Fülszöveg:
Az emberiség szerteszét vetődött maradéka félig elfeledett mágiával igyekszik megvédeni magát. Ekkor érkezik a két hős – mintha testvérek volnának, mégis árulás osztotta meg őket. Bálás Arlen Rovásemberként vált ismertté, mivel tetőtől talpig mágikus szimbólumok borítják, amelyek képessé teszik, hogy győztesen kerüljön ki a démonokkal vívott közelharcból. A rovásfegyverekkel harcoló Jardir Szabadítónak nevezi magát, aki a próféciák szerint egyesíti az emberiséget, majd diadalra is vezeti a démonok ellen vívott végső háborúban.
Csakhogy miközben a démonok ellen indulnak, Arlen és Jardir elindít valamit, ami mindennek a végét jelentheti, ami számukra kedves – a rajzást. A háború már a nyakukon van, és az emberiség nem reménykedhet a győzelemben, ha Arlen, Jardir és Arlen felesége, Renna nem tudja rákényszeríteni az elfogott démonherceget, hogy a Magba vezesse őket, ahol a démonok anyja éppen egy soha el nem fogyó hadseregnek ad életet.
Miközben legfőbb bizalmasaik, Leesha, Inevera, Ragen és Elissa a Szabad Városok egymással is viaskodó lakóit igyekeznek a rajzás ellen vezetni, Arlen, Renna és Jardir elindulnak a gonosznak otthont adó legsötétebb mélységbe – ahonnan nem is remélik, hogy élve visszatérhetnek.
Szerintem:
A szálak elvarrva, a szereplők sorsa rendezve. Azt nem mondom, hogy