Rejtélyes, fenyegetett, eltűnt személyes.

A nő mindig is jó színésznő volt. Lopott és hazudott – egyszer rajtakapták egy üzletben, a rendőrséggel fenyegették. Egyik megszokott trükkje sem jött be, nem láttak benne többet egy szánnivaló szemétdarabnál. Ekkor jutott eszébe, hogy a legutóbbi barátja szerint kísértetiesen hasonlít egy 11 éve eltűnt lányra. Végső mentsvárként azt mondja, ő a 11 éve elrabolt Rebecca, aki végre meg tudott szökni. A rendőrség ugyan gyanakszik, de Rebecca ikertestvérei és szülei hisznek neki, ösztönösen védeni kezdik. A nő hazamegy velük, játssza a szerepet és kezd összejönni Rebecca egyik gyerekkori barátjával. De a fenyegetés, ami a kamasz Rebecca feje felett lebegett, most őt kezdi el nyomasztani. Valaki figyeli, valaki ártani akar neki. Rá kell jönnie az igazságra, mielőtt Rebecca története megismétli önmagát.

A Tericum Kiadó Lélekvesztő sorozata pontosan olyan regényeket tartalmaz, melyeket már elkereszteltem női thrillernek. Ezekben általában egy sebzett női karakter a főhős, akinek sok mindent kellett elviselnie olyanoktól, akiknek védelmezni és szeretni kellett volna. A terror ugyan ölt fizikai formát is, de még erősebb a lelki része. A lelkizés, ahogy a sorozat címe is sejteti, különben sem áll távol a regényektől. A lelkekbe akar kulcsot adni.

E jellemzőket szépen fel lehet írni a Hasonmás mögé is. Itt is az egyik főhősnő egy olyan lány, akit a családi otthonban érnek sorra a traumák. Itt is fenyegetettség van, és az írónő ezt lelki oldalról közelíti meg. Nem a cselekmény az elsődlegesen a fontos, hanem a szereplők lelki útja, néhol fejlődése és a fenyegetettség megélése.

Szerencsére Snoekstra azért cselekményt is ír, ha lassan is, de történnek dolgok a történetében. Ahogy a Rebecca helyét átvevő nő veszélyesen közel kerül a lebukáshoz, egyre erősebben fenyegetik is, lépéskényszerbe kerül, és a cselekmény is gyorsul. Ha izgalmas akció nem is kerekedik ki belőle, alakulni kezdenek az események.

Érdekes az is, hogy e nő nem kap nevet. Ettől személytelenebb, és még nehezebb azonosulni vele. Pedig ez amúgy is nehéz feladat, mert nem egy jó emberről beszélünk. Nekem kifejezetten ellenszenves alak volt, aki másokat kihasználva próbálja fenntartani magát. Nem egy stílusos szélhámos, azt a zsánert még bírom is, hanem az a típusú ember, aki kullancsként telepszik rá a társadalomra és a normális emberekre. Mondanom se kell, nem hullattam volna könnyeket, ha a gyilkos elkapja és átsegíti a másvilágra.

De van egy másik hősnő is, az igazi Rebecca. Váltakozó fejezetekben a múlt is megelevenedik, az a 16 éves lány, akinek 11 éve nincs nyoma. Ő sem egy ártatlan virágszál, de neki a rosszaságai mellé jó tulajdonságok is jutnak.

A két rész közül a múlt a jobb – ott erősebb a thrilleres feszültség, és ott van egy olyan karakter, akinek a túlélésért drukkolni is lehet. A két idősík lassan kiadja a válaszokat együtt, és Snoekstra mer olyan véget írni neki, ami happy end is, meg nem is. Mondhatni, életszerű azzal, hogy mindenki el is nyeri a büntetést, meg nem is.

A stílusa nem rossz, könnyen olvasható és világos. A sejtetései, a baljós hangulat fokozható lett volna, de a műfaj kereteibe szépen elfér így is.

Nem a kedvenc részem a Lélekvesztő könyvek közül, de egyszer el lehetett olvasni.

Hasonmás - Mint thriller: 65% jó alapötlet, nincs is túlírva. De kevés a szimpatikus szereplő és a rejtély.

Szubjektíven: 55% hiányzott a félelem. Senkiért nem izgultam, inkább ellendrukker lettem.

Kamaszos, barátos, szerelmes, zenekaros.

Kinga most kezdi a középiskolát, és nagy örömére ugyanoda fog járni, ahova a legjobb barátnője, és a fiú, aki rég tetszik neki. Lesz is döbbenet, amikor a találkozáskor rádöbben, hogy Marci már csak barát, de nem szereti úgy. A társaság jó, a gitározó és szép hangú Kinga pillanatok alatt egy iskolai zenekarban találja magát. A fiúk is legyeskednek körötte, Dani fel is kelti a figyelmét, és kimondják az első szerelmi vallomásokat is. Ám egy nap a lány hazafelé buszozik, és megpillant egy nagyon helyes, szőke fiút. Nagyon megtetszik neki. Hamarosan kiderül, hogy egy családi barát fia, Ágoston. Együtt kezdenek hazajárni, Kinga egyre jobban beleszeret. De Ágostonnak is barátnője van, neki meg ott van Dani. Mikor mindketten szakítanak, hamar össze is jönnek. De vannak gondok, hol járnak, hol nem, és a lány néha úgy érzi, csak hibát tud hibára halmozni.

Mégis, mikortól van értelme szerelmes regényt adni az olvasó kezébe? Ebben talán ódivatú vagyok, de én 16 év körül húznám a határt. Addig inkább olvassanak kalandregényeket, mesésebb történeteket! Azokban persze lehet szerelmi szál, de az csak egy szál a sok között, és nem az a regény fő konfliktusa, hogy a szerelmespár összejön-e végre!

Abból sejtem, hogy a kor meghaladta a véleményem, hogy egyre több olyan gyerekkönyv, ifjúsági regény akad a kezembe, amiben 13-14, esetleg 15 évesek a főszereplők, és bizony a szerelmi szál a legfontosabb a regényekben. Komolyan erre van igény ennyi idősen? Ezt még emésztenem kell.

Az Egy év, tíz hiba is a szerelem körül bonyolódik. 14-15 éves hősnőnk olyan szerelmi életet produkál, hogy a fejem fogtam kínomban! Megvannak azok a tini szériák, amelyeknek a végére mindenki kavart már mindenkivel? Gossip girl. Pretty little liars. Ez a magyaros, gyerekesebb verzió, kevésé gazdagok és szépek között, érdekes mellékszálak nélkül.

Kinga nem lenne rossz főszereplő, de egyszerűen nem tudtam együtt érezni vele, amikor mindig az a kínjai fő forrása, hogy melyik fiú tetszik neki, boldog vagy éppen bánata van a szerelemtől. Csak ebben az első részben, ami nem is éppen túl vastag – megjegyzem, szerencsére – van neki egy Marci, egy Dani, egy Ágoston – vele kb. háromszor szakítanak és jönnek újra össze – egy Peti, meg egy rajongó, akinek nem jegyeztem meg a nevét, Kinga nem is szerette, csak a srác akart volna vele járni.

Részben akadnak más kérdések is benne, és azért nem rossz, ahogy Kinga elkezd felnőni. Nem nagyon, csak egy kicsit. A barátai sikereinek tud örülni, Kinga tulajdonképpen jóakaratú lány. Pozitív értékek köré rendeződnek a cselekményszálak. De még nagyon gyerekes ez az egész: a szereplők, a cselekmény is.

Komolyan, amikor szerelmet vallanak egymásnak Danival, az kb. olyan volt, mint az ovisok a játszótéren. Később is, sok olyan jelenet akad, nem csak szerelmi, amiről az jutott eszembe, hogy ez még nagyon gyerekes.

Azért egy gyerekes dolog tetszett benne: a lelkesedés. Lehet, hogy a stílusa gyengébb. A történet bénább, és sok szereplőt nem is bírtam. De ez az energia végig benne volt.

A sok szerelmi nyavalygással nem az én világom, de biztos ez a korosztályos igény.

Egy év, tíz hiba - Mint ifjúsági: 55% nagyon gyerekes, a történet és a stílusa is, de jó értékek mellett áll ki.

Szubjektíven: 30% kevés szereplőt bírtam, és a nyavalygás nagyon az agyamra megy!

Mit vegyek a héten? Nézzük, mi a választék!

- Még sincs vége! (ifjúsági, Menő Könyvek)

- A sötét erdő (sci-fi, Európa)

- Miss you (romantikus, Libri)

- Az idegen a házamban (thriller, Művelt Nép)

- A lányok a szomszédból (thriller, Művelt Nép)

- A férfi titka (thriller, Művelt Nép)

- A naturalista (thriller, Athenaeum)

Talán jön, talán nem, mert még mindig csúszásban van a skandináv krimi: Szép álmokat, feketerigó (Kossuth); a thriller Visszatérő végzet (Mogul).

Engem érdekelnek a Művelt Nép Kiadó thrillerei, de eléggé biztosra veszem, hogy valamennyit csúsztatnak majd. Meg lennék lepve, ha mind 3 kijönne egy héten. Jónak tűnik A naturalista is, és mivel olvastam a Még sincs vége! és a A sötét erdő első köteteit, ezek is érdekelnek.

Akkor induljon a hét!

Gyilkosos, bosszúállós, felnövős.

Andy Tot tönkretette Anna életét. A háborút túlélt, csinos lengyel lány egy hajón táncolt, amikor végzetesen beleszeretett a hajón fellépő bűvészbe. Családot akart, amit Andy nem. A férfi egy gyilkosságot rákent, Annát Kolumbiában ítélték halálra. A börtönben zaklatták, megalázták – a halált azonban elkerülte, ott derült ki, hogy Andy gyermekét hordja a szíve alatt. A kisfiát azonban elvették tőle, örökbe adták. Anna 12 év után szabadult, és csak a bosszú éltette. Mindenre kész volt, hogy megfizessen a férfi, akit még mindig szeretett, de gyűlölt is. Évekig üldözte, miközben maga is hideg gyilkossá vált. A végső leszámolás idején azonban ott volt egy sokat szenvedett, fiatal író, aki a múltját kereste, ami az ő múltjuk is.

Kevin Lyon biztos kezű író, aki elgondolkoztató thrillerek sorát adja ki a keze közül. Eddig ez az első folytatás, amit kaptunk tőle, noha elég sok szereplőjének további sorsa is érdekelne. Valahogy jelképes is, hogy az első sikerének írta meg az első folytatást is.

A sorozatgyilkos hidegen realista, sok horror elemmel operáló kötet volt, melyben végigkísérhettük az utat, melyet Andy Tot bejárt. A sorozatgyilkos II. nem Andy történetét meséli el, így akár ezzel is lehetne kezdeni a történetet, csak a vége miatt érdemes mégis ezt hagyni másodiknak, hiszen ott van az a konklúzió, ami összeköti a két részt és előrevetíti a jövőt. (Lehet érteni különben az első rész nélkül ezt is, csak ezzel kezdve le van lőve az első rész poénja.)

Bevallom, én levettem a polcról az első részt, és újraolvastam azokat a részeket, melyekre ebben utalnak. Értettem volna ezen emlékeim felfrissítése nélkül is, de így élvezetesebb volt, és összenézhettem, mennyire csengenek össze. Megjegyzem, jól.

Ez egy kettős történet, az egyik Annáé. Aki Andy egyik szerelme volt, akinek a férfi kegyetlen kelepcét állított. Anna túléli, és ő maga is egyre keményebb, gyilkosabb emberré válik. Ő egészen máshogy fejlődik, mint a hideg pszichopata Andy. Anna nagyon is érzelmes, és ezért számomra az ő gyilkosságai, tettei ijesztőbbek, noha maguk a gyilkosságok sokkal egyszerűbbek és kevésbé horrorisztikusak. (Igen, Andy pl. elevenen főzött meg embereket, Anna beéri késeléssel.)

A másik szál Robert története, akinek nem volt éppen idilli gyerekkora. Sok mindenen ment át ő is, de ő ember tudott maradni a legnagyobb mocsok közepette is. És az ő múltjának titka ahhoz a két sorozatgyilkoshoz vezet, akiknek ő lehet a megváltása. A regény fel is teszi a kérdést, hogy egyáltalán van-e nekik még lehetőségük jobbá lenni, megbocsátást kérni? Lyon szeret kemény végeket írni, így végig izgultam is, hogy nehogy visszavonhatatlan rosszat tegyenek egymással a szereplők.

Talán naiv tőlem, de én hinni akartam, hogy a maguk módján jut nekik egy happy end.

Anna, Andy és Robert lelki útjai jól ellenpontozzák egymást. Egyszerre mutatja meg a szerző a romlást, a pusztítást, és a jóságot, ami mégis képes felülemelkedni mindezen. Meghagyva végső kérdésnek, hogy mekkora mélységeket lehet ezzel áthidalni.

Lyon most egészen olvasmányos is, nem olyan hideg a stílusa, mint Andy történeténél volt.

Sötét, horroros elemei is vannak, de én jó szórakozásnak találtam. Lesz vajon 3. része is?

A sorozatgyilkos II. - Mint thriller: 85% horror elemeket is bevet, epizodikus, némileg kiszámítható véggel.

Szubjektíven: 80% jól kiegészíti az első részt, és nagyon lehet drukkolni egy normális végért.

Kalandos, harcos, küldetéses, mesés.

A Panthera hegyen valami nem stimmel. Jácint nem érkezett vissza a küldetésből, és a mester már aggódik tanítványa miatt. A következő, kor szerint sorra kerülő fiúnak, Márkusnak adja a következő küldetést. Jácint után kell néznie, és kivinni a gömbből az üzenetet Mihálynak, hogy biztos helyen nagyítsa újra fel a hegyet! Márkus látja, hogy Jácint a konspirátorok csapdájába esett, üzenetet küld, és siet a másik dolgára. Odakint a terv is megszületik: a Mihály nyerte hajóúttal egy lakatlan szigetre utaznak Rozika nénivel, és ott új otthonra lel majd a hegy és lakói. Kismukk és Noémi Márkussal tartanak a hegyre, hogy megmentsék Jácintot. Közben Aura is szervezkedik, és a szökött tanuló, Jávor is sikeresen beleüti mindenbe az orrát.

Azért magyar szerző tollából is akad olyan gyerekkönyv, amelyet szívesen ajánlok kisebbeknek és nagyobbaknak egyaránt. Nagyon ilyen a Hanga és Várkony sorozat, de szépen zárkózik fel mögé a Panthera is, ami ezzel a résszel trilógiává bővült.

Kicsiben benne van mindaz, amitől jó lesz egy gyerekkönyv.

1: ötletes és kalandos. A gyerekeket talán még nehezebb lekötni, mint a felnőtteket. Így olyan változatos, színes cselekményt kell kitalálni, hogy a gyerek akarjon fejezetről fejezetre haladni a szereplőkkel. Kertész Erzsi ezt tökéletesen abszolválja: sok szereplőt mozgat, és mindegyiknek ír feladatokat és kalandokat. Így ha valaki éppen eseménymentes időszakában is van, pl. Jácint a fogságban nagyon nem tud mit csinálni, akkor is vannak karakterek, akik körül forog az élet. Mindig lesz valaki, aki harcol, tervet sző, szökik vagy éppen érzelmi káoszt igyekszik egyszerűsíteni.

2: gyerekszereplők, lehetőleg értelmesek. Nincs annál rosszabb, amikor egy szereplő gyerek, de nagyon nem úgy viselkedik! Főleg szerelmes ifjúságinál csapja ki nálam a biztosítékot, amikor 13-14 éveseknek olyan szerelmi szálakat írnak, amire rányomnám a 18 éven felülieknek kikötést. De azért se vagyok oda, amikor a gyerekszereplő csak korában nem felnőtt. Bírtam az Alex Rider sorozatot is, de ki akarja velem elhitetni, hogy egy 15 éves olyan döntéseket tud hozni, mint Alex? Itt viszont gyerekek vannak, akiknek gyerekes problémáik vannak a Panthera rejtélyen túl. Szimpatikusak, helyesek, és vannak köztük nagy arcok. Jávor lett a rész kedvence, benne látok fantáziát még egy kötetre is… (ha valaki nézte a Bleach animét, lehet tippelni, kire emlékeztet Jávor!)

3: megfelelő formátum. Egy gyerekkönyv legyen nagybetűs, lazán szedett és nem árt valamivel feldobni a szöveget. A Panthera részét képezik jópofa rajzok is, és olvasóbarát a kötet fizikai megjelenése is – de nem olyan túlzott, lapszám növelő módon, mint amit a Ha igaz regénynél elkövetett a Gabo.

4: humor és tartalmi mélység. Ez egy kedves könyv, amiben a szereplők értékes dolgokért küzdenek. A barátság, a fejlődés, a jóért való kiállás a követendő példája. Mindezt átszövik mókás helyzetek, könnyedség. Nem rág a gyerek szájába semmit, csak hagyja, hogy a különben szórakoztató regény végén levonja a megfelelő tanulságokat.

Soha rosszabb gyerekkönyvet! Most is szeretem, kisiskolásként rajongó lettem volna!

Panthera 3. - Mint gyerekkönyv: 80% jópofa, vicces, emlékezetes szereplőkkel, kicsit mesés, kicsit valós.

Szubjektíven: 85% kedves kis könyv, ami szórakoztatva gondolkoztat el pár dologról. Bírom!

Testvéres, emberrablós, családi titkos, nyomozós.

Avery egy gazdag, politikailag aktív déli család legkisebb lánya. Éppen az életén töpreng: férjhez kellene mennie a kamaszkori szerelméhez? A politikába kellene próbálkoznia a jogi karrierje helyett? Beteg nagyanyját látogatja meg otthon, amikor egy idős asszony felkavarja a család múltját, amikor egy ismeretlen fiatalember egy csomagot akar átadni a nagyanyjának. Avery a rejtély nyomába ered, mit titkolt el a családja? 60 évvel korábban 5 testvér nézte fájdalommal, ahogy a szülő anyjukat kórházba kellett vinni a hajójukról.  A legkisebb még csak 2, a legnagyobb 12 éves volt. Rendőrök jöttek értük, hogy a szüleikhez vigyék őket. De megszegték az ígéretüket, elrabolták őket, eladták őket. A testvérek nem tudták mi vár rájuk: csak haza akartak jutni, és egymásba kapaszkodtak. Az ő történetük Avery története is.

Lisa Wingate regénye közönségsiker: toplistás az eladásokban, szavazásokon nyer díjakat és a kritikája is jó. Történelmi regény, családregény, krimi, még egy kis romantika is van benne. Az elején tartottam is tőle, hogy fog nekem tetszeni, aztán azt vettem észre, hogy nem bírom letenni. Nagyon érdekelt mi fog történni a szereplőkkel – még ha elég jól meg is tippeltem a fordulatokat és eseményeket előre – és izgultam értük.

Egy jó regényhez ez kell: bele kell tudni élni magad! Nálam ezt teljesítette az Elrabolt életek.

Jól van szerkesztve: fejezetenként váltakozik a múlt és a jelen, egyre közelebb érve egymáshoz. Sok mindent sejthetünk, vannak nyomok, de egészen a végéig nyitott a kérdés, kivel mi történt, hogyan kapcsolódnak össze az események. Lehet tippelni, lehet izgulni. És szerencsére Wingate nem is kegyetlen. Igen, történnek benne tragédiák is, de nem az a cél, hogy a végére a 100 darabos papír zsebkendő szett elfogyjon. Mindig van mellette valami felemelő is, valami, amibe lehet kapaszkodni.

Hozzáteszem, nagyon tud feszültséget generálni az írónő. Végig féltem, mi fog történni a gyerekekkel a múltbeli szálon. Borzalmakra készültem, nem kell ecsetelnem, a mostani thriller és horror regények után milyen képek voltak a fejembe, mit akarhatnak velük tenni az elrablóik. Megnyugtatok mindenkit, nem prostitúció, nem szervkereskedelem vár rájuk. Másképp brutális, amin keresztül kell menniük.

A fájdalom és az örömök szépen kiegészítik egymást a regényben. Az ember szíve megszakad a testvérekért, miközben a jelenben egy érzékenyen megírt szerelmi történetet kapunk. Mindkettőben erős karakterek bontakoznak ki és fejlődnek. Sok mindenkit meg lehet szeretni, és remélni, hogy a lehető legjobban alakul az életük.

Tetszett a regényben, hogy az élet, az egész létezés egy folyamatos haladás, amelyben a múlt, a jelen és a jövő szépen össze tud kapcsolódni. Nem kellett megírnia a szerzőnek, mi lesz a szereplők sorsa, érezni a múltjukból is, hova tartanak.

Szerettem, hogy krimi is, nyomozós is, de mellette okos családregény is. Sokrétű.

A szövege is igényes. Lírai, ahol kell. A leírások sokasága nekem fájni szokott. Wingate nem viszi túlzásba, de azért akad bőven leírás nála. És nem bántam! Életre keltette a történetet.

A családról, a testvérekről nagyon szívhez szólóan tud írni. Megható, izgalmas. Jó kombó!

Amennyire tartottam tőle, annyira tetszett. Egyes részeit már újra is olvastam. Értékes könyv!

Elrabolt életek - Mint krimi: 85% családregénybe ágyazott, gondosan szerkesztett, szívszaggatóan érzelmes.

Szubjektíven: 90% rettegtem a végétől, fájt a történet, miközben felemelő is. A szöveg is jó.

Kamaszos, első szerelmes, probléma leküzdős.

Kit Lowell és David Drucker nem egy pályán mozogtak, ha osztálytársak is, ha ismerik is egymást. Kit helyes, népszerű lány, aki a menők között talált barátokat. Kedves, heves, mindenki kedveli. David a különc, aki jól elvan egyedül és csak figyeli a többieket. Sokkal okosabb náluk, 160 fölött van az IQ-ja, de a szociális készségei fejletlenek. Mégis, egy nap Kit David mellé le az ebédlőben, és elkezdenek összebarátkozni. Mert Kit szenved, az apja halála kísérti, és nem bír visszatalálni a régi énjéhez. David mellett nem is kell, aki elfogadja ilyennek is. Az első szerelem kezd kibontakozni köztük, de az iskolai közösség furcsán néz rájuk. De Kit olyan kutatásra kéri a fiút, ami olyan titkot hoz felszínre, ami túl fájdalmas, és kettejük közé állhat.

Tudom, nem ez a lényeg, de ebben a regényben találtam valamit, ami tüskeként befurakodott az agyamba, és nem tudok a gondolattól szabadulni. Mégis, mit keres David egy szimpla középiskolába? Neki itt minden unalmas. Csak végigüli az órákat, sokkal többet tud alapból, mint amit itt leadnak neki. Miért nem léptetik feljebb? Nincs értelme az ő ilyenfajta kínzásának. Legalább egyetemi kurzusai lennének az órái mellett, de az se! Szerintem simán hagyják kárba veszni a fiú tehetségét.

És ezzel eljutunk a tehetséggondozás és zseniképzés problematikájához. Akkor jobb-e a tehetséges gyereknek, ha a kortársai között tartják, esélyt kap közösségbe illeszkedni, vagy ha hagyják a képességeit kibontakozni? Én a vegyes megoldás mellett vagyok. Maradjon, esetleg 1-2 évet ugorjon, és mellette képezzék kurzuson, különórán. És ezért nagyon bosszant, hogy David meg csak unatkozik az iskolában és ennyi!

És el kell mondanom, ez nem a regény témája, még csak szóba se kerül a cselekménybe, csak annyira, hogy David okosabb mindenkinél az iskolában. Ez a személyes heppem a történetből.

Ami saját jogon is jól ki van találva. Nagyon eltalált a címe, mert tényleg arról szól, ki hogyan folytassa az életét, a jelen helyzetét. Kit, akinek az életét kellene folytatnia, de az apja halála és a titka miatt képtelen ugyanott felvenni a fonalat. David, akinek most esélye van egy barátra, talán szerelemre, de mindig ki kell találnia, hogy folytassa a tetteit.

A kötet elsősorban a drámáikra koncentrál. Mindketten küzdenek a problémáikkal, és mindkettőt jól át is érezteti a szerző. Akár David, akár Kit helyzetébe el tudja képzelni magát az olvasó, a kettős elbeszélő – a mindentudó fókuszban hol Kit, hol David áll – is ezt segíti. Empátiára nevel a kötet, és a szereplők felnagyított, de nem túlzott problémáiból mindenki levonhat következtetéseket a saját, nem ennyire filmes bajaira.

A szerelmi szál megvan, de olyan finom szálakkal szőve, hogy ne ússzon se nyálba, se giccsbe. Néhol még humort is éreztem benne – azt kifejezetten viccesnek találtam, amikor David nővére hazajön az egyetemről, és elviszi ruhát venni meg fodrászhoz az öccsét. A tini filmek nagy átalakulása, csak itt a fiúnak. A reakció sem marad el: kiderül, hogy David helyes és mindjárt fordul is a megítélése az iskolában. A helyesek menők. Eltalált szociológia.

Ugyan Kit rejtett fájdalma és oka sok volt nekem, de tudtam szeretni a karakterét, Davidét még jobban. Jól megírt, érdekes, nem erőltetetten nevelős könyv, ez tetszett.

Hogy folytassam - Mint ifjúsági: 80% olvasmányosan megírt, empátiára késztető, szimpatikus szereplőkkel.

Szubjektíven: 70% pöröghetett volna jobban, de bírtam a szereplőit. Szerencsére nem nyálas.

Mágikus, álmodós, különös, rejtélyes, iskolás.

Eleanor West egy bentlakásos iskolát vezet. Különleges igényű gyerekeknek segít visszailleszkedni a világba, akikről már a szülők lemondtak vagy tehetetlenek. A gyerekekben közös, hogy elrabolták őket vagy eltűntek, és nagyon megváltozva tértek haza. Őrültnek nézik őket. Nancy is ilyen lány, akinek nem hiszik el a szülei, hogy a Holtak Csarnokában járt, ahol a Holtak Urát szolgálta. Nancy ettől az iskolától sem remél semmit, ő csak haza akar menni a Csarnokba. De meglepetésére, ez az iskola más. Itt minden gyerek hazatért egy másik világból, ahova visszavágyik. De ahhoz rá kell lelni az ajtóra, ami nagyon keveseknek sikerül. Mire Nancy szerezne pár barátot, a szobatársát meggyilkolják. Nancy az egyik gyanúsított, aki összefog a többi kívülállóval, hogy a gyilkos nyomára akadjanak, mielőtt újra lecsap.

Ez a kisregény 2017-ben mondhatni, az összes jelentős fantasy díjat bezsebelte. Megvan neki a Nebula, a Locus és a Hugo is. Nyomozgattam, angolul már folytatása is létezik – bízom benne, hogy nálunk is sikeres lesz a széria, és akkor még visszatérhetünk ebbe a világba. Mert nem véletlenül ennyire sikeres ez a regény, szerintem is nagyon jó lett!

A világa különleges. Úgy használ máshonnan is ismerős elemeket, hogy mégis valami teljesen újat és sajátot hoz belőlük létre. Még saját maga is beidéz olyasmiket, ami nekünk is eszünkbe hozhat. Konkrétan a Narnia, amiben szintén mágikus ajtó vezet át más világba. De ez csak hasonlít, nem azonos – egy sokkal nagyobb, komplexebb világot épít fel, meglepően érthetően és okosan, viszonylag kevés elemből. Nem akarom lelőni a poénokat, a más világokat, de annyi ötlet és mesés történet fér el itt, hogy az embernek kedve lenne magának is ajtókat nyitogatni, és minél többet megismerni belőlük.

A különleges világhoz egyedi hangulat is jár. McGuire nagyon erős atmoszférateremtő, a kisregény hangulata is magába szippant. Van benne rejtély, valami különleges aura, amitől ez az egész mesés és gótikus horroros. Nehéz is szavakba kifejezni, ahogy szépség és rettenet egymás mellett elfér, ahogy szórakoztató és borzongtató egyszerre.

A története is nagyon okosan van kitalálva. Izgalmasan és érdekesen bemutat nekünk egy új világot, vagy inkább világokat. Én szívesen belestem volna többe is, mert végtelen a lehetőségek sora. Mellette van egy fantasy krimi is, valaki gyilkolni kezd az iskolában, és a diákok belevetik magukat a nyomozásba. Ennek is megvan a különleges atmoszférája, mert ezek a gyerekek, kamaszok mások, és a nyomozásuk is más. Csak egy példát említek, és nem leszek poéngyilkos tovább: az egyik fiú, Christopher olyan világba járt, ahol csontvázak élnek. Ő meg tudja táncoltatni a csontokat, mondhatni, életre kelti őket. Így az egyik halott csontjait szabaddá teszik, hogy Christopher a varázsával megkérdezhesse, ki volt a gyilkosa.

Fordulatok vannak benne. Olyan világok, amelyek mindegyike megérne egy külön mesét. És az, ahogy ezek a gyerekek személyiségét módosították, parádés! Jack pl. egy horror világban járt, ahol egy őrült tudós segédje lett. Itt mindenki fél is tőle, szinte legyilkosozzák a szemébe.

A diákok közti csoportdinamika, az egyes szereplők karakterei is mind nagyon működnek. Színesek, emlékezetesek, árnyaltak. Különlegesek.

Töröm is a fejem, nekem milyen világom lenne. Szerintem erős Logika. Oktalan kidobna.

Minden szív kaput nyit - Mint fantasy: 100% egyedi, misztikus, kalandos, többrétegű. Emlékezetes világok, szereplők.

Szubjektíven: 95% mesés, de sokkal mélyebb. Imádtam az ötleteit, a krimi szálat – jöhet még!

Kamaszos, fájdalmas, családos.

Gabi most volt 15 és olyan fájdalmat cipel magával, ami lassan élete minden területét megkeseríti. Nagyon szerette a nagyapját, aki meghalt – és van egy titok a halálával kapcsolatban, ami megmérgezi a lányt. Folyton veszekszik az anyjával. Titkolózik a legjobb barátnője, Amira előtt. Figyelmen kívül hagyja, hogy a fiú, aki tetszik neki, viszonozná az érdeklődését. Menekülni akar, de hogyan? Az első sebet véletlenül szerzi, de megnyugtatja. Ettől kezdve Gabi egyre messzebb megy. A karmolásokat vágások követik, és egyre több rejtegetett sebhely. Ő maga is érzi, hogy nem jó úton jár. Próbál neten segítséget találni. A barátai is látják a bajt, kérhetne tőlük is segítséget, csak el kellene kezdenie beszélni.

Magyarul ez a harmadik Ainsworth történet. Talán eddig ebbe láttam a legtöbb fantáziát is, ha még mindig nem olyan ifjúsági regény, amelyet a legszívesebben olvasok. Ahhoz túl sok benne a direkt drámapedagógia.

Pontosabban, végig azt éreztem a történetben, hogy ez csak egy szituációs játék. Nem valós, csak egy helyzetgyakorlat arra, hogy a kapcsán megbeszéljük a magunk sötét démonait. Nem a cselekmény, a szereplők vagy a történet a lényeg, hanem a téma. Az önsebzés. Mintha a könyv csak azért lenne, hogy utána egy olvasókörön kibeszéljük magunkat, meg tudjuk szólítani azt, aki magáról nem, de Gabi helyzetébe képzelve magát meg tud nyílni.

Abban egyetértek, hogy kellenek ilyen könyvek, van értelmük. De ez akkor lenne az igazi, ha irodalmi élmény is lenne mellette, egy elgondolkoztató és szórakoztató sztori, ami megindítja a párbeszédet is. (A Massza pl. ilyen volt.)

Arra azért Ainsworth is odafigyel, hogy kamaszos szálakat meghagyjon. A szülőkkel való konfliktus kifejezetten ilyen – az anyjával való bonyolult kapcsolat jól sikerült. A közös vásárlás jelenete, vagy a reggeli dühkitörés kifejezetten hiteles lett. Ugyanezt a szerelmi szálra nem tudom elmondani, de szerencsére az nem is kap nagy hangsúlyt. Mellékszál, nagyon is. (Az már csak a személyes bajom, hogy nem hiszem el, hogy 17 éves srácok 15 éves lányokkal akarnak járni.) De a helyzetek többsége átérezhető, elsősorban a család kapcsán.

Még akkor is, ha a dráma túl van tolva. A bűntudat, ami miatt a lány így kifordul magából, túlzottnak érzem. Természetesen nem leszek poén gyilkos, de tipikusan olyasmit talált ki az írónő, amibe bele lehet magyarázni, hogy ilyen traumát okoz, de igazából mégse a súlyos kategória. Ahhoz sokkal durvábbnak kellene lennie, ez kicsit se az.

A szereplők különben kedvesek, helyesek. Itt nincsenek rosszfiúk vagy ellenségek. Mindenki segíteni akar, csak a kommunikáció megakad. Még azt is meg merem kockáztatni, hogy egy-egy figura megszerethető.

De ezen a gondolaton haladva is arra lyukadok ki, hogy túl erős a regényben a nevelő szándék. A karakterek olyanok, hogy mindenki lehetne a mentsvár, akinek a lány megnyílik. Komplex jelenetek vannak arra kihegyezve, hogy beszélhetne a vágás helyett. Végig tolja az írónő, hogy azt kellene. Az lenne a megoldás. Kimondani mi a baj, és hagyni, hogy az idő begyógyítsa a sebeket. Csak ahhoz meg kell szólalni!

Megbeszélésre remek, vannak értékei, de a témában vannak jobbak is.

Sebek - Mint ifjúsági: 70% problémafelvetésre készült, átérezhető a cselekménye és a karakterei.

Szubjektíven: 55% túl erőszakosnak éreztem a beszéltetni akarást, ha a szándék jó is. Nevel.

Bankrablós, nyomozós, családi ügyes.

Oslóban egy bankrabló tartja mozgásban a rendőrséget. Nem hagy maga után nyomot, és a legutóbbi rablásnál agyonlőtte az egyik banki alkalmazottat. A rendőrség egy speciális egységet alakít, hogy a nyomára akadjanak. A gyilkosság miatt Harry Hole is a csapat tagja lesz, de nagyon hamar rájön, hogy ő másként akarja kezelni az ügyet. A csapat a rablásra koncentrál, a pénzre indítékként. Szerinte a gyilkosság vezethet nyomra. A legígéretesebb kollégával, a bankrablásokra specializálódott, különleges arcmemóriával rendelkező Beate Lonnal saját úton indul el. Eközben felbukkan élete egy korábbi meghatározó asszonya, Anna. Mire Hole észbe kap, megcsalta Rakelt, és Anna halott, Hole meg nem emlékszik semmire. Ráadásul Anna nagybátyja a legendás bankrabló, Raskol, aki a másik ügyben is érintett lehet.

A krimi az egyik leginkább sorozatbarát műfaj. Ha az író kitalál egy karizmatikus főszereplőt, nyugodt szívvel küldheti újabb és újabb bűnügy felderítésére. Kiválóan keverhető más zsánerekkel: történelmi regénnyel, romantikával, horrorral, de akár sci-fi környezetbe is elhelyezhető. Még gyerekkönyv is létezik krimiben – akár magyar szerzőtől is! (Hanga és Várkony sorozat a kis krimi rajongóknak.)

A skandináv krimik is elsősorban sorozatként születnek. A leghíresebb a Millennium sorozat, amit 7 részesre tervezett Larsson, és a halála után más-más szerzőket kérnek fel az újabb részek megalkotására. De említhetném a Kepler sorozatot, Lackberg könyveit, és persze Jo Nesbót is. Kitalálnak egy központi figurát, és nincs megállás.

Harry Hole figurája tovább árnyalódik a Nemesziszben, meg is lepődtem ezen. Eddig is láttuk a hibáit, mert olyan traumákat és alkoholizmust cipel magával a figura, amiket nem szokás egy hősnek adni. De a nyomozáshoz an érzéke, és minden gonddal együtt is ő oldja meg az ügyeket. De eddig Harry elvhű embernek tűnt nekem – még az alkohol iránti kapcsolatában is volt valami logika, ha elég kicsavart is. De amit itt művel!

Azt a két dolgot korrumpálja, amiről nem gondoltam volna, hogy képes rá. A nyomozást. Magánérdekből manipulálja, titkolózik, mintha elindulna a korrupció felé. Már túllép olyan határokat, amelyek a sötét oldalra sodorják. Másrészt, megcsalja a barátnőjét. Egy újabb árulás, amiről azt hittem, nem fér bele a karakter világába.

Így lekötött személyiségfejlődés – vagy inkább visszafejlődés – szintjén is a kötet. Harry nem egy stabil alak, minden részben billeg a libikókán, kérdés, mire esik le. Ő egy kifejezetten esendő figura, sötét történetekkel, jól illik a skandináv krimik világába.

A bűnügy is izgalmas a részben. A betöréses szál, a rejtett indítékok, ahogy mindez összefonódik a cigányokkal és Annával – Nesbo nagyon ügyesen rakosgatja össze a darabokat, csavarokat halmoz. Okos könyveket ír, miközben populáris és tartalmas is.

Ahogy a skandináv krimikben szokás, kapunk egy kis sötét társadalomkritikát is. Most egész pontosan a cigányság kérdésköre kerül elő, és Nesbo duplán érvel. Az előítéletek gyökerét ássa, de a megoldás nehezebb termés. Generálja egymást a bűn és az előítélet, egy megszakíthatatlan körként zárva be a szereplőket.

Lekötött, sötéten szórakoztató is, és nagyon jó benne, ahogy minden összeér a végére!

Nemeszisz - Mint krimi: 90% összetett, több szálon vezetett történet csavarokkal. Sötét hangulat, agyalós.

Szubjektíven: 85% a krimi, a szálak összefonódása nagyon tetszett, Hole nyomora kevésbé.