Fülszöveg:
Üresfejű. Könnyelmű. Önző. Feslett. Milyen gyakran derül ki az igazság az olyan nők jelleméről, akiket így emlegetnek?
A történelem különösen kegyetlenül elbánik azokkal a nőkkel, akik feszegetik a hagyományos szerepek kereteit, úgymint kötelességtudó lány, hű feleség és odaadó anya. A történelmi beszámolók, amelyeket többségükben férfiak írtak, rendszerint pellengérre állítják a nőket, ha bármi nyomát találják romantikus vagy szexuális „eltévelyedésnek”. Azonban kevés lenyűgözőbb téma adódik, mint egy gyönyörű, rossz hírű nő.
A tizenhat éves, kíváncsi és híresen szép Natalja legszívesebben az orosz irodalom tanulmányozásában mélyülne el, ám édesanyja szerint ideje megfelelő férjjelölt után nézniük. Első bálján, az 1928-as moszkvai idényben rögtön lecsap rá a szerelem: az Oroszország-szerte ünnepelt költő, Alekszandr Puskin lép elé szégyenlősen, és örökre rabul ejti a szívét.
Házasságuk alatt sem alszik ki a szenvedély. Miközben boldog családi életüket élvezik, Nataljából az arisztokrácia báljainak csillaga válik, akit nemcsak irigyei méregetnek féltékenyen, de felkelti a cár figyelmét is. Nemsokára pedig felbukkan az udvarban Georges d'Anthès, a sármos francia, aki a végzetét jelenti Nataljának, a végét mindannak, amit igazán szeretett.
Szerintem:
Keresd a nőt – szállóige, és ennek a kötetnek is a mottója lehetne. Emlékszem, irodalmon is úgy tanultam, hogy kora legnagyobb