Nyomozós, nevet tisztázó, családos.

Franz Eberhofer világában minden a helyén van. Susi visszatérésével megint van fix barátnője és a nő nagyon igyekszik is, hogy működjen a kapcsolata a falu rendőrével. Franz élvezi is a kényeztetést, a nő kedvességét. A családi idillt egy látogató zavarja meg, aki a Paul névre hallgat. Modern festő volt, akinek a nácik elől menekülnie kellett és itt fogadták be. Akkor régen a nagyi volt, akivel szerelembe esett. Már haldoklik, és visszatért élete szerelméhez elköszönni. A nagyi szerelmes tiniként kezd viselkedni, ami nagyon megviseli Franz apját – pedig a teljes családi titokra még nem is derült fény! Franz persze rájön, ahogy a munkahelyén is kénytelen aktivizálni magát: az undok felettesét megölik, és pont Franz bicskájával. Gyanúsított lett, és ha nem tisztázza magát, vádlott is.

Most kezdek rákapni erre a sorozatra. Minél inkább humoros regénynek olvasom és nem kriminek, annál komfortosabban érzem magam vele.

Mert milyen is a jelen ügy? Nem is nagyon emlékszem rá. Hősünk minimális erőfeszítéssel dolgozik rajta, noha most egy jópofa csavarral ő maga a fő gyanúsított – mondjuk, nem saját magának, hanem a többi rendőr által. Pár emberrel beszél, pár dolgot megtud, és a segítők meg a szerencse mellette vannak. Az egész nyomozás csak színezi egyébként a cselekményt, Franz életének része a munkájaként, de őt nem az határozza meg, hogy rendőr. Nagyon könnyen is veszi az esetet annak ellenére, hogy most a ő nyaka körül szorul a hurok.
Itt is inkább a humor dominál: ahogy ugratják, hogy gyilkos. Ahogy a többi kolléga alkalmatlan és kényelmes. De már az is, ahogy a rendőrség legutáltabb tagja lesz az áldozat egy lagzin – ahogy a berúgó kollégákat szondáztatja, azon ezerrel vigyorogtam. A végére minden szépen összeáll, de nem izgalmak és nehézségek után. Nekem túl kényelmesek még úgy is a megoldások, hogy már elengedtem, hogy igazán krimit várjak.

Azzal újfent viaskodom, hogy miképpen viszonyuljak a főszereplőhöz. Vannak jó tulajdonságai, de annyira kényelmes és nagy gyerek, hogy az már fáj. Fel nem fogom, mit esznek rajta a nők az elejétől kedve. A csalókat meg nagyon nem bírom, és most Susi komoly barátnő – Franz mégis könnyeden bemászik a halott kolléga özvegyének ágyába. Nálam az ilyen húzásokkal, most is, lehúzza magát. Még akkor is, ha egyáltalán nem veszi komolyan az özvegyet. Igaz, ez is része annak, ami irritál a férfiban. Ő olyan könnyen csalja Susit, mintha semmi nem is történne. Szerintem fel sem fogja, hogy mennyire megbántaná a nőt, ha kiderülne, hogy milyen könnyen és mennyi nővel bújt ágyba mellette.
A mellékszereplők is a humort hozzák, és ott is akadnak olyan kisebb/nagyobb hibák, amiért nem lesznek kedvencek. Mint a szerelő, akinek az a leggyakoribb foglalatossága, hogy csalja a nejét. Igaz, kedvencek is akadnak közben, mint a bíró, aki a náluk való rejtőzködése óta Franz apjának jó pajtása és visszatérő szereplő.

Viszont, most egy ponton a dráma és a humor szuperül keveredik. Paul miatt Franz apja kikészül, aztán a családi titkok kezdenek kiderülni. Most először olyan jeleneteket is komponált Falk, hogy akár megkönnyezni is lehessen. Ezért értékesebb is nekem, mint a korábbi részek. Itt eltalált egy olyan vonalat, amiben tragédia és mélyebb érzelmek vannak, ami nem csak poén.

Vagyis, a humorát szeretem, színes személyiségekkel van tele, ha némelyiknek a hibája kifejezetten irritál is. A krimi gyengébb, cserébe most kapunk egy keserédes családi történetet, ami számomra a legemlékezetesebb a kötetből.

Krimiként lassan teljesen elengedem, így megszeretem ezt a sorozatot. Van még része, vagyis kiderül még, Falk marad-e a humoros rendőrnél, vagy lesz komolyabb nyomozás is.

Falk: Grízgaluska-affér – Mint krimi: 55% az ügy mellékes, de humoros rendőrös könyvnek olvastatja magát.

Szubjektíven: 70% bár Franz egyes tulajdonságai zavarnak, a szerző és a sztori humora bejön.

A gyűlölet sokszor akkor a legádázabb, amikor sem okokat, sem arcokat nem talál magának – jegyezte meg az idős asszony. (Schmal: Nagy folyók haragja)

Az élet épp elég hosszú utazgatás anélkül, hogy külön terhet kéne rárakni. (du Maurier: A fogadó titka)

Úgy hiszem, kisasszony, az az alapgondolat, hogy az ember megteszi, amit kell, amikor a helyzet úgy kívánja. Azt hiszem, bárki, beleértve a nemességet is, találhat magában rejtett képességeket, amikor el akarja érni a célját. (Hunter: Előkelő álarcosbál)

Amit a szerző nem tud, az egy teljes könyvet megtöltene (Di Terlizzi & Black: Spiderwick krónika)

Aki igazán sikeres, annak nincs szüksége arra, hogy hangoztassa a felsőbbrendűségét. (Baráth: Orosz rulett)

Igaz, hogy végül nem valósult meg az álmom, de rengeteget tanultam közben. Apróságokat, de a tűzhöz egyetlen szikra is elég. Ezek az apróságok tettek azzá, aki vagyok. Ha nem így történik, üresebb lett volna az életem. (Fletcher: Túlvilági szerelem)

A Hulk dührohamot kap – Nina szorong. Nagyon együtt tudott érezni Bruce Bannerrel, főleg abban a változatban, amikor Mark Ruffalo játssza. Neki legalább ott van szükség esetére a Xanax, de Bruce Bannernek nem áll rendelkezésére más, csak Thor. (Waxman: Egy könyvmoly élete)

A nehéz az elég enyhe kifejezés – fújtatok. – Az életem egyik pillanatról a másikra olyanná vált, mint egy régimódi maffiafilm. Én pedig csak kapkodom a fejem, hogy ki kicsoda, mintha lemaradtam volna az elejéről. (Baráth: Orosz rulett)

Sorozatgyilkosos, őrülettel küzdő, megrontó.

Willard túlélte a második világháborút, de amiket a fronton látott, kísértik. Otthon csak békére vágyik, és mivel egy pincérnőbe első látásra beleszeret, tudja is, kivel. Elköltöznek, boldogulnak, fiuk születik. A nő megbetegedése azonban fanatikussá teszi a férfit, aki Istent akarja rávenni a segítségre és a fiát is bevonja a vallási gyakorlatába. Közben az anyja pártfogoltja, egy vallásos fiatal nő prédikátor férje őrületének esik áldozatul, mivel a férj abban a hitben volt, hogy megkapta a feltámasztás képességét. A lányukat Willard anyja neveli fel a saját unokája mellett, nem sejtve, hogy a lány sorsa is egy prédikátor miatt pecsételődik majd meg. Arvin feladatául jut igazságot szolgáltatni, ahogy az országúton garázdálkodó, gyilkos párost is majd neki kell megállítania.

Úgy gondolom, hogy van gyomrom a furcsább és rémisztő könyvekhez is. Azonban nem sűrűn akad olyan beteg könyv a kezembe, mint ez. Nem egyszer néztem az oldalakat és küzdöttem magammal, hogy befogadjam, amit olvasok. Beszippantott, érdekelt, de az agyam egy része folyamatosan kattogott az ábrázoltak elmebeteg voltán.

Minden egyes történet, kiemelt szereplő valamiképpen defektes. Legyen az egy pedofil hajlamú pap, egy vallási megszállottságba menekülő egykori katona, egy sorozatgyilkos páros vagy egy kamaszfiú, aki csak igazságot próbál tenni. Ilyen szempontból nagyon találó is a cím, mert annak ellenére, hogy sok szereplő mennyire Isten-megszállott, inkább az Ördög felé közelít. Elég csak a prédikátorokra gondolni, akik megrontják és kihasználják az embereket.

A borzalmak visznek előre, és nekem megvolt a katasztrófa turizmus élmény. Szinte féltem, milyen fordulat és rettenet jön még, de nem bírtam leállni, csak olvastam tovább. A végén meg merengtem, mi volt a legbetegebb. Két dolog között vacillálok különben: Willard véres oltára, amire felkerül a fia szegény kutyája Tudom, fura, de én rendszeresen jobban sajnálom az ilyen történetben az állatokat, mint az embereket. és Carl fotó gyűjteménye. Talán jó is, hogy még mindig nem bírom felfogni, hogy az erotikus fotókat hogyan vegyítette a gyilkos fotókkal. (Az óta láttam a filmet is, abban jócskán visszavettek a beteg elemekből.)

Minden történetrészben berántott valami. Nagyon erős a kötet atmoszférája, jó a cselekmény, ha borzongató is. Szerettem, ahogy a végére minden összeáll és a különböző szereplők elkezdenek összetalálkozni. Ha nem is szerves részét képezik a történeteik egymáséinak, de a végjátékok, a sorsuk összekapcsolódik majd.
Borzongató tablót kapunk a szerzőtől, egy merülést az emberi sötét oldalra. Fojtogat, érzelmileg nehéz olvasni, de rám hatással is volt. Ez a regény megráz, és ezt az értékei közé sorolom. Még akkor is, ha fel nem fogom, egyesek hogyan tudnak így beborulni.

Nem csak a hangulatban, a szereplőkben is erős a kötet. Sikerült elérnie a szerzőnek, hogy a megszállottak, a sötét karakterek világába is bele tudtam élni magam. Éreztem a kényszerpályát, ami miatt ilyenek lettek. Igaz, volt, akit nagyobb késztetésem volt megérteni, mint másokat. Willard ilyen, míg a pedofil pap nem. Azért a pár jobb karakternek drukkoltam – ezért irritál, hogy nem tudtam meg, mi lesz végül Arvin sorsa. Legalább egy mondatot nem bántam volna, hogy pl. új életet tud kezdeni máshol, a pap lelövéséért elkapják a rendőrök, vagy katonának áll, vagy valami. Utálom a nyitott végeket. (Ezen is csavartak a filmen kicsit, azt egy fokkal élvezhetőbbnek is találtam.)

Mennyire érdemes benne tanulságokat vadászni? Lehetne. Mélyen emberi dolgokról szól, csak éppen a sötétebb színezettel.

Nehezen szántam rá magam – a borító is ijesztett – de nagyon megérte elolvasni. Élmény, sötétebb színekkel és nem kevés őrülettel.

Pollock: Mindig az ördöggel – Mint horror: 95% bár véres, beteg is, kortabló és mélyen emberi is. Hangulatos, emlékezetes.

Szubjektíven: 90% egy-egy ponton már túl beteg is, de csak a nyitott vége irritált benne.

A Könyvhétre jelent meg az Északi mitológia képregények első része magyarul, lesz új Vikings spin-off, a Marvel egyik ikonikus alakja Thor. Vagyis, minden adott, hogy kicsit megnézzük, milyen vikingekről olvashatunk!

Kezdjük is Neil Gaiman Északi mitológiájával, ami eredetileg egy mítosz gyűjtemény. Gaiman fogta a skandináv mitológiát és újra elmesélte a történeteit. Loki csínytevései, Odin szemének feláldozása a bölcsességért, Thor iszogatása a vikingekkel, a Ragnarok, és megannyi más történet. Az csak izgalmasabbá teszi, hogy egy másik kiadó meg kihozta a képregényverziót is. (Gaiman ezer szállal kötődik különben a képregényekhez is.)

Mark Lawrence A vörös királynő háborúja ciklusában szintén használt vikingeket és a skandináv mitológia elemeit. Főhősünk, a nőcsábász és nagyszájú herceg állandó kísérője és jó barátja a viking Snorri lesz, akivel megjárják a hideg és veszélyes északot is. Egy kis háttértörténet ahhoz, hogy ugyanebben az időben, csak más színtéren, Jorg hogyan győzhette le a Holtak Királyát.

Cressida Cowell neve nem is annyira a meseregényei, mint inkább az abból készült animáció miatt ismert. Így neveld a sárkányodat – a hős itt is Hablaty, és a sárkánya neve is Fogatlan. Ezzel véget is értek a hasonlóságok. Fogatlan nem Éjfúria, hanem sokáig egy haszontalan, folyton éhes kópé, aki mezei sárkánynak néz ki. Hablaty érdemeit nagyon sokára ismerik el, noha ésszel ő veszi legjobban az akadályokat és sikerrel viaskodik Alvinnal. Sárkánylázadás, mitikus kincs megtalálása – mielőtt Hablaty nagy király lett, csak egy különc srác volt.

Bernard Cornwell az angolok történetét mesélve többször is vikingekről mesélt. Az Excaliburban ők az ellenség, akik ellen Arthur és a szövetségesei küzdenek. Az Angolszász históriákban hősünk angol nemesnek született, de vikingként nőtt fel. Az öröksége visszaszerzése hajtja, így kerül Alfréd szolgálatába, és akaratán kívül is részese lesz a játszmának, melynek végcélja a vikingek kiűzése és Anglia megszületése. (Most jelent meg új borítóval az első kötet, de már magyarul is 8-nál tartunk. Angolul 13, szóval, van vissza még 5. Díjaznám, ha az előbb kijönne, mintha újra kiadnák a már elérhető nyolcat.)

Giles Kristian trilógiája egy viking ifjút követ nyomon, akinek az apja egy kisebb törzs uralkodója volt. A nagykirály azonban elárulta, lemészárolta őket. Balszerencséjére a férfi kisebb fia, Sigurd életben maradt, bosszút fogadott és megkezdte a maga sagáját. Barátokra és harcosokra talált, erősítette a pozícióját, szövetkezett és elárultatott, de nem adja fel addig, amíg nem vehet elégtételt. Kisebb csatáktól a nagy háborúig, míg Sigurd élő legenda nem lesz. Kristian folytatta a történetet, és lesz még hőse, aki a későbbi Sigurd szolgálatába áll. Az a sorozat azonban egyelőre nincs magyarul.

Az Animus is hozott ki vikinges regényt, de láttam más kiadónál is. Aki ilyesmire vágyik, most bőven van választék!

Megnyíló, boltot mentő, családot megismerő.

Nina igazi könyvmoly, magának való fiatal nő, aki megszabott keretek közé szorította az életét, és nagyon nem akar változásokat benne. Az anyja híres fotóriporter, folyton úton, míg a lánya ki sem mozdul a városából. Egy könyvesboltban eladó, könyvklubokat vezet és rendszeresen eljár egy kvíz csapattal vetélkedőkre. Családja sincs: a férfiakban csalódott, az anyjának nincsenek rokonai, az apját meg soha nem is ismerte. Így sokként éri, amikor egy ügyvéd felkeresi, és meghívja egy végrendelet felolvasására. Most szembesül azzal, ki volt az apja. Egy gazdag, megnyerő, de csapodár férfi. Három házasság, több megbántott gyerek és Nina, aki egy kalandból született meg. Nina kénytelen megismerkedni az új családjával, és felfedezni magában is sok mindent. Ez talán segít neki abban, hogy a kvíz játékokban a nemezise, Tom, ne egy ellenszenves alak legyen a szemében, hanem a férfi, aki a szívét is meg tudja dobogtatni.

Az a fajta mosolygós könyv, amit lányként/nőként simán csak jó olvasni. Tele van pozitív érzelmekkel, reménnyel – azt sugallja, hogy jó élni és meglepetések várnak ránk, ami jó!

A történetre könnyen rásütném, hogy tipikus. A kedves, helyes, de magának való lány elkezdi megismerni az ősellenségét a kvíz vetélkedőkről és lehet sejteni, merre haladnak a dolgaik. Mondhatni, kezdetében ott van a befejezése is. De ez a könyv annyival többet tud, mint egy kiszámítható románc!
Egyrészt, Nina nagyon nehezen adja be a derekát. Amikor már kapcsolat alakul, akkor is képes elbizonytalanodni, visszalépni és itt el is hittem ezt, nem csak az író fogásának tűnik, hogy növelje még kicsit a lapszámot. Pedig a kisördög ül a vállamon, és mondogatja, hogy Nina utolsó kihátrálása azért szenvelgős, de itt lelkileg meg van támogatva, Nina miért érzi azt, hogy ezt kell tennie. Szerettem is, hogy mennyire élővé van téve a szereplő.
Másrészt, a történet jelentős része szól arról, hogy Nina megismerkedik az apai oldalról a családjával. Bírtam, ahogy mindenki egyedi figura, nagyon mások. (Meglepően mások ahhoz képest, hogy egy családot alkotnak, de jól le lehet követni, hogy ki mit örökölt meg a szüleiből.) Van itt pszichopatának tűnő adatmegjegyző, jóképű fiatal családapa, cserfes kislány – és Nina sorra megtalálja a pontokat, amivel kapcsolódni tud. Amiben egyformák.

Így ez nem csak család, de önfelfedezés is. Nina elkezd megnyílni, és imádtam olvasni, ahogy elkezdi beengedni az embereket és egy egészségesebb, jobb életű Nina kezd színre lépni. Nina kezdettől egy rendes, szimpatikus nő, de bezárja magát. Azzal, hogy felfedezi, mi mindent tartogat neki a világ és a család is, az olvasónak is azt adja át, hogy ezek a dolgok teszik izgalmassá az életet. Az emberek, az élmények, az élet megélése.

Könyvmoly könyv is – gyanítom, sokan tudunk azonosulni a lánnyal, aki jól érzi magát a könyvek rengetegében. Nagyon tele van azzal, hogy a könyvek mennyire jó barátok és milyen fontosak tudnak lenni. A történetek ereje benne van, témaként is. Mellette Nina könyves elfoglaltságokat is talál. A sokféle könyvklubot irigylem is tőle – nálunk hasonló sincs a környéken, pedig én is szívesen eljárnék egybe… Ahogy a kvízcsapat is remek ötlet és sok humort kapunk onnan.

Kedves, kellemes, csajos. Nem csak egy szerelmes regény, és nagyon meg tudtam szeretni a szereplőket. Nekem néha kicsit áthajlik a nagyon édesbe pl. Nina könyvmoly, a lakása könyvespolcok és kötetek halmaza és könyvesboltban dolgozik – Tom meg könyvespolcokra specializálódott asztalos. De még így is szerettem és jó volt olvasni.

Kedves kiadvány, korrekt kinézettel is. Növelte az élményem, hogy a borító is nagyon ment a cselekményhez. Nem csak könyvmolyoknak ajánlható.

Waxman: Egy könyvmoly élete – Mint női: 85% miközben hihető is, mindennapi kalandok, színes egyéniségek vannak benne.

Szubjektíven: 75% szerettem a szereplőit, a humorát, a hétköznapok szépségeit benne.

• Studium Plusz: Lana és a herceg - történelmi romantikus
• Libri: Volt egyszer egy varrodám - karriertörténet
• General Press: A kívülálló - krimi
  • Kivégzés - krimi
• Lazi: Kleopátra II. - történelmi
• Kossuth: Kísértetkastély a Kárpátokban - krimi
• Fumax: a hétre van ígérve a két Batman-képregény
• Könyvmolyképző: Jó kislányok - YA, thriller
  • A Foster-dombi ház - thriller
  • Valaki más nyara - romantikus, ifjúsági, dramedy

Szeptember

13. Ernshaw: Gonosz mélység - YA fantasy 4

14. Butcher: Tetemes gondok - fantasy 4,5

15. Di Terlizzi & Black: Spiderwick krónika - gyerekkönyv 5

16. Schmal: Nagy folyók haragja - fantasy 5

17. Gross: Nácik Amerikában - thriller 4,5

18. Fletcher: Túlvilági szerelem - romantikus 1,5

    Hunter: Előkelő álarcosbál - történelmi romantikus 4

19. Baráth: Orosz rulett - női 2

    du Maurier: A fogadó titka - thriller 3,5

Talán kicsit lassabb, hidegebb volt ez a hét, de azért remélem, jó olvasmány akadt most is!

Új otthonba költöző, titkot rejtő, kosztümös.

Mary nem dédelgetett nagy álmokat. Már arról is letett, hogy férjhez megy és családot alapít. Szeret gazdálkodni, szívesen lenne a maga ura. Amikor azonban megárvul, nem maradhat egyedül. Nénikéje az a rokona, aki hajlandó befogadni a lányt magához. Mary le is döbben, amikor szembesül azzal, mi lett kedvenc rokonából. A férje, Joss, a fogadós rettegésben tartja és szolgává félemlítette. Mary kezdetektől látja, hogy a fogadó bűnös titkokat rejt és az új bácsikája nem egy jó ember. Amikor Joss a lányt is bevonná a sötét üzelmeibe, Mary keresni kezdi a szökés lehetőségét magának és a nénikéjének is. Megismeri a környéket, a titkaikat és egyre közelebb kerül Joss öccséhez, akinek szintén megvannak a maga bűnei, de messze nem olyan gazember, mint a testvére. Ő vajon a megoldás vagy a probléma része lesz?

Már nem tudom megmondani, mire számítottam, de nem erre. Komolyabbra, rejtélyesebbre, ijesztőbbre. Ettől az írótól többet várok!

A történet nem tudott igazán lekötni. Rejtély van, de túl gyorsan kiderül, mi a fogadó titka. Nem is igazán titok, tudja majdnem mindenki, csak nem beszélnek róla. Az a fajta vidéki titok, amiről csak az nem tud, aki nem akar. Nem is értettem, minek az a nagy titkolózás és félelemben tartás. Amíg nem vonják be a katonákat, senki nem akar belefolyni az ügyeikbe. Azt sem éreztem elég veszélynek, hogy Joss nem csak a feleségét igyekszik megfélemlíteni és elnyomni, hanem Mary-t is.
Ok, a végén van egy csavar a főkolompossal kapcsolatban, de az már kissé későn és kevés. Ha figyelmesen olvasok, azért jelek is voltak errefelé. Mary-ben is felmerül, rövid ismertség után, hogy a fogadós Joss egyszerűen nem elég okos hozzá, hogy csempészhálózatot és bűnbandát üzemeltessen egyedül. A végére tudjuk meg, hogy ki az, aki rendes embernek adja ki magát, de valójában romlott. Lehet előre tippelni, ki lesz ő, mert, ahogy említettem, nyomok vannak.

Kényelmes a cselekmény, nem az események pörgése adatja el a regény. A szerző nagyon igyekszik sötét hangulatot teremteni és ez a gótikus, baljós atmoszféra, ami olvastatja a kötetet. Lehet, máskor fogékonyabb lettem volna rá. Elemeiben sok minden itt van és érzékletesen: a mocsár, a fogadó a zárt szobákkal, Joss mogorvasága. Belemerülős, én meg inkább gyorsan cselekménysort szerettem volna.

A romantikus szála nem hagyományos, de ezt szerettem benne. Feltűnik egy férfi, és Mary választás elé kerül. Nem édelegnek, talán a szerelem se kerül szóba, lebeszélnék magukat egymásról. Mégis, van szikra és jót tudtam mosolyogni azon, ahogy Mary a végére számot vet az életével és eldönti, hogyan akarja folytatni. Pont az a szint, ahol kapunk is érzelmeket és szerelmet, de nem arról szól a könyv. Mi több, szinte anti-szerelmes regény, annyira küzdenek még magukkal is.

Talán az is a bajom kicsit, hogy nem voltak számomra emlékezetesek a szereplők. A nagynéni túl elnyomott és szenvedő, Mary jó értelemben átlaglány, Joss meg nem elég ördögi ahhoz képest, amilyen érzelmeket kivált. Du Maurier odafigyel a szereplőire, felépíti őket, csak most szürkének éreztem őket úgy általánosságban. Pedig van múltjuk, vágyaik és azt nagyon eltaláltnak éreztem, ahogy a nagynéni beleszürkül az életébe, a férje dolgaiba.

Ok, a borító se tetszett. Nem kellene, hogy ez is számítson, de számít. Akárhányszor kézbe vettem, átfutott a fejem, milyen idiótán néz ki a központi alak, az a riadozó nő. Ez már hozzájárult hozzá, hogy nem is teljesen tudat alatt idegenkedjem a történettől.

Keresem is még, mi vonzotta a sztoriban Hitchcock fantáziáját.

Jó, ezt azért tudom. Van rejtély, vannak lelki mozgatórugók és olyasmik, amelyek nem megszokottak egy ilyen történetben.

du Maurier: A fogadó titka – Mint thriller: 65% hangulatos, a fogadó rejtélye és veszélyessége megvan. Belemerülős.

Szubjektíven: 50% történet egyes elemei tetszettek, a hangulatiság üt. De a szereplőit untam.

Viszonyos, örökséget átvevő, bűnvilágba keveredő.

Sophia pontosan tudja, mit szeretne elérni. Annyit keresni, hogy legyen egy szép háza és maga nevelhesse a kisfiát, akinek az apja már a fia születése előtt úgy döntött, nem lesz az életük része, hiába volt nagy szenvedély egykor, ami összekötötte a párt. A nő azonban hamar rájön, hogy tisztességes úton soha nem veheti magához a fiát. Csalásokból egészíti ki a pincérnőként keresett bérét: szépen kiöltözik, férfiakat csábít fel egy szobába, kiüti őket, majd kipakolja a tárcájukat. A veszély mindig fennáll, és egy váratlan örökség megváltoztathat mindent. Sophia soha nem ismerte az anyját, aki most meghalt és a családi gyárat a lányára hagyta. Sophia az anyja életének titkai közé veti magát, és akaratán kívül is az orosz maffia ügyeibe keveredik. Mivel szerelmes lett itt, nem olyan könnyű kiszállni sem.

Sophia története nem volt fogamra való. Amennyire bírtam a borítót, annyira szerettem volna, ha tartalmában más. Így utólag nehéz megfogni, mit vártam, de nem ezt.

A cím különben ok. Egyrészt, Sophia tulajdonképpen veszélyes játszmákat űz kezdetektől. Férfiakat ver át és lop meg, mindig ott a lebukás veszélye is, meg láttunk arra is példát, hogy egy kiszemelt férfit nem tudott bedrogozni, és végig kellett volna játszania az estét, mintha valóban prosti lenne, és nem szélhámos. Vagyis, ez egyfajta orosz rulett. És mivel a szerelmi szálán orosz maffia, orosz férfi és veszélyek vannak, erre a részre is rá tudom húzni az oroszt és az életveszélyes játszmákat is…

Sajnos, az olyan játszmából van kevés, ami lekötött. A szélhámos élet, ahogy Sophia küzd, hogy jobb körülményei legyenek és maga nevelhesse a fiát, ez működött nálam. Onnantól, hogy képbe kerül az anyja és az öröksége, a sok titok és maffiás szálak, meg a szerelem, engem elvesztett a könyv.
Nagyon csajos, túl fontos a szerelmi szál és nem szerettem meg a szereplőket. Hagyományos értelemben bűnözőkkel van tele, és keveseknek vannak erkölcsi aggályaik. Az meg soha nem kötött le egy regényben, hogy a főszereplő páros egymásra kattan és gyűrik a lepedőt, ami ebben a történetben is volt.

Leginkább az zavart, ahogy Viktorral alakul Sophia kapcsolata, és amik kiderülnek. Mégis, mennyivel idősebb a pasi? Tudom, az én mániám, hogy a szereplők korát számolom. De, ha egy ponton Viktor azt matekozza, hogy Sophia lehet-e az ő lánya, mert az anyjával is volt viszonya, akkor nem éppen egy korosztály. Nem is jött át, mitől csap fel ennyire a láng a nő részéről. Okos, dögös, szerintem találhatott volna jobbat. Vagy a veszély plusz afrodiziákum?
Bár azért jár a pont, hogy Sophia a végére nem hazudtolja meg magát. A fia a legfontosabb neki, és képes a gyereket választani a szerelme ellenében. Mert, ha anya akar lenni, biztonságot kell nyújtania, még akkor is, ha a szerelme veszélyes életet él.

Kicsit nyitva különben a vége, nem tartom elképzelhetetlennek, hogy folytatódik még a sztori. Bár, nekem nem hiányzik. Hiába vannak más színek is benne, mint a bűnbanda és a menekülés belőle, ezek csak színezik azt, hogy Sophia miket él át Viktor mellett és egyre többet megtud az anyjáról.

Se Viktor, se Sophia nem lett szimpatikus. Ahhoz képest, hogy milyen életet élnek, dörzsöltebbnek, izgalmasabbnak kellene lenniük, de itt a kettejük közti szenvedély volt kidomborítva. A szexi jelző jár mindkettőnek, csak sajnos nem a románcért, más izgalmakért szerettem volna a könyvet.

Könnyű olvasni, szórakoztató is, csak ez most cselekményben és szereplőkben nem tetszett.

Így utólag arra is rájöttem, hogy valószínűleg rosszkor kezdtem el a könyvet. Már olvastam A főnököt, és van egy olyan tippem, hogy annak a hősei Sophia szülei.

Baráth: Orosz rulett – Mint női: 55% bár kiemelten fontos benne a szerelmi szál és erotika, azért nem csak ennyi.

Szubjektíven: 15% nem szerettem a szereplőket, a történet se fogott meg. Kevés a kaland.

Charlie egyre biztosabb benne, hogy a német házaspár, akikkel a felesége összebarátkozott és akik a kislányára is vigyázni szoktak, valójában náci kémek. De hogyan bizonyíthatná? Követni kezdi őket, és kérdezgeti őket. Nem is sejti, hogy amennyire ő gyanút fogott, annyira gyanakodnak rá is.

A rendőrségre megy el, de bizonyíték nélkül nem tudnak mit csinálni.

Így amikor egy rakománnyal a páros és az embereik útra kelnek, Charlie is fellopózik az egyik kocsira. Látja, ahogy az óceánhoz mennek, és egy német tengeralattjáró érkezik. Valamit kipakolnak, és a kocsikra teszik. Készít fotókat is, és már komolyan kell, hogy vegyék. Van is terv, hogy rajtuk üssenek, és rájöjjenek, pontosan mit terveznek.

Csak éppen Charlie megtudja, hogy a kislányát elrabolták. Az új barátnője is a náciknak dolgozott: a szüleivel zsarolták, nem volt választása. Charlie lenne a bűnbakjuk. Mindent rá akarnak kenni - magukkal viszik, neki kell a sofőrnek lenni. A náciktól jött méreggel a víztározókat akarják megmérgezni. A rendőrségi kapcsolata sem ér semmit, ő is a németek embere volt.

Minden veszni látszik, de az egyik náciról kiderül, hogy az amerikai kormány beépített embere. Vele áll össze, és igyekeznek a kislányt is megmenteni, a mérgezést is megakadályozni. A nő képes lenne a gyereket is bántani, a férjét is feláldozni. Kevésen műlik, hogy nem történik katasztrófa.

Charlie pénzjutalmat kap, aminek jó felét annak a fiúnak a szüleinek küldi el, aki miatta halt meg. A maradékot is beosztják a nejével, akivel kibékülnek és még egy kislányuk születik később. Charlie az egyetemi karrierjét sem sírja vissza, meg tud élni a munkájából, amivel elégedett is.