Szenvedélyes, házasságot megélő, művésszé váló.

A német apától, mexikói anyától származó Frida Kahlo szenvedélyesen élte az életét, imádva a színeket, a nyüzsgést. Orvosnak készült, míg egy közlekedési baleset szét nem zúzta az álmait. Hónapokra ágyba kényszerült, amikor csak a festés jelentett neki vigaszt. A szerelme szakított vele, és Európába ment. A felépülő Frida még csak tervezi a továbbiakat, amikor egy estélyen megismerkedik Diego Riverával. Az ünnepelt festőt és nőfalót több szempontból lenyűgözi a nő: merészen vállalja Mexikói gyökereit, vonzó és viszonozza Diego érzelmeit. A férfi válását követően összeházasodnak, és Frida igyekszik a nagy festő méltó felesége lenni, aki olyan otthont teremt, hogy Diego dolgozhasson. Közben maga is egyre komolyabban fest, amit a férfi támogat is. Azonban eljön az a pont, amikor szembe kell nézniük mindazzal, ami ellöki őket egymástól: az egészségügyi helyzetük, a karrierjük és Diego csalfasága.

A Kossuth Kiadótól az egyik kedvenc szerzői sorozatom a XX. század erős asszonyait bemutató kiadványok. Coco Chanel, Alma Mahler után most Frida Kahlóval ismerkedtem meg a révén alaposabban. (Bernard jegyi az Alma Mahler történetet is, de Fridát jobban sikerült eltalálnia, sokkal hangulatosabb lett ez a regénye.)

Ez egy regényes életrajz – a szerző alapvetően igyekezett a tényekhez tartani magát, de a regényesség érdekében nem félt eltérni sem a történelemtől. Fel is csigázott kissé, hogy mennyi a fantázia és mennyi a valós adat benne. Ami leginkább érdekelne, Kahlo és Trockij viszonya. Valahogy nem tudom elképzelni a kommunista gondolkodót, mint a legnagyobb mexikói festőnő szeretőjét.

Ami viszont maradéktalanul megvan, és húzott előre a regényben Kahlo törhetetlen és szenvedélyes természete. Annyira imádott élni, annyira mert szeretni, de akár szenvedni is. Mély érzésekkel, küzdelmekkel haladt át az életen, és ő olyan embernek tűnt ennyi alapján nekem, mint akinek nem kell megbánnia a döntéseit a halálos ágyán. Inspiráló, ahogy az élet sorra osztja neki a pofonokat, és ő egyszerűen nem hajlandó megtörni. Túlélt betegséget, balesetet, megcsalást, lenézést és mindent, ami szembejött. Győzött minden felett.

A kötet egyaránt foglalkozik a művészetével és a házasságával. Kahlo festészete nem áll közel a szívemhez, sőt. De tagadhatatlan, milyen hatása volt a világra és mennyit tett Mexikóért. Nem művészettörténeti a kötet, de benne vannak felismerhetően híres alkotásai. Még én is ráismertem többre a leírás alapján. Itt azon van a hangsúly, az élete hogyan kapcsolódott össze a munkáival. Milyen érzelmeket festett meg, miért annyira személyesek az önarcképei. Ez bővül azzal, hogy a mexikói művészeti elemek, a népművészet hogyan kap majd szerepet nála. Botticelli stílusában is jól festett – de nem azért lett Kahlo az, aki.

Mexikó különben is fontos a történetben. Nem úgy történelmi, mint egy klasszikus történelmi regény, de ott van benne a kor szellemisége, az emberek közérzete, némi politika és a kommunizmus is. Mexikó nagyon nem olyan ország, ami után érdeklődnék, de e kötet után egy fokkal közelebb éreztem magamhoz, mintha többet értenék belőle, mint előtte.

De vissza a művészethez! Kahlo férje, Rivera kora nagy mexikói festője. Szenvedélyes ember volt, aki még nagyobb kanállal falta az életet és a nőket, mint a felesége. (Ez megint olyasmi, ami nem tudom, mennyire igaz. Itt Kahlo biszex.) A kettejük kapcsolata egyszerre szól érzelmekről és művészetről. Ahogy szükségük van egymásra, kötődnek, még akkor is, amikor a kapcsolatuk már inkább nyitott házasság. Emberien mély, ahogy ennek a két erős embernek az egyszerre éltető és sebző kapcsolatába belemélyedünk. (Talán a végére már sok is.)

Mi kellene még? Vannak erős és szenvedélyes hősök, nagy érzelmek és művészet, történet és egy nem megszokott helyszín. Lekötött, gondolkoztatott és éreztetett. Tetszett.

Bernard: Frida Kahlo és az élet színei – Mint női: 85% egy erős nő és egy nagy szerelem története, érzésekkel és belülről megfogva.

Szubjektíven: 75% az eleje nagyon elkapott: a kor, a hősnő, a története. A végére sok lett.

Egy olyan kegyetlen korban, amelyben mindent a technológia, az emberi butaság és a gazdasági érdekek mozgatnak, mi másunk marad, mint a művészet, a szépség és a szerelem? (Musso: Egy párizsi apartman)

   – Honnan a pokolból került elő az a kutya? – kérdezte Mitch.
     – Megtarthatom – mondta Sydney.
     – Az ott vér?
     – Agyonlőttem – mondta Victor, miközben a papírjai közt keresgélt.
     – Miért tennél ilyet? – csukta le Mitch a laptopot.
     – Mert döglődött.
     – Akkor meg miért nem döglött?
     – Mert Sydney visszahozta.
     Mitch megfordult, és végigmérte a kicsi szőke lányt a lakosztályuk nappalijában.
     – Hogy mi van?!
     Sydney a padlóra szegezte a tekintetét.
     – Victor Dolnak keresztelte el – mondta.
     – A DOL a fájdalom mértékegysége – magyarázta Victor.
     – Betegesen találó – jegyezte meg Mitch. (Schwab: Viszály)

– A muterod azt hiszi, hogy egy szanatóriumban lábadozol. Rólam semmit sem tud!
– Ez nála abszolút átmeneti állapot! Mindent képes megtudni. Szóval készítsd a mesédet, amivel várod! Vagy inkább vegyél egy atombomba-arzenált. Attól esetleg megtorpanhat. Átmenetileg (Goldenlane: Térdig sárban)

Amíg ezt a könyvet olvasod, szeretném, ha emlékeznél három dologra, ezek az én tanácsaim: Ne nőj fel! Ne legyél unalmas! Ne hagyd, hogy ledaráljanak! Rendben? Szuper! (Amoruso: #Girlboss)

Ez így van – szólott Csuli –, mikor a Balaton mellett voltam a feleségemmel, egyszer meg akartam neki mutatni a híres balatoni fogast. Szólok a főúrnak. Azt mondja, hogy nincs. Hogy lehet az?…Hát aszondja, ma nem jött a vonattal Pestről… (Móricz: Úri muri)

Nem gyengeség, ha az ember talál egy kis reménysugarat a sötétségben. (Morris: Cilka utazása)

A saját életét mindenki maga teszi tönkre. (Christie: Adventi krimik)

Ha kimondtok valamit, viseljétek a következményeket is. Ha pedig tisztában vagytok azzal, hogy milyen jelentéktelen, hangyányi aljadékok vagytok valójában, miért nem gondolkodtok el, mielőtt kinyitjátok a szátokat? (Xiang Tong Xiu: A démoni kultiváció nagymestere 3.)

Az alkohol nem oldja meg a problémákat, de átmenetileg segít elviselni a középszerűséget, ami szinte megfertőzi az emberiséget. (Musso: Egy párizsi apartman)

Tudod, ha megígértem azt a golyót, akkor meg is kapod. De jószívű vagyok! Választhatsz, melyik lábadba kéred! (Goldenlane: Térdig sárban)

De az életünk tele van ártalmatlan, sőt olykor hasznos hazugságokkal. Hogyan különböztessük meg őket az ártalmasaktól? (McEwan: Mi, gépek)

Magyar ember nem hivatalnok-természet. Nagyon kemény, nagyon büszke, s a maga feje után akar menni. Nem lehet neki parancsolni – mondta a vendég. (Móricz: Úri muri)

Nyomozós, rejtélyt felderítő, embereket segítő.

Olyan nap volt, amikor Poirot hajlandó volt mesélni, és előkerült a sikerességének mítosza is. Valóban mindent meg tud oldani? Elmondja az esetet, ami máig bántja, ahol félreértelmezte a jeleket. Egy gazdag, előkelő, ám titkon romlott embert mérgeztek meg, a csokoládéjával. De ki tette? (A csokoládés doboz) Baráti összejövetel zajlik, amelyen megjelenik a titokzatos Quin is. Ha ő jelen van, akkor lehet számítani valami színpadi elemre, nagy leleplezésre. Most egy korábban történt bűntényt elevenítenek fel, melyben egy idős férfi elhunyt, és a csinos, fiatal feleség kimondatlanul meg lett vádolva, hiszen azonnal jelentkezett kérő is a kezéért. De vajon mi történt igazából? (Mr. Quin eljön) Tommy és Tuppence újabb ügyet kapnak – egy elhunyt rokon után alig maradt örökség, viszont az örökölt házban különös dolgok történnek. Ők kiderítik, mi is folyik ott. (A lelkipásztor lánya)

Agatha Christie nem véletlenül az az írónő, akit a krimik királynőjének neveznek. Klasszikus krimik és nyomozó sorát köszönhetjük neki, és máig népszerűek a munkái. Újrakiadások, sorozatok és filmek készülnek folyamatosan az életművéből.

Karácsony előtt a novelláiból jelent meg egy tematikus válogatás. Már a cím is elmondja, mi a közös bennük: a karácsonyi időszak. Mind az ünnepek körül játszódnak, és ha nincs is a bűnténynek ahhoz köze, van havas táj, családi összejövetel és valamiféle bűnügy is.

A tematikát a csodaszép borító is mutatja. Különösen igényes lett ez a kiadvány, és nem csak a borítója miatt. Keménytáblás, vastag lapokkal és a novellák előtt kis képek is vannak, amelyek jelölik, melyik nyomozó története fog most következni. Összességében nagyon jó forgatni ezt a kötetet, mutatós és polcra való darab is.

A szerkesztés különben is kiváló. Egyrészt, megkapjuk a karácsonyi tematikát. Másrészt, átfogják Christie életművét. Minden jellegzetes, híressé lett nyomozó karaktere megjelenik egy vagy több történetben. Poirot, Miss Marple, hogy a legnagyobbakat említsem. Hozzák a szokott formájukat, amiért már évtizedek óta rajonganak az olvasók. Még talán tömörebben is saját maguk lehetnek, hiszen nem egy regény, mindössze egy-egy novella terjedelem jut nekik, hogy megmutassák magukat. Mellettük ott vannak az egyéb párosok és nyomozók is.

Érdekes, több helyen olvastam, hogy Mr. Quin történeteit nem szerették. Nekem pont azért voltak érdekesek, mert ezekkel Agatha Christie egy más arcát is láthattuk. Nem csak krimiket írt, romantikus regényeket is jegyez, ha azok tized annyira sem lettek sikeresek vagy ismertek, mint a krimik. Mr. Quin történetei félúton vannak ezek és a krimik között. Itt nincs nyomozás, nincs úgy bűntény, mint a másik novellákban. Mindig egy pár áll a középpontban, akiknek a szerelme egy külső akadály miatt veszélybe kerül – ez kapcsolódik valamiképpen bűnügyhöz: lopáshoz, elhunyt férjhez. Ahogy Quin színre lép és kérdez, a fontos szereplők megismerik a ténylegesen történteket, és rendezni tudják a kapcsolataikat.

Igen, mások, mint egy Poirot történet, de én tudtam ezért szeretni őket.

Azt meg szerintem mondanom se kell, hogy a válogatás minősége abban is meglátszik, hogy frappáns, ötletes novellákat kaptunk, amely mind egy-egy krimi gyöngyszem. Találgathatunk a nyomozókkal, és sok hangulatot kapunk. Romantika, humor is akadt benne bőven. Van változatosság, és imádtam, hogy nem tudtam, milyen lesz a következő történet. Meg lehet lepődni, és nem csak a gyilkos személyén.

Ahogy már írtam: polcra vele! De közben vegyük is le, és olvassuk!

Christie: Adventi krimik - Mint krimi: 95% jó történetek, gondosan válogatva, átfogva az életművet, igényes kiadás.

Szubjektíven: 95% a legtöbb történet megfogott, és nagyon szerettem a borítót, lapokat is.

5: Levithan: Nap nap után – „A” nem egy átlagos srác. Nincs teste, csak tudata, és minden nap egy más testben ébred. Átveszi egy napra az adott fiú vagy lány életét. Ám az egyiknek a barátnője, Rhiannon nagyon megtetszik neki, szerelmes lesz. Egy napja van vele, de többet szeretne. Lehet nekik szerelmi történetük?

4: Mitchell: Csontórák – Holly története, aki 15 évesen megszökött otthonról, és egy gyümölcsfarmon kötött ki. Nem is sejti, milyen események indulnak be körötte. A történet igazából éveket ölel fel, de ahogy elmeséli, az mindig csak egy-egy nap, egy-egy jelenet, és az olvasó rakja össze a történetet.

3: Forman: Csak egy nap – Allyson a szüleitől európai nyaralást kap. Egy előadáson találkozik a megnyerő angol színésszel, Williammel. Amikor újra összefutnak, a lány hagyja, hogy a fiú magával sodorja, és egy feledhetetlen napot töltenek együtt Párizsban. Egy nap alatt rálelhetsz a nagy szerelmedre és el is vesztheted őt?

2: Nicholls: Egy nap – Emma és Dexter az egyetemen ismerkednek meg, és lesznek haverok. Talán több is lehetne köztük, de a diploma után egy éjjelnél tovább nem jutnak. Az élet szétsodorja őket, de barátok maradnak. Egy-egy napjuk történetét mutatja meg a szerző, és abból kell megtudnunk, mi történt velük közben.

1: Oliver: Mielőtt elmegyek – Samantha a gimi királynője: helyes lány, remek barátnőkkel és a legjobb pasival a suliban. Ám egy pénteki napon az események elszabadulnak, Samantha meghal. Azonban felébred, a nap újra pörögni kezd, és a lány esélyt kap, hogy megmentse magát. Miközben igazán megismeri magát és a barátait, próbál rájönni, mi kellene, hogy életben maradhasson. De bármit tesz, meghal. Egy nap ismétlődik újra és újra – de meddig?

Múltat megismerő, bocsánatot nyerő, önfeláldozó.

A kamasz Wuxian fogadott testvérével menekült, de visszafordultak, és szembesültek vele, mit tettek a családjukkal. Bosszút fogadtak, miközben vadásztak rájuk. Nem kevés veszteséggel, de végül az ő oldaluk győzött, és a klánok végre felkeltek a Wen család diktatúrája ellen. Újra felépülhetett a klánjuk hatalma, és Wuxian egyre félelmetesebb hírre tett szert a démoni kultiváció űzésével, amivel egymaga hatalmasabb volt, mint a kultivátorok tömege. Ám a béke nem jött el: a többi klán vérszemet kapott, és a Wen család teljes eltörlésébe kezdtek. Még aki a szövetségesük volt, azt sem kímélték. Wuxian pedig odaállt a kitaszítottak és tönkretettek mellé, maga mellé vette őket, Yiling pátriárkája lett a védelmükben. Sorra vesztette el a kapcsolatait, félni kezdtek tőle, és rásodorták arra az útra, ami a kivégzéséhez vezetett. Most vissza kell térniük a hegyre, és mindenkinek szembenézni azzal, mit tett és kitől várhatnak segítséget, ha meg akarják fejteni, most ki gyilkol.

Érdekes megoldás, hogy az előzményeket nem a történet elején kapjuk meg, és nem is az alapsorozat után, egy kiegészítő kötetben. Xiang Tong Xiu már az eddigi kalandok közepette is mesélt a múltról, de most az kerül fókuszba.

Szerkezetileg megvan az indoklás: egyrészt, ez nem szokványos, és ettől érdekes. Másrészt, pont a végjáték előtt varrja el ezzel a szálakat, és készít fel minket a végjátékra, amikor szembesülhetünk a sorozat gonoszával, és az ő tetteinek az indoklásával. Ez az a pont, ahol Wei Wuxian tényleg visszatérhet az életbe, és a klánok szembenézhetnek azzal, hogy ki volt ő életében, mit hibázott, de velük együtt. Mert nem véletlenül tette sosem, amit.

Ez a rész adja a teljes indoklását annak, kivel milyen a kapcsolata, és milyen sérelmek miatt viselkedtek úgy vele, ahogy. Mindennek itt van az indoklása, és kalandosan végigmegyünk az eseményeken, amelyekben épp annyira vannak harcok és mágia, mint személyes sérelmek és harcok, tragikus félreértések és sok tragédia. Bár izgalmas, és akció, mágia is bőven akad a kötetben, nekem az emberi tényező volt az, ami legjobban tetszett.

Eddig nem értettem, hogy lehet, hogy Wuxian simán az egyik legnemesebb, önfeláldozóbb karakter az egész sorozatban, mégis ő lett minden mese gonosza. Most megtudtam. Nem volt ő rossz soha, csak másként mert gondolkozni, mint a többség. Nem asszisztált egy újabb diktátor születéséhez, miután egyet sikerült megdönteni a segítségével. Nem ment bele egy teljes klán kiirtásába a vezetőik hibái miatt – ő az, aki védelmébe vette a gyengéket és elesetteket, ezért pedig kitaszították. A politika helyett a tiszta erkölcsöt választotta, volt ereje visszavágni, amikor ellene törtek – így vesznie kellett.

De Wuxian nem egy hibátlan hős. Hibázott, tragikus veszteségek érik és az erő is kezd elszabadulni benne. De ettől emberi, és még nagyobb az áldozat, amit meghoz. Azt is érdemes megfigyelni, hogy törik meg egyre jobban. Hol van már a büszke, tréfálkozó és könnyed ifjú? Ez a kötet egy halálmenetelés, de a végén visszaérünk a jelenbe, és a klánok is szembesülnek sok mindennel. Van esély a megváltásra.

A világot nem igazán bővítette ez a rész, inkább kerek egésszé tette. Emberibb volt, fájdalmas és szórakoztató egyszerre, miközben végre átláthatóvá tette a klánokat, a játszmákat, amelyek az első kötetben túl soknak bizonyultak nekem. Most érzem azt, hogy végre átlátom, és értem ezt a világot, klánokkal és mágiával, emberi kapcsolatrendszerrel együtt.

Talán eddig a kedvenc részem: kalandos, tragikus, érthetővé tesz mindent, kevés bromance.

Xiang Tong Xiu: A démoni kultiváció nagymestere 3. - Mint fantasy: 90% teljessé teszi a történetet, fokozza az érzelmeket, és a végjátékhoz vezet.

Szubjektíven: 90% most válik kerekké a történet, és lehet igazán érteni a szereplőket. Emberi.

• Kossuth: Emlékezz rám! - történelmi
• Park: A professzor és az őrült - történelmi, dokumentumregény
• Álomgyár: A füredi lány - történelmi romantikus
• Agave: Bajtársak - akció sci-fi
• Könyvmolyképző: A Vadonjáró tanítványa 6. - gyerek kalandregény
  • Május rózsái - thriller

Február

8. Xiang Tong Xiu: A démoni kultiváció nagymestere 2. - fantasy 4

9. Moore: Bűnösök - tárgyalótermi krimi 4,5

10. Morris: Cilka utazása - történelmi 5

11. Musso: Egy párizsi apartman - thriller 4,5

12. Schwab: Viszály - thriller 5

13. Goldenlane: Térdig sárban - humoros 2,5

      Móricz: Úri muri - szépirodalmi 3

14. McEwan: Mi, gépek - sci-fi 3

     Amoruso: #Girlboss - önsegítő 3,5

Ha már Amoruso volt a zárás, annyira szeretnék valami pozitívat írni ide... Azt valahogy nem érzem annak, hogy eltelt még egy hét.

Céget felépítő, sikeressé váló, életútra találó.

Sophia Amoruso nem az a lány volt, aki kitűnt volna az iskolai teljesítményével vagy a kedvességével. A maga útját kereste mindig is, és a divatot szerette. A saját stílusát alkotta meg már kamaszként, majd kereste az életben is a maga útját. Otthon akart dolgozni, nem egy munkahelyen rohadni, de amikor sérve lett, betegbiztosításra volt szüksége, hogy megműttethesse magát. Így kötött ki egy olyan állásban, ahol sokat kellett ücsörögnie, és kedvére netezhetett. Itt találta ki a Nasty Gal ötletét. Egy vintage ruhákra szakosodott licitáló oldalt, ami egyre jobban be is indult. Már milliomos vállalat, sok dolgozóval és egy olyan sikertörténet, ami többek között sorozatra is került. Sophia Amoruso pedig meg is írta, mi kellett a megvalósításhoz.

Ez egy jó történet, nem véletlenül csináltak belőle sorozatot – az annyira nem jött be, filmen jobb lett volna, de az már egy másik történet. Adott egy lázadó lány, aki nem hajlandó beállni a sorba. Lesz egy ötlete, hajlandó érte keményen dolgozni és összejön neki a happy end. Egy olyan élet, olyan vagyon, olyan szakma, amiről korábban csak álmodhatott.

Így talán nem véletlen, hogy a kötetben azok a részek tetszettek legjobban, amikor memoár jelleggel Amoruso visszaemlékezett a történetére, és mesélt. Magánélet kevesebb van benne, de nem is ez az izgalmas benne. Az, hogy milyen lány volt, hogyan vált egyedivé, majd ebből hogyan hozott létre egy nagyon saját vállalatot, ami sikeres is lett.

Engem a PR nagyon le tud kötni, és itt is tetszett, amikor arról volt szó, hogy épült fel az oldal, hogyan készültek a fotók, a vevőkkel a kapcsolattartás és minden hasonló. A divatról sé a ruhákról is bőven akad benne sok jó gondolat, nagyon érezni, hogy a szerzőnek tényleg ez az élete és ért is ahhoz, amiről ír.

Így semmi hiányérzetem nem lett attól, hogy pl. a családjáról, a szerelemről nem ír – a már emlegetett sorozatba szerelmi szálat beleerőltettek, Amoruso itt nem esik ebbe a hibába. Nem is regényt akart az olvasók kezébe adni, hanem sajátos önsegítő könyvet.

Arra vannak benne tippek, hogyan váljon az ember a saját főnökévé. Bár nem gyakorlati jellegű, inkább annak a szemléletnek a kialakításában akar segíteni, hogy merjen az ember próbálkozni, vállalkozni és erős nővé válni. Nem olyan értelemben feminista, ahogy ma ezt szeretik használni, de benne van az is, hogy ez női kötet. Végig nőknek, lányoknak írja a szöveget, és érezni benne a célkitűzést, hogy a lányok merjenek az álmaik nyomába eredni.

Ez a szerkezetben is beköszön: kétféle betét került be a kötetbe. Vannak olyan plakátoknak is beillő képek, amelyen jelmondatok szerepelnek. Egyből az jutott eszembe, hogy ezek jól mennének poszterként vagy pólókon is. De el tudom képzelni, hogy a Moxie lányok bevegyék az újságjukba. (Fontos a stílus a szerzőnek, ezek is jól mutatják.)

A másik, olyan nők rövid történetei, sorai, akik megcsinálták, és belőlük is #Girlboss. Ez kevésbé érdekelt, de a mondanivalót szépen aláhúzta.

Az a helyzet állt elő, hogy nagyon a könyv mondanivalója nem kötött le. Ahhoz túl általános tippeket ad, hogy úgy érezzem, gyakorlati haszna is van. Arra jó, hogy az egót és az önbizalmat kicsit megtolja, de kétlem, hogy ettől bárki #Girlboss lesz.

Viszont, megfogott Amoruso stílusa. Magabiztos, személyes, egyedi. Sajátos humora és világlátása van, ami visszaköszön a szövegben. Talán csapong, de ilyen a nő maga is.

Vagyis, mint önsegítő, nem nagyon értékeltem, de a stílusát szerettem.

Amoruso: #Girlboss - Mint önsegítő: 55% eladja a stílusa, fiatalos, pozitív. Mellette csapongó, általános jellegű is.

Szubjektíven: 65% bár a szerző stílusa bejött, én inkább olvastam volna tőle memoárt.