelmük nem viszonozza az érzelmeiket. Haragszanak, küzdenek, barátkoznak, elbuknak és győznek.

Tudom, gonoszság tőlem, de még az is jó, hogy ez regény, nem film. Mert így Vlad mosolya az, amit visz magával az olvasó és tudunk drukkolni neki. Filmen már láttam azt a sérülést, ami neki is van. És ha látnám is filmen ezt a történetet, bizony, ezt vinném magammal borzongva. És igen, arra nevelne ez a regény, hogy túllássak ezen a sérülésen, és lássam mögötte a szerethető embert, de könnyebb ezt megtenni a vizuális szembesülés nélkül.

Ezzel elértem a másik kritikus ponthoz. Ifjúsági regény, nem lehet nagyon reális a vége, de miért kellett ekkora happy end? Addig jól építkezik, de a minden szál tökéletes megoldása nekem a realitás rovására ment, nagyon. Példamesévé teszi a sztorit, a mesével a hangsúlyon.

Ifjúsági regény, ez látszik a szerkezeten is. Egyrészt, rövid. Mind az egész kötet, mind a fejezetei. Gyorsan végig lehet olvasni, annak is, aki nem szokott belemerülni egy történetbe. Ezt segíti a szerkezete is. Nem folyamatosan vesz végig egy időszakot, hanem egy folyamat tetőpontjait ragadja ki és ábrázolja. Látjuk az iskolakezdést, a barátságok kezdetét, egy-egy konfliktust – mintha minden átkötés ki lenne maradva. Nincs a megszokott folytonosság, linearitás, csak a lényeg van nagyon célirányosan.

A humora szerethető. Főleg szituációs poénok, és áthatja az a francia szellemiség, melyről fentebb már áradoztam. Bírtam a humoros mellékszereplőket, a kedvencem egyértelműen Flachard igazgatóhelyettes, aki sorozatfüggő. Azon nagyon készen voltam, amikor iskolai szünet után rákapott egy tini, gimis sorozatra, és onnantól kezdve abba képzelte magát és az iskoláját is a fejében…

Bár minimális fenntartásaim vannak, jó kis könyv volt ez, érdemes elolvasni!

Bicebóca szívek - Mint ifjúsági: 85% könnyen olvasható, laza a stílusa, de kemény témákat is feldolgoz szívvel.

Szubjektíven: 80% az irritált, ami a szerkezeti alap: a pillanatok kiragadása. Túl happy end is.

A Jaffa is meglepett - folytatódnak a túlélő mester, Bear Grylls ifjúsági sorozatai!

- Beck már a tizedik kalandjára indul, melyben egy hajókirándulás sül el rosszul, és egy lakatlan szigeten kell életben maradnia, és megmenteni a barátait. (A sárkány küldetés)

- A modern Dzsungel könyve történetben Mak visszatér a vadonba, hogy elefántokat segítsen megmenteni a vadorzóktól. Neki ez a második kalandja lesz, különben. (Vissza a dzsungelbe)

A kötetek még mindenhol nem elérhetőek, de a Libri a héten kihozta mindkettőt, és még akcióznak is a megjelenés örömére - vagyis, akinek bejönnek Grylls dolgai, legyen az ifjúsági sorozata, a felnőtt regényei vagy éppen a túlélő könyvei, most érdemes rájuk startolni!

Pszichológiai, bosszúállós, családi helyzetes.

Joseph sok mindent elveszett és feladott a betegsége miatt. Visszaadta a rendőrségi eseteit, és a felesége megbocsátását szeretné elnyerni, akit egy rossz percében óvatlanul megcsalt. Nagylányuk egyetemet nézeget, együtt vannak, így Joseph elkezd reménykedni. Egy rendőrségi ismerős zavarja meg, a véleményét kéri. Anyát és lányát ölték meg, vannak sátánizmusra utaló jelek. A lányt csendesen megfujtották, az anyát viszont összekaszabolták. Joseph nem akar már ilyeneken dolgozni, de a nyomozó tudja, mivel hasson rá. Joseph egyik egykori tanítványa az egyetemről rá hivatkozva szerzett állást, mint bűnügyi pszichológus, és csúnyán kijátszotta a rendőröket a sajtónak. Joseph ránéz az ügyre, elemezni kezdi a benne levőket, és párhuzamot von a környékbeli támadásokkal, miközben egy nem várt vészhelyzetet kell a családjában is megoldania.

Sikerült egy újabb sorozatot elkezdenem az utolsó megjelent részénél! Komolyan, kezdek kísértést érezni arra, hogy visszafelé haladjak ezekkel a krimikkel. A bűnügyet érteni fogom így is, az meg adna egy plusz élményt, hogy a magánéleti átívelős szálakat visszafelé ismerem meg. Gyárthatok így magamnak egy Rellik saját változatot.

De a viccet félretéve ez a sorozat 8. része, és az utóbbi napokban hátulról megkezdett sorozataival ellentétben ebben éreztem legjobban, hogy jobb lenne, ha az elejétől indultam volna neki. Nem a krimi miatt, azt tökéletesen lehetett érteni így is. A gyilkosságoknak és támadásoknak nem volt előzménye korábban, a krimi teljesen megáll így is.

A magánéleti szálak, valamint Joseph kapcsolata a rendőrséggel már más tészta. Tele van a kötet olyan részekkel, melyekről egyértelműen érzem, hogy utalás a korábban történtekre. Nem csak személyes kapcsolatokra, de bűnesetekre is. Értettem a lényeget így is, van annyi emlékeztető, hogy értsem a legtöbb utalást is, de akkor is! Nem szeretem, amikor ott az utalás, és nincs a fejemben az ismeret, amire utal!

Ami viszont tetszett a történetben, hogy egy más szemlélettel közelít a bűnesetekhez, ami nem is rémlik, hogy másban olvastam volna. Profilozás, de nem a megszokott módon. Akkor az elkövetőt mérik fel, és róla állapítanak meg egy csomó mindent. Joseph viszont az áldozatokat méri fel és ismeri meg. Nem is értem, ebből végül hogyan hozta ki a gyilkos portréját, és azonosította be, de nem is ez volt a lényeg. Az egyedi megközelítést, a profilozást tudtam értékelni eme logikai kapocs nélkül is.

Azt már kevésbé, hogy a semmiből érkezettnek éreztem a gyilkost és a személyét. Pedig nagyon eltaláltak voltak a gyilkos szemszögéből megírt betétek, volt bennük trauma, elferdült gondolkozás. De ez nem ért össze a jelennel, csak betétek maradtak, ezért is van egy kis hiányérzetem.

Cselekmény szempontjából egy kevésbé mozgalmas krimi, következtetésekre és beszélgetésre épül, de a végére több akció is történik. A korábbiakhoz képest túl sok is, egyszerre kapcsolt a szerző kettesből ötösbe.

A karaktereit különben okosan építi, komoly utat járat be a hősével.

Nem ez volt a mostanában olvasott legjobb krimi, de érdekes volt, és fogok még olvasni ilyet.

Altató - Mint krimi: 75% érdekes a megközelítés, a fordított profilozás. Könnyen olvasható, drámai.

Szubjektíven: 65% a szereplőket bírtam, a történet érdekes, de a megoldás logikája kevés.

A Gabo kihozta azt a dokumentumregényt, amit akár kriminek is nevezhetek, vagy emlékiratnak. És amit vártam, amióta tudtam, hogy nálunk is meg fog jelenni.

Douglas & Olshaker: Utazás a sötétség mélyére

Nem is igazán tudom, lehet-e cselekményről beszélni így előzetesen. Ki nézte tavaly a Mindhuntert? Én nagyon bírtam, és sikeres lett, hamarosan jön az újabb évada is. Az első évadának az alapötlete eme szerzőpáros Mindhunter című munkája volt - a sorozat sikerének volt hála, hogy évtizedes késéssel mi is olvashattuk. Az arról szólt, hogy született meg a BAU.

Ez a rész valamennyire folytatásnak is felfogható. A páros még többet megoszt a BAU működéséről - hogyan profiloznak és segítik a rendőrség munkáját sorozatgyilkosok elkapásában. Valamint, megint lesznek esetek, melyeket végigmesélnek.

A Mindhunter nekem tetszett, ehhez is nagy reményeket fűzök. És igen, direkt nem a magyar borítót csatoltam ide. Azt majd akkor, ha a kötetről mesélek :)

Kalandos, mágikus, életkérdéses, sorsfordító.

A Halhatatlanok kiváltságosak: örökké fiatalok, hatalmasak, erőteljesek. De mindennek megvan az ára is: mindannyian egy feladatot kell, hogy ellássanak. A Halál egy fiatal lánynak tűnik, aki minden élőhöz eljön egyszer. Van, akivel többször is akad találkája. Vidáman, kedvesen kíséri át a lelket a nap nélküli világba. Képes hosszú éveket várni egy velencei, rejtet szigeten, hogy a mágiával elrejtőzött lelkekért mehessen, amikor egy halandó végre kinyitja neki a kaput. Ráébreszt egy kamaszt az élet értelmére, miközben egy éjjel fogságba esnek, és egy banya szívét keresik. Ad egy esélyt egy popsztárnak, hogy annak szentelhess az életét, ami igazán számít. Nem siet, nem erőszakos, nem fenyegető. Neki van ideje. És egyszer mindenkiért el fog jönni.

Neil Gaiman sok mindenben otthonosan mozog. Ír urban fantasyt, modern mesét, vannak már szinte irodalomtudományra nyúló tanulmányai is. Idén a humorát is megmutatta, amikor az Agymenők egy részében vendégszerepelt. De amivel első körben megalapozta a hírnevét, az a képregényes világ volt.

A Sandman szép karriert befutott sorozat volt, amit magyarul kiadtak, nekem is megvan és szerettem. Abban találta ki a halhatatlanok feladatait és alakjait, ott az Álom volt a központi szereplő. De mellékszerepelt például Lucifer is, aki elunta a poklot és elment bulizni Los Angelesbe. Aki a filmes blogot is követi, nemrég írtam a sorozatról, ami ebből az ötletből nőtte ki magát, a Lucifer.

De a Sandman mellékkaraktere volt Álom húga, Halál. Aki saját történeteket is kapott, amiket a Fumax kiadott egy gyűjteményben. Először is, meg kell dicsérnem magát a kiadványt. Minőségi, öröm kézbe venni és lapozni. Minőségi lapok, színek, kötés. Nagyon tetszett.

Ahogy ezek a történetek is. Ha Gaiman novellaként írja meg, akkor is nagyon rá kattantam volna. Érdekesek, elgondolkoztatóak, és tele vannak tanulságokkal, ha kicsit is kinyitjuk rájuk a szemünk. Bár a Halál a fő karakter, sokkal inkább szólnak az életről és az emberekről. Hogyan érdemes élni, és hogyan kell felfogni a halált.

A történetek tele vannak ötlettel és humorral is. Akad feketébb, de kifejezetten bájos is. Némelyikben van mágia, mások nagyon hétköznapiak. De a lényeg változatlan: az élet érték, és egyedi, megismételhetetlen. Aminek a része a halál is, és ostobaság félnünk tőle. Úgysem menekülhetünk előle, akkor minek keserítsük vele a drága pillanataink? Az élet olyan sokszínű, minden pillanat lehetőség. És igen, vannak rossz napok is. De azok is kellenek – mert hogyan értékelnénk a szépséget és a jót, ha nem lenne bánat és rossz is?

Bár képregény, komplex szereplőket és konfliktusokat tud mozgatni. Ugyanúgy belefér a történetbe a kamaszkori életválság, mint a homoszexualitás felvállalása. Vannak gonoszabb karakterek, de nincs olyan gonosz, ami a nagybetűs Gonosz lehetne. Itt mindenkinek több oldala van, és ez a változatosság kiemelt is.

Még a rajzok is változatosak. Mivel Gaiman több grafikussal is közreműködött, a történetek vizualitása is más. Így a történetek mellett a képek is tanulmányozásra érdemesek, egyediek.

Én kifejezetten szerettem, és remélem, előbb-utóbb a Sandman is folytatódik!

Death - Mint képregény: 100% példaértékű. Gyönyörű kiadvány, okos és gyakran lírai történetek.

Szubjektíven: 100% mozgatta végig az agyam, miközben szórakoztatott is. A humora is ok.

A héten a Maxim kiadó tervezett megjelenései között szúrtam ki egy érdekeset.

RM Romero: A krakkó babakészítő

A történet félig mese, félig történelmi regény. A történet főszereplője egy baba, aki a Babák Földjén él. Karolina a barátjával, Fritzcel igyekszik véget vetni a háborúnak a patkányokkal. De egy mágikus szél elragadja a babalányt, aki a mi világunkban tér eszméletére. Egy krakkói babakészítő alkotása itt, és a férfi magával hordja a babát, aki szeretne hazajutni, és beszédbe elegyedik a készítőjével, akinek sok mindenben segít is. A babakészítő összebarátkozik egy zsidó származású hegedűjátékossal és kislányával. De a nácik jönnek, és a zsidók sorsa egyre kegyetlenebb. Karolina és a babakészítő segíteni akarnak.

Kicsit érzem benne a Diótörő örökségét, a Pinokkiót, amihez hozzájön a II. világháború. Érdekes lesz, remélem, jó is.

Az angol fülszövegben van egy jópofa rövid összefoglaló – különben angolul informatívabb a borító – amit nyersen fordítva ide tűzök:

A babák földjén él a mágia.

Az emberek földjén háború dúl.

Mindkettőben szenvednek.

De együtt van remény.

Őszre várható, de amíg nem előrendelhető, semmi se biztos. Azért reménykedem, hogy karácsonyra beszerezhető lesz.

Olasz, vetélkedős, történelmi, építészetes.

Firenze a gyapjúkereskedelemnek hála gazdag várossá lett. Hogy a világnak is megmutassák, mennyire feltörtek, a korszak legnagyobb templomát készültek megépíteni. Nem volt mindig egyszerű az építkezés: a felcsapó pestis, gazdasági válságok akadályozták a munkát. De az épület elkészült, egy ponton megakadva: a kupola. Senkinek ötlete sem volt, hogyan lehetne akkora teret lefedni. A tanács végül pályázatot írt ki, és két megoldás volt, melyet érdemes volt megfontolni. A két építész már korábban is vetélkedett ugyanazon állásért – a keresztelőkápolna bronz ajtajának elkészítéséért, ezúttal Brunelleschi lett a nyertes. Mániásan óvta terveit, és a kupola kezdett formát ölteni, hiába próbálták meg riválisai akadályozni. Ő lett az első építész, akit művészként ünnepelt a kora.

Már írtam, hogy a magyarul megjelent munkáiból ítélve Ross King szívéhez két korszak áll nagyon közel: a reneszánsz és az impresszionizmus. Bár évszázadok választják el őket egymástól, van egy közös pontjuk. Amiért én is rajongok a két korszakért. Olyan korszakok voltak ezek, amikor koruk legragyogóbb művészei egy helyen alkottak, és megváltoztatták az utánuk következő világot. Firenze, Párizs – mai napig szeretjük őket ezért, és azokért, akik benne akkor ezeket a csodákat megalkották.

Ross King képes úgy mesélni ezekről a korszakokról és a benne élő zsenikről, hogy mindig hiteles, rengeteg forrásmunkát használ fel, mégsem lesz a műveinek lexikon íze. Ezt el lehet mondani a jelen kötetről is, mely a firenzei dóm kupolájának és alkotójának állít emléket. A trükk ezúttal egy szembenállás lesz: Brunelleschi és Ghiberti egy életen át tartó rivalizálása.

Ezt a művészi szembenállást írja meg szinte kalandregényesen King, mely köré felépíti a dóm történetét is. Miközben lehet izgulni azon, hogy a két nagyon más életvitelű és gondolkodású művész milyen módszerekkel ármánykodik, rengeteg tudományos és történelmi tényt ismertet meg a szerző. Lesz, akit majd a kupola fizikája nyűgöz le, másnak az lesz élményszerű, ahogy Brunelleschi nagy nehezen eléri, hogy Firenze is ráébredjen, hogy a kupola az ő munkája és ötlete, nélküle Ghiberti semmire se menne a munkálatokkal. (Én különben nem a fizikai részeket találtam az érdekesebbnek, bár King meséli azokat is annyira jól, hogy megértettem, milyen erőket kellett kiegyensúlyozni, hogy a kupola ne omoljon össze.)

Most is széles látókört von be a történetbe a szerző. Hogy minden érthető és logikus legyen, megismertet a szereplői életrajzával, a korszak történelmével és gazdaságával is. Közben pedig ott lesz még az építészeti szakanyag is. Ebben a kötetben különösen az a művészettörténeti rész tetszett, amikor a márvány kitermelésről, előkészítésről és szállításról volt szó. Mai fejjel nehéz is elképzelni, milyen nehézségeket kellett megoldani, hogy ezek az épületek elkészülhessenek. A kötet érzékeltetni tudja ezeket.

Stílusában a megszokott jellemzőket tudom feleleveníteni: okos keveréke a tudományos anyagnak és a szórakoztató irodalomnak.  A korszak szeretete, a szerző mindenre kiterjedő figyelme és mesélőkedve áthatja az egészet. A lelkesedés pedig ragadós – az olvasónak kedve lenne azonnal Firenze felfedezésére indulni.

Tetszett ez a kötet is, egy firenzei nyaralás előtt nagyon érdemes beszerezni és rákészülni!

Brunelleschi kupolája - Mint dokumentumregény: 90% alapos, de regényszerű: egy vetélkedéssel feldobva a tényeket.

Szubjektíven: 85% sok mindent meg lehet belőle tanulni, miközben szórakoztatott is. Jó.

Párkapcsolatos, angyalos, háborús, képességes.

Elena egyre jobban belejön abba, milyen feladatokat kell ellátnia egy uralkodó arkangyal párjának. De mellette marad az a harcos is, akinek a férfi megszerette. Védelmezi az emberi családját és barátait, kiáll az angyalaik mellett. Most szükség is lesz a korábban megszerzett nyomozói ösztöneire: az angyalokat egy rejtélyes kór támadja meg, egyre többen zuhannak le és szereznek súlyos sérüléseket. Raphael is küzd egy kórral, valami nagyon sötét erő kerülgeti, ami halálra rémíti a nőt. Lijuan egyre nyíltabban is háborút hirdet ellenük, ez is az ő műve lenne? A háborús készültség mellett Elena a családja miatt is aggódik: az apja nem akarja engedni kisebb lányának a vadászképzést, Elena így a húgáért is harcol, miközben párja anyja igyekszik elbizonytalanítani, és a háborúba szövetségeseket keresnek.

Tulajdonképpen örülök, hogy folytatódhat magyarul is a sorozat. Az első kiadója eltűnt, és szerintem évekig nem is lehetett hallani az Angyali vadász kötetekről. Pedig nem lehettek rossz eladásai, ha korábban kiadtak öt részt, plusz egy elbeszéléskötetet. Így én jó hírnek veszem, hogy a Könyvmolyképző a bővülő repertoárjába felvette ezt a sorozatot is. Egészen rákapok az urban fantasy szekciójukra is… (zafír pöttyös)

Kérdés, bele merjen-e vágni, akinek nincsenek előismeretei. Igazság szerint bele. Igen, lesz utalás, melyet nem fog érteni, csak ha utána olvas. Raphael kapcsolata a szüleivel, vagy éppen a történet, ahogy Elena angyallá lett. De a történet tökéletesen érthető, követhető itt kezdve is, hiszen most érkezik el a sorozat a következő alapkőhöz. Hiszen a sorozat jól szakaszolható!

Az első részek szóltak Elena és Raphael kibontakozó szerelméről, illetve a nő angyallá válásáról. Majd elkezdett alapozni egy háborút egy másik arkangyallal, Lijuannal. Ezekben a részeken nem is Elenáék voltak a középpontban, hanem Raphael legjobb embereit emelte ki Singh egy-egy kalandra és vele szerelembe esésre. Ebben a részben tért vissza az írónő az eredeti hőseihez, és vitte tetőpontra a háborút. A kémkedés véget ért, jöhet a harc! Ami olyan fordulattal zárul, melyet nem lövök most le, de amely a sorozat következő irányvonala lehet.

A kötet szépen kipipál mindent, amit egy urban fantasy kell, hogy tartalmazzon:

• egy olyan fantasy világ, amelynek a mi világunk az alapja, csak van benne egy eltérő elem. Ami az angyalokat jelenti. Tovább építi a világképet Singh ebben a részben, bevezet egy új mitológiai elemet is. (Jön a Légió!)
• a cselekmény akciódús. A szereplők harcosok, és olyan a helyzet is, amikor harcra kényszerülnek. Ebben a részben eljutunk a nyílt háborúig, amikor mindenki bevet mindent, ami a repertoárjában van, legyen az karddal kaszabolás vagy angyaltűz. De mellette van krimis nyomozás, politikai lépegetés is. Cseppet sem lehet unatkozni.
• a szerelmi szál fejlesztése. Elena és Raphael stabil pár, nagyon erős és működő kapcsolattal. Már nincsenek felesleges körök, ők nagyon egymásért élnek – ezért a konfliktus ezen a vonalon elég mű. Elena azon aggódik, hogy ő a férfi gyengepontja. Azért nem fejlődik halálosabbá, mert ő mellette van. De omnia vincit amor.

Tetszett ez a rész, a megkezdett vonal – és a stílus is a szokott színvonalú. Ha folytatják, én biztos olvasom tovább is. (De egy Illium főszereplésű kötetnek is tudnék örülni…)

Angyalháború - Mint urban fantasy: 90% cselekményközpontú, pörgős, minden kötelező elemet kipipál.

Szubjektíven: 85% szeretem a szereplőit, a világát, örülök, hogy folytatódik! Jó rész lett.