Fülszöveg: 

Ahol ​szeretet van, ott sosincs sötétség.

Három ember, akinek sosem kellett volna találkoznia, egy járatra kap jegyet. És a sors furcsa tréfát űz velük. Az ötéves Layla eltűnik egy Los Angeles-i bevásárlóközpontból. Megrendült szülei a történtek után különválnak.
Öt évvel később a kislány előbukkan, méghozzá pontosan ugyanazon a helyen, ahol nyoma veszett. Életben van, de megmagyarázhatatlan némaságba burkolózik. A viszontlátás örömét egyre több megválaszolandó kérdés követi. Hol volt mindvégig Layla? Kivel? És főleg: miért tért vissza?

„Hiszem, hogy a sebektől erősebbek leszünk. Nem kell hozzá varázslat, csak sok idő. Van, hogy nem gyógyulunk meg teljesen. A fájdalom sosem múlik el nyomtalanul. Ott marad a szívünk mélyén, de visszatérhetünk az életbe, folytathatjuk az utunkat.”

Szerintem: 

Filmen már láttam olyat, hogy kiírják, ne spoilerezzük le másnak a végét. Nem is tudom, regényben ezen kívül akadt-e ilyen a kezemben. Ami biztos, ennek az elején ott a kérés és ez nem is rossz marketing. Nálam azonnal bekapcsolt fejben, hogy

Fülszöveg: 

Mit tennél, ha valaki felajánlaná, hogy hívj fel egy számot, mondj egy nevet, és az az ember örökre eltűnik a föld színéről? Csak 29 másodpercbe telne. Megtennéd?
Amikor Sarah megment egy bajban lévő kislányt, semmit sem vár cserébe. Ám a bátor cselekedete egy nagyhatalmú és veszélyes férfit tett az adósává. És ez a férfi ellenállhatatlan ajánlatot tesz neki.
„Csak mondjon egy nevet. Egyetlen nevet. És én eltüntetem azt az embert az életéből.”
Hiszen mindenki tudna mondani legalább egy nevet, nem igaz? És csak egyetlen, 29 másodperces telefonhívásba kerülne…

Szerintem: 

A T.M. annyira semleges, hogy meg kellett néznem a könyv hátulján, hogy mondjuk Tina vagy Tom az a T. Mert ez annyira

Fülszöveg: 

ALEX ​RUSH, író-rendező zseni
KENNA McKEE, közösségimédia-királynő, színésznő
JAX FLANNIGAN, ízig-vérig amerikai producer-jelölt
MADDIE OLIVER, sminkmester, feltörekvő díszlettervező
CARTER RICCI, hangtechnikus, élő zenei enciklopédia
HAZEL BECKETT, fényspecialista, operatőr
REAGAN WOZNIAK, vizuális effektek és számítógép mágus

És a helyszín: a kastély, amely Bram Stoker Drakuláját inspirálta.

Alex Rush és barátai több remek filmet is készítettek már együtt az évek során, és minden vágyuk, hogy mielőtt egyetemre mennek, leforgassák Romániában rövidfilmjüket, amelyet a Drakula ihletett. Amikor azonban megérkeznek a titokzatos kastélyba, kiderül, hogy az nem az a fenséges helyszín, mint amire számítottak; a falon fegyverek vannak, a rosszul megvilágított folyosókon pedig nagyon egyszerű eltévedni. A külvilágtól elvágva, a viharban Alexék könnyen el tudják képzelni, hogyan született meg minden idők egyik legmeghatározóbb horror regénye a helyszín alapján.
Ám nem kell sokáig a képzeletükre hagyatkozniuk – amint megkezdik a forgatást, Alex barátai egyesével eltűnnek, és szinte biztossá válik, hogy egy köpenyes idegen jár a kastélyban. Alex eltökéli, hogy utánajár, mi történik az ódon falak között – akkor is, ha ehhez szembe kell néznie egy olyan szörnnyel, amiről sosem hitte, hogy egyszer elszabadul.

Szerintem: 

Az nem kifejezés, hogy vegyesek az érzéseim. Meg sem próbálom spoiler nélkül felvezetni, mert ez a könyv a szokottnál is jobban borítja a végén a korábban történteket. De olyan szinten, hogy szerintem semmi sem igaz, amit a visszapörgetett napokból elolvashattunk.

Ez nem simán a megbízhatatlan elbeszélő, ez

Fülszöveg: 

1328. ​Lackfi István éppen visegrádi házában igyekszik felépülni az osztrák hadjáratban szerzett sérüléseiből, miközben fegyvernökei Budán rábukkannak Bátor Attila rég halottnak hitt fiára. Az elmúlt esztendőkben Szilárd lemondott a lovagi életmódról, kovács szeretne lenni, ám erről sem a király, sem a fiú új gyámja, sem a nevelőjének kijelölt Péter nem akar hallani. Mindnyájan ragaszkodnak hozzá, hogy Bátor Szilárd az apja nyomdokaiba lépve az udvar vitéze legyen, ami nem megy zökkenőmentesen – ám a sorsa elől senki sem menekülhet.
Időközben meghal Róbert nápolyi király fia, Anjou Károly pedig reménykedni kezd, hogy a magyar Szent Korona mellé megszerezheti szülővárosa trónját is – ha nem magának, hát legalább valamelyik örökösének. Mielőtt azonban ezt megtehetné, egészen más gondokkal kell szembenéznie. Virágzó birodalmában, akár egy hatalmas sakktáblán, számos figura áll fel az újabb játszmához. Egy áruló vajda, egy tébolyult bizalmas, egy buja rokon és egy gyönyörű udvarhölgy, aki nem is sejti, micsoda felfordulást okoz a puszta jelenlétével…

Szerintem: 

Az előző részben hiányoltam Szilárdot, most többet is kaptam, mint

Fülszöveg: 

Chance az a pasi, aki a legvadabb álmaimban szerepel, nem olyasvalaki, akibe egy autós pihenőben botlik az ember Nebraska közepén. A szexi, pimasz ausztrál az utolsó ember, akire számítottam, hogy összeakadok vele, miközben átutazom az országon.

Amikor lerobbant a kocsim, megegyeztünk. A következő dolog, amire emlékszem, hogy együtt utazunk, az erotikusan túlfűtött éjszakákat szállodákban töltjük, és nem tervezett kitérőket teszünk. Mindezt egy kecskével…

Az egyszerű költözés életem kalandjává vált. Minden csupa móka és kacagásvolt… Egészen addig, amíg közbe nem szóltak az érzelmek. Akartam őt, de Chance valamin nem tudott továbblépni. Azt hittem, ő is akar engem, de valami mégis visszatartotta. Nem lett volna szabad beleszeretnem ebbe a csábító brigantiba, főleg, hogy tudtam: az útjaink egyszer különválnak.

Szerintem: 

A helyzet az, hogy át tudom érezni, miért népszerű és miért olvassák ezt a könyvet. De! Van benne három olyan klisé is, amiből

Fülszöveg: 

A ​második világháború idején a tizenhat éves Edit, a tehetséges balettnövendék bekerül a kassai elit leánygimnáziumba és egy olimpiára esélyes tornászcsapatba. Ráköszönt a szerelem is: megismeri Eriket, a mély érzésű, művelt és sportos fiút, akihez azonnal vonzódni kezd. Elkezd tisztába jönni saját értékeivel, nőiségével, érzelmeivel – éli a kamasz lányok egyszerre csodálatos és szorongást keltő mindennapjait, mígnem…a történelem mindent megváltoztat.

Egy éjjel két katona elhurcolja őt és családját. Semelyikük sem sejti, hogy útjuk egészen Auschwitzig vezet, és hogy Edit hosszú éveken át tartó, napi öt-hat órás edzései, a kitartása és balett-tehetsége az életét mentik majd meg.

Vajon min múlik, hogy ki kerül az életre ítéltek közé, és ki a halálsorra? Van-e döntési lehetőségünk akkor, amikor az egyetlen tét a túlélés? És mit tegyünk, ha túléljük, de körülöttünk minden és mindenki elpusztult?

Szerintem: 

Bár nem ez a kötet fő profilja, de most megcsapott, mennyi sportoló életútját törte meg a

Fülszöveg: 

Az új főváros, Madrid egy rozzant utcájában, egy rozzant házban Luzia Cotado apró varázslatokat használ, hogy átvészelje a végtelenül fáradságos napokat. Ám amikor ravasz úrnője felfedezi, hogy a konyhában dolgozó cselédlány tehetséget rejteget, kiköveteli, hogy Luzia használja fel a kis milagritóit a család társadalmi helyzetének javítására.

Ami az unatkozó nemesek egyszerű szórakozásaként kezdődik, veszélyes fordulatot vesz, amikor Luziára felfigyel Antonio Pérez, II. Fülöp spanyol király kegyvesztett titkára. A korona hajóflottája súlyos vereséget szenvedett, és a király kétségbeesetten próbál bármilyen előnyre szert tenni az Anglia eretnek királynője elleni háborúban, Pérez pedig semmitől sem riad vissza, hogy visszaszerezze a király kegyeit.

Luzia megragadja a kínálkozó esélyt, hátha szerencsés fordulatot vesz az élete, és beleveti magát a látnokok, alkimisták, szent emberek és szélhámosok világába, ahol a mágia, a tudomány és a csalás közti határvonal soha nem állandó.

Ám ahogy a hírneve egyre nagyobb lesz, úgy nő a veszélye is annak, hogy zsidó vére miatt az inkvizíció kegyetlen karmaiba kerül. Minden furfangját be kell vetnie a túléléshez, még akkor is, ha ehhez Guillén Santángel segítségét kell igénybe vennie. Csak azzal nem számol, hogy a megkeseredett halhatatlan férfi titkai mindkettejük számára halálosak lehetnek…

Szerintem: 

Bajban vagyok az írónővel. A Grisa-trilógián átszenvedtem magam, aztán jöttek a zseniális Kazék. Alex Sternt nagyon nem csípem. Most pedig itt van ez a spanyol történelmi fantasy, amit

Fülszöveg: 

2074-ben kifejlesztenek egy mikrochipet, amely kizárólag szerves anyagot tartalmaz. Ezáltal kompatibilisebb az emberi szervezettel, mint bármilyen szintetikus implantátum. Ezzel a technológiával három évvel később már komplett emberi szerveket képesek létrehozni. Nem kell többé donorra várni a transzplantációnál. A szerveket egyszerűen legyártják, akár a gépalkatrészeket.
2100-ban megalkotják az első szerves anyagokból álló androidot, azaz embernek látszó robotot. Mivel a lény minden alkatrésze szerves és élő, így valójában nem is minősül gépnek. Ez egy új faj, új törvények vonatkoznak rájuk. Az élő robotokat először veszélyes munkákra, életmentésre használják, mivel ugyanarra képesek, mint az ember, ám életük „mégsem ér annyit”. Egyre nagyobb számban gyártják az olcsó, feláldozható munkaerőt, egészen addig, amíg számuk már elér egy veszélyes szintet. Mire az emberiség észbe kap, háború tör ki. A robotok fellázadnak teremtőik ellen. Az első robotháborút az emberiség nyeri. Ám egyvalamivel nem számoltak: A robotoknak nincs szükségük húsz évre ahhoz, hogy csecsemőből felnőtté fejlődjenek. Néhány nap alatt újragyártják magukat, és pótolják veszteségeiket. Ekkor tör ki a második robotháború. Ezt már a gépek nyerik. Az emberiség kipusztul. A legendák szerint legalábbis.
2500-ban senki sem biztos benne többé, hogy mi is történt pontosan négyszáz évvel azelőtt. A több milliárd ember és robot harcának és megsemmisülésének senki sem ismeri a pontos eredményét. A Föld lakossága elvileg robotokból áll. Azonban mivel nincs műszer, ami képes lenne kimutatni bármilyen különbséget is a robot és az ember között, így senki sem tudja egymásról, hogy micsoda. Sőt, még önmagukról sem.
A robottársadalom paranoiásan keresi az emberiség utolsó túlélőit, és nyomoz önmaga után. Többé senki sem biztos semmiben.
Egyetlen dologra emlékeznek csak az emberekkel kapcsolatban: arra, hogy mind őrültek voltak. Vagy lehet, hogy inkább a robotok azok?

Szerintem: 

Antológia, és a téma már a címben meg van jelölve. Robot és ember kapcsolata a

Fülszöveg: 

Két ​kiváló női gladiátor harcol a szabadságáért egy velejéig romlott magánbörtön-rendszerben, amely nem is olyan távoli a mai Amerikától. Loretta Thurwar és Hamara „Hurrikán Staxxx” a Chain-Gang All-Stars sztárjai.

A gladiátorokként tartott foglyok itt a végső díjért versengenek: a szabadságukért. A rabokat halálig tartó mérkőzésekre kényszerítik a zsúfolásig megtelt arénákban, miközben a kapuk előtt tüntetők tiltakoznak az embertelen bánásmód miatt.

Thurwar és Staxxx, csapattársak és szerelmesek, a rajongók kedvencei. És ha minden jól megy, Thurwar néhány meccsen belül szabad lesz. De a Büntetés-Végrehajtási Szórakoztató iroda, azaz a CAPE vállalat tulajdonosai a legaljasabb lépésektől sem riadnak vissza, hogy megnehezítsék Thurwar szabadulását, ha ezzel csak még inkább fel tudják korbácsolni a nézők lelkesedését és előfizetési hajlandóságát a véres látványosságra.

Szerintem: 

Szeretem a játékokat – társasok, PC vagy telefonos, de a játékokról szóló regények is nagyon le tudnak kötni. Mondjuk, nem lennék résztvevő az Éhezők Viadalán, de a Ready Player One hajszájában akár igen. Így került képbe ez a kötet is.
Tulajdonképpen ez is egy játékkönyv. Jöhet a de is? Fog jönni.

Elég speciális és mégis ismerős a játszma.
Börtönben vagy, de

Fülszöveg: 

Liza világa kerek és biztonságos.
Aztán kiderül, hogy mégsem annyira tökéletes, mint hitte, de hát legkésőbb kamaszkorában mindenki rájön erre. Arra viszont nem számított, hogy egy szokványos délutánon megnyílik alatta a padló, elnyeli a sötétség, és kezdetét veszi végtelennek tűnő, világokon, veszélyeken, kemény próbatételeken keresztül vezető útja.
A megpróbáltatások során súlyos kérdésekben kénytelen dönteni: élet, halál, becsület, felelősség. Egy különös házban bepillanthat a lehetséges jövőjébe, és egy szigeten megtalálja a szerelem is.
De Liza haza akar térni.
Mindenáron.

Szerintem: 

Elsőre nem kicsit éreztem furcsának a történet keretét. Az átlag kiskamasz beszívodik valami