Két nővér, ikrek egy babakészítőnél dolgoznak. Iris az arcukat festi, míg Rose a ruháikat varrogatja. Keveset keresnek, rosszul bánnak velük, de beleragadtak ebbe az életbe. Egykor többről álmodtak: saját üzletet akartak nyitni. A sors azonban közbe szólt.

Rose szépnek született. 15-16 évesen komoly udvarlója volt, akit szívből szeretett is. Iris kézügyessége volt remek. A terv az volt, hogy közösen vezetik majd a boltjuk. Rose foglalkozik a vevőkkel, férjhez megy és családot alapít, míg Rose a háttérben élhet a szeretett művészetének, a festészetnek. Mivel Iris születésekor eltörték a kulcscsontját, a lány alakja mindig is torz volt a testvéréhez képest. Ám Rose elkapta a himlőt, és az egész testén csúnya sebhelyek maradtak vissza. A vőlegénye elhagyta, és már örülniük kellett annak, hogy van, aki befogadja és alkalmazza őket.

Iris azonban többről álmodik. Festeni akar. Titkon minden félretett pénzét papírra és festékre költi. A kiugrásra akkor lesz lehetősége, amikor a jómódú festő, Louis modellt keres egy lovagregény témájú képéhez. A vörös hajával, csinos arcával Iris tökéletes lenne. A modellkedésért cserébe Louis szállást, némi fizetséget és leckéket ígér a lánynak. Rose nagyon ellenzi az egészet: meggyőződése, hogy Louis csak szeretőt akar, és miután kihasználta a lányt, eldobja. De most ő sem képes visszatartani a húgát.

Louis valóban annyit tesz csak, amit ígért. Festi a lányt és tanítja. A közelség, a közös szenvedély azonban kezdi közel hozni őket egymáshoz, bár mindketten küzdenek az érzéseik ellen.

Közben egy preparátor, aki nagyon vonzódik a torz lényekhez, felfigyel a lányra. A vörös haja emlékezteti a kislányra, akiért gyerekként rajongott. Udvarolni próbál neki, de Iris érzi belőle a veszélyt, nem megy Silas Reed közelébe. Aki így más módszert választ. Kloroformot vesz, és tervezi a lány elrablását. Aki bárhogy az útjába kerül, például a kis utcagyerek, aki elhullott állatok tetemeit gyűjtötte be neki, azzal végez.

Elkészül Louis képe, várják, sikerül-e kiállíttatni is. Közben már nem tudják tagadni, mit jelentenek egymásnak. Ugyan Louis kikötötte, hogy nem nősül, mikor szeretők lesznek, és jól megvannak együtt, Iris magában reménykedik, hogy a férfi meggondolja majd magát. A nővérével is igyekszik kibékülni, akinek segíteni akar a bolt megnyitásában. Rose lassan megbékél, de attól továbbra is tart, hogy Louis csak kihasználja a lányt.

Iris nagyon le is döbben, amikor egy kisfiú érkezik hozzájuk. Kiderül, Louis hosszú évek óta nős és apa. A felesége tőle különváltan, idegbetegen él vidéken. A lányt nagyon megviseli az igazság, de Louis meg tudja győzni, hogy a szíve az övé, a neje nagyon rég csak vegetál és rég nem jelent neki semmit. Mikor az asszony haldoklik, Louis leutazik elköszönni. Most is tartja, nem nősül. Iris ebbe hal majdnem bele: ha özvegy lesz, elvehetné. Miért nem?

Mire Louis visszatér, Iris nincs sehol. Keresi, de nem bukkan a nyomára. Már boldogan elvenné, csak kapná vissza. Nem sejtheti, hogy Silas kapta el a nőt. Iris nagyon próbál kiszabadulni, még kódolt üzenetet is eljuttat a férfihoz. De nem csak vár, lesi az alkalmat is.

Amikor Silas figyelme lazul, Iris meg tud szökni tőle.

A záró kép egy évvel későbbi. Iris festményét állítják ki, amiből kiderül, hogy sikeresen megszökött Silas markából. Újra boldog Louis oldalán. Rose már a maga kis boltját vezeti.

Átkokkal szembenézős, mesés, világmentős.

A tengeri egykor gazdag és büszke nép volt, akik az istenektől kapott szigeteken éltek. Ám eljött a Sárkány, és a birodalmak elbuktak. Már az utolsó is az addig tiltott szárazföldekre menekült, ahol új királyságot hoztak létre. Ám a Sárkány még mindig fenyegetés, ahogy a kimondott átkok is megkeserítik a napokat. Erthol, megárvulása után a legendás Denamals gyámoltja lett, és tanulta meg a lovakkal való bánásmódot. Mikor mesterét az Őrség lefogja, a fiú akaratlanul is belekeveredik a királyság sorsát meghatározó eseményekbe. Akaratlanul működésbe hoz egy átkot, mely új barátait és a lányt veszélyezteti, akibe kezd beleszeretni. Közeledik a Sárkány, és Völgyvár a pusztulás szélére sodródik. Az egyetlen reményük, ha Erthol, a Holló gyermekei és a trónörökös Anothian összefognak, és meglelik a legendák mögötti valóságot.

A szerző maga is leírta, eredetileg gyakorlásnak szánta ezt a történetet. De ahogy dolgozott a szövegen, regény kerekedett belőle. Érdekes, hogy engem pont az fogott meg benne, amit kísérletezgetett az utószó szerint Rusvai.

Ebben a történetben ugyanis kiemelten fontos, hogy a valóságból hogyan lesz mese, miként születnek a mítoszok, őrizve darabkákat a valóban megtörtént eseményekből, de mégis átemelve őket a mitológia világába. A szereplőknek meg kell találni az igazságot a történetek mögött. Közben mi pedig elcsodálkozhatunk, mivé alakult a nyers igazság a néphitnek köszönhetően. Itt csak fokozza a helyzetet, hogy nem telt el sok idő sem. Alig pár évtized, de már úgy mesélnek a szigeteken történtekről, mintha egy rég letűnt korszak meséi lennének. A Gyűrűk urában imádtam még ezt a mesék mögötti valóságot, csak ott éppen évszázadok voltak arra, hogy az egykor történtek legendákká, majd mesékké legyenek.

Sok jó ötlet van a történetben a világépítésre is. A sárkánykígyók, akik az elátkozottak nyomában járnak. Ahogy az átkok kiforgatják azok szavait, akik kivetették őket. A Sárkány személye és titka. Ez egy olyan világ, aminek érezhetően volt múltja és dimenziója, amiből a szerző elég sokat át tud adni nekünk is. Közben késztetést is éreztem, hogy kezdjek el családfákat és kapcsolódási pontokat rajzolni.

A tényleges kalandok se rosszak, de azok valahogy annyira nem fogtak meg. Az első sárkánykígyó elleni harcot követően a többi már ismerős lesz, ha éppen más kígyóval is kell az aktuális részben megbirkózni.

A karaktereket viszont megszerettem. Ha nem is dráma szinten mélyek, sokfélék. Erthol szimpatikus fiatalember volt, akinek lehetett drukkolni. Tipikusan a mesék hőse ő: rejtélyes múlt, híres gyámja van, jó kiállású, jó képességű, és olyan lányba is szeret bele, akit nem olyan egyszerű elnyerni. Mindig az események közepében találja magát. Rien sem egy átlagos kisasszony. Golthin meg nem a mesék hercege, hanem egy olyan nemesi származású fiú, aki igencsak kihasználja, hogy milyen jó körülmények közé született, de azért a szíve a helyén.

Van humor is a kötetben, ha nem is az dominál.

Bár tetszett a cselekménye is, megkedveltem a szereplőket, gyanítom, az marad majd meg legjobban bennem, mennyire tetszett benne a mesék és valóság kapcsolata. Tetszett.

Rusvai: Tündöklő - Mint fantasy: 70% izgalmas a mitológiája, kalandos történetű, szerethető szereplőkkel.

Szubjektíven: 65% a mese és valóság határainak összemosását, a főhőst is nagyon bírtam.

Nyomozós, családi titkos, összefüggéseket átlátós.

Könnyed találkának indult: szeretők játékos együttlétének az autómosóban. Azonban volt ott valaki, akit nem hívott senki. A kormány befolyásos tanácsadója, Henry Falck el is akarta küldeni a leskelődőt, de rá kellett jönnie, nem leskelődni érkezett. Gyilkolni. A rendőrség már csak az autómosóban legyilkolt szeretőket találja meg. Fredrik Beier kapja az ügyet, és eleinte politikai elméletek felé terelgetik. Öltek meg másokat is, akik befolyásosak voltak és kormánykörökben mozogtak. Ahogy azonban Fredrik egyre jobban beleássa magát az ügybe, felfedezi az igazi kapcsolatot: ő maga, pontosabban az apja munkája. Mindenre a múltban kell keresni a választ, és időben meg kell találnia, mielőtt megmenthetetlen lesz a jelen.

Johnsrud ezzel a kötettel zárja a trilógiát. Kint, skandináv területen szép sikerei voltak vele. Mutatja az is, hogy volt igény arra, hogy trilógiává bővüljön Fredrik Beier története. Mindegyik részben észrevehetjük, hogy van egy azonos séma. A bűntény a jelenben történik ugyan, de az indíték a múltban van. A Beier család múltja és a rég elásott titkok, amelyek magyarázhatják a történteket.

Szeretem, amikor összefüggenek az események. Akkor érzem a logikát, hogy a szerzőnek megvolt a terve a cselekményre, nem fog a végén a semmiből előhúzni egy nagy fordulatot, ami csak lóg a levegőben. Most mégis szenvedtem attól, hogy a trilógia egyes eseményei mennyire összekapcsolódnak.

Régen olvastam az előző részeket, és emlékeim szerint nem is tettek rám pozitív benyomást. Nagyon kevésre is emlékszem belőlük. A magánéleti szálak jobban megmaradtak a fejemben, de a gyilkosságok, és azokból milyen múltbeli esemény derült ki, eléggé a homályba vész. Itt viszont kellenének ezek az ismeretek, és nem egyszer éreztem úgy, hogy tudnom kellene, amire utal a szerző, de egyszerűen nem értem. Nem idézi fel Johnsrud a korábban leírtakat, legfeljebb magánéleti vonalon, amire amúgy is jobban emlékeztem. Nagyon hiányoztak a kis mankók, amelyek beindították volna az emlékezetem!

Van azonban egy sanda gyanúm, frissebb emlékekkel se szeretném sokkal jobban ezt a kötet. Egész egyszerűen brutálisan szürke és elkeserítő a hangulat, ami uralkodik a történeten. Tudom, ez a skandináv krimikre jellemző, de most kifejezetten erősnek éreztem a reménytelenség, az igazságtalanságok és a fájdalmak atmoszféráját.

Fredrik Beier ráadásul olyan ember, akire a nyomorult tökéletesen illik jelzőként. Valaha boldog volt, de egy tragikus baleset összezúzta. Lement a boltba, és amíg távol volt, kigyulladt a lakás. A legkisebb gyerek belehalt, ebbe tönkrement a házassága és a bűntudat nem ereszti, hiába telt már el 20 év is. Még ebben a kötetben is Fredrik nagyon szenved ettől a történettől, és még mindig szabotálja a kapcsolatait az önvád miatt. Rossz volt ezt olvasni, Fredrik depresszív élete elnyomta a saját életkedvem is.

Sajnos, a szöveg sem vitt magával. Hosszúnak éreztem a könyvet, sok olyan leírással, amelyek leginkább csak untattak. Nem az én világom volt ez most.

Véglegesen nem írtam le a sorozatot. Biztos vagyok benne, hogy egyben olvasva a három részt sokkal többet tud nyújtani. De most egy ideig biztos nem lesz kedvem újra elővenni.

Johnsrud: Kereszt – Mint skandináv krimi: 50% van társadalmi üzenet, rossz hangulat és szenvedő hős is bőven.

Szubjektíven: 10% kevésre emlékeztem a korábbiakból, túl nyomorult a főszereplő. Untam is.

Melyik, a héten megismert regény utolsó sora lehet ez?

Amikor azonban eljött az alkalom, a helyén volt a szívük.

Megoldás: Tovább!

Karrieres, párkapcsolatos, családos, női létkérdéses.

Andrea kamaszként elvesztette az apját. Imádott rajzolni, fel is vették a főiskolára, ahol a szenvedélyének élhetett. Még egy mentorra is rátalált, és készült arra, hogy valami jelentőset tegyen le az asztalra. De helyette elbukott a saját szemében, mindent maga mögött hagyott, New Yorkba költözött. Lett egy állása, mellyel elé jól keresett, volt egy jó kilátású lakása, és elvolt. Kereste a szerelmet, de valami mindig közbejött és nem talált tartósan párra. A bátyja viszont elvette az álomnőt, épült az álomkarrier, aztán született egy halálos beteg lánya, és minden kifordult a sarkaiból. Andrea nem volt képes osztozni a kínban. A saját helyét kereste, miközben átszenvedte a mindennapokat kiüresedett kapcsolatok közepette.

Képtelen vagyok erről a könyvről úgy tartalmi ismertetőt írni, hogy meghozzam vele a kedveteket az olvasáshoz. Egyszerűen nem megy. Persze, tudnék jó bölcsész szakoshoz illően a semmiről ragozni jól hangzó szöveget. Írhatnám azt is, hogy ez egy modern nő regénye, aki szembenéz a mindennapok szürkeségével. Aki keresi a helyét a világban, a szakmában, a szerelemben és a családban. De most hallgassam el, hogy ez bukások sorozata?

Számomra ez annak a regénye volt, hogy a modern élet pocsék. Ha megnézzük Andrea életét, nem csak szerintem borzalmas a sorsa, ő maga is boldogtalan. Most mit lehet írni egy olyan nőről, akinek az volt hónapokig a napja fénypontja, hogy hazament munkából, és rajzolgatta az Empire State Building sziluettjét, amire rálátott az ablakából? Mondanom se kell, ennek is annyi lett. Épült mellé egy toronyépület, és elvesztette a kilátását. A kis örömének is annyi lett. Ez különben jellemző az egész regényre.

Itt mindennek annyi lesz.

Andrea eleve nem egy kapcsolati lény, meg sem lepett, hogy a viszonyai rendszeresen rossz véget értek. Pedig, folyton keresett valamit, de soha nem lelt rá. Alkalmi viszonyok, üresek. Tönkrement kapcsolatok, kiüresedtek. Ha szerelemnek is érezték, beleszürkültek. Matthew volt talán a legtartósabb kapcsolata, de ez is elhalt. Pezsgés, izgalom csak a kapcsolat elején volt, és nem sikerült fenntartani, elszürkült. Megszakadt.

A barátai, rokonai, akik sikeresebbnek tűnnek, ugyanígy megjárják. David és Greta, akik beleroppannak egy olyan gyerek nevelésébe, akinek max. 3 évet adnak az orvosok. Indigo, aki megfogta a gazdag férjet, szült egy cuki gyereket, aztán a férje lelépett egy feleannyi időssel.

A gond talán az, hogy tényleg el tudom hinni, hogy ilyen a modern élet. Nem tudunk boldogok maradni, mindenbe beleszürkülünk. A kapcsolatok meg pusztulásra ítéltettek.

Érdemes megnézni Andrea karrierjét is! Törekedhetne többre, lehetne olyan is, ami jobban megfelel neki, vagy legalább sikeresebb lehetne. De ő jól érzi magát az unalmas, lélekölő pocsolyában, mert így reménykedhet valami jobban. Ami persze sose jön el.

Remek a szerkezete is. Nem lineáris. Véletlenszerűen tesz egymás mellé jeleneteket Andrea különböző életszakaszaiból. De egyre több történet kapcsolódik össze, egyre látványosabb a rajzolt életkép. Több szempontból is megközelít egy-egy történetet, szinte 3D-s kirakót idézően állítja össze a cselekményt.

Az agyammal nagyon tudom értékelni ezt a regényt, de érzelmileg utáltam olvasni. Lehangolt.

Attenberg: A felnőttkor küszöbén - Mint női: 75% modern létproblémákat ábrázol, valósághoz közeli és súlyos regény.

Szubjektíven: 30% nagyon depresszív regénynek éltem meg, rosszul éreztem magam tőle.

Cím: Ha a titok kiderül

Szerző: Karen McManus - a sorozat előző kötet már nálunk is megjelent, az alapján egy jól író, ötletes cselekményt kitaláló szerzőről van szó.

Műfaj: ifjúsági, thriller

Cselekmény: Echo Ridge látszólag egy átlagos kisváros. Valójában sötét titkokat rejteget. A kamasz Ellery ide kell költözzön, a nagyanyjához. Pedig annak idején itt tűnt el a nagynénje. 5 éve meggyilkolták a helyi bálkirálynőt. És most is fenyegetőzik valaki, hogy eljön az iszonyat, ami 5 éve is. Ellery azt hitte, mindent tud a titkokról. Itt azért éri majd pár meglepetés.

Várható megjelenés: még ősszel, novemberre talán

Miért várós?

• Bírtam McManus előző könyvét.
• Az ifjúsági thriller tetszik - a Lehull a lepel alapján várhatóan ebben is erős lesz a rejtély, meg a kamasz vonal is.
• Még keveset tudok a cselekményről, vannak kérdések, amelyek felkeltették a kíváncsiságom.
• Bejön a borítója is.

Mesés, királylány mentős, kalandos, állatos.

A gazdag és szép királyfi nősülni készült. Két kiszemeltje volt, az igazi énjük alapján akart választani köztük. Szegénynek álcázva magát a közelükbe került, és így megtalálta, aki jellemes is, nem csak szép volt. (A királyfi meg a két lány) Várőrnek meg kell felelnie a király kérdéseire, a legnagyobb lánya segít neki. A király felfigyel a lány okosságára, próba elé állítja, majd feleségül veszi. De még egy leckét mindkettőjüknek meg kell tanulni. (A várőr okos leánya) Pártában nem maradni akaró lány hozzámegy a falu bolondjához. A gazdaságuk züllesztését és a férfi ostobaságát még elnézné, de amikor a gyermekük is áldozatul esik Jankó ostobaságának, az asszony a sarkára áll. (Bolond Jankó) Egy kígyócskát megmentő fiú jutalmul olyan eszközöket nyer, melyekkel legyőzheti a sárkányt és kimentheti a királylányt, akivel egy királyság is jár. (A fiú meg a kígyó)

A Népek meséi sorozat e kötetében erdélyi szász mesék vannak összegyűjtve. Kétszeresen is ismerősek lehetnek így: tulajdonképpen ezek is a magyar népmesék felé hajlanak, történelmi korban összetartoztunk. Másrészt, a Grimm testvérek meséi annyira ismertek nálunk is, hogy a német gyökerű meséket is szinte sajátunknak érezzük. Ezekben a történetekben pedig ez a kettő egyesül: a magyar és a német mesékből táplálkoznak.

Sok akad is benne, amit kicsit másképp a magyar népmesei gyűjteményekben is megtalálunk. Pl. Erős János tipikusan olyan mesehős, aki nálunk is felbukkan. Legfeljebb abban van különbség, hogy mitől lett olyan erős. De ahogy legyőzi a sárkányokat, megmenti a hercegnőket, ugyanaz a történet.

Ebben a kötetben sincs megnevezve a szerkesztési elv, de olvasás közben határozottan rá lehet jönni. Ennek egyszerre örülök is, meg nem is. Szeretem, ha rendszerezve vannak a dolgok. De ha sorba olvasom a meséket, mivel hasonló követ hasonlót, könnyen bele lehet unni. Főleg, hogy ugyanaz a mese akár több változatban is szerepel egymás után.

A mesetípusok a következők: a klasszikus királyfis, királylányos mesék, melyben a sárkánytól meg kell menteni a lányt, csodaparipákkal és segítő állatokkal kell megoldani a megoldhatatlannak tűnő feladatokat. A népi bölcsességet tartalmazó mesék, annak férfi és női változatai. Vannak, amelyekben a népi furfangot ünneplik. (Hogyan ismert meg egy leány két fiút igazán?) Mondjuk, nem mindegyiket éreztem találónak vagy izgalmasnak. Az, hogy az ablakon belesünk máshoz és kifigyeljük, nem éppen olyan ravasz megoldás, amit hosszan emlegetnék. Másokban a butákat ostorozzák, ezek kifejezetten kegyetlen mesék. Nem is tudom, a bolond feleség vagy a férj meséje borzalmasabb. Vannak csalimesék – szintén kár, hogy egymást követik. Ezek jobban működtek volna elszórva a kötetben. Végül, állatmesék. Ezek külön egységet alkotnak, összefüggenek egymással. A farkas és a róka kalandjai egymás folytonos szívatása, az egyik mesében történtekért állnak bosszút a másik mesében. Érdekesnek találtam azt is, melyik állatot milyennek látták az erdélyi szászok. A ravasz róka toposz, de a farkas meglepően buta ezekben a mesékben. Nekem a büszke vadász jut róluk eszembe, nem a falánk és agyatlan zabagép, aminek itt láttam.

Volt, ami tetszett ebben a mesében, de a végére el is untam, és sok volt a farkasból, rókából.

A csodálatos fa - Mint mesekönyv: 60% több típust felvonultat, gondosan szerkesztett, de nem változatos kötet.

Szubjektíven: 50% az eleje tetszett, még az is, hogy ismerősek a mesék. De az állatosak, jaj.

Festészetes, kosztümös, romantikus, női, megszállottas.

Iris és Rose ikreknek születtek: életük első 16 évében Rose volt a szerencsés. Csinos lány, vőlegénnyel, akit szeretett, míg Iris egy szülési komplikáció miatt deformált kulcscsonttal élt. Ám Rose-t a himlő tönkretette, és a két lány kénytelen volt egy babakészítő mellé elszegődni. Iris arcokat fest, míg Rose ruhákat hímez. De Iris sokkal többről álmodik: igazi festő akar lenni, nem akar ebben a rabszolgamunkába beleroppanni. Amikor a festő Louis modellt keres egy képéhez, alkut ajánl a lánynak: a modellje lesz, cserébe tanítja festeni. Hiába Rose gyűlölete, Iris belevág a kalandba. Miközben egyre felkészültebb festő lesz belőle, a szívét is kezdi elveszteni és Louisnak adni. Az árnyak közül azonban les rá egy megszállott, aki inkább elpusztítaná imádata tárgyát, minthogy mással lássa.

Thriller, történelmi regény és romantikus. Ez a három keveredik Macneal regényében, és nehéz is eldönteni, melyik leginkább. Markánsan jelen van mindegyik, egy nagyon hangulatos keveréket létrehozva.

Nagyon szerettem, ahogy a szerző meg tudja ragadni a korszak Londonját. Nem az a nyomorúságos, szenvedésekkel teli hely, mint Dickens egyes regényeiben, de nem titkolja el az emberi mocskot, a bordélyok és utcagyerekek világát, miközben az előkelő szalonok, művészeti körök világát is megnyitja az olvasó előtt. A preraffaeliták mozgalma nem a legjobban ábrázolt az irodalomban, így ezt is izgalmasnak találtam. Itt a programjuk, a legnagyobb alkotók. Annyira hiteles és érzékletes a történelmi, művészeti tabló, hogy neten keresni kezdtem, a főszereplőket is a valóság ihlette-e, vagy Macneal fantáziájának szülöttei.

A szerelmi szálat Louis és Iris kapcsolata adja. Szerettem, hogy nem egy nyálregény. A két szereplő sem szeret bele egymásba első látásra. Hosszas közös munka, barátkozás eredménye, hogy vonzódni kezdenek egymáshoz, megszeretik a másikat. Vannak akadályok, és ezek nem is beleerőszakolt, könnyed konfliktusok. Egy hiteles, emberi kapcsolat volt, akikért még drukkolni is tudtam.

A mellékalakok között is van több jól sikerült. Albie, aki ügyködik az utcán. Rose, a megkeseredett egykori szépség. Egy volt, akit halványabbnak éreztem: Silas Reed, a rossz. Ugyan a megszállottságát jól leköveti a szerző, a gyökerei is megvannak, de felnőttként ez az egyetlen dolog, ami jellemzi. Megszállott a preparálásban, megszállottja Irisnek. Ez annyira kitölti a személyiségét, hogy másnak nem is marad mellette hely.

A thriller, ami a leghalványabb, bár végig jelen van a regényben. Amikor Silas meglátja a lányt, azonnal a megszállottjává válik. A magáénak akarja, és egyre messzebb elmegy ezért. Eleinte barátkozni próbál, majd amikor rájön, hogy így nem ér célt, az erőszak következik. Az olvasó végig érzékeli ezt a veszélyt, mi látjuk Silas egyre nagyobb megszállottságát. Iris ezt nem érzékeli, a végéig nem is sejti, milyen vész készül a nyakába szakadni.

Érdekes, hogy sokkal jobban lekötött a könyv, amíg nem Iris és Silas játszmája volt a középpontban. Pedig a végére gyorsulnak be az események, ott van a cselekmény java és a feszültség, de olyan erős addig is a regény atmoszférája, hogy ez nem hiányzott.

Szerettem ezt a regényt: érzelmes, történelmi és még bűnügy is akad benne.

Macneal: Babák városa - Mint thriller: 70% színes, érzékletes történelmi környezet, szerethető hősök, a thriller kevés.

Szubjektíven: 80% a festészet, Iris is nagyon a szívemhez nőtt. Jó hangulatkeltő Macneal.

Lelkiismeret és gyávaság tulajdonképpen egy és ugyanaz, Basil. A lelkiismeret a cég bejegyzett neve. (Wilde: Dorian Gray arcképe)

Merj önmagad lenni! Ha megteszed, mások is észre fogják venni, hogy milyen értékes vagy valójában. (Baráth: Első tánc)

A mai világban a technológiával foglalkozó történetek a legfontosabbak. A modern embereket megmozgató álmokat mind programkóddal hegesztik össze és keltik életre, vagy vagy esetleg a kód az éteri túlvilágban működő varázslat. (Liu: Minőségi időtöltés; IN: Az év legjobb science fiction és fantasynovellái 2019.)

A harag rossz tanácsadó. A bosszúval nem csak az veszít, akivel leszámolnak. A megtorlás sohasem egy embert érint, és furcsamód, amikor a megtorló eléri a célját, többnyire már nem is okoz számára örömöt a siker. (R. Kelényi: Szulejmán és a magyar udvarhölgy)

A nevetés nem éppen a legrosszabb kezdete a barátságnak és mindenesetre végnek is legjobb. (Wilde: Dorian Gray arcképe)

Vég nélkül azt sulykolják az emberbe, hogy bármi lehet belőle, amit csak akar, tényleg bármi, de mondani igazából ezt mondják: lehetsz bármi, amit csak akarsz, feltéve, hogy ugyanolyan akarsz lenni, mint mi. (Dahl: Fiú a küszöbön)

Ha egy ajánlat túl jól hangzik, ott valami nem stimmel. Ebben a világban nem kínálják tálcán a főnyereményt, de még ha így is lenne. csak egy jobb kihagyni egy fantasztikusnak ígérkező üzletet, mint kockáztatni. (Kepler: Nyúlvadász) 

(…) sosem azáltal válik valaki hőssé, mert igyekszik azzá válni. Az ilyesmi inkább csak megtörténik az emberrel. A hősök mindig a véletlenszerű körülmények szülöttei, és az emberek akaratukon kívül válnak hősökké. (Steel: A helyzet magaslatán)

A kovács tudta azt, amiről a gazdák nem vettek tudomást: ha rabszolgává teszel valakit, te magad is azzá válsz. (P. Djéli Clark: George Washington kilenc néger fogának titokzatos története; IN: Az év legjobb science fiction és fantasynovellái 2019.)

– Én gyenge vagyok… És ami azt illeti, jogom van hozzá, hogy gyenge legyek – vágja rá a fiú.
– Akkor nem maradsz életben. A gyengéknek nincs helye ezen a világon. (Kepler: Nyúlvadász)

A legközönségesebb holmi is kedves, mihelyt eldugjuk. (Wilde: Dorian Gray arcképe)

A királyné ellenben még ma is úgy gondolta, hogy sohasem tudhatja az ember, melyik ellenségből lesz egyszer csak barát, és melyik barát válik ellenséggé. Igen szűk a határmezsgye, és könnyen fordul a köpönyeg, ha az érdekek úgy kívánják. Ezért sem árt több vasat tartani a tűzben. (R. Kelényi: Szulejmán és a magyar udvarhölgy)

Az Országunk nem tökéletes. Nincs ország, mely az lenne. De bármelyik ország törekedhet rá, hogy tökéletesebbé váljon – még ez itt, még Anglia is. És minden ország magában hordozza a tökéletesség lehetőségét: valahol, valamikor, valaki. (Duncan: Egy ügynök Utópiából; IN: Az év legjobb science fiction és fantasynovellái 2019.)