Fülszöveg: 

Agatha Christie-t (1890-1976) az egész világ ismeri. Több mint száz regényt, elbeszélést, színdarabot és rádiójátékot írt. Könyveit milliárdos példányszámban olvassák a világ összes nyelvén – ő a világirodalom legolvasottabb szerzője. Az Életem (An Autobiography) 1977-ben, az írónő halála után egy évvel jelent meg, s bepillantást nyújt elképesztően színes és fordulatokban gazdag magánéletébe a kisgyermekkortól a házasságokon és a háborúkon keresztül az alkotói mindennapokig, valamint a második férjjel, Max Mallowannel közösen folytatott extrém kalandtúrákig, azaz a régészeti expedíciókig. Szinte személyes ismeretségbe kerülhetünk e zsenivel – egy olyan mű révén, amely játszódjék akár az „unalmas” viktoriánus Angliában vagy a titokzatos, ismeretlen Keleten, legalább annyira lebilincselő, mint a szerző legizgalmasabb regényei.

Szerintem: 

Fülszöveg: 

Néha a farkas, a hős, és a nagymama az, akivel vigyáznod kell…

Petúnia hercegnőt elrabolták! Bár… a baleset szó jobban illene a történtekre. Oliver, a vesztfálini erdők farkasai néven elhíresült tolvajbanda feje, nem szándékosan tette. Most pedig kénytelen lesz helyrehozni a dolgokat. Színt vall a király előtt, és elviszi a hercegnőt a nagyhercegné birtokára.

Ám Petúnia távolról sincs biztonságban. Gyerekként a tizenegy nővérével együtt megátkozták őket, és emiatt szüntelenül táncolni kényszerülnek a Kőbezárt király éjféli bálján. Petúniát újfent baljós álmok üldözik, és nem lehet biztos abban, hogy valóban csupán rémálmokról van szó. Amikor a nővéreivel egy alaposan előkészített csapdába esnek, ki más menthetné meg őket, mint egy jóképű erdőlakó?

Szerintem: 

Fülszöveg: 

Bábuk ​vagytok mind. Titokban mozgatlak. Csodálatos nézni, ahogy elégtek… Isten hozott a pokoli előadáson!
Egy kegyetlen, de zseniálisan okos gyilkos élve égeti el áldozatait Anglia ősi emlékköveinél. Sosem hagy nyomot maga után, így a rendőrség tehetetlen. Aztán a harmadik áldozat maradványain megtalálják a gyilkos rejtélyes üzenetét.
A rendőrség furcsa párt állít az ügyre: Washington Poe briliáns agyú nyomozó, de cinikus, sötét alak. A férfi néhány éve maga kérte a felfüggesztését az állományból. Tilly Bradshaw a rendőrség legjobb kódfejtője. A lány kivételes tehetségű, emberkerülő matekzseni.
Három elképesztő intelligencia harca kezdődik. Vajon kié lesz a végjáték? Főleg ha a gyilkos a kezdetektől fogva ennek a különleges nyomozópárosnak szánta az előadást.

Szerintem: 

Fülszöveg: 

Az még csak hagyján, hogy ezernyi szobájában gépemberek százai járnak föl-alá, pörögnek, zakatolnak, táncolnak a mindenhova bekúszó köd szivárványszínű ragyogásában, vagy hogy az óriási villa játékkészítő tulajdonosának magányra ítélt feleségét senki nem láthatta már húsz esztendeje. Ám időnként sűrű feketeség szüremkedik ki az ablakok résein át, s ölt rémisztő alakot – hogy aztán újabb és újabb haláleset adjon okot a találgatásoknak: vajon milyen szörnyű titkot rejtenek az erdőn túli palota termei? Vagy egyenesen: miféle szörnyeteget?
Irène és Ismaël 1937 augusztusának végén a normandiai partvidék kék-öbölbeli idilljében, szerelmi egymásra találásuk hajnalán még csak nem is sejtik, miféle borzalmakat tartogat számukra a nyár utolsó teliholdjának éjszakája, amikor nyomozni kezdenek egy feltételezett gyilkosság tettese után, s behatolnak a zseniális játékgyáros-feltaláló labirintusszerű, árnyakkal teli birodalmába.

Szerintem: 

Fülszöveg: 

Sandro ​Veronesi új regényének főszereplője Marco Carrera, a kolibri. Az élete teli van kétségekkel, végzetes véletlenekkel, kegyetlen veszteségekkel és örök szerelmekkel. De ő sosem zuhan a mélybe: szüntelen, állhatatos szárnycsapásokkal próbál helyben maradni, és amikor ez nem lehetséges, megállítani a zuhanást – mert túlélni nem azt jelenti, hogy kevésbé élni. Körülötte Veronesi felejthetetlen karaktereket épít, amelyek tökéletes regénystruktúrát alkotnak. Egy egész kis világ az idő tengerében, a hetvenes évek elejétől a komor közeljövőig, amikor feltűnik Marco Carrera kitartásának gyümölcse: egy kislány, akit, Miraijinnek hívnak, és ő lesz az Új Ember. Nagyhatású regény az élet megrázó erejéről, elvarázsol és megindít.

Szerintem: 

Fülszöveg: 

Szövevényes ​bűntény Róma fényűző poklában…

Öt évvel a Sant'Ambrogio zárdában történtek után…
Schillingfürst hercegnő támogatásával Blanca Riva, azaz új nevén Christina Rivera a húgaival együtt egy lányiskolát hoz létre. A Sorores nevet viselő iskola árvák, meggyalázottak, kitaszítottak menedéke lesz.
Marco Fiore magánnyomozó irodát nyit, és az évek során egyre több sikeres bűnügyet old meg. Egy nap bekopogtat hozzá egy kétségbeesett nő, és a segítségét kéri eltűnt férje ügyében. A szálak egy hírhedt báróhoz és egy úri szajhához vezetnek… Ugyanebben az időben az egyik, Christina által megmentett gyermek apját brutálisan meggyilkolják.
Vajon mi köze az eltűnt férj és a meggyilkolt apa esetének egymáshoz?
Marco és Christina újra együtt nyomoz. Lehetséges, hogy nem csak a két bűntény szálai fonódnak össze?

Szerintem: 

Fülszöveg: 

 A ​Hiúság Vására 1847. január és 1848. július között jelent meg először, havi folytatásokban. Amikor Thackeray 1846 januárjában kiadójával megállapodott a regény közlésére, a mű címe még ez volt: Regény hős nélkül. Toll- és ceruzavázlatok az angol társadalomról. Ezzel a címmel az író nem volt megelégedve, de csak hónapok múlva – az éjszaka kellős közepén – ötlött fel benne a végleges cím. „Kiugrottam az ágyból – írja Thackeray –, háromszor körülszaladtam a szobámat, s közben ezt mondogattam: Hiúság Vására, Hiúság Vására, Hiúság Vására!” A cím sokkal találóbb, mint az első volt: a regény véglegesre érlelt formájában több és más lett, mint aminek indult: a „toll- és ceruzavázlatok” laza sorozatából szigorú fegyelemmel szerkesztett nagy körkép-regény alakult, a humoros, szatirikus ábrázolás pedig az erkölcsi tanítás eszköze lett.
Szülőhazájában is, de még inkább külföldön az olvasók tudatában a Hiúság Vására forr a legszorosabban Thackeray nevével. Első magyar fordítása már 1853-ban megjelent, azóta is állandó kedvence a magyar olvasók számos nemzedékének – talán, mert átérezzük a mű „örök érvényű” mondanivalóját, amelyet az író a regény záró bekezdésében így fogalmaz meg: „Ó hiúságok hiúsága! Ki boldog közülünk ezen a világon? Ki kapta meg azt, amire vágyott? És ha megkapta, ki van megelégedve?…”

De ezzel nem vagyok túl elégedett, úgyhogy legyen itt valami a cselekményről is: a fiatal Amelia éppen elhagyja a lánynevelő intézetet. Bájos, mindenki által szeretett ifjú hölgy, aki készen áll hazatérni és majd férjhez menni. A vele egykorú, okos, de jelentéktelen családból származó Becky is vele távozik. Állást kapott, de előtte kis időt eltölt barátnője családjánál. Mindkét lány bekerül az élet játszmáiba: Becky gazdag férjet akar fogni és ügyködik is ezen, míg Emmy gyerekkori ideálja, George felesége akar lenni.

Szerintem: 

Fülszöveg:

„Ez ​itt Vere. Kéjsóvár és dekadens. A mézédes méreg földje.”

Damen népének hős harcosa, és Akielos trónjának jogos örököse. Ám amikor féltestvére magához ragadja a hatalmat, Damen fogságba esik, megfosztják az identitásától, és elküldik ágyas rabszolgának az ellenséges ország hercegéhez.

Új gazdája, Laurent herceg gyönyörű, manipulatív és halálos – a verei királyi udvar legrosszabb oldalát testesíti meg. Az ottani életveszélyes politikai cselszövések közepette azonban semmi sem az, aminek látszik. Így amikor Damen a verei trónért folytatott harc kereszttüzében találja magát, kénytelen összefogni Laurent-nal, hogy életben maradjon, és megmentse a hazáját.

Damen számára csak egy szabály létezik: soha, de soha nem szabad felfednie a személyazonosságát. Hiszen pont arra az emberre van szüksége, akinek a legtöbb oka van rá, hogy mindenkinél jobban gyűlölje őt…

Ármány, intrika és bizarr társadalmak.

Szerintem:

Fülszöveg:

Nem ​azért öl, mert élvezi, hanem mert így helyes.

A probléma ott kezdődik, amikor <SPOILER!> Deadpool legyilkolja a Marvel-univerzumot. Ezerszer. De mi indítja ezt a párhuzamos világból származó Wilsont arra, hogy leölje a multiverzum összes jelmezes igazságosztóját és gonosztevőjét? És honnan ered végtelen vérszomja, miért támadja meg gyilkos indulattól fűtve az Ötletverzumot, azaz a legendás irodalmi személyek valóságát? Tudjátok: azt a helyet, ahol szüleink és nagyszüleink kedvenc könyveinek és a mi kötelező olvasmányainknak a főszereplői laknak!

És Deadpool nem ismer tréfát. Nem lassít, nem áll le, amíg egyetlen szuperhős vagy egyetlen klasszikus irodalmi alak is lélegzik szerte a széles multiverzumban.

Hibbant hadjárata során azonban korántsem éri be ennyivel: multiverzális ámokfutása ugyanis egyszerre meglepő, és apokaliptikus irányt vesz, míg végül csak egyvalaki állíthatja meg: a saját univerzumunk közkedvelt Wade Wilsonja, a párhuzamos világok további, kétségbeesett Deadpooljai segítségével. Talán. Elvégre sok jó Deadpool kis helyen is elfér, sok Deadpool sokra megy, valamint sok Deadpool Deadpoolt győz. Vagy épp ellenkezőleg.

Szerintem:

Fülszöveg: 

Tomislav ​Bokšić, más néven Toxic bérgyilkosként dolgozik a new york-i horvát maffiának. 66 tökéletes gyilkosság után hibát követ el, és menekülésre kényszerül – el kell hagynia Amerikát és addigi életét. Mire feleszmél, egy Reykjavikba tartó repülőgépen ül, kölcsönvéve az amerikai tévés prédikátor Friendly atya személyazonosságát. Megérkezése fekete komédiába illő, viccesebbnél viccesebb események lavináját indítja el. Hamarosan világossá válik számára, hogy semmi esélye elhagyni a szigetet, ahol se munkamegbízások, se lőfegyverboltok. Egy sorsszerű találkozásnak köszönhetően nem marad más választása: szembe kell néznie véres múltjával, és gyökeresen megváltoztatni a jövőről alkotott elképzeléseit…

Szerintem: