Az eddigi tapasztalatai fényében Malone nem rajongott különösebben Istenért, és úgy gondolta, hogy az érzés kölcsönös. Persze szívesen föltett volna neki pár kérdést, ha egyszer kihallgathatná, Isten valószínűleg egyetlen szót sem szólna, hanem ügyvédet hívna, és a saját gyerekével vitetné el a balhét… (Winslow: Az egység)

Walt kevésbé elegánsan vészelte át az utat a repülő hátsó csomagterében. Bár igazság szerint – gondolta végig a nő egy alkalommal, amikor épp elszundított a kellemes úton – még ő is jobban ki tudta nyújtóztatni a lábát a koporsóban, mint azok a szerencsétlenek a turistaosztályon. (James: Amíg a halál el nem választ)

A felnőtté válásban az a legrosszabb, hogy az ember kezdi belátni, talán sehol sem egyszerű. Rohadékok mindenütt vannak. (Backman: Egymás ellen)

A vég ismeri a kezdetet, de ugyanez fordítva már nem igaz. (Winslow: Az egység)

Először is gőzöm sincs, miből gondolja, hogy megbíztam üzenetközvetítéssel. Az anyjával lakik ebben a viktoriánus házban (két sarokra Sal bárjától), mindig a verandán gubbaszt vagy a folyosókon őgyeleg, amíg az anyja a különféle bácsikáit szórakoztatja odafenn. Ha nem hivatásos a nő, akkor nagyon szorgalmas amatőr. Persze tőlem a srác akár ki is nyírhatta az anyját és beletömte a jégszekrénybe hónapokkal ezelőtt; bár nem valószínű, mert túl csökött, hogy egy ilyen akciót véghez vigyen, még ha bőven el van látva lelkesedéssel és rossz szándékkal. (Moore: Noir)

Mi kell ahhoz, hogy jó szülők legyünk? Nem sok. Csak minden. Minden. (Backman: Egymás ellen)

A hűtlen asszony:

• Mit akarsz azzal a fejszével, egyetlenem? (Örkény: Még megkérdezte)

• Gondolj erre a házra úgy, mint egy… mint egy állatkertre!
• Egy állatkertre? – suttogta sápadtan.
• Bezárva neveltek olyan emberek, akik abban bíztak, hogy majd egy szörnyet tenyésztenek ki. (Accardo: Remegés)

Azt mondják majd, hogy ezen a nyáron Björnstadba látogatott az erőszak, bár ez hazugság, az erőszak már rég itt volt. Mert néha annyival egyszerűbb gyűlöletet szítani, hogy szinte hihetetlennek tűnik, ha olykor mást is csinálunk. (Backman: Egymás ellen)

• Kertész Bogi. A Vadkacsa várományosa.

Erre elkerekedtek a szemei, én meg elröhögtem magam.

• Csak vicceltem. Egy darab porszem se kéne innen. Különben apám akkor is vezetni fogja a helyet, ha a síron túlról kell hozzá felkelnie. (Király: Strand, papucs, szerelem)

Nagyvállalattal harcolós, börtönből szabadítós, jövőbeli.

James minden szabályt megszegetett, most vadásznak rá egykori társai és a nagyvállalatok. De megérte, mert minden nehézség ellenére mindene megvan: kimentette a húgát a halál torkából. Az oldalán van a jelenében a múltból átjött Elise, akinek esélye lehet a bolygó megmentésére is. Így a halálos küldetést is vállalja egy börtönbe, hogy szerezzen egy időugrót, aki helyette végzi a mentéseket. Hogy találjon egy orvost, aki hajlandó kezelni a testvérét. Közben Elise szövetségeket köt, és vezetni kezdi elfrethek népét. Mert ő már látja, csak akkor van esélyük, ha az állandó menekülés helyett megállnak, és felveszik a harcot a Valta embereivel és a korrumpálódott KronoCom egységeivel.

Az egyik szemem sír, a másik nevet. Jó folytatást kapott az Időrabló, Wesley Chu olvashatóan nem fogy ki az ötletekből. Ugyanakkor, rá kellett döbbennem, hogy ez a sorozat is nyúlni kezd. Olyan nyitott vége van ennek a résznek, hogy még azt is el tudom képzelni, hogy nem csak trilógia, de sokkal hosszabb történet születik majd. Bár, ha a szerző bírja ötletekkel, nem baj. Egyelőre bírja.

Ez a történet is, nagyon jól megáll a maga lábán, felvesz egy új ritmust és történetszálakat, miközben szerves folytatása is a korábban történteknek. (Érdemes is az első résszel kezdeni, és nem kihagyni. Kellene fog a teljes megértéshez!) Már nem az időugrások körül bonyolódik a cselekmény, maradunk a jelenben. Ahol mindenféle akció követi egymást: James börtön kalandja, szöktetés, Elise és a túlélés a bolygó felszínén, majd a végére a nyílt csata. Mindeközben előkészíti a sorozat folytatását, olyan függő véget hagyva az utolsó fejezetnek, hogy azonnal akarjuk a folytatást.

A cselekmény pörög, kalandokkal teli. Megfelel a kívánalmaknak, miközben olyan kérdéseket is feszegetni kezd, mint az emberiség és a vállalatok érdekei. Humánum a haszon ellenében. Az idő kérdései most másodlagosak, de nem is hiányoztak nekem. Így is tudott olyan sci-fi mélységeket elérni, mintha az a zsáner is aktív lenne a részben.

Helyette a jövő világát ismerjük meg jobban, és korrekt társadalmi képet kapunk belőle. Nincs olyan világépítése a kötetnek, mint egy Térség történetnek, de így is működik, érdekes, és még lehetőség is akad benne bőven. Van egy olyan érzésem, a következő részben mélyebbre látunk a vállalati világba is…

Ami hiányérzet maradt bennem, az a szereplők miatt van. Szerepelnek, akcióznak, de róluk, magukról kevés derül ki. Nem robotok, de nem is egyszer annak éreztem őket. Mennek, ténykednek, és minden érzést nekem kell elképzelnem hozzájuk. Elisa és James itt már párként működnek, és egyszerűen nincs nyoma, mikor lettek szerelmesek és ilyen hevesen. Az ilyesmik zavarnak, mert hiányosnak érzem a karakterábrázolást. De ez a regény nem is lelkizős irányba akar elmenni, akció és világépítés van benne.

Chu stílusa is teljesen korrekt. Olyan reális, ami egy sci-fi regényhez szükséges. Technikát kell elmagyaráznia, kalandokat közvetít a technikai részeknél némileg színesebben. Nem túl bonyolult, követhető, de annyira tudományos, hogy a jövő is hiteles legyen.

Korrekt sci-fi sorozatrész, szerintem filmen is jól működne. De egyelőre a folytatás a várós.

Időostrom - Mint sci-fi: 80% erős világépítés van benne, a cselekmény és akciók dübörögnek.

Szubjektíven: 60% elment, de a karakterekből nagyon keveset kaptam. Érzelmileg üres.

Kamaszos, balatoni nyaras, családi.

Bogi már a nyár elején ír egy listát, hogy mi az, amit biztosan nem fog megtenni az elkövetkező pár hónapban. A legfontosabbak, hogy nem lesz balatoni nyara, nem tölti az idejét az apjával és nem lesz szerelmes sem! Ehhez képest az anyja munkaügyben el kell, hogy utazzon, és kénytelen a volt férjére hagyni a lányt. Aki ott találja magát egy balatoni kempingben, az apjával, aki most mutatja be neki a terhes menyasszonyát, akiről eddig Bogi nem is tudott. Ráadásul a kemping mindenese egy nagyon helyes egyetemista srác. Bogi szédeleg is Soma körül, próbálja megmenteni a kempinget és összebarátkozik az egyik nyaraló fiúval, Robival, akinél jobb barátot találni sem lehetne. Nyár végére már nem is utálja annyira a balatoni nyarat, annak minden meglepetésével.

Tudjátok, mit mondanak a színházban a falon levő fegyverről? Hogy el kell sülnie még a darab vége előtt. Itt ez az ifjúsági regény, ami azzal kezdődik, hogy egy lány listába szedi, mit nem fog tenni ezen a nyáron. Lehet tippelni, mi fog vele megesni a balatoni nyaraláson!

Ezzel le is írtam a regény legnagyobb baját. Nagyon kiszámítható – minden fordulata előre sejthető! Ok, egyet leszámítva. Volt benne egyetlen olyan kiderülő titok, amire nem számítottam. És utólag átgondolva se láttam semmi nyomát. De arra biztos jó volt, hogy a szerelmi háromszöget nagyon egyszerűen feloldja. De erről többet nem is mesélek. Az a lényeg, hogy eredeti, meglepő, új ötlet nincs a regényben. Csak az van benne, ami egy ilyen történetben nagyon tipikus.

Agyaltam azon is, miért lett ez Rólad-neked regény. Leginkább Bogi miatt, akivel könnyen azonosulnak a lányok. Mert tegyük a szívünkre a kezünk! Ki elégedett az alakjával? Maximum az, akinek Amy Schumer a neve. Bogi is küzd az önértékelésével, miközben tele van jó tulajdonságokkal. Jó barát, nagyszájú, jószívű, amilyen barátnőt minden lány szívesen elfogadna: mert az őrültségekre, de lelkizésre is kapható.

A mellékszereplők között is tipikus alakokat találunk: Soma, a part helyes egyetemistája, aki nem csak jól néz ki, hanem kedves is. Robi, aki nem egy Adonisz, de kedves, figyelmes, jófej. Meg az ő gonosz bátyja, akinek mindig akad egy csípős megjegyzése. A csini lányok, akik dögösek, de az IQ szintjük nem veri a plafont. Nem lep meg senki, nincsenek fejlődések, bonyolult jellemek.

Ok, annyit megengedek, hogy Bogi egy leckét megtanul a végére. Valaki majd rámutat, hogy nem a külseje a legfontosabb. És lehet, hogy valaki szépnek látja így is. Miért nem képes ő is azt meglátni magában, ami érték?

Ez lenne a regény üzenete is. Senki nem tökéletes, azt kell szeretnünk magukban, amiben jók vagyunk. És sokkal boldogabbak leszünk, ha tudjuk értékelni magunkat, és nem azzal foglalkozunk, milyennek látnak minket. A felszínesség nem tesz senkit boldoggá. Az önbizalom viszont sugárzik: ha elfogadod magad, mások is el fognak.

Nem ez a sorozat legerősebb darabja, de a célkitűzést ez is megvalósítja. Kamaszos, tini problémákkal és pozitív üzenettel. A szerző elsőkönyves fiatal, ennek minden gyengeségével és vonzóságával. A szerkezet, nyelvezet még javítható, a korosztálynak passzol.

Strand, papucs, szerelem - Mint ifjúsági: 65% klisés, de vannak jó ötletei is. A stílusa, nyelvezete még kiforratlan.

Szubjektíven: 60% nem tudott meglepni, de pont azt adja, amit az ilyesmitől vár az ember.

Csak jövő hétre vártam, de már a héten polcra kerülhet a 3 következő kötet is:

- Falling Kingdoms - Lázadók tavasza (Menő Könyvek kiadvány, szeretik úgy reklámozni, hogy Trónok harca kamaszoknak. Tényleg trónért harcolnak, fantasy kaland sorozat, de azért a GoT szint messze van.)

- Sötét úton (General Press kötet, a legújabb Linda Castillo krimi. Ebben az a Kate nevű nyomozónő, aki amish gyökerekkel rendelkezik, ezért rendszeresen nála kötnek ki az ilyen ügyek. Az előző részt olvastam, az tetszett, ez a sorban különben a 9. regény.)

- Az én pasim (Athenaeum romantikus sorozatának tagja, Rachel Gibson hokisainak 6. kötete. Nekem nyálas, de a romantika rajongóknak bejöhet.)

Rendőrös, különleges egységes, korrupttá válós.

Denny Malone soha nem gondolta volna, hogy egyszer a börtönnel néz szembe. Kitűntetett, hős rendőr volt. Egy másik hős rendőr fia. Szeptember 11-i hős tűzoltó bátyja. Az elit egység főnöke, Észak-Manhattan királya. Aki rendet tart az utcákon, és szállítja az eredményeket. Ő és emberei a legjobbak között is a legjobbak. Nem csak barátok, de testvérek is. Ám most visszanézve látja, ahogy egyik lépés követte a másikat a bűn felé. Ahogy a kenőpénzek nőttek, ahogy az ügyeket úgy rendezte, hogy meglegyen a maga haszna is. Ahogy a társai vele tartottak az úton. Mert a rendszer, az utcák mocskosak, kinek fáj, ha az életükért és vérükért cserébe kapnak is valamit? Ahogy alkut köt, és árulóvá válik, egyre reménytelenebbnek tűnik a megváltás is – pedig, ő csak jó rendőr akart lenni.

Ahogy olvastam, gyakran eszembe jutott Hank Voight. Ő a Chicago PD központi karaktere, szintén egy különleges osztag feje, akik lazán kezelik a szabályokat a jó ügy érdekében. Amit Hank megfogalmazott, hogy korrumpálódni is kétféleképpen lehet, ez van e regényben is. Csak Denny már átlépte azt a vonalat, amit Hank nem. Mindketten segíteni akarnak az embereken, mindketten tesznek érte bűnöket, de Denny már magért is.

A regény úgy meséli el ezt a folyamatot, hogy közben folyamatosan fenntartja a figyelmet. Tulajdonképpen két idősíkon halad egy végzetes tetőpontba: az alkut megkötő Denny, aki a maradék elveit is sorra elárulja, míg átgondolja, hogy jutott ide. A jelen és a múlt akciói lassan összemosódnak, és eljutunk oda, hogy már Denny sem látja a kiutat. Amikor legalább kénytelen magának beismerni, hogy mocskos rendőr lett belőle, magáért, és nem a rendért. Akkor még igyekszi megváltani magát, de az kemény harc.

Így a regény abban is kettős, hogy miről olvasunk. Egyszerre karakter- és cselekményközpontú. Folyamatosan követjük Denny logikáját, az érzéseit és döntéseit. Miközben a rendőrségi akciók történetei követik egymást. Rendőrségi rajtaütések, nyomozások, akciók. Így az is megkapja az élményt, aki a rendőri lélekre, és az is, aki a munkára kíváncsi. Pörögnek az események rendületlenül, végig a regényen.

Winslow emlékezetes szereplőket és kapcsolatrendszereket teremt. Képes átéreztetni bajtársiasságot, árulást, csalást, szerelmet, veszteségeket. Nincs a világában fekete vagy fehér, csak nagyon sok szürke. Mert ezek az emberek tesznek nagyon durva dolgokat, de mellette hősieseket is. És ahogy ki tudnak tartani egymásért… annál csak az keményebb, amikor elárulják egymást. És mindennek megvannak a következményei.

Nagyon komoly kritikát kap az egész rendszer a szerzőtől. Olyan szinten mocskos és korrupt, tönkretett minden ebben a New York-i képben, hogy az ember komolyan úgy látja, kellene egy olyan igazságosztó az utcákra, mint Batman vagy a Zöld Íjász, akit nem korrumpálhat maga a rendszer. Mert nagyon kemény, ahogy a rendőrök a mocsokban állnak minden nap, amiket látnak, ahogy bánnak velük és mennyi eredményt tudnak csak elérni.

A stílus nagyon Winslow, talán mesélősebb a szokottnál. Frappáns, még trágárságában is hiteles, és most nem csak tőmondatokkal büntet a humora sem. Visz előre a szöveg is.

Nem olyan könyv, ami feldobja a napom, de nagyon elgondolkoztat.

Az egység - Mint akció krimi: 85% elgondolkoztató, reális, éles helyzetekkel teli. A világa kőkemény.

Szubjektíven: 90% mocskos, nehéz is olvasni, de hiteles, érdekes is volt, mozgatta az agyam.

Végzet asszonyás, úrlényes, titkos szervezetes, noir.

Sammy nem sok vizet zavar. Mivel keresi a rendőrség, egy helyi gengszter adott neki új papírokat és adott neki állást a bárjában. Így most Sammy csapos, kevés pénzért, mert váratlanul sokáig tartozik a segítségért Salnek. De itt találkozik a dögös Stiltonnal, aki álmai nője lehetne. Meg kell hódítania, miközben Sal is talál neki feladatot: egy tábornoknak olyan lányokat kell keríteni, akik nem néznek ki hivatásosnak, sima átlag nőknek. Sammy azt se tudja, hogy fogjon bele, amikor Stilton eltűnik, és valahogy ehhez az ügyhöz van köze, meg egy Roswell nevű helyhez. A mentőakció mellett egy kígyót is meg kell találni, hiszen be akartak szállni a kígyópisi üzletbe – csak éppen a megvett halálos fekete mamba nincs oda a dobozos életmódért, inkább kereket oldott és pár embert megmart út közben.

Christopher Moore olyan agyamentségeket ad ki a kezéből, hogy az ember azon gondolkozik, nem-e a bolondgomba a kedvenc élete. Vagy titkon összejár Csodaországba a Bolond Kalapossal, és tea partikon együtt ötletelnek. A Noir is pont olyan, hogy simán rá tudom mondani, rajta az író kézjegye.

Vagyis, most a noir világot fogta, és megbolondította. Akár paródiának is mondhatnám, de szívesebben fogom fel komédiának, ami noir elemeket használ. Megvannak a sötét bárok, az alkohol és csaposok, a rossz lányok és a végzet asszonya, a titokzatos kormányügynökök, a magányos farkas nyomozó – aki itt éppen csapos is. A hangulat, az egésznek a színei a noir stílusjegyeit mutatják. Ha nem figyelnék a karakterekre, a cselekményre, csak a világépítésre, akkor egy fekete-fehér filmben is érezhetném magam, ahol a zongoránál Sam játssza újra a dalom. Csak éppen van cselekmény és karakterek is.

A karakterek kattantak. Látszólag a zsáner figurái, de igazából mégsem. Jó értelemben őrültek, inkább a cselekmény miatt, mint magukban. De valahogy mégse és mégis autentikusak ebben a közegben.

A cselekmény viszont beteg. Helyenként vicces is, akinek erre van humora, végig. Nekem nem teljesen – ezt mutatja, hogy számomra az volt a legizgalmasabb, amikor a mamba szemszögéből követtük az eseményeket. Annak a leírása, hogy egy ideig életben hagyta a kajának mellétett patkányokat, mert képesek voltak kirágni maguk a zsákból – kész. De az is megér egy misét, hogy kerül a gengszterek, bárok és a háború utáni Államok életébe pár ufó.

Az biztos, hogy nem unalmas a cselekmény, Moore bírja ötlettel végig és folyamatosan pörgeti is az eseményeket. Az már más kérdés, hogy logika nem sok akad benne, így inkább egy komikus jelenetek sora jön ki, mint egy értelmes noir sztori. Arról nem is beszélve, hogy a krimis elem hiányzik. Helyette vannak az ufók. Az meg nem ugyanaz.

A Moore regényekkel azért is rendszeresen vannak fenntartásaim, mert nyersebb a nyelvezete, mint ami a fülemnek jól esik. Itt sincs ez másként. Mondjuk, bújt már ki jobban a bőréből a szerző, ezt még lenyeltem, és valamennyire a regény cselekményébe is belefért, de akkor is! (Igaz, most legalább azt nem kellett számolgatnom, mennyire vérfertőzők a szereplők. Még anno egyszer a főszereplő kavart a nagybátyja feleségével, majd összejött a lányával. Juj.)

Műfajában jó, az ízlésemhez annyira nem passzolt. Csak elment.

Noir - Mint paródia: 80% a noir elemeket használja, csak a történet és a szereplők agyamentek.

Szubjektíven: 55% sok szereplőt nem bírtam, és a történet akkora katyvasz… sok(k).

Beindult a nyári uborkaszezon, de azért nézzük, mi lesz a héten!

- Csendes hazugságok (női thriller a Művelt Néptől)

- Budapest Boulevard (az új Réti László akció krimi a Művelt Néptől, de ennek megjelenésére nem vennék mérget)

És nem szeretném kihagyni, hogy a vártnál korábban kiadta az Athenaeum az új Jodi Picoult regényt, az Ítéletet. Múlt héten be lehetett már gyűjteni, a témája erősnek tűnik, nekem már a listámon van.

Most nincs kedvem kilométeres listát írni a csúszó megjelenésekről, melyek vagy lesznek, vagy nem. Ha lesz fix dátumuk, majd kiírom őket újra. Olyan könyvek esnek ide, mint a Visszatérő végzet. Vagyis, amiket hetek óta listázok, hogy várjuk őket.

Vasárnap, és ezen a napon elmesélem egy heti olvasmányélményem minden csavarját, az összes szereplő sorsát és a fordulatokat! Így csak az olvasson tovább, aki nem bánja, hogy Fredrik Backman két Björnstad regényének elmesélem a végkimenetelét!

A Mi vagyunk a medvék ifjúsági regénynek indul: Björnstad egyetlen büszkesége az ifjúsági hokicsapata, akik majdnem biztos, hogy idén bajnokságot nyernek. A vezéregyéniség Kevin, akiben minden megvan. Zseni a pályán, jó tanuló, helyes, és jómódú a családja is. Mindenki szereti, minden lány vele akar lenni, ő Björnstad No1. A csapat erősítéséért a többieknél fiatalabb, de nagyon lelkes Amat is csatlakozhat a gyerekek közül, és a fiú rá is jön, mivel lehet ő a legjobb. Gyorsabb, mint a többiek. Benji is a Teknőből (Björnstad szegény része, sok zűrös emberrel) került a csapatba, ő Kevin legjobb barátja, de teherként hordja az apja öngyilkosságát, ő is hajlamos a melankóliára. Kevin, Benji, William, Bobo és Amat együtt megállíthatatlanok. Megnyerik az elődöntőt, hatalmas az öröm. Amat titkon szerelmes a hoki klub igazgatójának 15 éves lányába, a zenei álmokat kergető Mayába. Örül is, amikor a döntő előtti héten Maya is elmegy a hokisok bulijába, noha a lány eddig minden hasonlótól távol tartotta magát. Isznak, szívnak, és Kevin nyomul a lányra. Épp csak azt nem tudja a reménykedő Maya, hogy Kevin fogadott - hogy még az este lefekteti. Így amikor Kevin az emeletre hívja magával, felmegy. A szobájába, csókolózni, az ágyába. De amikor a fiú vetkőztetné, nemet mond. Kevin hallja ugyan, de nem hiszi el: őt mindenki akarja. És ő mindig nyer. Maya annyival gyengébb nála, hogy szinte a súlya elég, hogy maga alatt tartsa. A lányt kereső Amat benyit, de gyorsan el is tűnik zavarodottan. Maya összetörten megy haza, de hallgat. Felméri, így csak ő törött össze. Ha beszélni kezd, mindenkinek fájni fog. De szenved, és sokan érzik, hogy valami történt. A szülei végül kiszedik belőle, mi történt és feljelentik Kevint nemi erőszakért. A döntőre tartó buszról szedik le a rendőrök Kevint. A csapat nélküli is helytáll, majdnem nyernek, de csak majdnem. Vesztenek. És mindennek Maya lesz az oka, meg Peter - nem ért rá volna a döntő után? Plusz, mindketten mást mondanak. Kevin szerint a lány is vele akart lenni, a fél csapat látta, ahogy szobára ment vele részegen. Maya bűnbak lesz, az apja karrierje is rámenni látszik a helyzetre. A csapat kettészakad: Kevin átmegy az ősellenség Hed csapatába, az ifjúsági edző és a csapat legjobbjai vele tartanak. Amat nem, aki Maya mellett vallott. Benji nem, aki látta az igazat a barátja szemében. A bíróság felmenti a fiút, és Maya rendszeresen zaklatásnak lesz kitéve. Egy este Maya fog egy puskát. Tudja, merre jár Kevin esténként edzeni. A fejéhez szegezi. Számon kéri, és meghúzza a ravaszt. Kevin majdnem szörnyet hal félelmében, de él. Mert golyó nem volt a puskában. A töltényt Maya szórja mellé, azzal, hogy már Kevin is félni fog a sötétben.

Az Egymás ellen 3 héttel később veszi fel a fonalat, és azzal foglalkozik, mi történt később, hogy törtek ki az indulatok, amelyek a vesztett meccsel és Kevin bukásával generálódtak. Ahogy az első zárt - négy fiú neve. 10 évvel később ketten profik, egyikük apa, a negyedik halott lett, de nem tudjuk, melyik ki. Ebből kiderül. Úgy a legegyszerűbb, ha karakterekként összefogom, kivel mi történt.

Kevin összeroppant, ki se mozdult a házból. A szülei válnak, ő az anyjával marad és elköltöznek. Soha többé nem fog hokizni, de jobb ember lesz belőle. Szerelmes lesz, megnősül, családot alapít - egyszer látják a terhes nejével a koncertjére tartó Mayát, összenéznek, de nem beszélnek egymással. Maya nem megy oda, nem vádolja semmivel. De Kevin elmondja a feleségének az igazat, amikor rákérdez, mi volt ez.

Maya a legjobb barátnőjével, Anával egy Benji mutatta rejtett szigeten vészeli át a nyarat. Az iskolába visszamenve a lány még mindig céltábla: kurvának tartják, aki tönkretette a Medvéket és Kevint. De Maya túlél minden nap, elkezd önvédelmet tanulni, és felvételizik egy zeneiskolába titkon. Bekerül, és 10 évvel később sztár.

Leo, Maya öccse magát hibáztatja, amiért nem tudta megvédeni a nővérét. Először magát kezdi el sebezni, aztán ráérez az erőszak ízére. Őt verik, vagy ő üt mást, nem fontos. A család észre sem veszi, mi történik vele. Az apja az utolsó pillanatban rántja vissza az önpusztításból.

Benji egyre közelebb sodródik az öngyilkossághoz, ahogy az apja is tette. Mert Kevin nem csak a legjobb barát volt, hanem titokban a szerelme is. Benji meleg, de ezt senki nem sejti: sportoló nem lehet homokos. Mikor Peter újraszervezi a csapatot, Benjit választja kapitánynak, és a fiú a lelkét kiteszi a csapatért. Mikor kiderül, hogy meleg, céltábla lesz. Akkor majdnem végez magával, de mégis inkább kiáll és a legjobb lesz, sokak tiszteletét kivívva. Míg a hoki nem szed újabb áldozatot. Akkor elmegy a városból, mindent maga mögött hagyva.

Ana apja részeges alak, a lánya tartja egyben. Egyszer Benji vigasztalja, a lány megcsókolná, de Benji eltolja. A sértett lány az elsiető fiú után megy, és meglátja egy férfival. Lefényképezi, a netre teszi, elszabadít egy újabb poklot. Maya ezért megtagadja. Ana az iskolabuszon leül a másik kitaszított mellé. Vidar és Ana nagyon egymásba szeretnek, és mivel Benji megbocsát, Maya is meg tud bocsátani. Mikor a hediek a városba jönnek tombolni, tűz és baleset van, Ana és Vidar rohannak segíteni. A következmények: többé nincs közös jövőjük, de a szerelmük története björnstadi legenda lesz.

Vidar a Teknő szülötte, a bandavezér öccse. Tehetséges kapus, akiből profi is lehetne, de olyan lázadó és tekintély ellenes a viselkedése, hogy a csapatból is kiteszik, javítóintézetbe kerül. Mikor kijön, az új edző, Zackell visszaveszi. Ana leül mellé a buszon. A szerelem és Benji józanon tartja. Egy este a lánnyal sétálnak, amikor hallják, hogy baj van. Pár hedi átjött gyújtogatni a Teknőbe bosszúból a hokiért. Rohannak segíteni. Az úton két kocsi ütközött. Ana szalad át az úttesten segíteni, nem látta, hogy volt egy harmadik kocsi is, ami most teljes sebességgel felé tart. Vidar látta, félrelöki a szerelmét, így őt gázolják halálra. A bátyja az ő emlékére segít Benjinek elindulni innen, és ott lesz Ana minden meccsén, aki sportolni kezdett, hogy valahogy túlélje a fiú elvesztését.

William egyre dühösebb. A legjobb akart lenni, de nem tudott, mert Kevinnél nem tudott jobb lenni. De jó csapattag volt, kiállt Kevin mellett, aki a barátja volt. De Kevin elment. Most a hedi csapat tagja, de nem teszik meg kapitánynak, míg Benji, akivel rég vetélkedik, a Medvék kapitánya lesz Björnstadba. Olyan mérges, hogy ő az egyik legdühödtebb, aki egykori csapatát és Benjit bántja, amikor kiderül a fiú szexuális hovatartozása. De egy ponton belefárad a gyűlöletbe, csak játszani akar. Még Benjivel is kibékül, miután lerendezték a dolgaik. Ezért nem is érdeklődik, amikor a csapattársai Björnstad felé tartanak. Túl későn rohan oda, már megvan a baj. A döntő Björnstad - Hed meccsen átmegy a Medvékhez, kér ő is egy gyászszalagot Vidar emlékére. Belőle profi lesz, aki az edzőjének köszöni, aki a döntő után elcipelte orvoshoz és észrevette, hogy milyen sérülést titkolt.

Zackell edző veszi át a Medvék csapatát. A közvélemény ellenséges, mert nő - ő pedig csak edző akar lenni. Megvívja Peterrel is a harcot, hogy Vidart is vegyék vissza. Segít minden játékosának, ő segíti át Benjit azon, hogy bánik vele most a tömeg. Megmondja, mindegy neki, civilben kit szeret, amíg nem az öltözőben pasizik, nem érdekli. Csak játsszon. A hedi döntő után szól a hedi edzőnek, hogy William tartásán látja, hogy sérülést rejteget. Még egy orvos címét is megadja neki, aki segíthet a fiún. Évekkel később Zackell abba a csapatba jelentkezik edzőnek, ahol William a sztár, és amely állást végül a hedi edző kap meg. Mert a hoki a legigazságosabb sport. De a legigazságtalanabb is.

Peter egész életében a hoki megszállottja volt, aki győzni akart, de sose tudott. Ő volt az első björnstadi medve, akiből legenda lett. De ifiként nem lett bajnok, kihagyta a lövést, amivel nyertek volna. Profi lett, de a karrierje szinte a kezdetekor megtört egy sérülés miatt. Björnstad hazahívta, a Medvék igazgatója lett. És nem lett így sem bajnok az ifikkel, mert a döntő napján leszedette a buszról Kevint. A klubot egy politikus befektetésével sikerül megmenteni, megint épít egy bajnok csapatot. De akkor kiderül Benji mássága. Túlélik. De akkor a Heddel való háború Vidar életébe kerül. Ez az utolsó csepp, és ami megtanítja az elengedésre: Peter otthagyja a csapatot, és elmegy a felesége cégéhez humán szakértőnek, megmentve a házasságát, a fiát és az életét.

Azt hiszem, senki fontosat nem hagytam ki. És nincs semmi, amit kritikaként hozzáfűznék. Sokat agyaltam róla, hogyan lehetne olyan ez a sztori, hogy ennyire ne döfjön szíven. Mert nagyon tudott fájni mindkét rész, amíg olvastam. Mert sokan nem azt kapják, amit érdemelnek. De így tökéletes. Talán csak azért meséltem most ezt el, mert szeretném, hogy aki nem olvassa el, így azért megismerhesse a Björnstad regényeket, mert érdemes.

Amit nem tudok visszaadni, az a szerző stílusa. Az is szíven döf, de folyamatosan olvasásra késztet. Mint amit már említettem is, utal előre, tragikusan, és olvasol érte: a négy fiú neve. 10 év múlva ketten profik, egyikük apa, a negyedik halott. Vagy: amikor Ana és Vidar folyton vetélkednek, megjegyzi, ha lehettek volna gyerekeik, őket is így versenyeztették volna egymással játékosan. És neked már kattog az agyad előre: lehettek volna? Mert, mi történt? Vagy az olyan jelenetek, amelyben Ana és Benji is magukat okolják a Kevinnel és Mayával történtekért. Mert ha ott lettek volna a buliban, nem így lesz. Benji nem engedte volna fogadni Kevint, ahogy Ana sem hagyta volna egyedül a részeg barátnőjét. És maguk hibáztatják, mert ők azok, akik nem érdemlik a happy endet, nem a barátaik, akiknek nem ez járt volna. (Még a fejezetnek is ilyen címet adott Backman: akik nem érdemelnek happy endet.)

Bár egyelőre nincs még harmadik rész, nem kizárt, hogy lesz. Mert már szerepelt egy 4 éves kislány, akiről a fenti elszólások már sejtetik, hogy a valaha volt legjobb björnstadi hokis lesz egyszer. Szóval, nem kizárt, hogy majd mesélek egyszer arról is, hogy alakult az ő története...

Összeesküvéses, történelmen átívelős, jóslatos.

Egy megfejthetetlennek tartott kézirat rejtélye felderült: nagy esemény a leleplezés, a fiatal tudósok izgatottan készülnek az előadásra. De egy túszdrámába csöppennek hirtelen, melynek gyökerei évszázadokra nyúlnak vissza. Az 1500-as évekbe, amikor egy fiatal francia a leendő apósával és menyasszonyával tagja lesz a majákat leigázó hódítóknak, és az erőszak válaszául egy ősi varázs véres elszenvedőivé válnak. Az 1980-as évekbe, amikor a fiatal Adam vallási fanatikus anyja és erőszakos mostohaapja elől egy szekta karmaiba csöppen. Akik fontos szerepet szánnak neki, hiszen a vérvonala választ adhat minden kérdésükre. Idővel a fiú rádöbben, milyen szerepet szánnak neki, és harcolni kezd magáért. Nem sejti, hogy 27 évvel később a gyermekeiért kell újra harcolnia, akikkel a világvégét irányítanák a fanatikusok.

Simon Bright ezzel a regényével egy sorozat kezdeteit alapozta meg, nagyon tudatosan és okosan szerkesztetten. Bízhatunk abban is, hogy magyarul is megkapjuk a folytatást, hiszen a kötet hátulján már ott a következő rész reklámja is – az Életek éneke lesz majd a címe. De ennyire ne ugorjunk előre!

A Próféták vére nem forradalmasítja a műfajt, és nincs meg benne az a meglepetés, nagy ötlet, ami a da Vinci kódot akkora sikerré tette. De a zsáner elemeit jól használja, és korrekt iparos munka lett, amit könnyen élvezhetnek a műfaj szerelmesei. Meg azok is, akik szeretik a kalandos, a végére összeálló sztorikat.

A nagy trükk, hogy három idősíkot mesél el folyamatosan, hogy a végére minden abban a jelenetben érjen össze, amit elkezd az első fejezetben. Mire újra itt tartunk, nagyon másnak láthatjuk az eseményeket és a szereplőket is benne. Megvilágosít, miközben újraértelmeztet is dolgokat, amiket az elején hittünk.

Ehhez kell az is, hogy minden idősík története – talán a jelen kivételével, mert az csak pár morzsa, mert ezzel fog folytatódni a sorozat következő része – megáll a maga lábán és érdekes. Vannak morzsák, amelyekből össze lehet rakni köztük a kapcsolatot, és jól vannak beletéve az utalások, amellyel tényleg lehet kitalálni az összeesküvést, ami onnan indul, és a jelenre jut a tetőpontja. Ugyan azt sajnálom, hogy a nagy heuréka pillanat nincs meg: amin a végén kellene meglepődnöm, én kitaláltam korábban. De azért nem rossz így sem.

Az 1500-as évek története olyan, mint egy történelmi kalandregény. Van benne szerelmi szál, indián átok, szabadító akció. Sokat ad neki az E/1-es elbeszélés is, könnyen beleéli magát az ember, pedig nagyon messze vagyunk már a hódítóktól, akik nekiestek Dél-Amerikának. A csavarja, amikor kiderül, hogy mi az elbeszélő neve, pedig ül. Ott lehet igazán sejteni, mennyire nagyívű lesz a történet, és mennyire ki van találva, mikor mit fed fel a szerző.

Az 1980-as évek története egészen más. Drámaibb, máshogy kalandos. Könnyen egy ifjúsági regény is lehetne, az általam emlegetett kamaszos fájdalmas, ha máshol lennének a hangsúlyok benne. De itt van karakterfejlődés, összeesküvés, érdekes figurák.

Tetszett, hogy hangjában is mások a részek. Olvasmányos mind, de azért az 1500-as évek embere más stílust kapott, mint az 1900-asé.

Annyira nem jó, hogy a legjobbak közé kerülhessen, de nagyon korrekt. Várom a folytatást!

Próféták vére - Mint kalandregény: 75% jól összefűzött, más hangú idősíkok, érdekes figurák, korrekt kezdet.

Szubjektíven: 70% korrekt, de tucat elemekből áll össze – sajna sok minden kitalálható előre.

Kalandos, más világos, trónért harcolós, varázsos.

A gyerekek és a mágus segítségével a törvényes örökös végre trónra kerülhet: Legrandes herceg szervezi újjá az országot, keresteti az apját, és készül a trónra ülni. Tanácsadói arra kérik, végezzen a gonosz húgával, de a herceg erre képtelen. Amiből meg is lesz a baj: a börtönben Shamala alkut köt egy gonosz lénnyel, elszabadítja a sötétséget, legyőzi a bátyját és királynővé emelkedik, aki egy sötét varázsra készül. Legrandes újra harcolni kényszerül a jobb világért. Közben az emberi világba is látogató érkezik, aki a gyerekeket és Karhan mágust is visszavinné – akiről kiderül, hogy Berria és Baru apja, akinek szerelme és születendő gyermeke van odaát. Egy különös, menekülő kínai kislánnyal belevágnak az újabb kalandba, egy újabb mágikus harcba.

Már emlegettem, hogy mennyire kockázatos egy sorozat kiadása, ami nem olyan sikertörténet, mint Brown Langdon történetei vagy a Harry Potter. Ennek egyik példája lehetne a Five sorozat, aminek a 2. része a Shamala bosszúja. Többszörösen is jó mintapéldának: a Scolar kiadta az első részt, annak zárt a vége – csak egy kis szál van a továbbgördítésre. Jóval később kihozták a második részt is, de annyira nem volt rá kereslet, hogy hiába a nyitott vég és a folytatás, a Five harmadik része már 3 éve nem jött ki. (Ha tippelhetek, már nem is fog.)

Nem is tudom, miért olvastam így is el. Főleg, hogy az első rész nem hagyott bennem szép emlékeket. Kellett megtalálnom akciósan alig pár forintért ezt a részt… mert most bosszant, hogy lezáratlan a történet.

Mert most már ott tartok, hogy a történet felét még szeretni is tudom. A mese rész, a száműzött Legrandes herceggel és a gonosz húgával, varázslatokkal még tetszett is. Olyan, mint egy mese, legfeljebb kicsit több fantasy elemmel. Mivel a gyerekek most a saját világukban vannak a kötet nagy részében, kiélvezhettem a mese részt.

Mert engem a gyerekek, az Ötök idegesítenek. Még most sem értem, mitől olyan különlegesek és miért ők a megmentők. Hősnek mondják őket, de semmit nem csinálnak, amiért ezt a jelzőt adnám nekik. Sztereotípiák szerint kapnak tulajdonságokat: pl. van köztük az okos. Megjegyzem, most ennek semmi jelét nem adták. Csak idegesítő gyerekek.

A cselekmény, a történések szempontjából is érdektelen, ami a gyerekekkel történik. Hétköznapokat, unalmat kaptak a saját világukban, alig vártam, hogy ugorjunk a mesevilágba, ahol sorra jöttek a tündérmesék fordulatai!

Ugyan a világépítés sem tökéletes, túl sok és értelmetlenül használt lény és varázslat van, olyan országokat és népeket vezet be egyik pillanatról a másikra szerző, ami a semmiből jött. De az ismerős mesei fordulatok tetszettek ebben a mesében is annyira, hogy ezt hajlandó voltam elnézni. A mesében a meseszereplők is emészthetőbbek, mint az idegesítő kölykök.

Stílusában is kettős: a fantasy, a mese szerethető. A gyerekes részek reálisabbak akarnak lenni, de ettől szürkébbnek is éreztem őket. De az is simán lehet, hogy annyira utáltam az Ötöket, hogy már mindenbe képes vagyok belekötni.

A vége hiánya fájó – csak annak ajánlható, akit nem zavar, hogy nincs meg a vége!

Shamala bosszúja - Mint fantasy: 55% a mesevilág működik, a szereplők beleillenek, mesélős. A reális idegen.

Szubjektíven: 50% a fele, a mese tetszett. De nagyon lezáratlan, a gyerekek irritáltak.