Fülszöveg: 

Éjfélfekete egy kevés holdfénnyel; az érett, vékony héjú szőlő színe; alkonyati narancssárga, amilyen este hatkor szokott lenni az ég… Mio a világ összes színét ismeri, és meg is tudja nevezni őket. A lányt már egész kis korában, a családja kimonókészítő műhelyében magával ragadták a részletek, az árnyalatok: a színek titkos élete, amit csak ő lát. Csakhogy ebben a történetben nem csak a színeknek van titkos élete…
Aoi temetkezési vállalkozó, már az édesapja is az volt. A férfi különleges érzékenységgel rendelkezik, egyetlen pillantással fel tudja mérni az előtte állók érzelmi állapotát, és tudja, mire van szükségük a gyászolóknak életük egyik legsötétebb napján.
Mio és Aoi tökéletesen összeillenek, mint a kiegészítő színek, amelyek egymás társaságában ragyognak a legjobban. Ám a találkozásuk nem olyan sorsszerű, mint amilyennek tűnik. Vajon sikerül legyőzniük a szüleik által rájuk hagyott traumákat? Képesek lesznek felülemelkedni a félelmeiken, és beengedni a másikat a lelkükbe? El tudják fogadni a választottjuk világát, amely annyira különbözik a sajátjuktól?

Szerintem: 

Azt máig nem értem, miért került a tabu szerelmek közé, ha mostohatestvérek szeretnek egymásba. Legfeljebb akkor értem, ha együtt nőttek fel testvérként – de a legtöbb ilyen regényben már felnőttek vagy 17-18 évesek, mire a szüleik összejönnek. Viszont, van olyasmi, ami lehetne tabu, és mégsem az.

Az élet rejtett színei különben nem erről kelljen szóljon, de az egyik engem gyötrő dolog ez volt. Aoi és Mio tulajdonképpen 

Fülszöveg: 

A könyvet jól elrejtették. Lapjai magának a Boszorkánykirálynak a hatalmát ígérik. És most, hogy rábukkantak, még az sem állítja meg az érte küzdőket, hogy a könyv megöl mindenkit, aki elég botor ahhoz, hogy felüsse. Artemis Entreri, az orgyilkos, és sötételf társa, Jarlaxle, sárkány patrónusaik kérésére érkeztek a fagyos észak szörnyektől hemzsegő pusztaságába. Nem telik sok időbe, hogy hatalmas erők küzdelmének közepébe csöppenjenek, ahol mindkettejüket holtan akarják látni… vagy még ennél is rosszabbra készülnek ellenük. Ám Entreri és Jarlaxle nem akármilyen kóbor zsoldos, így a Vérkőföldekért harcoló elkeseredett riválisok és ősi gonoszok végül méltó ellenfélre lelnek.

Szerintem: 

Teljesen külön kalandot kapott a két főszereplő. Fel is merült bennem, mi rendezi őket sorozatba, mert

Fülszöveg: 

Ása ​Smáradóttir, korábbi izlandi párosműkorcsolya-bajnok, olimpikon mára Ása Emerald álnéven publikáló nemzetközi bestsellerírónő. Gyönyörű és láthatóan gondtalan, ám a valóság szinte sosem az, aminek látszik.
Ása népszerű, olvasói fanatikusan rajonganak érte és sikerlistás, egyedi stílusban íródott könyveiért. Könyvbemutatókra jár, táborokat szervez, társadalmi életet él és megállás nélkül posztol a közösségi oldalain. Más, mint a többi szerző. Pezsgőbb, élőbb és közvetlenebb. Kívülről úgy tűnik, mindig jókedvű, mosolygós és beszédes. Ám ahogy kihunynak a fények, megjelenik a nő, aki éppolyan szomorú, elkeseredett és magányos, mint bárki, aki nehéz napokat él át.
Évek óta naplót ír azokról a pillanatokról, amelyek nem a reflektorfényben zajlanak. Papírra vetette már, milyen volt a gyermekkora, amikor még nem volt más, mint egy kislány a sok közül. Őszintén vallott benne azokról a gondolatokról is, amelyek műkorcsolyázóként uralták az elméjét, de tollat ragadott akkor is, amikor élete legnehezebb csatáit vívta. Ez idő tájra pedig kertelés nélkül véste tintával a lapokra azokat a nézeteit másokról és önmagáról, amelyeket mindenki más letagadna.
Ása Emerald regényei szórakoztatóak ugyan, de nyers humorral átszőttek, többnyire erotikusak és korhatárosak. Sok esetben felháborítóak. Talán ez a sikerük titka is. A menedzsere, a szakma és az olvasók is várják tollából a következő botrányszagú könyvet, mígnem az írónő úgy dönt, kiadja a saját naplóját, annak minden titkával és valóságával együtt.

Szerintem: 

Azt se gondoltam volna, hogy egy ilyen regény fog ennyire lekötni. De úgy tűnik, most Belle eltalált pár panelt, ami kifejezetten izgalmasnak bizonyult a számomra.

Az első, az

Fülszöveg: 

ARTHUR ​csak a nyarat tölti New Yorkban, de ha valamit megtanult a Broadwayen, az az, hogy az univerzum akkor is képes elsöprő románcot produkálni, amikor a legkevésbé számítunk rá.

BEN úgy gondolja, hogy az univerzum inkább törődjön magával. Ha az univerzum az ő pártját fogná, akkor most nem egy dobozt kellene cipelnie a postára tele a volt barátja holmijaival.

De amikor Arthur és Ben csomagfeladás közben egymásba botlanak, akkor vajon pontosan mit is tartogat számukra az univerzum…?

Talán semmit. Végtére is, szakítanak.
Talán mindent. Végtére is, újra összejönnek.

De mi van akkor, ha háromszori újrakezdés után sem sikerül összehozniuk az első randit?
Mi van, ha Arthur túlságosan igyekszik, hogy működjön, Ben pedig nem eléggé?
Mi van, ha az élet tényleg nem olyan, mint egy Broadway-darab?

De mi van, ha mégis?
Mi van, ha nekünk sikerül?

Szerintem: 

Ok, nem maga a regény nyert meg. Az nem sokkal több, mint

Fülszöveg: 

2030, ​Hakodate, Hokkaido prefektúra.

A Donna Donna kávézó különös hely a Hakodate-hegy oldalában. A legenda szerint itt is, akárcsak a tokiói Funiculi Funicula kávézóban, van egy szék, amelyre ráülve átkerülhetsz az általad megjelölt időbe, ha a megfelelő személy egy különleges kannából szertartásosa kitölti az ehhez szükséges kávét.

Ugyanakkor fárasztó, sőt bosszantó szabályok sora vár, ha rászánod magad az időutazásra:
1. Kizárólag azokkal találkozhatsz, akik megfordultak már a kávézóban.
2. Bármit teszel a múltban, az nem változtathatja meg a jelent.
3. Előtted mindig ül valaki a székes. Te csak azután telepedhetsz oda, ha ő feláll.
4. Az időutazásod során nem mozdulhatsz el erről a székről.
5. Csupán addig maradhatsz a múltban vagy a jövőben, amit a kitöltött kávéd ki nem hűl.

A kötetben négy szívmelengető találkozás elevenedik meg, amelyek meggyőznek: akkor is van értelme visszamenni az időben, ha a jelen nem változtatható meg. Te kivel találkoznál, ha lehetőséget kapnál az időutazásra?

Ezúttal a szerző maga is időutazásra vállalkozott, de nemcsak a történések idejét helyezte 2030-ra, hanem a helyszín is új: az északi Haodate kikötőváros forgalmas kávézója, melyet főleg turisták és szerelmes fiatalok látogatnak.

Szerintem: 

Harmadszor vághatunk vele az időutazós kávézásba, és újfent

Fülszöveg: 

Brecht 1939-ben írt darabja a harmincéves háború idején játszódik ugyan, a kor kispolgárainak történetét írja meg: azét a kispolgárét, aki megélhetése érdekében újabb és újabb engedményeket tesz, míg végül túllép azon a ponton, amelyről még visszatérhetne.

Szerintem: 

Ugyan a harminc éves háború adja a keretet, de igazából mindegy is, melyik háborúban járunk. A történet lényege ugyanaz marad.

Hősnőnk, a címszereplő

Fülszöveg: 

"Lelövésem következményeként a főnökség főleg „családi jellegű gyilkossági ügyek” felderítésére kötelezett. Úgy határoztak, hogy hosszabb ideig nem engednek szervezett bűnözéssel kapcsolatos rémtettek közelébe. Szerintük azok túlontúl veszélyesek számomra. Szintén szerintük most még lazításra van szükségem, nehogy elkapjon a poszttraumás stressz-szindróma, szövődményképpen. (Mellesleg rég elkapott. Nem kötöm az orrukra.)
Oké, de akkor miért is küldtek a kisportolt macsókat is kidöglesztő rehabra? S vajon a kőkemény kiképzés terápia következtében nem lettem brutálisan túlképzett a (főleg) családi jellegű gyilkossági ügyekhez? (Családi gyilkosság? Ez nem oximoron? De az, ha elhisszük, hogy a család csupa áhítatos szeretet, egymás iránti odaadás és jóság. És nem oximoron, ha realisták vagyunk.)
Ami a saját famíliámat illeti, bizonyíthatóan legalább három generációra visszamenőleg nem fordult elő egymás(tettleges) gyilkolása. Verbálisan és trükkös módokon persze nyilván akadtak próbálkozások, végtére senki sem szentéletű, még a szentek sem, elég csak átbogarászni az életrajzukat, menten kiderül."
Denisára egyszerre két családi gyilkossági ügyet is bíznak, és azok mindegyre ágas-bogasodnak. Végül megállapítja, hogy az emberiség is egy nagy család.

Szerintem: 

Újfent bajban lennék, ha értelmesen össze kellene foglalnom a cselekményt. Ami biztos, hogy nyomoznak, családi életet élnek és zűrbe keverednek a szereplők.

Ami még biztos:

Fülszöveg: 

Hugó előtt pocsék nyár áll. A szülei házassága veszélyben, ezért néhány hétre a nagymamájához küldik, ahol semmi másra nem számíthat, csak unalomra. De már az első éjszaka riadtan ébred, és érzi, nincs egyedül.

Aztán megszólal a sötét hang. A hang, ami mindenhol ott van. Hugó hibája, hogy ez a valami elszabadult? És mit tehet ellene? Lilja magányos és unatkozó kísértetként éli a mindennapjait, egészen addig, amíg egy sötét erő be nem tör az otthonába. De mit akar tőle a hang? És mi köze ehhez a nemrég érkezett fiúnak? Hugónak és Liljának csak összefogva van esélyük legyőzni az ellenséget. De mire elég, ha ők ketten összefognak?
És ki mit veszíthet a küzdelemben? Borzongató kaland veszi kezdetét, amiben a tét már nem csak az otthonuk békéje.

Szerintem: 

Bár a Könyvmolyképzőnél jelent meg, de olyasmi élményt nyújtott, mint a Kolibri ifjúsági kötetek vagy az Abszolút Töri. Mivel azokat szeretem, ezzel is jól megvoltam.

A történet gyerekekre szabott –

Fülszöveg: 

Átlagos ​keddnek indult, de örökre megpecsételődött a jövőm.

Tizenkét órán át írtam algoritmusokat a világ egyik legnagyobb vállalatának, majd hazamentem, hogy dolgozzak egy szívemnek kedves projekten – az általam ismert férfiak adataiból kikalkuláltam egy képletet, amelynek segítségével a húszas éveim végéig megtalálom a tökéletes partneremet.

Aztán egyszer csak egy férfi kopogtatott be hozzám, átadott pár papírlapot, és az egész világ a feje tetejére állt.

Kiderült, hogy a számomra eddig ismeretlen apám rám hagyott valamit a végakaratában. Az a „valami” egy profi focicsapat tulajdonjoga volt.

Most pedig egy olyan sporttal ismerkedem, amiről korábban még felületes tudásom sem volt – a csapat hátvédjének segítségével, aki épp egy sérülés miatt nem játszhat.

Christian Knox eszméletlenül jóképű és magabiztos, bármelyik nőt megkaphatja. Viszont úgy fest, hogy csupán egyetlen nőt akar, és az én vagyok. A képletem szerint azonban ez a férfi egyáltalán nem illik hozzám. Valamint én vagyok a főnöke. Szóval semmiképpen nem kezdhetek ki vele. Helytelen lenne, nem igaz?

Valószínűleg igen. De mindenki ismeri a mondást… a tiltott gyümölcs mindig édesebb.

Szerintem: 

Könnyed, szinte nyári románc – bár inkább a sportot kellene kiemelni és a cselekménynek az évszakokhoz sincs köze. Csak valahogy olyan

Fülszöveg: 

Mit áldoz fel egy szerelmes kedvese gyógyulásáért? Pénzét? Legféltettebb kincsét? Vagy a nevét is odaadná?
Az Anonymus sorozat második kötetében Perka, a solymászlány története folytatódik. A középkor forgatagában gyógyító és rontó varázslatok, gonosz áskálódás és szerelmes vágyakozás sodorja tovább. Sorsában szerepet játszik a királyi akarat, a sündisznók öröksége, a kíváncsiság és egy apró makk.

Szerintem: 

Szép és kerek, mindent elvarr. Van benne történelem, erős női hős, fordulat. Papíron szeretnem kellene ezt a történetet. Mégis, olyan