Gyermeket elvesztős, lelki terrortól szenvedős, barátnős.

Charlotte és Harriet jó barátnők. Ám titkon mindketten a másikat irigylik. Charlotte elvált, most egyedül kell nevelnie három kisgyermeket. Ő azt látja, Harriet milyen jó házasságban él, a férje mennyire ragaszkodik hozzá és védelmezi. Harriet viszont állandóan a pénzzel küzd: az ő férje nem keres sokat, míg Charlotte a volt férjétől bő asszony- és gyerektartást kap, neki soha nem kell aggódnia a mindennapi betevő miatt. Egy napon Harriet egy tanfolyamra szeretne elmenni, és életében először másra bízza a kislányát. Charlotte a sajátjaival viszi ki Alice-t a játszótérre. Ám a csúszdáról Alice nem jön le – hiába keresik, a kicsinek nyoma veszett. Miközben Charlotte a város céltáblájává válik, Harriet veszélyes tervbe kezd, melybe eddig senkit nem avatott be. Valamibe, ami mindent átértelmez, Alice eltűnését is.

Ez is egy olyan regény, amit az ember legszívesebben két részre választana, és külön kezelné őket. Az első felét találtam gyengébbnek, de igazán a másodikkal sem voltam elégedett. Nézzük is meg, miért!

A regény első felében tűnik el Alice, és mindkét anya – Charlotte és Harriet – szemszögéből átélhetjük az eseményeket. Itt Charlotte a domináns karakter, aki még mindig szenved attól, hogy tönkrement a házassága. Majd a valódi kínokat is megtapasztalja, amikor mindenki ellene fordul. A saját lelkiismerete is kínozza, a közösség még jobban. Ő lett a gondatlan anya, aki elhagyta a barátnője kislányát. Egy lelkileg megfogott történet ez, amiben a szenvedéseken van a hangsúly. Melyik nőnek miért rossz, mennyire fájdalmas a helyzete.

A másodikban válik thrillerré, és pörögnek fel az események. Egy csavart kapunk rögtön az elején, és innentől már egy másik történetben járunk. Harriet lesz a vezető karakter, akinek van egy nagy titka. A lelki oldal még mindig erős, de már egy tipikus femi-thriller eseményeit olvashatjuk. Aki olvasott már olyat, amiben egy család zárt ajtók mögötti dinamikája nagyon más, mint amit a külvilágnak mutatnak, ismerősnek fogja találni. Szenvedtem is attól, hogy itt jobb a cselekmény, de meglepni nem tud, mert a hasonló regények eszköz- és cselekménytárát használja a szerző. A vége is pont olyan lett, ahogy vártam.

A karakterek egy az egyben femi-thriller tipikusak. A nők a kiemelt szereplők, és mindkettőre igaz, hogy a felszín alatt megvan a maguk fájdalmas titka. Mindketten szenvednek egy férfi miatt. Mindketten fel kell, hogy fedezzék a maguk erejét, hogy kikerüljenek a rossz helyzetből, amibe jutottak. Még az is, amitől szenvednek, pont olyan, amit az ilyen regényektől megszoktunk.

A férfiak kevésbé élénkek, az ő szemszögük nem is kerül elő a történetben. Nagyon női regény érzelmeiben, szereplőit tekintve is. Pedig érdekes lehetett volna a másik oldal is, pl. Brian milyennek éli meg a házasságát. Miért lett ilyen ember? De ezekre nem kapunk választ, bennem maradt is némi hiányérzet.

Stílusában is pont olyan, mint az ilyen regények általában. Az én-elbeszélő közel hozza az eseményeket és a cselekményt, behúz a történetbe. Irodalmi értéke nincs, de nem is kell neki. Ez egy szórakoztató regény, ami kikapcsolni akar, nem okítani vagy gyönyörködtetni.

Egyszer el lehetett olvasni, de szívesebben olvasnék eredetibb femi-thrillert is.

Perks: Mint a szemed fényére - Mint thriller: 65% lélektanilag jól felépített, folyamatosan adagolja a csavarokat. De ismerős.

Szubjektíven: 60% sokéig tartott, amíg beindult. Sok eleme nagyon tipikus is, ismerős/ismert.

• Az éjszaka fénye - történelmi az Agavétól, tárgyalótermi beütéssel.
• A halál vége - az Európa sci-fije.
• A kívülálló - az Európa újabb Stephen Kinget ad ki.

Az is érdekes lesz, múlt hétről mi érkezik meg ezen a héten.

Szeptember

2. Parker: Lángoló tenger - ifjúsági kaland 5/4

3. DeMille: Bábeli fogságban - akció 5/2,5

4. Wells: Mesterséges sors - sci-fi 5/4

5. Leiner: Maradj velem - ifjúsági 5/5

6. Hargla: Melchior és a piritai fojtogató - krimi 5/4

7. James: Mister - erotikus 5/3

    Gilman: Titkok a Lovecraft suliból 1-4 - gyerekkönyv 5/4

8. Toews: Minden kis nyamvadt bánatom - kortárs 5/2,5

    Patterson & Grabenstein: A zsenikísérlet - gyerekkönyv 5/3

Elkezdődött a suli is, most már hivatalos: megjött az ősz.

Zseni gyermekes, világmentő küldetésben részt vevő, titkos szövetséges.

Max Einstein nem sokat tud saját magáról sem. 11-12 év körüli, egyszer csak feltűnt egyedül a világban. Hajléktalanokkal húzta meg magát, és tele van tervekkel, hogyan élhetnének jobban. Nem is sejti, hogy két titkos szervezet is magának akarja őt. Az egyik gonosz, a másik világmentő tervekkel foglalkozik, és a zseniális lány mindkettőben hasznos tag lehetne. Max először tesztek során kell, hogy átmenjen. Már ott kitűnik azzal, mennyire másként gondolkozik, mint akár a többi zseniális gyermek. Kiválasztják, és szeretnék, hogy a világ katasztrófáit megoldja. Max a többi gyereket kéri maga mellé, és belevágnak az első feladatba, egy afrikai közösség áramellátásába – a Cég viszont ellenük dolgozik.

James Patterson egyedülálló abban a tekintetben, mennyi bestseller kötődik a nevéhez. Jó érzékkel megtalálja azokat a szerzőket, akikkel együtt dolgozva további regényeket adhat ki. Riport kötet, thriller, krimi, romantikus és gyerekkönyv is szerepel a kötetei között. Max Einstein történeteiből is sorozatot készít társírókkal, az első rész már magyarul is olvasható.

A cselekményt ez az első kötet vezeti be, így a gyerekek küldetése csak egy kis része az egésznek. Bemutatja Max világát, a személyiségét, majd azt, hogy rak össze egy osztagot a többi zseniális gyerekből és kezdenek el feladatokat megoldani. Itt fontosabbnak éreztem az alapozást, kinek mi az erőssége és a gyengesége, mint a tényleges küldetést, amit végeznek. Kissé furcsa, sőt, nem is tűnt elég érdekesnek az ügy, amin dolgoztak. Egy falunak fejlesztettek áramot – persze, fontos ez is, de amilyen erőforrásaik és lehetőségeik vannak, akár nagyobb feladatot is vállalhattak volna.

Talán az a bajom, hogy ez egy gyerekkönyv, és ennek megfelelő a cselekménye is. Kisebbeknek vannak kitalálva a szereplők és a cselekmény is. Gyerekes, félig mese az egész, amire most nem voltam ráhangolódva.

A szereplők fekete-fehérek, vannak a jók és a rosszak. A zseniális gyerekek között akad egy, akinek kicsit nehezebb a természete a többinél, de még ő is nagyon messze van attól, hogy összetett személyiség legyen. Könnyű kiválasztani, kiknek kell drukkolni, és kik az elvetemültek, akiken felül kell kerekedni.

Több minden érezhető, hogy a készítők egy hosszú sorozatra készülnek Max kapcsán. Végtelen a lehetőségek száma, milyen globális problémákat lehetne megoldani. A Cég is elég nagy ahhoz, hogy folyamatosan küzdjenek ellene és egyre többet megtudjanak róla. Max származása is olyan rejtély, amiről részenként kicsit többet tudhatunk meg.

Pozitív a regényben, mennyire pozitív értékek mellett áll ki. Nagyban is: hiszen a gyerekek a világ jobbá tételén dolgoznak, nagyon nemes célokkal vannak tele. Kisebb nézőpontban is, hiszen Max karaktere végig azt mutatja, hogy nem szabad klisékben gondolkozni, a haladáshoz nyitottnak kell lennie, és folyamatosan új dolgokkal kísérletezni.

Tetszett, hogy a kötet végén játékos feladatok vannak a gyerekeknek. Akad benne értő olvasást mérő teszt, de kémiai kísérlet leírása és szövegkiegészítés is.

A kötetet díszítő illusztrációk is jópofák, szépen rajzoltak.

Gyerekeknek ideális, attól tartok, én már kinőttem.

Patterson & Grabenstein: A zsenikísérlet – Mint gyerekkönyv: 70% pozitív értékeket közvetítő, helyes képekkel illusztrált kötet.

Szubjektíven: 40% sok minden tetszett benne, de eléggé kiszámítható lett, a küldetés fura.

Testvéres, halállal küzdős, élet értelmét kereső.

Yoli és Elf nővérek, teljesen más élettel és szemlélettel. Yoli nagy hévvel éli az életét, keresi az igazat. Két férfitól született két gyermeke, de egyik mellett sem sikerült meglelnie a boldogságot. Karriert sem épített, egyik napról a másikra él. Elf ellenben tehetséges zongorista, aki nagy koncerteket ad, sokan ismerik a nevét. A férje szereti őt, mindent megtenne érte. A testvérek kapcsolata is erős, minden különbség ellenére összetartanak. Ám Elf boldogtalan, maga sem tudja, miért. Nem akar élni, és rendszeresen igyekszik kárt tenni magában. Már mindenkit kér, hagyják elmenni, nem látja az élete értelmét. Fáradt, meg akar pihenni. Yoli azonban képtelen elengedni őt, a saját módszereivel igyekszik elérni, hogy a testvére még élni akarjon.

A kortárs szépirodalom között kevesebb olyan kötetet találok, amit a magaménak tudok érezni. Már annyira nem a cselekmény a lényeg benne, hogy gyakran szenvedek is, amíg olvasom őket. Nekem kell a cselekmény…

Ami sajnos, ebben a kötetben sincsen sok. Ha a jelenben zajló eseményeket nézem, alig két mondatot tudok elmondani róla. Van egy testvér, aki meg akar halni. Van egy testvér, aki azt akarja, mindketten éljék tovább az életüket. Egyikük akarata erősebb lesz a másikénál. Amíg ez eldől, az a regény cselekménye a jelenben. Nincsenek se nagy viták, se összecsapások, de még csak humoros epizódok sem, amelyekben az egyik testvér kalandozni vinné a halni akarót, hogy megmutassa neki az élet lehetséges szépségeit. Van viszont sok gondolkozás és gyötrődés. Nehezemre esett olvasni.

A cselekmény azzal van bővítve, hogy a betegágy mellett Yoli visszaemlékezik a közös és a felnőtt életükre. Abban sem igazán történtek dolgok, két átlagos élet, mert Elf zongorista karrierje nem kap benne hangsúlyt, ami kicsit mássá tenné.

A hangsúly Yoli karakterén van, a múltbeli eseményekben is őt látjuk többet. Aki kereste az igazit, de még nem bukkant rá. Aki sokat hibázott, de igyekszik rendbe tenni a dolgait folyamatosan. Aki nem képes elfogadni, hogy a testvérében nincs meg az élni akarás. Ez a történet az ő gyötrődése, ahogy elfogadja, hogy nem élhet a nővére helyett. Küzdeni sem képes helyette.

Utálom leírni, hogy ez a regény arról szól, hogy vannak olyan helyzetek az életben, amikor nincs más megoldás, csak az elengedés. Ami azért különös, mert Elf szervi bajban nem szenved. Jó élete van. Arra pedig nem kapunk választ, mi az, amiért mégis ekkora teher neki a létezés.

Az egyik bajom az volt a regénnyel, hogy nekem nem volt szimpatikus Yoli. Igazság szerint egyik nővér sem, de Yoli gyakran az agyamra is ment. Az életében nem volt semmi érdekes. Nem volt miért drukkolnom.

A történet ugrál az idősíkok között, nincs bennük logika. Ahogy Yoli eszébe jutnak az események, úgy látunk jeleneteket a múltból. Helyenként vannak benne szép gondolatok, és olyan idézetek, amiken érdemes gondolkozni, de ezt éreztem kevesebbnek.

Nem az én regényem volt, csak átszenvedtem magam rajta.

Toews: Minden kis nyamvadt bánatom - Mint kortárs: 60% egy kis témából épít nagyobb cselekményt fel, létkérdéseket elemez.

Szubjektíven: 25% kevés volt a cselekmény, és Yoli nagyon nem volt szimpatikus.

- Leiner: Maradj velem

A sárgák annyit trükköznek, hogy sikerül kiejtetniük a fekete csapatot. Hanna kénytelen elbúcsúzni a barátjától, de az aljasság nem csak őt akasztja ki. A pirosak átadják Máté kódját a laptophoz a tavalyi nyerteseknek, akik képesek lehetnek borsot törni a tisztességtelenül játszó csapat orra alá. Ők pedig megfogadják: nyernek, már csak azért is!

- Hargla: Melchior és a piritai fojtogató

Melchior felesége meghal, hiába készítette el neki a férje a méregdrága gyógyszert, ami annyira sokba kerül, hogy egy életben csak egyszer lehet kikeverni. A férfit megtörte a gyász. A gyerekei sorsát elrendezi: fiát elküldi patikussegédnek messze, a lányából apáca lesz. A zárdabeli gyilkosságok ügyét azonban még befejezi. Az egyik nővér bosszú hadjáratával indult, akinek az anyját majdnem meggyilkolták. A lánya végzett azzal, aki fojtogatta az asszonyt. Csak éppen rákapott a gyilkosságra, és sorra intézte el, akinek gyanús lehetett ő, vagy tudott valamit. A helyzetet azért nem tisztázták korábban, mert egy másik nővér papnak öltöztetve rendszeresen belopta ide a szerelmét. Ők most végleg külön válnak: a fiú pap, a lány apáca lesz és Istennek szentelik az életüket. Egy ereklye miatt is kavarogtak itt az emberek.

- James: Mister 

Alessia már éppen boldog lenne Maxim oldalán, amikor a férfi, akinek az apja ígérte őt, elrabolja és hazaviszi. Ott lenne a kényszeresküvő. Maxim repül utána, és feleségül akarja venni. Mivel azt hazudják, Alessia terhes, a vőlegény visszamondja, és Maxim lehet a vőlegény. A férfi grófi rangja kibékíti a lány családját is. Ők pedig már tervezik, hogy valóban családalapításba fognak.

Iskolás, kalandos, démonos, nyomozós.

Robert egy kiskamasz, aki nehezen viseli, hogy területrendezés miatt új iskolába kell járnia. Lehet, hogy a Lovecraft újonnan épült, modern és minden eszközzel felszerelt, de a fiúnak minden barátjától külön kell válnia. Balszerencséjére örök nemezise, Glenn, akinek szintén át kellett iratkoznia. Az iskolában azonban valami nem stimmel: különösen viselkedő tanárok, eltűnő gyerekek, ősi rejtély van a falak között. Amikor Robert megmenti egy szekrényből kinyúló démon poliptól Glennt, a két korábbi ellenség barátságot köt, és együtt erednek a rejtély nyomába. Társuk a szellemként itt ragadt Karina lesz, aki elképesztő történetet mesél nekik egy őrült tudósról és démonokról, akik itt akarják megkezdeni az uralom átvételét.

A horror nem az a műfaj, amit az ember a gyerek kezébe ad kikapcsolódás gyanánt. Pláne nem egy olyan szerzőt, mint Lovecraft. Néha azonban bukkannak fel olyan sorozatok és regények, amelyek a kisebbeknek kínálnak borzongást. Darren Shan ebből épített karriert, de már magyar szerzőktől is lehet ijesztőbb gyerekkönyvet találni.

Lovacraft világát és a gyerekeket akarja közelebb hozni Gilman, aki egy egész sorozatot írt egy olyan iskoláról, ahol szó szerint találkoznak a gyerekek Lovacraft világával. Természetesen sokkal könnyedebb és kevésbé ijesztő formában.

Így abban a különös helyzetben találtam magam, hogy egyszerre szerettem az ötletet, a kivitelezéssel azonban voltak gondjaim. Az, hogy a gyerekek is kapnak nekik való horrort, ráadásul szellemesen, kalandosan, díjazandó. Ebben a sorozatban igazán ijesztő jelenet sem akad, gyerekbarát az egész annak ellenére, hogy egy más dimenzió démonai igyekeznek emberi testeket rabolni maguknak. Folyamatosan humorral van oldva a hangulat, a szörnyek is az emészthető kategóriába tartoznak, még szinte emészthetőek is. Az egyik részben rovar, a másikban egy zombi az ijesztés tárgya, amelyeknél sokkal rosszabbakat látnak a tévében is.

Nem szeretem viszont azt, hogy a négy kötet közel azonos kaptafára készül. A gyerek rájön a veszélyre, a felnőtteket nem lehet beavatni. Kitalál valami akciót, amely közben bajba keveredik, de a barátok összefogásának hála a végére nyernek a gyerekek, velük az emberek.

Ok, gyerekkönyv – nem nyerhetnek a démonok. De felnőtt fejjel annyira abszurd, hogy kiskamasz gyerekek simán legyőznek minden téren kifejlett és évszázados életű, végtelenül gonosz lényeket! Igazi feszültség egy oldalon sincs, soha nem kellett féltenem a gyerekeket, hogy bármelyikük is tartósan sérülne vagy legyőznék.

Egy-egy rész gyorsan olvasható, pörgős, amíg olvassa az ember, leköti a figyelmet. A gyerekeknek az sem lesz zavaró, hogy az alapszerkezete hasonlít a történeteknek, mert mindig más lény van, akit más módszerrel győznek le. Azt nem tudom megítélni, a negyedik részben behozott szerelmi szál őket mennyire zavarja, én teljesen feleslegesnek éreztem.

A szereplők gyerekkönyvbe illőek, nincsenek összetett jellemek. Mindenki egy-egy típus megtestesítője az őrült zsenitől kezdve a jószívű helyi fiúig.

Érdemes még kiemelni, hogy grafikával ellátott kötetekről van szó, és egészen korrekt rajzok kerültek bele a kötetekbe. Ez igaz minden magyarul megjelent részre.

Magyarul, sajnos, megszakadt a kiadása, így befejezetlen az egész. Ettől is van hiányérzetem.

Gilman: Titkok a Lovacraft suliból 1-4. - Mint gyerekkönyv: 75% kalandos, bár kissé kiszámítható és egy logikára épülő sorozat.

Szubjektíven: 60% díjaztam, ahogy a horror gyerekesítve van, de nagyon mese az egész.

Lánymentős, új életet kezdős, egymásra találós.

Maxim Trevelyan összetört és gyászol. Szeretett bátyja, Kit egy motoros balesetben életét vesztette. Gyermeke nem volt, így a grófi címét az öccse örökli, aki eddig távol maradt a családi üzlettől is, és elég hedonista életmódot folytatott. A jóképű és gazdag férfira tapadnak a nők, ő pedig nem tud és nem is akar nemet mondani nekik. Még akkor sem, ha a józan esze figyelmezteti: Caroline, Kit özvegye nagyon nem olyan nő, akivel össze kellene szűrnie a levet, mégis egy ágyban kötnek ki. A nőről és a gyászról az új takarítónő tereli el Maxim figyelmét: Alessia Demachi gyönyörű, titokzatos és valamitől nagyon retteg. Alig mer szólni a férfihoz, titokban gyönyörűen játszik a férfi zongoráján. Maxim segíteni akar neki, megfejteni a titkát, és mire észbe kap, már fülig szerelmes a nőbe, akit üldöz a múltja.

Gondban vagyok, hol kellene kezdenem. A szerző kapcsán mindenkinek Christian és Ana jut az eszébe, de ez egy más történet. Mondjuk, a fő összetevők nem változtak, így nem lehet azt mondani, hogy James nagyon merész lett volna. Minek is lett volna, ha ezzel lett világhírű és sikeres? Azért annyit meg merek kockáztatni, hogy az írónő most jobban figyelt a cselekményre is, mint a szürke történetek esetében.

Van egy kis krimi szál, egy más kultúrába minimális betekintés, és a szereplők valamit csinálnak is, nem csak egyik ágyból esnek a másikba. Azért kétsége ne legyen senkinek, ez még így is egy elég szabados erotikus regény. A szex áthatja az egészet, és nagyon erős a mese faktor is. (Azt előre leszögezem, a regény szexualitását nem óhajtom tárgyalni. Maradjunk annyiban, több a vanília, itt nincs kísérletezés perverzebb pozitúrákkal és módszerekkel, de ami van, az részletes. Sokkal több jelenet van és sokkal nyíltabban, mint ami az én gyomromnak való.)

A történet annyira női fantázia, hogy két nagy klisét is bevet: a főhős rosszfiúnak indul, bár a szolidabb formában. Nem rossz ember, csak élveteg. Talán nem is igazán a rosszfiú, a playboy jelző jobban illene rá. Nincsenek elkötelezettségek, felelősség az életében. A kapcsolatai is csak futó viszonyok. Ám jön a klisé: szerelmes lesz, és varázsütésre megjavul. Mintha egy teljesen más Maxim lenne a végén, mint az elején. Semmi más nem történik, csak Alessia lép az életébe. Ez annyira hihetetlen, hogy egy percre sem tudom komolyan venni. A végén, amikor elmegy megmenteni a lányt… nem tudtam eldönteni, hogy ezen most meg kellene hatódnom vagy halálra nevetni magam. Kutyából szalonna lesz, amiről talán sokan álmodnak, de nem több ez fantáziaképnél, amivel nyálregényt lehet eladni.

A másik: szerelem első látásra. Az ilyen regényekkel rendszeres problémám, ezzel is, hogy szerelmet és szexualitást konkrétan összemosnak. Maxim semmit nem tud a lányról, csak látta, és máris ő neki az Igazi. Ahogy vidékre mennek, viszonyuk lesz, úgy is nagyon kevés derül ki róla, de fordítva is. Szexuálisan nagyon vonzzák egymást, az ágyban összepasszolnak, de ebből hogy jutunk oda, hogy a másik az igazi, és alig egy hét alatt már a házasság és a gyerekvállalás a téma? Ahogy már írtam, mese habbal.

Vannak tipikus James cselekményelemek is, de ki is várt mást? Ez ilyen műfaj.

Van fejlődés, van cselekmény is benne, de még mindig messze nem igényes szórakoztatás.

James: Mister - Mint erotikus: 75% fülledt jelenetek, megnyerő karakterek – a cselekmény több a szokottnál.

Szubjektíven: 40% a szerelmi szál egy nagy mese, túl sok a szex benne, a bűnügy kevés.

Melyik regénysorozatra utalhat a kép?

Megoldás: Tovább!

Ereklyés, bosszúállós, nyomozós, középkori, átkos.

Melchior fontos mérföldkőhöz lépett az életében: a gyermekei már nagyok, ideje elindítani őket az életben. Ifjabb Melchior már tanonc lehet egy patikárius mellett, Agatha pedig vagy férjhez mehet vagy zárdába vonulhat. A családi idillt egy felkérés zavarja meg: a piritai kolostorban van szükség Melchior szakértelmére. Nem a patikusi, a nyomozói ösztönei, amit be kell vetnie. Egy meggyilkolt férfit, egy nemes támogatót találtak a kertjükben. Ki tette, és miért? Köze lehet ahhoz, hogy ez egy osztott kolostor, ahol papok és apácák is szolgálnak? Miközben Melchior felméri a helyi viszonyokat és embereket, több rejtélynek is a nyomába ered, egy családi vészhelyzet teszi próbára a kitartását és akaratát.

A történelmi krimi izgalmas műfaj, hiszen két nagyon jellegzetes zsánert vegyít magában. Kell lennie bűnügynek és nyomozónak benne, miközben meg kell elevenítenie egy már letűnt korszakot. Az ügynek, a nyomozásnak és a karaktereknek is illeszkedni kell egy másik világba. Ha jó a szerző, mindeközben sok mindent meg is tanulhatunk az adott korszakról.

Hargla egyértelműen a jobbak közé tartozik. A regényében fontos a történelmi vetület, és érezni, mennyire törekszik mind a történelmi, mind a karakterbeli hűségre.

Ebben a részben olyan alaposan bemutatja nekünk a kolostori életet, hogy szabályosan magunk elé tudjuk képzelni az épületet, a benne élőket és mindennapjaikat. A középkor hangulatát részletekből építi fel. Nem a mai szerint élnek és gondolkoznak az emberek ebben a világban.

Ami nekem olyan szinten okozott nehézséget, hogy a középkori ember megragadott hit- és életvilága távol áll tőlem, zavaróan. Olyan dolgokat tesznek itt, amit pár évszázaddal később teljesen máshogy kezelnének. Pl. Christina és Christian esete. Egy szimpatikus, fiatal pár, akiket még az ég is egymásnak szánt. Helyesek, szeretik egymást – az akadály, a lány szülei máshoz adnák a lányt. Egy modernebb világban a lány nem lenne ennyire az apja tulajdona, mondhatná azt, hogy nem megy a kijelölt férfihoz, mást szeret. Vagy, elszökne a pár és új életet kezdenének máshol. Itt viszont mi a megoldás? Az egyház: az egyikből pap, a másikból apáca lesz. Egymást istenen keresztül szeretik tovább. De számomra felfoghatatlan az a hit, ami az itteni emberekben megvan. Akik komolyan elhiszik, hogy pl. a szentek testrészei a gyógyszerbe keverve valóságos varázsszer. (Aztán nem értik, miért hal meg a beteg.)

De az, hogy ezek ennyire zavarnak, a történelmi regénynek dicséretek. Mutatják, hogy Hargla a korszakot meg tudja mutatni a hétköznapokat, az emberi mindennapokat is akkoriban.

A krimi részben is odafigyel arra, hogy csak olyasmit használjon Melchior, amit a korban ismerhetett és valóban történhetett volna így. Ebből adódik is kicsit, hogy nem feltétlenül értem, hogy Melchior hogyan tud minden szálat visszafejteni ilyen kezdetleges eszközökkel. Mert csavaros a sztori, a látszólag egy ügy, igazából három. Melchior azonban rájön, és mindent szépen tisztáz a végére.

Hargla a kiemelt szereplőket biztos kézzel vázolja fel. Mindentudó elbeszélője pont annyit megmutat mindenkiből, hogy életszerűvé váljon. Pl. Kandis nővér és a sóvárgása.

Jó ez a regény, ha nehezebb is olvasni, és nagyon más az etikai normája, mint korunké.

Hargla: Melchior és a piritai fojtogató – Mint krimi: 75% történelmileg és emberileg hiteles, több ügyet bonyolító cselekménnyel.

Szubjektíven: 60% az akkori gondolkodásmóddal és sorsokkal nem vagyok kibékülve.