Gyerekrablós, nyomozós, családi titkos.

Kerti partit tartottak a kertvárosban. Éjfél körül tűnt fel a szülőknek, hogy a 8 éves kislányuk nincs meg. A rendőrség érkezik, azonnal megkezdik a keresést. Mindenki arra gondol, valaki elvitte a helyes, szőke kislányt. Az esetet Adam Fawley nyomozó kapta meg, akinek különösen gyengéje a gyerekekkel kapcsolatos esetek, saját élete tragédiája miatt. Nagyon meg akarja találni a kislányt, de egyre többször jön rá arra, hogy a család titkolózik és hazudik. Nem elég, hogy Daisy ruhát cserélt, és valószínűleg nem is volt az estélyen, anyja és apja rejteget valamit. Adam minden titkot elkezd felgöngyölíteni, és elhagyott családra, meghalt testvérre, szexuális ferdeségre bukkan többek között – de mi történt a kislánnyal?

Ahogy ezt a krimit olvastam, azon járt az agyam, miért kell mostanában minden nyomozónak olyan nyomorultnak lennie? Komolyan, ha jó a munkájában, kell neki mellé egy nagy fájdalom és defekt is. Sherlock a droggal viaskodik, Helen Grace szereti bántani magát, Harry Hole az alkoholtól nem tud szabadulni, Will rendkívül törékeny személyiség, Linna felügyelő egy sorozatgyilkos miatt elvesztette az egész családját. És még sorolhatnám. Mindenkinek annyira fáj valami, hogy még az önpusztításba is belemegy. Skandináv krimi hatás?

Adam Fawley is olyan terhet kapott a nyakába, amit nem is tudom, hogy lehet ép ésszel kibírni. Természetesen nem lövöm le a csavart, de ő is beállhat azoknak a nyomozóknak a sorába, akik jók a munkájukban, de irtózatos árat fizettek érte.

A regény egyik trükkje különben a homályban tartás. Már a legelején van arra utalás, hogy tragédia van Fawley múltjában, kis sejtetés, milyen jellegű, de nagyon sokáig kell várni és rakosgatni a kis utalásokat, amíg megtudhatjuk, mi történt.

A krimi a klasszikus brit hagyományokat követi, ha több is benne már a modern tudományos lehetőség, mint egy Agatha Christie történetben volt. A jellege azonban megegyezik: Adam és társai beszélgetnek az emberekkel, indítékokat keresnek, miközben a bizonyítékok is terelgetik őket. Tetszett, ahogy fokozatosan kiderültek a titkok. Az elején kapunk egy látszatot, majd nem győzi az ember kapkodni a fejét, hogy mennyi minden nem volt igaz.

A csavar is ezért ül ennyire – valami nagyon más, mint aminek látszott.

Azt már említettem, hogy a vezető nyomozó megkapta a maga skandináv krimis fájdalmas háttértörténetét. Ebben a regényben különben is igaz, hogy az emberek tele vannak fájdalmas történetekkel, és az ág is húzza őket. Az első gyermekét váró rendőrnek a felesége betegágya mellé kell rohannia, mert félő, hogy elmegy a baba. A 10 éves kissrác a kezét vagdossa, mert annyira érzi, hogy senkinek nem kell, a szüleinek se – és a vágás még mindig kevésbé fáj. Próbáltam egy olyan szereplőt találni, aki jól van a bőrében, de nem ment. Itt még a 8 éves gyerek is arról ábrándozik, hogy a szülei nem is az övéi, és bár jönne valaki, aki elrabolná a borzalmas életéből!

Ebből talán látszik, hogy nem egy boldogító, szórakoztató regényről van szó. Súlyos hangulata van, de ettől még krimiként remekül működik.

Cara Hunter stílusa még fejlődhet, de egy korrekt szint megvan így is.

A kiadónak van jobb sorozata is, de még ebből is lehet valami nagyon jó.

Egy közeli ismerős - Mint krimi: 85% fordulatos, egyre több titokkal és csavarral. Klasszikus formát követi.

Szubjektíven: 65% a krimi része tetszett, de a karaktereket nagyon tudtam sajnálni.

Luxusvilágos, kihasználós, új életet építős.

Holly kisvárosi lány volt, akinek egy nagy álma volt: eltűnni Alaszkából örökre, karriert csinálni, és a nagy példakép, Marilyn nyomdokaiba lépni. Egyetemet váltott, így kötött ki 20 évesen Los Angelesben. Egyszerre igyekezett az iskolában teljesíteni, pincérnőként helytállni a megélhetésért, és színésznővé válni. Amikor meghívást kap egy Playboy villa buliba, az esélyt látja meg ebben is. Hiszen Marilyn is volt nyuszi lány. Idővel Hef szeme is megakad a lányon, akit a többi lány is szívesen látna a hárembe – csendesebb, szerényebb náluk, nem féltek, hogy a címlapot lenyúlja előlük. Holly Hef egyik barátnője lett, majd idővel az első számú is. De a villában csak látszólag szép az élet, és hiába egy sikeres sorozat is, Holly elég erőt talál, hogy meneküljön, és felépítse a saját életét és karrierjét.

Az ilyen kötetek kapcsán mindig eszembe jut, hogy nekem kimaradt egy médiatörténeti kocka. Igaz, ez pont olyan kocka, amit nem is akarok beletenni az általam követett sorozatok téglafalába. Nekem ebből a kötetből derült ki, hogy a Playboy villa lányairól is forgott több évadon át egy valóság show. Érzem is, hogy sok minden érthetőbb lenne annak ismeretében, de a magam részéről nem bánom, hogy nem láttam azt a bizonyos műsort.

Amiért ilyen könyvet olvasok, az a bulvár, strandkönyv jellege. Szörnyülködni akartam, belesni a mocskos kulisszák mögé. Guilty pleasure kívánságot akartam kielégíteni.

Mennyire sikerült?

Elég felemásan. A téma eléggé pikáns, hogy akár jó kis strandkönyv is lehessen. Van benne sok szép nő, rengeteg ármány, és nem is kevés fény és pénz. Amikor a szerző megfeledkezik magáról, és csak mesél, akkor kifejezetten jól szórakoztam. Annyira dekadens ez a világ, hogy szinte meseként tudtam arról olvasni, fiatal lányok hogyan csinálnak magukból rabszolgákat és játék babákat egy csalóka álom kedvéért.

Az ilyen részekkor a cselekmény is érdekes. Az epizódok jól működnek.

Csak: éppen ami ezeket összetartja, a szerző folyamatos reflexiója, értelmezése és a mondandójának erőltetése. Annyira a szánkba adja a könyv, hogy a Playboy villa és Hef a lányok kihasználására hajt, hogy az már zavart. Annyira egyértelműen látszik ez az elmesélt történetekből is, hogy teljesen feleslegesnek éreztem ennyiszer és ilyen hangsúlyosan elismételni.

Ettől kicsit olyan lett a szám íze, mintha Holly Madison ezzel húzna egy válaszvonalat, és mindenkinek jól beszól a vonal másik oldalán, és végleg elhatárolódik a régi életétől. Nincs is ezzel baj, de a direktsége nekem sok volt.

A kötet második fele meg az új életének mese változata. Értem, hogy mi ezzel a célja, de ezzel is túlzásba esik szerintem. Még ha pozitív is üzenet, hogy meg lehet csinálni, és kemény munkával egy nyuszi lány is lehet sikeres a villa után, akkor is nagyon önfényező az egész. Lett karrierje, lett gazdag férje, lett kislánya is, lehet irigykedni!

Nem kifejezetten ilyen a hangneme, sokszor inkább mesélős, de a sorok között nagyon kiérzem az önreklámot, ami egyszerűen idegesített.

Egyszer érdekes volt, de elég is volt belőle ennyi.

Lenn, a nyúl üregében - Mint memoár: 70% szubjektív, a véleménye erős, de mellette kellően bulváros is.

Szubjektíven: 60% bár közhelyesnek érzem a mondandót, és szájbarágott, egyszer elment.

A választásom oka most eléggé személyes. Nagyon kezdek belefásulni a női thrillerek zsánerébe, és próbálom felfedezni újra, mit szerettem bennük. A héten Louise Jensen kötete adta az érzést, hogy igazából jó a sztori és könyv, de annyira nem talált el, hogy az már ijesztő. Próbálom tehát megfejteni e sztori kapcsán, miért.

De most jöjjön: Louise Jensen: A béranya.

Ahogy a hasonló regényeknél szoktam, a történet időrendjét nem tartom meg az eredeti formájában. Ott keverednek az események, én most elmesélem lineárisan. Így sokkal kisebb az élmény, én is tudom, de sokkal érthetőbbek lesznek az események, ígérem.

Kat és Lisa kiskoruktól kezdve legjobb barátnők. Akkor is így marad, amikor kamaszodni kezdenek, és a két lány nagyon mássá kezd fejlődni. Kat a csinos, a tehetséges színésznő palánta, míg Lisa folyton a súlyával küzd. Az első komoly konfliktust egy fiú okozza, Jake, aki a baráti társaság oszlopos tagja. Aki nem is lehetne más, hiszen ő Lisa helyes ikerbátyja. Kat és Jake szeme meg is akad egymáson, és bármennyire is fájjon Lisának, a páros összejön. Lisa folyamatosan harmadik, felesleges keréknek érzi magát, míg Kat és Jake közös jövőt terveznek, és mindenben elsők egymásnak.

Mikor Kat teherbe esik, ő tud örülni a babának, és családot akar a fiúval, hiába a továbbtanulás jönne a hagyományos rend szerint. Az apja viszont nagyon kiborul, bezárja a lányt és abortuszra akarja kényszeríteni. Kenyértörésig jutnak, Kat el tud szökni az apja élete árán, de ezzel a hazaútjának vége. Jake indulna vele az új életbe, ők ketten, meg a baba. Még egy búcsúbulit tartanak a barátokkal és a testvérével, majd elindulnak.

Jake gyorsan vezet, nincs jól, szeretne hazaérni. Szemközt is száguld egy kocsi, csúnya ütközés. Jake Kat mellett hal meg, aki szintén súlyosan megsérül. A kórházban szembesül azzal, hogy elvesztette a babát. Szerencsére azt akkor még nem tudja, hogy a szükséges beavatkozás örökre megfosztotta a terhesség esélyétől is.

Kat elmenekült innen, hátra se nézett.

Évekkel később Nick felesége, akivel családot akarnak alapítani. Mivel Kat nem eshet teherbe, Kínából akarnak örökbe fogadni. Már a második babát adják másnak, amikor a feltűnő Lisa története, aki volt már béranya, nem megy ki Kat fejéből. Ráveszi a férjét, hogy ők is Lisa segítségét vegyék igénybe.

A baba megfogan, Kat egy ideig a fellegekben jár. Majd egyre több gyanús dolog nyugtalanítja. Nick megcsalja? Lisa valóban terhes, nem csak fájdalmat akar okozni neki, amiért Jake meghalt? Valaki a nyomában jár. Ki, és miért?

Annyira elhatalmasodik rajta az őrület, hogy elkapja Lisát, megkötözi és bezárja. Őt aztán nem fogja tönkretenni ez a nő! A nyomában járó férfi is meglesz, az apja, akit anno mégsem úgy lökött el, hogy belehaljon. Most azonban nem menekülhet el a nő elől. A hazatérő Nick is számon lesz kérve, és Nick most valóban elmondja a történetét a feleségének.

Az apja erőszakos alkoholista volt, aki a munkája elvesztése és a sérülése miatt lett ilyen elviselhetetlen. Egy napon betelt a pohár, Nick visszaütött és az anyjával elszöktek. Gyorsan hajtottak. Jött szembe egy kocsi. Látták, hogy ott nagy a baj. Az anyja elküldte onnan a fiút, akinek így nem lett priusza. Az anyja azt mondta, ő vezetett. Pedig igazából Nick volt az.

Kat rádöbben, Nick a felelős a balesetért, amiben meghalt a szerelme és a babája. Lemegy a férfival Lisához, de többet nem akar tőle semmit. Lisa pokolian szenved, vajúdik. Nem hazudott, tényleg terhes volt. Csak éppen nem az ő babájukkal: egy bulin összejött az első szerelmével egy estére. Terhes maradt, de Aaron nős, gyerekekkel, ez a kicsi nem kell neki. Mivel Kat pont gyereket akart, kakukkfiókaként neki akarta adni a fiát. A kicsi megszületik, Kat máris a sajátjának érzi.

Aggódik, hogy Lisa elvenné tőle. És Lisa vall, ami megpecsételi a sorsát. Az utolsó buliban drogot tett Kat és Jake italába. Jake attól volt rosszul, azért hajtott gyorsan. A súlyos, mi lett volna, ha. Kat egykori barátnője ellen fordul. Amíg Nick nem figyel, egy párnával megfújtja a nőt. Nick pedig biztosítja a menekülő utat: magára vállalja Kat apjának végeztét, és a múltbeli bűnöket is, ha az övé, ha Kat bűne is volt igazán. Őt lecsukják. A babáról úgy tesznek, mintha nem is tudnának.

Kat ment el a kicsivel, és kezdtek új életet. Jake már pár éves, a játszótéren játszik vele, nagyon emlékezteti Jake és Lisa vonásaira az arca. Egy baba felsír, a babakocsiban egy kislány pityereg. Kat bekeni az arcát krémmel, majd arra gondol, meg kell mentenie. Lehetett volna az ő babája is… már éppen elvinné, amikor Jake elhúzza onnan. De a baba ott van, egyedül és Kat képtelen elmenni nélküle. Megragadja a babakocsi fogóját és tolni kezdi. Ő csak megmenti a kislányt, aki akár az övé is lehetne…

Láthatjátok, teljesen korrekt a regény. Van cselekmény, sok benne a pszichés mélység, és még a csavarok is benne vannak, ahogy kell. A végén tulajdonképpen három meglepetés épül egymásra:

• Nick a baleset másik okozója.
• Lisa is az okok közt van, a droggal.
• Kat teljesen bekattant.

És mégis, ha nem is untam, de majdnem. A legfőbb oka biztosan az, hogy nagyon felidézte bennem a Lány, aki hazudott cselekményét. Majdnem ugyanez a csavar benne, és ki nem állhatom, amikor ennyire egymásra rímelnek a történetek.

De ez az autó balesetes, majd a másik balesetben érintettel összejövős szál is túl sokszor kerül elő. Igaz, főleg tini történetben, ahol thriller helyett a románc az úr, de még így is elég ahhoz, hogy elcsépeltnek érezzem a fordulatot.

Végül, ami szintén elnyomta a kedvem. Nem bírom Kat figuráját. Nekem végig az volt a benyomásom, hogy kattant, nem csak a végén.

Mi lenne a megoldás? Eredeti történet. Szimpatikus hősnő. Igazi meglepetés. Igen, azt hiszem, ilyen női thriller még tetszene, mert ez a különben korrekt, de nekem már unalmas és ismerős cselekményvezetés kevés.

Mesés, varázslatos, testvéres, jó és rossz összecsapása.

A lány az erdőből érkezett a kastélyba, mágia lengte körbe. A Rusz hercege beleszeretett, feleségül vette, de a nő ragyogását az udvar megtörte. Egyetlen lányát messze északra adták férjhez, tartva az anyja vérétől. Marina és Pjotr egymásba szerettek, négy gyermeket neveltek szeretetben. Ám egy fagyos télen Marina egy ötödik gyermeket vár, egy kislányt, akiről mindenki érzi, hogy anyja életébe kerül majd az érkezése. De Marina nagyon akarja őt, akiben az anyja vére folyna tovább. A kis Vaszilisza valóban örökli a varázst, akit már gyermekként kinéz magának a halál/fagy démona, Morozko. Gonosz bátyja, a Medve éledezik, és kelleni fog a lány ereje, hogy szembeszállhassanak vele.

Megvannak azok a mesék, melyeket leggyakrabban ültetnek át modern formába. A Hamupipőke, a Hófehérke, a Szépség és a Szörny. Mondhatni, a Disney klasszikusok kapják az újabb és újabb életeket. Néha azonban felbukkannak olyan gyöngyszemek, mely mernek valami mással is megpróbálkozni a műfajon belül.

Katherine Arden írt egy bűbájos tündérmesét, mely az orosz mesék világát idézi meg. Amely egyszerre mese, de fantasy is. Így annak is kielégítő olvasmány lesz, aki a gyerekkorát igyekszik visszaidézni a mesékkel, míg a fantasy kedvelők sem fognak csalódni.

Képes összerakni a történetet úgy az írónő, hogy egyszerre legyen mese és nagyon valóságos is. Jól működnek az orosz téli életet bemutató részek, az udvarház élete, miközben a mese is bontja mellette szárnyait. Orson Scott Card Bűvölete és Cornwell Excalibur trilógiája óta kevés ilyen jó mixet olvastam – ez tőlem nagy dicséret, a zsánerben a Bűvölet a nagy kedvencem. Ez annyira nem jó, de közel van hozzá.

A cselekmény is őrzi ezt a kettősséget: egyszerre izgulhatunk, hogy a birtok és lakói sorsa jól alakuljon, olyan hétköznapi nehézségek közepette, mint a kemény tél vagy a megszállott új feleség érkezése, vagy egy túlzottan buzgó pap ténykedése. És a mágikus veszedelem miatt, ami a kötet végére lassan átveszi a fő szál helyét.

Nagyon nem akarom lelőni a mese poénjait, de imádtam, ahogy az ősi szellemek és démonok láthatatlanul körbevették az élőket, és segítettek vagy büntettek érdem szerint. Tetszett, ahogy a két kegyetlen testvérpár a háborúját vívja, melynek kimenetele majd Vászja döntésén múlik. Arden arra is odafigyelt, hogy rejtélyes legyen. Mivel nem titok, hogy ez sorozat lesz, bőven marad annyi kérdés, hogy legyen kedvük visszatérni az északi erdőbe.

Szerettem a mese karaktereit, akik egyszerre voltak a középkori világ jellegzetes figurái és meseszereplők is. A kedvencem talán Morozko, akinek legalább annyi tragédiát sejtek a múltjában, mint amennyire félelmetes tud lenni az emberek szemében. Hiába, ez a karakter a gyengém: akit el lehetne adni gyilkos szörnynek is, de meg nem értett hősként is működik.

Kalandok vannak a történetben, varázslat, miközben a mindennapok is elhozzák a maguk izgalmát. Mindkettő irány tetszett, így együtt meg különösen jók.

Arden jó mesélő, akinek egyaránt jól állt a tündérmese és a történelmi környezet is. Színes a szövege, láttatja a szereplőket és a cselekményt, kifejezetten szerettem olvasni.

Jót tett a lelkemnek. Aki szereti a mesés, jó sztorikat, ezt érdemes elolvasni!

Mint meseregény: 85% erős mesei gyökerek, színesek a szereplői, érdekes és bájos, drámai is.

Szubjektíven: 95% imádtam, ahogy a mesék és a történelmi környezet keveredik, tetszett.

Gyászolós, baráti társaságos, kamaszos.

Egy közösségben rövid idő alatt három kamasz veszett oda. Sasha súlyos beteg volt. Octavia autóbalesetet szenvedett. Bram pedig nehezen viselte, ahogy a felvállalt nemi identitása miatt neki estek. Öngyilkosság vagy valaki besegített a tehetséges sportolónak? Sose derül már ki. Akiket hátrahagytak, komolyan szenvednek. Tavia legjobb barátnője, Autumn szenved a lány nélkül, és egyre nagyobb a bűntudata, amiért Tavia bátyja, Dante egyre több barátnál. Logan első szerelme Bram volt, akin sose sikerült igazán túllépnie, most már a dalírás sem megy. Shay ikre nélkül félnek érzi magát. Összeköti őket egy zenekar is, de most egymásnak is képtelenek segítenek. Szenvednek, gyászolnak, de lassanként elkezdenek új célokat találni, és rájönnek, hogyan kapaszkodhatnak egymásba.

És én még azt hittem, van esélyem egy jó, kamaszos fájdalmas regényre. Amiben lesz zene is, de fájdalom is, meg finoman szerelmi szálak is. Fájdalmas, gyászolós, de valahova tart. Sokat vártam a zenei szálaktól is.

Ehhez képest mit kaptam?

Hatalmas arányeltolódást. Ebben a sztoriban majdnem minden a fájdalomról és a gyászról szól. Minden kiemelt szereplő megkapja a maga fejezeteit, ami azzal van tele, hogyan szenvednek. Nem mindegyik nyavalygás, de a nagy többség az. Sokáig azt sem értettem, hogyan kapcsolódnak össze egymással, annyira nem értek össze a köreik.

Idővel ezeket a kapcsokat össze tudtam rakni – egy zenekar révén sokan ismerik egymást. De ez egy újabb gondot okozott a logikában: tulajdonképpen van három nagyon fiatalon meghalt kamasz, egy időben. Mégis, mennyi esély van arra, hogy egy kisvárosban három ennyire fiatal ugyanakkor hal meg teljesen más ok miatt? Ok, nem lehetetlen. De nem is valószínű.

Nagyon hiányzott a cselekmény. Úgy éreztem végig, hogy nem történik semmi, csak a szereplők szenvednek. Bőgnek, fáj nekik, régi videókat néznek. Még a gyógyulás szakasza is nagyon eseménymentes, itt szinte nincs is cselekmény.

A karakterek meg nem elég erősek, hogy elvigyék cselekmény nélkül is a könyvet a hátukon. Még aki szimpatikus lehetett volna, az is annyi kesergő, sajnálattal teli részt kap, hogy komolyan elkezdtem mindenkit megutálni.

És nem hiszem el, hogy ezt én mondom, de még egy normális szerelmi szálat is hiányoltam! Most komolyan, mire fel kellett több pár esetében is a balladai homály? Jerome és Shay esetében fájlalom legjobban, mert még ők lehettek volna nekem a legszimpatikusabbak, de olyan hirtelen az egész, hogy nem tudtam ezzel sem mit kezdeni.

Ha kicsit félre tudom tenni, mennyire nem tetszett nekem ez az egész, kettőt tudok kiemelni, ami menti a menthetőt:

• a gyászfolyamatot maximálisan leképezi. Vannak feldolgozási tippek is benne, a gyászcsoport még valamennyire érdekes is volt. Megérteti, hogy ilyenkor a fájdalom teljesen normális, és meg is kell élni, hogy tovább lehessen lépni.
• a szálak a végére, ha nehezen is, de összeértek. Legalább a szerkezet működik.

Ez azonban nem változtat azon, hogy nagyon nem tetszett a kötet. Már szinte utáltam.

Ami utánad maradt - Mint ifjúsági: 40% a gyászfolyamat körbejárása, összeérő szálak, nagyon sok érzelem.

Szubjektíven: 10% egy nyavalygásgyűjtemény. Persze, a gyász fáj, de ennyire átszenvedni…

Szombat, van kedvetek játszani?

A SztoriKocka lényege, hogy dobni kell a kockákkal. A kapott képeket történetbe kell foglalni. A képek: 

A könnyebbség kedvéért ki is írom, miket látunk: agy - értetlen arc - ejtőernyő - dobókocka - börtönajtó ráccsal - lakat - kulcs - nyílvessző - rácsokon kileső szörny - repülőgép - mérleg - fa.

Egy regényekkel, történekkel foglalkozó blogon mi más lenne a feladat, mint írni belőlük egy sztorit! Kreatívkodjatok, hajrá! Egyet én is írok, és ha van kedvetek, hozzászólásban szívesen látom az újabb sztorikat!

Rossz dobás

Családos, múlt titkai kiderülős, megőrülős.

Jeanie élete soha nem volt könnyű: az anyja drogfüggő volt, akit mindig jobban érdekelt az adagja, mint a gyerekei. Majd meg kellett birkóznia az egyedülálló anyasággal, és balszerencséjére egy olyan férfiba szeretett bele, aki csak kihasználta és bántotta. Egy félreértés miatt szeretett állását is elveszti. Valóságos szőke hercegnek tűnik Matthew, aki kitart mellette, eljegyzi, feleségül veszi. Matt gazdag, így jár hozzá egy minden kényelemmel felszerelt ház is, valamint két mostohagyerek. Jeanie nagyon igyekszik, de Matt lányáról minden próbálkozása lepattan. A helyzet rosszabbodik, amikor érzi, hogy valaki követi. Fenyegető leveleket kap, és egy névtelen jóakaró a múltjával tartja sakkban. Minden szétesni látszik körötte, és nem tud kitől segítséget kérni.

Thriller, és határozottan női, de ez végre nem az a sémaszerű, megszokott történet, amit már kezdek nagyon unni. Ebben helyén vannak a dolgok, vannak eredeti ötletek, miközben a zsánerbe is nagyon illik.

A cselekmény egyaránt hangsúlyt tesz a Jeanie lelkében dúló folyamatok ábrázolására, és a külső események lekövetésére. Olyan a kapocs, mint hatás és ellenhatás esetén. Valami történik, amit Jeanie majd lereagál. Tettek és elméletek, érzések váltják egymást. Az ilyet azért szeretem, mert nekem kell a cselekmény, a történet pörgése. A thriller pedig pszichés műfaj, és így mindkettő megvalósul. Zajlanak a történések, és a hősnő lelkét is feltárja Seeber.

A szerkezete is ügyes. Alapvetően lineárisan haladnak előre az események, amelyeket időnként megtörnek Jeanie előretörő emlékei. Nem klasszikus flashback elemek, mert nagyon ritkán idézi csak fel a múlt teljes eseményét. Csak utalások vannak, melyekből mi rakhatjuk ki fejben, mi mindenen kellett keresztülmennie gyerekként és kamaszként. Valamint, beépülnek a testvére, Marlena sorai, aki már a jövőből néz visszafelé és narrálja az eseményeket. Ezzel Seeber végig feszültséget tud tartani, mert folyamatosan utal rá, hogy nagy baj lett a végére.

A karakterek többsége mélyen árnyalt, nem sematikus figurák. És a csavart beléjük is beleteszi Seeber: valamilyennek látszanak, valamilyennek hisszük őket, aztán kiderül, hogy milyenek is valójában. Lesznek meglepetések… Talán a testvérpár, Jeanie és Marlena a legerőteljesebb figurák, de a szerző igyekszik mindenkinek dimenziót adni.

A stílusa is olvastatja. Jól elkülönülnek Jeanie és Marlena részei, egészen más a két nő karaktere, ami a szövegeikben is kitűnik. Így ellenpontozzák egymást, és finomítják egymás kiugrásait. Jeanie hajlamosabb az érzelgésre, szenvedésre, majdnem a nyavalygásra, míg Marlena nyersebb, nyíltabb, és akár sebzőbb is a stílusa. Akár a karakterisztikában is meglátszik ennek motivációja: míg a nehéz gyerekkoruk Jeanie esetében a minden megoldására törekvés, maga szenved, addig Marlena inkább hárít, nem hajlandó szenvedni, így inkább mások lelkébe gázol bele.

A mesei elemek is jól működnek, és nagyon feldobják a sztorit. Az egész regény végére szinte kapunk egy esszét a mesebeli mostohák és a gyerekek viszonyairól. Nekem bejött ez is.

Mélyebb tartalom kicsit belemagyarázva, de annyi, hogy a látszat csal.

Jól össze lett rakva, a történet is tetszett, soha rosszabb női jellegű thrillert!

A mostoha - Mint thriller: 90% fordulatos, erős a csavar. A szereplők árnyaltak. Üt a mese motívum is.

Szubjektíven: 80% a stílusa nagyon olvastatta, és a sztori is jó, nem olyan sematikus.

Gibney: Az elrabolt lányok

Krimi, a Libri az első rész után hozta a folytatást is. Mivel hónap végére lehetett előrendelni, kellemes meglepetés, hogy a hónap elején már begyűjthető.

Továbbra is nyomozás, ezúttal halott lányok esetét oldja meg Lottie.

Kiadó: Libri

Alten: Meg, az őscápa

Kicsit kakukktojás, mert aki nagyon akarta, már beszerezhette. Korábban is jelent meg nálunk, de most újra kapható a megalodon összecsapása a rá találó emberekkel – és most a filmes borító lenne a csáberő.

Kiadó: Cartaphilus

JG Ballard: Toronyház

Kicsit sci-fi, kicsit akciós. A leírás alapján érdekesnek tűnik. A világ lakossága modern lakóházakba él, minden földi jóval. Minél magasabban laksz, annál többre vitted. De elkezdődnek a meghibásodások, az emberek egyre jobban bekattannak. Nálam várós, olyannak tűnik, amiben elfér a horror és akció jelenet is, miközben a társadalomról gondolkoztat is.

Kiadó: Metropolis

de la Motte: Halálos ősz

A nyári forróságban egy kis őszi krimis borzongás. Érettségit ünnepel 5 fiatal, az egyik másnapra holtan végzi. 20 évvel később az ide költöző nyomozó újranyitja az ügyet, és próbálja kideríteni, mi is történt azon a bulin. A szerző előző könyve pozitív emlékként maradt meg, ennek is érdekes a sztorija, engem érdekel.

Kiadó: General Press

Földet mozgatós, családi konfliktusos, világvége ellen küzdős.

Tízgyűrűs Alabástrom az életét adta az álmáért, melyet az erejével továbbörökített – most Essun felelőssége, hogy a Hold visszatérjen a helyére, a Föld megbékéljen és véget érjenek az Évszakok. A nő kevés megmaradt társával az Obszidiánkapu felé tart, hogy bevégezze a tervet. Ám a szíve mélyén még mindig lánya, Nassun megmentése a legfontosabb neki. Nem is sejti, hogy a lánya már nem az a gyermek, akit 2 éve elragadtak tőle. Schaffa megtanította az orogén erők használatára, és a kislány hozzá kötődik már, apja és anyja helyett, akik csak kemények voltak vele, és cserbenhagyták többször is. Ők is a kapu felé tartanak, Nassun ösztönösen érzi, hogyan használja. De a Földatya befolyása, a lány által átéltek az anyjától eltérő meggyőződést adtak a lánynak, aki a világ legrosszabb arcát ismerte meg. Talán itt az ideje, hogy valóban eljöjjön a világ vége.

Többszörösen díjnyertes sorozat, ez a kötet is begyűjtötte a maga díjait. Sokan szeretik is. Az agyammal értem is, mi a népszerűsége is sikere oda, de szeretni nem tudom. Lelkiismeretesen végigolvastam, de egyszerűen nem vagyok képes szeretni.

Talán azért, mert azokat kedveltem meg, akiket elvesztettünk a cselekmény folyamán. Már eleve az, hogy a szimpatikusabb gyerekét ölte meg Essun férje. (Ez még az első részben volt.) Ahogy a múltban Essun végzett az elsőszülött fiával, Alabástrom fiával, aki a három gyereke közül a legszimpatikusabb volt, és akit meg is menthetett volna a megölése helyett. (Szintén a sorozat nyitányában.) Majd Alabástrom adja az életét, akit messze jobban szerettem, mint az életben maradó nőt. (Ez már a kettes.) Ebben a részben sincs másképp, ha van is egy kis csavar. Bár itt olyan hal meg, akinek nem fáj az elvesztése, de őt visszahozzák az életbe. Csak tudnám, minek…

Ahogy ezt összeírtam, leesett, hogy nem maradt olyan szereplő, akit bírtam korábban. Abszolút Essun és Nessun kerülnek a fókuszba, akiket az elejétől kezdve nem bírok.

Sok oka van ennek. Nem szerettem a döntéseik, és nagyon nem bírtam, ahogy mindkettő nyavalyog. Igen, rég ez a halálom a regényekben. És itt mindkettő húzza a maga fájdalom gombócát, amit időnként az olvasóra borítanak.

Pedig, a világ jól ki van találva. Maga az orogénia, a különféle mágikusnak tűnő lényeknek a sora. De az is, ahogy a Földet élőlénnyé teszi. Most múltat épít a világnak, és megkezdődik a jövő építése is – vagy eljön a teljes pusztulás?

Közel jutunk egy disztópia világához, melyben van egy csoport, akiket nagyon durván elnyomnak. Itt már ki is mondják, amit csak sejthettünk a korábbi kötetekből: a világ baja sokkal előbb megoldható lett volna, ha hagyják, hogy az orogének tegyék a dolguk. Ha nem félnének és eltipornák őket, hanem emberi megoldásokat keresnek. És ezt mindenki nagyon jól tudta, de a társadalom egyszerűen nem engedte meg, hogy felemeljék e réteget. Maradt nekik az elnyomás és szenvedés. Tiszta X-Men…

De annak is van mondanivalója, ahogy az ember és a Földatya hadba állnak. Ide jutunk. Csak itt egy fokkal nagyobb a fantasy fok a megszemélyesítéssel, de mi is gyilkoljuk a Földet.

Vannak benne jó dolgok, érthető a sikeres. De akkor se szerettem!

A megkövült égbolt - Mint fantasy: 70% több sci-fi elemmel, példázat a környezettudatosságról. Kalandos, érdekes.

Szubjektíven: 40% nem fogott meg. A világa nagyon komplex, de a szereplők nem tetszenek.

A heti várólistára az új David Baldacci regényt tettem fel, akinek nagyon bejönnek a könyvei. Legyen az szóló, vagy visszatérő karakterekről szóló. Ezúttal egy sorozat következő darabját ajánlom figyelmetekbe.

David Baldacci: Végső fázis

A szerző: David Baldacci. Az akciókrimik egyik legismertebb szerzője, akinek több kötetét is filmesítették. Sikeres nálunk is, kint is. Most éppen a General Press adja ki, korábban az Európa gondozta az életművét.

A történet: Amos Decker újra nyomoz. Magas politikai körök befolyása, egy családja meggyilkosáért elítélt fiatalember a halálsoron. Egyelőre többet nem tudok, de az előző Decker történet nagyon bejött, ebben is van bizodalmam.

Műfaj: akciós krimi.

Ahogy említettem, a General Press hozza ki, ha minden igaz, még az ősszel.