Születéses, kapcsolatos, művészetes, újrakezdős.

Béla a kukoricacsősz 22 éves fia volt, aki nyaranta be szokott segíteni az apjának. Mindig két gyereket akart rajtakapni a kukoricásban, de azok mindig kicsúsztak a kezei közül. Nagyapaként az unoka egy házija láttán újra vadászni lesz kedve: az egyik gyereket felismeri, akire hiába vadászott nyaranta. Regisztrál a Facebookra, hogy itt folytatódjon a játszma. (Csukárdi: Születni a Facebookon) A fiatalember ejtőernyős ugró volt. Egyszer egy csinos lányt vitt magával, akit egy év múlva újra látott. Találkozgatni kezdtek, majd a fiú egy balesete után ki is mondták, mennyire fontosak egymásnak, összeházasodtak. Most jön az első baba, és ez nagyobb ugrás, mind eddig bármi az életben. (Shero: Ugrás az ismeretlenbe)

Mindig örülök egy új novellás kötetnek. Lehet a műfaj kortárs, egyperces, fantasy, horror, bármi. Fájóan érzem annak a hiányát, hogy nálunk nincsen olyan novella megjelenési lehetőség, mint az Államokban. Pedig jó történetek születnek nálunk is, és azért már kötetek is jelennek meg.

A Magyar Irodalmi Ház is jelentet meg novellákat. Az első kötet 2017-ben látott napvilágot, és stílusosan a Születés címet kapta. Reméljük, valóban megszületett ezzel egy hagyomány, és évről évre érkeznek majd a novelláskötetek.

De a cím jelöli azt is, ami a kötet témája. Minden novellában jelen van a születés, valamilyen formában. A legkézenfekvőbbtől kezdve – tanúi lehetünk sokféle szülésnek. Az apa szemszögéből, a babáéból, az anyáéból, az egyikben az orvos szemével. Abban is változatos, hogy drámai hangokat is mer pengetni: lesz a történetek között halvaszülés is, míg a kicsinek felhőtlenül örülő szülők is.

De a születés ennél tágabban van értelmezve, amit kifejezetten ötletesnek tartok. Kreatív ötletek is bekerülhettek. Egyes történetek művészet születéséről szólnak, de az emberiség teremtése is megjelenik, vagy éppen az öreg nagyapa, aki az internetes életét kezdi meg. De az is igazán különleges, melyben egy színházi karakter lát napvilágot.

Terjedelmet tekintve mindegyik rövid – ha nem is egyforma a hosszuk. Egy oldalastól kezdve 6-7 oldalasig terjed a skála. Gyorsan olvashatóak, és alapvetően mindegyik egy csattanóra van kihegyezve. Még az is, ami a többihez képest kifejezetten tragikus.

Humorban is széles a terjedelem – tragikomikus, vicces, de nagyon fájdalmas is akad a történetek között. Az egyik kedvencemben a nagyon gyereket akaró, álterhes nőnek passzolja le az új orvos a féltestvérétől született fattyát. Ez így durván hangzik, de ahogy a szerző megírja a nő ráébredésért az igazi helyzetre, miután boldogan hazament a babával, egészen thrilleres. Itt a történeten belül is váltogatja a hangnemet és humort a szerző, és nagyot üt.

Mivel novellás kötet, természetes is, hogy minden történet nem tudott tetszeni. Ha elgondolom, melyek voltak a negatív élményeim, általában két típust találok: amely nem varr el minden szálat, melyekben a történet hiányos maradt. Valamint, amelyek nagyon posztmodernek voltak. Már barátkozom ugyan az írás témává emelésével és a negyedik fal lebontásával, amikor kiszól hozzánk a szerző, de még mindig cselekménypárti vagyok.

Volt, ami jobban tetszett, más kevésbé, de érdekes volt és jó a kezdeményezés!

Születés - Mint novelláskötet: 60% a tematikát sokoldalúan fogja meg. Stílusban, témában is színes.

Szubjektíven: 50% sok túl posztmodern az ízlésemnek, de voltak benne jók is.

Bicikliversenyes, találmányos, csalós.

Varjas István egy magyar fiatalember volt, aki kiskorától kezdve két területen is kiemelkedett az átlagból. Az egyik, a kerékpározás volt. Amennyire a szovjet érában, magyarként el lehetett jutni ebben a sportban, ő összehozta. A másik terület a fizika volt, és ez élvezetett előnyt is: ha fizika és kerékpár verseny kellett dönteni, a fizikára ment. Ezzel került ki olasz egyetemre, és ehhez fordult, amikor egy olasz kerékpáros csapatba bekerülve szembesült azzal, hogy mindenki csal, és a szervezetük kémiai szerekkel tömik. Dolgozni kezd az elektromos motoron, mely betenné a kaput a doppingnak. Kimutathatatlan, nem teszi tönkre a szervezetet, és bemutatna a doppingolóknak. De a szabadalmat eladta, nem is tudja, mi lett a motorral. De tippek vannak. A motor eladva, és Armstrong versenyeket nyert könnyeden.

Duplán becsapva érzem magam. Eszem ágában sem volt egy dokumentum regényt megvenni a biciklis csalások eme formájáról. Én egy thrillert vártam, amiben egy találmány belső harcokat, ármányokat indít a sporton belül, és a feltaláló élete is veszélybe kerül. A poén, egyszerre nem is gyanakodtam, hogy nem fiktív történetet olvasok. Ott kellett látnom leírva Armstrong nevét, hogy rádöbbenjek, mennyire más ez a kötet, mint amit olvasni akartam. Az volt az első csalódás.

De mivel a biciklis sportról szeretek olvasni, pipáltam is már ki dokumentumregényeket a témából – Brunel emlegeti a kötetben Hamilton kötetét, például azt is olvastam – adtam így is egy esélyt neki. Ez hozta a második csalódást: mert nem volt jó dokumentumregénynek se a kötet. Bőven vannak kifogásaim.

Egyrészt, nincs eredmény és nincs bizonyíték. A történetet egy külsős meséli el, egy oknyomozó riporter, aki nem volt személyesen része a történetnek. Van egy teóriája, amit igyekszik felderíteni. Egy lehetséges verzió arra, miért tekert úgy Armstrong, ahogy. Az ő válasza az, hogy megvette az elektromos kerékpár prototípusát teljes titokban, és nagyon sokáig meg is tartotta magának és a csapatának.

A gond az, amire a végén kilyukad. Akár igaz is lehet, de ki tudja? Bizonyítani semmit nem lehet, csak elméleteket gyártani. Ettől az egész kötet csak egy összeesküvés elméletnek tűnik, és feleslegesnek érzem az időt, amit az olvasásával töltöttem.

Ami tényanyagot használ, Varjas életrajzát leszámítva, más Armstrongról szóló kötetekben már olvastam. Csak itt sokkal szárazabban, unalmasan van megírva az, amiből más jó sztorit tudott mondani – hiába, ahogy említettem, a szerző csak megfigyelő, nem volt benne az eseményekbe, és ezt érezni az elbeszélésen is.

Nem tetszett se a stílusa, se a szerkezete. Össze-vissza ugrál, gyakran nehézkes a logika, ahogy egymás mellé teszi az eseményeket. Még csak sugallni se tud jól, pedig gyakran direktbe is felteszi a kérdést, amire csak utalnia kellene, vagy ha felteszi, tudnia kellene rá egy választ is nyújtani!

A szöveg száraz, és gyakran nehézkes is. Újságíró a szerző, és bizony a hírlapok száraz, unott stílusát éreztem ennek a soraiban is.

Nekem nagy csalódás volt. Biciklisport, Armstrong témában keressétek a Titkos versenyt!

Rejtett előny - Mint dokumentumregény: 30% az alapötlet érdekes, de semmi tény, nem is regényes. Kevés.

Szubjektíven: 20% thrillert vártam, mást kaptam. Csalódtam, és a kötet se tetszett. Hiteltelen.

• Állítólag ennek a gyengeelméjűnek az elődje IGAZI démonnagyúr volt! Egy igazi vérszomjas gazember, egy nőcsábász, aki vérre vadászik az éj sötétjében.
• Te most egy vámpírról fantáziálsz, nem egy démonnagyúrról. (Yun-Hee: Démonnapló)

Még a regényekből is elég hátborzongatóakat sikerült összeválogatnod – folytatta Amy. – Hannibal ébredése, Amerikai psycho, Beszélnünk kell Kevinről, Donald Trump önéletrajza… (Marrs: A tökéletes pár)

• Kiborult a fehérjeturmix, és eláztatta az alátétet, amin a fegyvereimet szoktam tisztítani. Hazafelé bemennél a belvárosba, és vennél egy újat? Csak a Johnson Firearms tart olyat, amin fel van tüntetve a Sig Sauer P250-es minden egyes alkatrésze.

Jack felkacagott.

• Mi olyan vicces?
• Nem is tudom. Egy várandós feleség többnyire nem jégkrémért meg sós-ecetes csipszért küldi a férjét?
• Jól hangzik.
• Melyik?
• Mindkettő.
• Rendben – felelte Jack. – Jégkrém, csipsz és egy fegyveralátét. Ez minden? (Grippando: Szökésben)

Amikor az emberek magukról beszélnek, olyan ügyesen vetítenek valamilyen elképzelt képet önmaguk köré, hogy a végén már maguk is valóságosnak hiszik. De a hely, amelyet a lakóhelyüknek választanak, mindent elárul róluk – akár akarják, akár nem. (Carrisi: A lelkek ítélőszéke)

• Mire készítsem fel magukat? – kérdezte Holden. – Hogy botokkal szurkáljuk az isteneket?
• Nem, Holden kapitány. Nem botokkal – felelte Duarte. – Amikor istenekkel harcolunk, a mennyeket kell lerohanni. (Corey: Perszepolisz felemelkedése)

Szükségem van a szavakra. Az írás elhiteti velem, hogy még nem őrültem meg, nem vesztettem el a lényegem, az emberségem, amitől különlegesnek és egyedinek gondoltam magam ebben a vadonban. Amikor tollat ragadok, több vagyok, mint egy vadállat, hiszen az állatok nem papíron osztják meg egymással a kétségeiket, nem álmodoznak tintával, nem hagyják az egészet az utókorra. (Benyák: Az utolsó emberig)

• Te tényleg… nem emlékszel?
• Nem! Most mit csináljak? Mi történt velem? Meghülyültem?
• Elkapta őt az Alzheimer?
• Mármint amnézia, nem Alzheimer. Már eleve hülye voltál. (Yun-Hee: Démonnapló)

Ha a szerelmesek olyan okosan gondolkoznának, mint amilyen szépen éreznek, bizonyára kevesebb szerelmi tragikum volna az életben is, meg az irodalomban is. (Dánielné: A boldogság útja)

Nyomozós, traumából felépülős, rendőrös.

Thorkild Aske 44 éves, és legszívesebben meghalna. Egyszer próbálkozott is vele, felakasztotta magát a börtönben. De balszerencséjére letört a cső, amire kötötte a lepedőt. Leülte a büntetését, de kint se várja semmi. Rendőrnek nem mehet vissza, a baleset után súlyosan gyógyszerfüggő lett, és a nő is halott, aki fontos volt neki. Letargiájából egy kérés rángatja ki: meg kell találnia egy eltűnt fiút. Egy világítótornyot újított fel, gyakran búvárkodott. A rendőrség szerint megfulladt. A testét kellene visszahoznia. Thorkild leutazik, kérdezősködik, és a víz kisodor egy női holttestet. Az ügy komolyodik, és miközben a férfi kénytelen szembenézni a múltjával, egyre közelebb jut a megoldáshoz is.

A skandináv krimi nem könnyű műfaj. Tele van sötétséggel, depresszióval és olyan borús világnézettel, hogy az olvasónak néha kedve lenne pengét ragadni, és a főszereplőkkel párhuzamosan eret vágni. Nem lehet szórakoztatónak nevezni őket, de mégis van bennük valami. Nem véletlenül lettek világsikerek.

Heine Bakkeid is skandináv krimiben utazik, és ez a fajta sötétség az ő könyvében is megvan. Sőt, egyenesen többszörösen is megvan. Egyrészt, ott van Thorkild múltja. Amiben átverések vannak, tragédia és fájdalom. Másrészt, itt van a jelenje. Ami fájdalomról szól és gyógyszerekről, depresszióról. A nyomozás maga is nyomasztó: mégiscsak egy holttestet keres, és gyilkos titkok nyomában jár. Harmadrészt, amire rájön, az sem éppen egy napfényes történet. A mellékszereplők között is tragédiák gyűrűznek: például az asszonyé, aki elkeseredetten igyekszik teherbe esni, miközben pontosan tudja, hogy nem lehet gyermeke, kivették a méhét. De ezt a férjének nem mondta el. Hogy is lehetne egy ilyen történet vidám?

De e sötétségen és hangulaton túl jönnek a hiányok. Egyrészt, a történet. Ugyan a cselekményt feldobja, ahogy párhuzamosan haladunk a jelen ügyben, és megismerjük az ügyet, ami miatt Thorkild mindent elvesztett, de igazán egyik szál sem ütős. Lassan haladnak az események, és még egy skandináv krimihez képest is alig történik valami. Igen, a végkifejlett durva és kemény ügy, de hogy jön rá erre a nyomozó? Megérzés, nincs logikusan levezetve. Ezt nem szerettem. Olyan, mintha egyszer csak kiderülne a megoldás.

Majd, az igazság. Ki nem állhatom, amikor valaki nagyon nem azt kapja, ami járna neki. Thorkild is hibázott, de ahogy kiderül a múlt, nekem az jött le, hogy tulajdonképpen csapdába csalták. Akkor miért neki kellett mindenért felelősséget vállalnia? És nem lesz jobb, tehet akármit, akkor is mindenkinek ő lesz a bűnbak.

Nem csak a krimi, de maga a cselekmény is kevés. Ha belegondolok, a történet nagyja Thorkild szenvedése. Erről szól minden: az emlékezés, a gyógyszerfüggősége, ahogy a jelenben nyomoz. Nem megváltást keres, ő maga is úgy érzi, az neki nem jár. Bakkeid remekül megírta ezt a karaktert az egész pokoljárásával, de nagyon nem könnyű olvasni róla. Vagy átérezni mindazt a nyomort, amin keresztülmegy.

A stílusát se szerettem igazán. Áthatja az a sötétség és szenvedés, amit fentebb emlegettem. Lehet ezt is jól mesélni, de ez leginkább csak szenvedéstörténet.

Nekem csalódás volt, túl sok minden hiányzott. Leginkább egy jobb történet.

Holnap hiányozni fogsz - Mint skandináv krimi: 60% komor, tele drámával. A fő karakter rajza alapos. A történet lassú.

Szubjektíven: 30% sok hiányérzetem van: több cselekmény, érdekesebb nyomozás kellene.

Szerelembe esős, múlt sebeit meggyógyítós.

Tate keményen küzd az álmaiért: már szakképzett altató nővér, de többre vágyik. Így főiskolára jár, miközben dolgozik a kórházban is. 23 éves, egyedül nem tud így egy lakást még eltartani, de szerencsére pilóta bátyja befogadja, így az albérlettel spórol, Corbin pedig a munkája miatt nem sokat van otthon. Van viszont egy szexi szomszéd, Corbin barátja, a szintén pilóta Miles. A nehéz kezdet után – Miles részegen hevert a folyosón, amikor Tate beköltözött – összebarátkoznak, és Tate pokolian vonzódik a férfihoz. A dolog kölcsönös, de az első csókot követően Miles kemény szabályt szab: viszonyuk lehet, de neki érzelmek nem kellenek. 6 éve megfogadta, ő nem szeret többet. Tate belemegy, de elkerülhetetlenül szerelmes lesz. Meg kell tudnia, ki az a Rachel és mit tett, amiért Miles ilyen sebzett. Van esélye meggyógyítani, vagy el kell engednie a férfit?

Már lassan kiismerem a Hoover regényeket, és felfedezek visszatérő mintákat. Eddig nem zavart, de most kezdek eljutni arra a pontra, hogy ez csökkenti a regény élvezeti értékem. Mert nem lep meg, pont azok a dolgok történnek, amiket várok. Így, hiába érzem erős new adult kötetnek a Csúf szerelmet, sokkal kevésbé tetszett, mert már megvannak azok a pontok, amelyekre azt mondom, ismétlése egy korábbi regénynek.

Csak párat emelek ki:

• a szerkezet ugyanolyan, mint a Velünk véget ér esetében. Benne vagyunk a jelenben egy alakuló szerelmi történetben, miközben minden második/harmadik fejezet visszavisz a pár évvel korábbi múltba, egy kamasz szerelmi történetbe, ami magyarázza a szereplők jelen jellemét – még a tragédiájuk is hasonló.
• a happy endet elérő pár kap egy utóhangot, amiben boldog család és megszületik az első gyerek. Nagyon visszatérő elem Hoover esetében: ugyanúgy lesz egy bébi lány szülője Tate és Miles, mint korábban a Slammed sorozat hősei, vagy a Soha, de soha végkifejlettjében a szereplők.
• ha már Slammed. A szabadvers és slam költészet itt is megjelenik. Miles múltbeli fejezeteinek nagy része, elsősorban a szerelmes részek, ilyen formában íródtak. Nehéz volt elszakadni a műfajtól?

De ezzel ezt a vonalat zártam, ezek voltak a legzavaróbbak nekem.

Pedig a zsánerében jó ez a regény. Feldobja a két idősík váltakozása, és ha nincs a többi regény áthallása, meglepő az is, mitől fagyott meg Miles szíve.

Romantikus, szerelmes regény, de hitelesebb szerelmi története van, mint pl. a szürkéknek. Itt is van elemi vonzalom a képletben, de a szex nem lesz egyenlő a szerelemmel. Íve van a kapcsolatuk alakulásának.

A karakterek Hoover regény kompatibilisek. Szimpatikusak, szerethetőek, sebzettek. Tipikusan olyanok, akiknek hajlamos az olvasó drukkolni. Amiért az életműben érdekes lehet a kötet, hogy most nem a lány a sebzett és az előtérbe helyezett – kifejezetten bírtam is, hogy most a férfi hős került a fókuszba. (Ha nőies is, ahogy a traumát kezeli, Hoover meg megírta.)

Összefoglalva a zsánerében ütős, csak már elkezdtem unni a Hoover köteteket, attól tartok.

Csúf szerelem - Mint new adult: 80% eljátszik az idősíkokkal, rejtély van a szerelmi szál mellé, ami uralkodó.

Szubjektíven: 65% valami hiányzott. A két sztori nem elég erős, se külön, se együtt.

Szerelem keresős, átverős, gyilkosos, drámai.

Egy felfedezés örökre átírja a társkeresést: a DNS segítségével meg lehet találni a neked rendelt tökéletes párt! Csak 10 font, egy teszt és idővel megjelenik az igazi. Mandy túl van egy váláson, de családra vágyik, ez az utolsó reménye. Richard tökéletesnek tűnik, csak éppen meghalt egy balesetben. De ahogy a családdal összebarátkozik, Mandy kap még egy esélyt. Christopher sorozatgyilkos, aki kíváncsiságból végeztette el a vizsgálatot. Amy az első, akit tényleg képes szeretni az életében. Csak egy baj van: a nő rendőr. Nick és Sally stabil pár, esküdni készülnek. De még elvégeztetik a tesztet: döbbenetükre Nick igazija egy férfi, Alex. Lehet esély az elrendelt vonzalom ellen? Jade szegény lány, aki mindenét rááldozza, hogy a párjához utazzon Ausztráliába. Ott döbbenetére egy haldokló Kevint talál, akiben nem szerelmes. Nem úgy a bátyjába… Ellie a rendszer megalkotója, és most maga is kipróbálja. Nem is sejti, hogy a megtalált és szeretett Tim mit forgat a fejében igazán.

Hú… ha egy kicsit merészebb lenne a kötet, akkor még akár tabudöntőnek is nevezném. De azért nem bánom, hogy ennél messzebb nem ment el az író. Volt benne pár utalás, az is éppen elég volt, hogy érzékeltesse, milyen sötétségbe is le lehetne húzni ezt az ötletet.

Ami különben remek. Nem először olvasok olyan regényt, amiben egy módszerrel összehozzák a párokat. Főleg YA sztorik bukkantak fel ilyesmik, talán ez az első, ami a romantikát thrillerrel keveri. (A szerző férfi, így talán nem meglepő, hogy a thriller dominál – amitől nem meglepő, hogy jobban tetszik nekem, mint egy románc tetszene.) És amikor megjön a tudományos magyarázat, hihető és teljesen elképzelhető. Nekem meg is fordult a fejemben, hogy akár tényleg létezhetne valami ilyesmi.

Marrs nagyon kitalálta az egésznek a dinamikáját, és kitalálta hozzá a hiteles világot. Van egy rész, amikor szóba kerül, hogy változtatta meg a DNS pár a társadalmakat, milyen előítéletekkel számolt le végleg. De utal a veszélyekre is. Ebbe akár jobban bele is mehettek volna, de így is kipipálva érzem a gondos világépítést.

Tetszett, hogy 5 külön történetet kapunk, felváltva elbeszélve. Mindegyik kis szerelmi sztorinak indul, aztán mi lesz belőlük… feszültség, akció, mozgalmas cselekmény. De nem mesélem el, majd SpoilerZóna vasárnap esetleg. Most maradjunk annyiban, hogy lesz itt csalás, gyerekrablás, halálos betegség, gyilkosságok – messze nem a romantika dominál, bár vannak érzelmes részek is a kötetben.

A karakterek is megfogtak, pedig igazából nem mélyek, és nincsenek folyamatosan alakítva sem. De a sarokpontjuk ütős, és könnyű azonosulni velük. Tudom, az én agybajom, hogy nekem a sorozatgyilkos volt a legszimpatikusabb, és az ő fejezeteit vártam legjobban, de az tényleg ütött. Képes lehet-e egy pszichopata igaz szerelemre? Megváltozna érte? Vagy jönnek a kis játszmák? A kötetből kiderül!

Marrs jó mesélő is, kifejezetten olvasmányos a szövege. Gyors a cselekmény, keveri az akciókat és érzelmeket, miközben az egész elgondolkoztat az emberi kapcsolatokról is. Annál jobbat meg nem lehet kívánni, amikor szórakozunk és gondolkozunk is.

Határozottan szerettem ezt a regényt! Még ha lenne is, amit máshogy zártam volna.

A tökéletes pár - Mint thriller: 90% remekül keveri a zsánereket, szórakoztató és elgondolkoztató egyben.

Szubjektíven: 85% lekötött, izgalmas, bejöttek a szereplők – de a végét emésztem még.

Romantikus, emlékeket elfelejtős, nyomozós, családi titkos.

A Ross család szeme fénye volt a lányuk, akit a bátyjai is nagyon védelmeztek. Amikor Kirsty járni kezdett Markkal, Graham bátyja rosszat sejtett. A fiú viselkedésében volt valami, ami a báty, majd a testvére számára is fenyegetőnek tűnt. Amikor Kirsty szakított, nem várt folyamat indult be, ami 20 év elteltével is kísért. Lily csak vissza akarja kapni a férjét: egy nap nem jött haza, nyoma veszett. Mi lett Carl sorsa? Ahogy a nő nyomozni kezd, rá kell jönnie, a férje sok mindenben hazudott. Még a neve sem az igazi. Alice a tengerpart közelében él három gyerekével. Egy napon ájult férfit találnak, aki a nevére sem emlékszik. Befogadják, és a Franknek elkeresztelt férfi lassan mindenki szívébe belopja magát. De a titkoknak ki kell derülnie, sokak életét felbolygatva.

Amikor megjelent, már akkor megjósoltam, hogy thrillernek akarják eladni, de igazából több köze van a történetnek a románchoz, mint a rejtélyhez és nyomozáshoz. Sajnos, igazam lett. Mert lehetett volna ez sokkal jobb is, ígéretes szálak vannak benne, de mindig eluralkodik benne a szerelmi szál.

Három fő történetszál van, amelyek csak a végére érnek össze. A múlt, benne egy kamasz szerelem tragédiába forduló véggel. A jelenben a férjét kereső fiatalasszony. Szintén a jelenben a szerelembe eső amnéziás esete. Bármelyiket is nézem, mindegyikbe van egy kis krimi vagy thriller, de nem arra tette az írónő a hangsúlyt. Nem az érdekelte, hogyan keresi Lily a férjét, hanem hogyan érzi magát a rászakadó hazugságoktól. Nem az érdekelte, hogy Frank múltját próbálják visszahozni, hanem ahogy szerelmes lesz Alice-be és viszont. Ezzel sikerült elérni, hogy ne dobjam félre a könyvet, annyi krimi volt, hogy kitartsak, de ne szeressem. Mert ahhoz túl romantikus.

Ebből fakad, hogy a cselekmény helyett a karaktereken van a hangsúly. Szívesen mondanám, hogy remek és mély figurákat kapunk, de ez sem lenne igaz. Romantikus regény kompatibilisek, még a negatív szereplő is. Nem lepnek meg, ha vannak hibáik is, akkor is a hős jelző illik rájuk, vagy a gonosztevő. Nekem ennyi kevés.

Ami azért tetszett, az a szerkesztés. Az elején olyan, mintha három külön regény lenne, hiába sejtjük, hogy minden összefügg. Valóban úgy lesz, és az tetszett, ahogy a szálak egyre közelednek, majd a végére össze is érnek. Lehetett találgatni, elméleteket gyártani, ha nagyjából az is lett a végeredmény, amire számítottam.

Sajnos, stílusában is a romantikus regényeket idézte fel bennem. Nagyon nőies, érzékeny az egész, már szinte szentimentális, noha nem szerelmes regény a klasszikus értelmében. De hiányzott az a feszültség, az a fenyegetettség, amitől thrillernek éreztem volna. Nem kellett félnem, vagy a körmöm rágnom. Nem váltotta ki azt az érzelmi többletet. Vagy inkább sokkot, amit a műfajban elvártam volna.

Hiányzott nekem egy kis humor, vagy valami akció is. Ugyan a végére a szálak remekül összeérnek, de az egész regényben kevés a cselekmény. Karakterközpontú, nagyon. Még egy nagy finálét sem érdemelt, ahol minden összeáll. A végéről meg nem beszélek külön. Annál jobb bizonyíték nem is kell, hogy ez elsősorban romantikus, csak kiegészítően thrilleres.

A férfi titka - Mint romantikus thriller: 80% alapvetően a románc dominál, érzelmesen. A szerkesztése jó.

Szubjektíven: 35% sajnos a romantika dominál, nekem az tetszett, ahogy minden összeért.

Nyár, kevesebb megjelenés, de azért akad. Íme a heti lista:

- Londonban bármi megtörténhet (Menő, ifjúsági)

- Kegyetlenség (Libri, akciós thrillernek tűnik)

- Egy közeli ismerős (21. század, thriller)

- Budapest Boulevard (a Művelt Nép Réti krimije, ami megint be lett ígérve, de hogy lesz is?)

- Visszatérő végzet (Thriller, és ez is mióta csúszik...)

Van, ami érdekel (pl. a Kegyetlenség) de mint tudjuk, nyáron gyakoriak a csúszások. Azért reménykedem.

A mindennapmozi.blog.hu mai SpoilerZónája megkínzott. Nagyon nem volt ötletem, miről meséljek. Szerencsére itt könnyebb dolgom volt – a héten legtöbben Rosie Walsh regényéről olvastatok nálam, így úgy döntöttem, az érdeklődőknek elmesélem a csavarokat, amikre ott csak utaltam. Hiszen tudjátok, a spoiler helye: SpoilerZóna!

Kezdjünk is bele, íme Walsh: Hét nap szerelem részleteiben!

(A regénnyel ellentétben, és hogy jobban követhető legyen a cselekmény, én elmesélem lineárisan, időrendben. A regény trükkje, hogy ezeket kavarja, így az olvasónak ott meglesz a minden összeáll és a rejtély érzete.)

Sarah 17 éves és életében először szerelmes. A srác azonban rossz hatással van rá. Minden téren ő a lány elsője, a bűnbe is ő csábítja bele. Autóversenyezni akar a lánnyal, aki nem tud nemet mondani. A barátja beültette maga mellé a húgát, akit Sarah kivinne a veszélyzónából. Utánuk hajt, akaratlanul is élesítve a versenyhelyzetet, miközben mellette ül a húga legjobb barátnője, a kis Alex. Az út szűk, túloldalról is jönnek, ők meg együtt haladnak. Mindhárom jármű nem fér el az úton – Sarah ösztönösen félrekormányoz, elég helyet hagyva a húgát szállító kocsinak, de ő és Alex egy fába hajtanak. Sarah kisebb sérülésekkel megússza, de Alex belehal az ütközésbe. Tárgyalás lesz: a barátját lecsukják, Sarah-t felmentik, amit Alex családja nem hajlandó elfogadni, és Sarah húga többé nem hajlandó beszélni a nővérével.

Sarah elköltözött, próbált új életet kezdeni, de bántotta a bűntudat és szenvedett. Egy kórházban egy szenvedő gyereket akart felvidítani, megkérte az ott levő bohócot, hogy szórakoztassa a kicsit, amíg ellátják a törött kezet. Az ötlet sikeres lesz, mások is kérték a bohócot ilyesmikre. Sarah meglátta az üzleti lehetőséget: céget alapított a bohóccal, aki különben egy helyes fiatalember volt, akinek idővel a felesége is lett. De szenvedély sose volt a kapcsolatukban, és volt még valami, ami véget is vetett a házasságának: a férje gyereket akart. Sarah képtelen volt szülni neki –sokkot kapott a kicsiktől, mindig Alex jutott eszébe, akinek a gyilkosa volt. De ezt a történetet nem tudta elmesélni a férfinak, aki elhagyta.

Abban az évben Sarah már 37, és most is visszamegy az évfordulókor a baleset helyszínére. Egy nála pár évvel idősebb férfiba botlik, szinte szó szerint. Jókat beszélgetnek, Eddie rég az első, aki meg tudja nevettetni. Mindketten egy hetet vannak itt, aztán üzleti út várja őket. Szerelem első látásra, és mindketten meg is akarják élni. Azt a hetet együtt töltik, olyan harmóniában és szerelemben, hogy tudják, ők egymás végzetei. Meg is egyeznek, hogy keresik egymást, ez nem csak egy nyári románc!

Sarah azonban hiába vár, Eddie nem jelentkezik. Keresni kezdi, ráír. Csak olyan válaszok jönnek vissza, hogy hagyja békén a férfit. Hogy Eddie nem az, akinek hiszi. Felejtse el! De Sarah képtelen elengedni, legalább még egyszer a szemébe akar nézni és beszélni vele. Levelekben meséli el neki a házasságát, a válását, hogy mit jelentett neki az együtt töltött idő és szerelmet is vall. Egy barátja kérdez rá arra, ami végül a megfejtést adja: vajon miért volt azon az úton, pont akkor, ott a férfi? Mi oka lehetett?

Sarah rádöbben, hogy Alexnek volt egy testvére. A nála is pár évvel idősebb bátyja. Akinek Eddie volt a neve. Aki ez az Eddie. Így már egy találkát sikerül megbeszélnie. Eddie elmondja, a családja beleroppant Alex halálába. Az anyja a mai napig gyűlöli Sarah-t, és Eddie állandóan a közelébe kell legyen, és foglalkoznia kell a beteg asszonnyal. Nem tud megbocsátani Sarah-nak, bár ő már nem gyűlöli. Szerelmes, ő is érzi, amit a nő, de nincs jövőjük. Soha nem lehet együtt a húga gyilkosával, legyen ez a búcsú! Sarah kénytelen beletörődni, és így nem mondja ki, amire ekkor döbben rá: azon a héten nem csak szerelembe, de teherbe is esett. Eddie gyerekét várja.

Hónapok telnek el, mindenki szenved. Sarah hazaköltözött a szüleihez. Mikor jön a baba, beviszik a kórházba, a környéken terjednek a hírek. Eddie az anyjától hallja, hogy azt a nőt bevitték szülni komplikációk miatt. A férfi utánaszámol: ő kell, hogy a kicsi apja legyen. Ez mindent átértékel benne. Ideje az életét élnie, és azokkal lennie, akiket szeret! Rohan a kórházba. A nőt műtötték, nem mehet be az intenzívre. Csak kintről reménykedhet, hogy anya és gyermeke is jól lesznek. Közben sms-t ír a nőnek, a bocsánatát kéri és szerelmet vall. Később Sarah visszaír: másnap jöjjön be hozzá látogatóba, nézze meg a kisfiuk. És ő is szereti.

Pár hónappal később már Sarah és Eddie boldog párként élnek együtt, akiknek a szemefénye a kisfiuk, akit Alexnek neveztek el. Eddie anyja úgy tesz, mintha Sarah nem létezne. A kis Alexet szereti, Eddie közbe átviszi hozzá. Továbbra is az anyja mellett áll, de már igyekszik annyira elszakadni, hogy elsősorban a fiával és a nejével lehessen. A keresztelőre őt is meghívják, de Sarah sejti, nem jön el. Mert ő is ott lesz, és neki nincs bocsánat. De az asszony eljön, megfogja a szeretett unokát, és képes lesz a menye elé állni. Annyit már ki tud mondani, hogy köszöni szépen neki ezt a kisfiút.

Nem akarom ismételni magam, elég jól leírtam, mi tetszett és mi nem a történetben a hét elején. Röviden, a rejtély jó, a drámának súlya van, és működik a csavar.

Erről jut eszembe: a levél trükk. Egy idősebb testvér ír a kisebbnek, aki halott. Csak becenevekkel. Végig úgy tűnik, mintha Sarah írna a húgának. Aztán a végén rájövünk, hogy ezek Eddie levelei a húgának. Az ilyen csavarokat, ötleteket nagyon szerettem benne.

Ami pedig a nem oldal: a mindent átitató nagy szerelmi szál és a nyálregényes stílus. De erről is írtam hétfőn bővebben.

Akkor a héten ennyi volt a spoiler, jövő héten találkozunk!

(Azt remélem kitaláltátok, hogy az utolsó képen a szerző, Rosie Walsh pózol!)

Bírósági, eltűnt személyes, családi drámás.

Jack első mentora elhunyt, és a halálra ítéltek felmentésével foglalkozó cége a végét járja. Az özvegy szeretné, ha Jack venné át a praxist, de benne már nincs meg az a tűz, ami ehhez az ágazathoz kell. Annyira hajlandó, hogy egy irodát béreljen tőlük, így az ő pénzéből nyitva tudnak tartani. Egy alkalommal egy elkeseredett nő tévedésből Jackhez megy be. Pár éve a lányát megerőszakolták és meggyilkolták. A tettest hamarosan kivégzik. Az asszony szerint azonban Sashi még életben van – abban bízik, ha újratárgyalnák Dylan Reeves ügyét, a Sashi utáni keresés is újraindulhatna. Jack megsajnálja a nőt, így bekapcsolódik az ügybe, noha megígérte terhes nejének, hogy nincs több halálraítélt eset. Andie, aki különben FBI ügynök, is belenéz az ügybe, és ketten együtt borzalmakra bukkannak a felszín alatt.

Az ilyen esetek miatt próbálgatok ki új sorozatokat. Mert bizony, még érnek pozitív csalódások. Most valami egészen mást vártam, egy krimit. Ehhez képest egy olyan zsánerre bukkantam, amit szeretek, kevés van belőle, így minden jó újdonságnak örülök. A tárgyalótermi krimi. A Jack Swyteck sorozat az, és alig várom, hogy további köteteket gyűjtsek be és olvassak el belőle!

Mert, újabban jó szokásomhoz híven, a legutóbb megjelent résszel kezdtem. A Szökésben a 12. Swyteck történet (magyarul különben nincs kiadva mind, valamivel több, mint a fele jött ki). Ennek ellenére tökéletesen értettem és semmilyen hiányérzetem nem volt a korábban történtek ismeretének teljes hiánya miatt. Ugyan, vagyok már annyira rutinos sorozat olvasó, hogy kiszúrjam, mikor utaltak korábbi esetre, és milyen magánéleti szálakat gördítettek ebbe a részbe, tökéletesen megáll a kötet a saját lábán. Ha nem tudnám, hogy sorozatrész, nem is keresném az előzményt, működik így.

Nagyon tetszett, ahogy a tárgyalótermi részeket és a hagyományos krimit keveri benne Grippando. A tárgyalás pont olyan, ahogy szeretem. Drámai, izgalmas, sok párbeszéddel, leleplezésekkel, érzelmek tucatjaival, miközben mindennek szigorú keretei vannak. Mindig élvezettel olvasom, ahogy a szabályok mentén igyekeznek lavírozni az ügyvédek. Mellette Swyteck és Andie is nyomozzák a pár éve történteket. Előkerülnek kihallgatások, adatbázisok, CSI eredmények – vagyis, egy hagyományos krimi elemei. De ez is jól van megírva, és nagyon passzol a bíróság mellé – ha ilyen összetett és okos tudott volna lenni ez az összefonódás a Chicago Justice sorozatban, még talán az is műsoron lenne.

Izgalmas az ügy, jól vannak elhelyezve a csavarok, és kellően fel is vannak építve. Amit okos könyvnek nevezek – ez is az. Plusz, a téma is olyasmi, amit keveset feszegetnek, a családon belüli erőszak inkább krimi és thriller divattéma napjainkban, de ez is roppant érdekes volt. Az örökbefogadás, a háborús árvák kérdésköre. Elgondolkodtatott többször is.

Ebben a történetben még a szereplőket is kifejezetten bírtam. Jack nagyon szimpatikus, rendes és okos ember, akinek egy karakán, okos neje van. Jó páros ők ketten. Emberinek érzem úgy őket, hogy messze jobbak az átlagembernél, mégse mesefigurák. A mellékszereplők viszont emberien gyarlók, így megvan a realitás érzetem is.

Ahogy már említettem, kifejezetten tetszett a regény, biztos olvasok még a szerzőtől!

Mint tárgyalótermi krimi: 90% fordulatos, jók a karakterek, a bíróság – nyomozás aránya OK.

Szubjektíven: 95% pozitív meglepetés. Krimi is, jogi is, erős csavar, a szereplőket is bírtam.