Szerelmes, kosztümös, régi félreértést tisztázó.

Andrew egykor nőcsábász, gondtalan fiatalember volt, akit csak a jelen érdekelt. Ám a szerelmét elvesztette, és megundorodott mindentől. Fogadalmat is tesz, hogy többet nem kezd nőkkel, egy sem pótolhatja az elveszett kedvest. Mégis, nehezen érinti, amikor a bátyja száműzi a családi birtokról, és megbízza, hogy védelmezze meg a rablóktól az apósa birtokát. Andrew ott találkozik a harcias és gyönyörű Susanával, aki kísértetiesen emlékezteti az elveszett szerelmére. A fogadalmát félretéve elhatározza, hogy elcsábítja az özvegyet. Arra azonban nincs felkészülve, hogy Susana valósággal gyűlöli őt és inkább megölné, mint csókolná. A birtokon úgy tűnik, Andrew lesz az utolsó, aki észreveszi, hogy kire emlékeztet Susana kislánya és vajon miért tört össze évekkel korábban a nő szíve.

Sabrina York a szokott romantikus eszközzel bővíti a romantikus regényét: az első rész hősnőjének van két lánytestvére, így máris van két szereplője, akiknek megírhatja a szerelmi történetét. Ha nagy a siker, már azt is látom, hogyan tudja még tovább bővíteni a kört: a harcostársak között bőven akadnak jóképű, szingli harcosok, akik megtalálhatják majd az életük párját.

A második kötet az idősebb nővér története, akit már a korábbi részben is láthattunk, mint kívánatos és harcias özvegy. Most kiderül az is, hogy az ő története sokkal bonyolultabb, mint abban a részben tűnt. Maradjunk annyiban, hogy már abban a korban is működtek az olyan látszatházasságok, melyet a melegek kötöttek, hogy ne nézzék ki őket a közösségből. Így a bajba jutott nők is nevet adhattak a gyerekeiknek…

Nem mintha ezzel nagy titkot árulnák el, hiszen Andrew kivételével szinte mindenki első látásra leveszi, miért haragszik a férfira annyira a nő, és hogy lehet a vörös hajú nőnek éppen olyan szőke lánya, mint Andrew. Nincs is erre csavar építve, a kezdetektől nyilvánvaló az olvasó számára a felállás. Így csak annyi marad a regény konfliktusa és cselekménye, hogy a két ember mikor tisztázza a múltban történteket, esnek egymásnak erotikusan és nem haraggal; és mikor jönnek rá, hogy tévesztették meg mindkettejüket féltékenységből. Akkor már semmi akadálya, hogy jöjjön a happy end.

A romantika át is hatja az egész kötetet, a szokásos hihetetlen érzelmekkel. Évek telnek el, külön életet éltek, de még mindig ugyanazzal a hévvel szeretik egymást… persze, az ilyen regényekben. Az erotikát túlzásnak is éreztem egy történelmi romantikushoz képest. Egy ponton úgy éreztem, az egyik fő cselekményszál, hogy hol és miképpen vesznek egymásba. Nagyon nem díjaztam.

Pláne, hogy a történelemről újfent nem tudtam meg semmit. Ennyi erővel bármikor játszódhatna, ami nem napjaink vagy a jövő. Egy elvetett félmondatból tudtam meg annyit, hogy az angol király György. De hogy melyik? Az már rejtély marad.

A hősök nyálregény tökéletes – szépek és bátrak, ha Andrew nem is éppen a legélesebb kés a fiókban, egyéb erénye bőven van. Susana meg kész amazon, amivel talán kicsit kilóg a hölgy eszménykép skatulyájából, de különben belé se lehet belekötni. Nem is őket díjaztam elsősorban, hanem a mellékszereplők között akadtak színesebb egyéniségek. A páros lánya volt a kedvencem, aki mindig eltalálta, hol és hogyan kell rosszalkodnia. Az a kedvenc jelenetem marad, hogy a pirománia hogyan képes összeesküvést tönkretenni…

Ha már itt tartunk, meg is említem, hogy a regénybe beletett humor, ami némileg ellensúlyozni tudta számomra a szexjelenetek indokolatlanul magas számát és a történelmi kor hiányát némileg.

Az eddigiek alapján a kincskeresős trilógia zárlat érdekel legjobban, de majd meglátjuk.

York: Susana és a skót – Mint történelmi romantikus: 60% románc bőven van benne, a kor díszlet. A humor feldobja.

Szubjektíven: 50% bírtam a humorát, de az ízlésemhez képest sok benne a felesleges erotika.

5: Quick: Alibi jegyesség – Amity nem egy átlagos kisasszony a modern kor hajnalán. Tud bánni a fegyverrel, van érzéke a nyomozáshoz, és még jó családból is származik. Egy útja során egy bajba jutott fiatalember segítségére siet, aki némi kémjátszmába is szerepet játszik. Amikor a lányt egy sorozatgyilkos szemeli ki célpontnak, Benedict viszonozza a szívességet, és a nyomozás során eljátssza a lány vőlegényét. Az érzelmek azonban nem megjátszottak.

4: Baráth: Az igazság nyomában – Hannah elszánt ügyész, akit egy múltbeli trauma is arra sarkall, hogy igazságot szolgáltasson az erőszak áldozatainak. A főnöke bizalmát is visszanyeri, ha megnyeri a mostani ügyét. Csak éppen arra nem számít, hogy a jóképű és megnyerő védőügyvéd álcázva a közelébe férkőzik. Hogy az eset nem annyira egyszerű, mint a látszat, és bizony mocskos játszmák zajlanak titokban…

3: Stohl: Royce tarol – a Royce család, anya és három gyermeke egy tévés valóságshow főszereplői, és élik az áloméletet a műsornak hála. Csak éppen a műsor válságban, és a nézettségért egyre őrültebb dolgokat bevállalni, mint egy megrendezett esküvő. Csak éppen a hírnév tönkreteszi a lassan felnövő fiatalokat, ha ezt az anyjuk nem is akarja belátni. Bentley tervet sző, hogy mentse a családot és a műsort, amíg nem késő.

2: Weisberger: A feleségek – Emily egy percre sem bánta meg, hogy elhagyta Mirandát és a saját lábára állt. Már ő a hírességek legfelkapottabb probléma megoldója. Legalábbis az volt, mert egy fiatal rivális sorra veszi el az ügyfeleit. Miközben próbálja kitalálni, hogy vágjon vissza, lebonyolít egy sztár válást, rendbe teszi a barátnője házasságát, a saját házassága válságát is meg kell oldania. Mert az álomférje gyereket akar, Emily meg nem. Vagy mégis?

1: R. Kelényi: Barcelona, Barcelona – Caroline mindig is arra vágyott, hogy saját rovatot vezessen és utazzon. Amikor már a szürke hétköznapok elviselhetetlenek, merész lépésre szánja el magát. Barcelonába utazik és hirdetés alapján randikat szervez, a tapasztalatait pedig némi gasztronómiai körítéssel felajánlja a lapnak. Éppen csak arra nem számít, hogy a spanyol macsók között mennyi a kakukktojás, és az igazi váratlanul is felbukkanhat, ahogy soha nem tervezte volna.

Rejtélyes, családi titkos, életért küzdő, kamaszos.

Lore még nincs egy éve, hogy elvesztette az édesanyját. A sikeres író apja váratlanul nősült újra és költözött az asszonyhoz annak birtokára. A nyárra Lore is csatlakozik hozzájuk, hogy megismerje a mostoháját és annak két gyermekét a korábbi házasságából. Elsőre minden idillinek tűnik: a birtok ugyan félreeső, és ráfér egy alapos felújítás, de szép. A mostoha kedves és szép. Gabe helyes srác, aki akár a lány szívébe is beférkőzhetne, van köztük vonzalom. A kis Josie pedig a kiskamaszokhoz nem illő viselkedésével együtt is helyes kölyök, akit tudna kedvelni. Ám már az első éjszaka borzalmas rémálom tör a lányra, az anyja akarja figyelmeztetni, hogy menekülniük kell innen. A titokzatos események egyre szaporodnak, mintha itt valami nagyon nem lenne rendben. Lore a rejtély nyomába ered, és egy évtizedek óta rejtett titokra bukkan, ami egészen hihetetlen.

Lois Duncan legnagyobb sikerei idején nálunk nem jelent meg. Most azonban, igaz, évtizedes késéssel mi is olvashatjuk a felújított regényeket. Már azt jót jelez, hogy némi átírással ma is ugyanolyan jól működnek ezek a történetek, és érthető, miért filmesítik meg őket.

A legutóbb az Időbe zárva jelent meg magyarul, amely érdekes címet kapott. Nem is tudom, hogy jó vagy rossz. Van abban valami érthetetlen, amikor már a címben elárulja az író a története nagy meglepetését. Van, ahol ennek lesz később funkciója, mert pl. humort épít hozzá, de ez nem az a történet. Thriller elemekkel dolgozó ifjúsági regény, aminek a megoldása már ott van a címében. Találó, de thrillereknek inkább ne legyen a fordulata a címük. Elveszi a meglepetést olvasás közben.

Igaz, egy figyelmesebb olvasó már a cselekményből is gyorsan rájöhet, mi a helyzet Nore új családjával. Rengeteg utalás van az igazságra, és Josie akaratlanul is sokat mond. Az ő egész viselkedése egy jel arra, mi folyik itt.

A feszültséget nem is igazán a rejtély felfedése adja, hanem az a fenyegetettség, ami Nore személye körül kialakul. Az élete egy hajszálon múlik, és ezt a lány sokáig nem is fogja fel. Amikor megérti, már lehet, hogy késő bármit is tenni. Akkor kezd el nyomozni, derít ki dolgokat és próbál vigyázni magára. Ez az a helyzet, ami izgalmas.

Ha már a rejtélyek megoldása: a pontos történet, mi miért és hogyan történt, azért szerencsére nem található ki előre. Hagyományos krimiket idézett, amikor meglett a válasz és megismerhetjük a naplókból mi is az egész történetet. Az egy hatásos rész, és segít a karakterekre is másképpen nézni.

Ki itt az áldozat és a bűnös? Több féleképpen lehetne erre válaszolni. A regény hősnője egyértelműen Nore, aki egészséges példakép alkat. Helyes, értelmes, de nem kiemelkedő semmiben. Szimpatikus, könnyű vele azonosulni. Neki és az apjának kell drukkolni, hogy túléljék a birtokot – ők az áldozat kategória, egyértelműen. Gabe és Josie akaratuk ellenére kerültek ebbe a helyzetbe, és ők is az anyjuk őrületének a csapdájában vergődnek. Nem tudnak mást tenni, de így cinkosokká válnak. Fel lehet menteni őket azért, mert egyszerre állnak mindkét oldalon? A szerző felemás döntést hoz – lesz, aki megfizet és az áldozatával megadja a feloldozást a másiknak.

A romantika vonal ebben a történetben minimális, és nem is kellett bele több. Nore körül van ugyan két fiú, de még minimálisan sem az a konfliktus, hogy ki nyeri el a lány kegyeit.

Duncan stílus is olvastatja a könyvet. A kamasz hősnő élethelyzetét, érzéseit átélhetően átadja, miközben élvezetesen pörgeti tovább az eseményeket. Cselekmény- és karakterközpontú, hangulatos környezetben játszódó regény.

Duncan termékeny szerző volt, lehet drukkolni, hogy egyéb regényei is jelenjenek meg.

Duncan: Időbe zárva - Mint ifjúsági: 75% fordulatos, érzelmeket is lekövető, izgalmas kamaszregény misztikummal.

Szubjektíven: 70% túl sok hasonlót ismerek, így kiszámíthatónak találtam. De különben jó.

• Metropolis: Samhein aratása - ez a fantasy egy ideje ígérve van, kiderül, most ideér-e.
• Jaffa: A herceg és a lányka - történelmi romantikus

Május

4. Lackberg: Aranykalitka - skandináv krimi 4,5

5. Barclay: Látomás - krimi 4

6. Collins: A kiválasztott - YA disztópia 3

7. Steel: Apja nyomdokában - családregény 4,5

8. Hamilton: Eltékozolt ifjúság - sci-fi 3,5

9. Bethany-Kris: Vakmerő és végzetes - New Adult 2

    Doyle: Sir Nigel - történelmi 3,5

10. Kershaw: Egy utca Arnhemben - dokumentumregény 3

      Bryndza: Utolsó lehelet - krimi 4

Újabb hét telt el.

Nyomozós, gyilkossági osztályba visszakerülő, sorozatgyilkosos.

Erikát áthelyezték, és gyilkossági ügyek megoldása helyett aktákat kell tologatnia. A nő nehezen viseli a helyzetet, és a főnökeit is magára haragítja a viselkedésével: érezteti velük, hogy neki nem itt lenne a helye és nem szereti a rá bízott munkát. Amikor a barátja nála van, a férfi riasztást kap egy gyilkossághoz. A gyilkosságiak tisztje nincs a helyszínen, így Erika beugrik a helyére. Látta az áldozatot, beszélt a nő testét megtaláló fiatalokkal. Ki kellene szállnia, és átadni a terepet a gyilkosságiaknak, de képtelen rá. Addig küzd és kér, míg engedélyezik neki, hogy az ügyön maradjon és ideiglenesen visszatérjen a saját területére. Amikor újabb fiatal nő tűnik el, Erika még megszállottabban ered a gyilkos nyomába. Rá kell jönnie, ki és hogyan cserkészi be ezeket a nőket, miért vérezteti ki őket. Közben tovább dolgozik a helye visszaszerzésén és a férje elvesztése miatt gyászán.

Brindza Erika Foster történeteiben eddig mindig éreztem valami hatást a skandináv krimikből. Leginkább a nyomozó karakterében és abban a sötét, nyomasztó légkörben, ami a skandináv krimik sajátja is. A negyedik rész, ez az eset az első, amiben ezek a sajátosságok kevésbé vannak meg, és mintha nyitna egy új fejezetet a szerző.

Mindez abból eredeztethető, hogy Erika most először tesz kísérletet arra, hogy komolyan túllépjen a gyászán és a bűntudatán. Most is bántja, és vannak szenvedéssel teli pillanatai, de már feldolgozza őket és nem merül beléjük. Van az életében egy olyan személy, aki segíteni akar és talán tud is a továbblépésben. A karakternek ez egy hatalmas lépés, és meglépi. Javul, gyógyul, vele együtt a regény hangulata is barátságosabb.

A bűnügy most is itt van, most is szörnyű, ahogy minden erőszakos halál az. De már nem kell azt érezni olvasás közben, hogy minden reménytelen és szenvedéssel teli. Még akkor sem, ha a gyilkos fejezeteiben azt látjuk mélyre hatóan, hogy lehet egy ártatlan gyermeket gyilkossá nevelni. Nem kell hozzá szándék, nem rosszra akarták nevelni, de elég a kegyetlenségnek és a bántásnak egy olyan foka, hogy az egyén másokon akarja levezetni a sérelmeket. Ahogy kivetíti a fájdalmát és megalázottságát, és az áldozatból gyilkos lesz. Egyszerre tragikus és érdekes is, hiszen a szerző átélhetően bemutatja a folyamatot.

Amit talán hiányoltam az Utolsó leheletből: eddig adott egy pluszt a történetnek, hogy Erika szlovák származású. Egy idegen kultúrát, érzést adott a regény színeihez, amit most egyáltalán nem találtam meg benne. Megmaradt angolszász kriminek.

Ha már krimi. Szerettem ebben a kötetben, hogy reálisnak tűnik. Talán nem olyan szórakoztató, mint egy Robert Hunter vagy Pendergast eset, de sokkal hihetőbb. Itt nincsenek zseni nyomozók, nagy megérzések, csak komoly rendőrségi munka. Ahogy lekövetik a nyomokat, kihallgatásokat tartanak és bizonyítékokat keresnek, értelmeznek. Egy egység dolgozik együtt. Ugyan Erika kiemelt szerepet kap, és helyenként magányos farkas benyomását is kelti, működik a csapatmunka és a feladatok megosztása.

Általában a zseni nyomozók és/vagy zseniális bűnelkövetők történetei kötnek le jobban, a zsánerben az ő történeteik közül kerülnek ki a kedvenceim. De tudom értékelni az ilyen szórakoztató, de reális krimiket is, amelyek közelebb vannak, szerintem, a valósághoz.

A stílus és a tempó a megszokott. A fókusz Erikán van, és az ő kedélyállapota rányomja magát a regény hangulatvilágára is. Már írtam, hogy ez most kevésbé nyomasztó, mint a korábbi kötetekben. A szerző jó mesélő, és gyors tempóban vezet végig a történéseken. Vannak fordulatok, de mindez úgy, hogy logikus is legyen. A halálom, amikor a bűvész kalapjából előhúzott nyusziként bukkan fel a gyilkos, de ez nem ilyen történet.

Eddig is szerettem ezt a sorozatot, és most is úgy érzem, Bryndza tartja a színvonalat.

Bryndza: Utolsó lehelet - Mint krimi: 75% a gyilkos szemszögét is mutató, korrekt nyomozati munkát ábrázoló krimi.

Szubjektíven: 70% Erika karaktere fejlődött, ennek örültem. Könnyebb a hangulata is.

Háborús, mindennapi életes, utcai harcos.

Arnhem – egy kisváros Hollandiában. A II. világháborúban elfoglalták a németek, és a britek igyekeztek felszabadítani. Bevették magukat a házakba és házról házra haladtak végig a főutcán, míg a németek az utcaszinten alakítottak ki maguknak állásokat. Napról napra változott, mennyit birtokoltak a városból és az utcából. Mikor a németeket kiűzték, a hollandok ünnepeltek. Mikor a németek visszajöttek és ők kerültek előnybe, a holland lakosság a megtorlások miatt szenvedett. Az emberek, akik nem tudtak idejében elmenekülni, és a pincékben igyekeztek életben maradni, azon amit éppen találtak. Az egykor festői főutca a háború végére nem volt több romhalmaznál, de a lakók visszatértek és újra megindult az élet. Az angol felszabadítókra pedig máig hálás szívvel gondolnak: ápolják a sírjaikat, évente megemlékezést tartanak és létrehoztak egy ösztöndíjat is a leszármazottak tanulmányainak segítésére.

Robert Kershaw elsősorban történész, aki hadászattal foglalkozik. Kiemelt területe a II. VH, és annak csatáiról ír dokumentumregényeket is. Arnhem nem új téma a számára, már könyve is jelent meg az arnhemi csatáról, akkor a németek szemszögéből mutatva be az eseményeket.

A jelen kötet megközelítésében teljesen más. Nem konkrétan az Arnhem uralma feletti csatát mutatja be, hanem annak kiválasztotta a fő utcáját, és az ott történő eseményeket veszi sorra. Igen, benne vannak a hadi mozzanatok is szervesen, a kötet nagyját ez adja. A németek és az angolok, a csatába keveredett egyéb osztagok, pl. lengyelek története is kibontakozik a kötetből, valamint a holland civilek is, akik csak túlélni próbálták valahogy az eseményeket.

Itt most nem személyek a főszereplők. Az utca, annak épületei, de még a fasora is. Mikor, ki birtokolta őket, milyen csata folyt értük, hogyan éltek az alagsorokban a holland családok. Elsőre nagyon furcsa is volt így a kötet felépítése, mert hiányzik minden olyan elem, ami egy regényt követhetővé tesz. Nincsen emberi főszereplő, nincsenek sorsok, amelyeket végig tudnánk követni. Sok-sok visszaemlékezés van, amikor egy-egy túlélőnek szót ad a szerző, és az ő történetét meséli újra, vagy idézi a szavaikat. Nagyon hiányoztak nekem olyan személyek, akik a történetben elejétől végéig jelen voltak. Mégis csak könnyebb feldolgozni egy olyan történetet, aminek ember a főszereplője, nem egy utca.

Nagyon alapos, sok kutatáson alapuló dokumentumregény a kötet. Rengeteg forrást dolgozott bele a szerző, és rengeteg interjú is szerepel benne. Így a történelem nem csak tények sora ebben a regényben, hanem személyes történelem is, emberi nézőpontokkal. Hiteles és akit a hadtörténet érdekel, nekik kifejezetten izgalmas lehet. Az, ahogy a tények mellett ott van az emberi nézőpont is, még nekem is tetszett. Csak éppen a hadtörténeti részek azok, amelyek engem nem tudtak lekötni. A háborús filmeket is ezért nézem nehezen, nekem a személyek érdekesebbek, mint a konkrét harcok. Elsütnek egy ágyút, lőnek egymásra, gránátokat dobnak, zárótüzet adnak… már azt unalmasnak találom, ahogy így leírom fél mondatba, nemhogy egy könyv nagyjában erről olvassak.

Külön kiemelném, hogy a kötetbe került képgyűjtemény is. Fotók, az utcáról és épületeiről, de az emberekről is, akikről szó esik a lapokon. Az ilyen történetekbe fontosnak érzem a fotókat: valóságosabbá teszik a leírtakat.

A szerző történész, nem szépíró, így nem igazán jogos, hogy ezt felemlegetem, de nem tudom megállni. A stílusa száraz és tényszerű – olvasóként cseppet sem élvezetes. Még akkor sem, ha pontosan tudom, hogy a zsánerhez ez illett.

Bár a háborús és csatás téma miatt annyira nem éreztem magaménak a kötetet, saját műfajában korrekt és érdekes munka.

Kershaw: Egy utca Arnhemben - Mint dokumentumregény: 70% alapos és jól dokumentált, képanyaggal, de száraz stílusban.

Szubjektíven: 39% a történet nézőpontja érdekes, az életmód tetszett is, de a harcok nem.

Faye jól tudja, hogy a házasságában valami nem stimmel. A férje, Jack már semmiben nem kéri ki a véleményét. Trükköznie kell, hogy ágyba csábítsa a férfit, amióta felszedett 10-15 kiló pluszt. Amikor teherbe esik, örül, hogy a lányuk nem lesz egyke. DE Jack nem akar még egy gyereket, és utasítja, hogy vetesse el a babát. Még annyira sem képes, hogy utána hazavigye a feleségét.

A bomba mégis akkor robban, amikor egy nyaralásból haza kell indulni korábban. A nő arra megy haza, hogy az ágyukban Jack a cég pénzügyi vezetőnőjével kefél. Még ezt is képes lenne megbocsátani - de Jack bejelenti, hogy válni akar. Faye össze is omlik: gyerekként, mikor még Matildának hívták, egy iszákos, erőszakos apa lánya volt, aki verte a családját. A lány bátyja öngyilkos lett, az anyjával az apja végzett, és a test sem lett meg. Faye csak egy igazi családot akart, ezért kapaszkodott Jackbe ennyire. De a férfi elküldi, és ki is semmizné. Amíg elindult a cég, Faye hagyta abba az egyetemet, tartotta el, és a cég sok alapötlete is a nőtől származott - de papíron semmit nem kapott, és most semmi nem is jut neki.

Faye bosszút esküszik. Jack és új párja hamar ráuntak Faye és Jack lányának dédelgetésére, így a lány hamar visszakerült az anyjához, és egyre kevésbé szeretett az apjához menni. Faye most pillanatok alatt leadja a felszedett pluszt, és dögös lesz. Fiatalembereket szed fel kizárólag alkalmi kalandként. Jack szeme is megakad az alakján, és viszonyuk lesz. Faye eleinte még vissza akarta kapni a férfit, de most rádöbben, hogy milyen elvakult volt eddig. Csak a céljai miatt jár át a férfihoz, ellopni a jelszavát meg hasonlók.

Faye elindítja a saját vállalkozását, ami a Revenge nevet kapja. Hatalmasat robban, és hónapok alatt milliárdos lesz a saját jogán. Közben fúrja Jack cégét, aminek van bőven szennyese. Faye kíméletlenül tönkreteszi.

Amikor Jack gépét nézi át, talál egy családi mappát is. Akkor tudja meg, hogy mit művelt a lányukkal. Pucéran fotózgatta. Ezért megy el a végsőkig. Megrendezi, mintha Jack megölte volna a lányukat. A férfi életfogytiglan börtönbe kerül. Faye pedig elköltözik - egy egzotikus szigetre, ahol már várja az anyja és a lánya. Annak idején ugyanígy rendezte meg és kente az apjára az anyja megölését.

Kalandos, háborúban címet szerző, középkori.

Nigel huszonéves fiatalember, ősi és nemesi család utolsó sarja. Szüleit korán elvesztette, és nagyanyja mindent megtenne, hogy egyetlen unokáját biztonságban tartsa. Azonban a családi birtok komoly veszélybe kerül. A szomszédos apátság szemet vetett rá, és régi szerződésekre hivatkozva el akarják venni a családtól. Ezen felül a fiatalember saját családot is szeretne: a környéken él egy nemesi származású testvérpár, nővérek. Az egyik gyönyörű és könnyed természet, a másik kevésbé szép, de sokkal intelligensebb. Nigel a segítségükre siet egy kényes helyzetben, és ráébred, melyikük lehet számára az igazi. Az elnyeréséhez azonban többre van szüksége: névre és vagyonra. Az apja lovagi tetteinek hála ő is kap egy esélyt, és a király seregével tarthat Franciaországba, ahol a kardjával és a hősiességével lovagi címet és vagyont is gyűjthet.

Mindig érdekesek azok a történetek, melyek nagyon eltérnek egy író fő profiljától. Mire képes egy teljesen más zsánerben? A thrillerek és akcióregények egyik legsikeresebb kortárs szerzője, David Baldacci tudott szívbe markoló családi drámát írni. James Patterson esetében az a furcsa, ha találunk olyan zsánert, amelyben nem írt még. John Grisham, a tárgyalótermik királya remek komikus sztorikat is ír. Sir Arthur Conan Doyle neve eggyé forrott legismertebb karakterével, aki Sherlock Holmes. Ám Doyle is tett kitérőket más zsánerekbe.

A történelmi kalandregényei között ott találjuk a Sir Nigelt, mely a 100 éves háború viszonyai közé viszi vissza az olvasókat. Egy korábbi sikeres történetének előzményeként alkotta meg, és aratott vele újabb sikereket.

Ahogy A fehér sereg esetében, most is nagyon érezni Scott hatását. Ahogy a cselekményt bonyolítja, ahogy a karaktereit megalkotta és mozgatta, de még a stílusában is érezni az Ivanhoe alkotójának irodalmi hagyatékát. Most is meglepett, mennyire más ez a könyv, mennyivel több benne a leírás és a kitérő. Sokkal lassabb is a cselekmény, mint egy Sherlock Holmes történetben. De kár is ahhoz mérni, ez más. Talán az olvasást nehezíti is a régebbi kort idéző stílusa, és a helyenként körülményes nyelvezete, de hangulatteremtő eszköznek működik így is.

Zsánerében korrekt. Megrajzol egy romantikus hőst, akinek több próbatételt kell kiállnia, hogy minden álmát valóra válthassa. Egy erős, jólelkű fiatalember, aki többször is bizonyítja, hogy kívül-belül nemes. Egy hölgy, aki keveset szerepel, tele van erényekkel, akiért lehet küzdeni. Mary is abszolút szerethető figura, aki még annyi eltérő vonást is birtokol, hogy okosabb az átlagnál. A kor női sorsából ezzel nem tud kitörni, de legalább a házasságban más szerepet tud kivívni magának, mint az engedelmes babáé. Talán nincsenek bonyolult jellemek és karakterek benne, helyette inkább kedélyesre és emberivé teszi őket a szerző. A középkor a férfiak kora volt, így valamennyire el tudom nézni azt is, mennyire pasis az egész könyv.

A regény első fele is lassabb, mint szeretném, de volt benne valami játékosság is. Ahogy Nigel sorra megszerzi, ami a háborúba vonuláshoz kell. Mintha egy videójátékban gyűjtené be a különböző küldetések díjait: a megfelelő paripa, a felszerelés, a támogatók és a szíve hölgyének ígérete, hogy várni fog rá. Ez ifjúsági kalandregényes, lehetett élvezni és a korszak hétköznapjairól is adott egy képet. Jellemző, hogy az anyagi haszonért mások tönkretétele már akkor milyen üzlet volt, még az egyház köreiben is.

Majd jött a háború, és engem elvesztett a szerző. Teljesen hidegen hagyott, hogy mikor kivel és milyen csatát vívnak. Rengeteg a háborús jelenet, bár szűrővel. Pl. a sérültek és haldoklók nem kerülnek a fókuszba, csak a dicső tettek és a lovagi erények tündöklése.

A fehér sereget többre tudom értékelni, de egy délután ez is belefért.

Doyle: Sir Nigel - Mint történelmi: 65% az elődök példáját követő, nyelvében is értékes, kalandos történet.

Szubjektíven: 55% az első fele, Nigel otthoni története lekötött, a sok háború nem. Fiús is.

Szerelmes, titkos viszonyos, hatalomért küzdő.

Chicago alvilága a felfordulás szélén áll. Többen is azért küzdenek, hogy a maffia főnökévé váljanak. Ebben a harcban pedig semmi sem szent: a feleségeik és lányaik nem többek, mint sakkfigurák, akiket az érdekeiknek megfelelően használnak fel. A jelenlegi főnök unokája, akinek a származása körül egy titok is lappang, a húga érdekházasságával akarja erősíteni a pozícióját. Akkor is, ha nagyon jól tudja, hogy Alessa évek óta undorodik a férfitól, akihez hozzá akarja kényszeríteni. A lány ugyanis kamaszkora Adrianóba szerelmes, aki egy rivális vezérnek a fia. A bátyja és Adriano apja is a főnöki címre hajt, és elvárnák a rokonaiktól, hogy támogassák őket, ne a saját érzelmeik után menjenek. Adriano és Alessa azonban képtelenek távol maradni egymástól, és a titkos viszonyuk nem csak az életüket teszi kockára, de Chicago erőviszonyait is felboríthatja.

Bethany-Kris ezen sorozata azok közé tartozik, melyek lazán fűződnek össze. Egy közösségben játszódik, és a regények szereplői mellékszereplői lesznek a következő köteteknek. Elég sok család van a kitalált világban, sok gyerekkel, akik között kavargatja az írónő a szerelmi szálakat. Vagyis, egyik történet nem következik a másikból, de lehet sejteni, hogy jó hosszúra el lehet nyújtani őket.

A Vakmerő és végzetes sem igényli az első kötet ismeretét, annak szereplői itt szinte csak említésként vannak jelen. Ezt simán lehet olyan sorban olvasni, ahogy az olvasónak kedve van hozzá. Még a maffiaháború is olyan szinten tart, hogy nincs igény a sorrendre.

Az egyik szívfájdalmam, hogy ez a könyv meg sem próbál jobban elmélyedni a maffia világába. Ugyan a szereplők sorsára hatással vannak az alvilágban történtek, de nem az határozza meg a cselekményt. Nem azt olvashatjuk, hogy a vezérek hogyan sakkoznak egymás ellen, nem a merényletek és üzelmeket ismerjük meg, hanem hogy ezek milyen hatással vannak a családba tartozó lányokra.

Az valami gyomorforgató is, hogy ebben a rendszerben a nők csak tartozékok, szinte értéktárgyak. Mintha nem is a XXI. században járnánk, hanem 150-200 évvel korábban. Nagyon merev és régimódi rendszer van, amiben a nőknek csak annyi szava lehet, hogy örömmel vagy fogcsikorgatva csinálják végig, amit a család férfitagja kitalál nekik. Az igazi maffia működéséről semmi fogalmam sincs, csak filmes élményekből tudok kiindulni, de még a Keresztapa sem volt ennyire merev és régimódi ilyen tekintetben. Szó szerint rosszul tudtam lenni tőle, hogy ez a rendszer mennyire elfogadott és működik a szereplőknek. Röviden: ha lánynak születtél, megszívtad.

A cselekmény nagyon nagy részét az tölti ki, hogy Alessa és Adriano titkokban találkozgatnak és élik a kettejük közti szerelmes idillt. Sok benne a szexjelenet is, ami zavart egy maffiás regényben. Ok, New Adult, abban fontos a szex is, de nem kellene mellé valami értelmes cselekmény is? Itt már tulajdonképpen minden megvolt. Alessa és Adriano összejöttek egy olyan időszakban, ami a regénynek nem témája. Már titkos szerelmesekként ismerjük meg őket, akik között konfliktus sincs, nagyon imádják egymást, csak éppen nem egymásnak szánta őket a családjuk. Valami ellenlépés, terv? Amíg tudnak, viszonyt tartanak fenn és reménykednek valami csodában. Nem mondhatnám, hogy ez bármennyire is lekötött volna, vagy értelmesnek találtam volna.

A szereplők sem tettek rám mély benyomást. Pár vonással jellemzettek, és az határozza meg őket, hogy mi az, amit el akarnak érni. Hatalom vagy szerelem. Ettől elég egysíkúak is.

Tulajdonképpen ez a regény azoknak való, akiknek az kell a kikapcsolódáshoz, hogy legyen egy szép lány meg egy jókötésű fiú, akik nagyon szeretik egymást. Az pipa.

Bethany-Kris: Vakmerő és végzetes – Mint New Adult: 45% romantika és erotika akad benne bőven, egyéb cselekmény nem sok.

Szubjektíven: 15% nem bírtam a szereplőit, banális a történet és irritált, mennyire erotikus.