Bántalmazós, igazság nyomába eredő, eltussoló.

Maya eddig nem volt szerencsés a szerelemben, már le is tett arról, hogy megtalálhatja az igazit. Ám ekkor az életébe lépett Jamie, akivel már családalapításról beszélnek, és a nő abban reménykedik, az évfordulójukon jegygyűrűt kap. Helyette a rendőrség érkezik: Jamie öngyilkos lett. Maya nem tudja ezt elhinni, és nyomozni kezd. Mi volt Jamie életében, amiről nem tudott? A nyomokat követve egy titok nyomára bukkan, melyben befolyásos férfiak használtak ki, gyaláztak meg és gyilkoltak ártatlan gyermekeket. Jamie is egyike volt a fiúknak. Ő már nem vonhatta felelősségre a kínzóit, de Maya most a helyére áll. Ezzel a saját életét sodorva veszélybe: akik elvették Jamie életét, most az övére törnek. Túl befolyásos, érinthetetlen férfiak titkait akarja felfedni. Az úton szövetségesekre akad, de így sem reménykedhet, hogy valódi eredményt tud elérni.

Gondolom, mindenkinek van olyan téma, ami felháborítja, és amiért háborog. Nekem a gyerekek elleni erőszak ilyen. A nemi erőszakra különben is érzékeny vagyok – az egyetlen horror, amit nem bírtam megnézni (képes voltam a moziban fejhallgatót felvenni és zenét hallgatni csukott a szemmel az ominózus jelenet alatt), egy ilyen jelenettel indult. Ha ráadásul gyerek az áldozat, az nálam már a pokol bugyra. Bírnék is arról háborogni, hogy nem is simán megölni, de megkínozni is kellene azt, aki ilyet tesz egy gyerekkel.

Ez a regény pedig ebbe a témába megy bele úgy, hogy nekem a hideg futkosott a hátamon, és rendszeresen le kellett tennem a könyvet, mert nem tudtam eldönteni, hogy sírjak vagy üvöltsek. A történet két szálon indul el: egyrészt, Jamie végzete után Maya nyomozni kezd. Közben pedig Jamie naplóiból megismerjük, hogyan használták ki a gyerekeket az árvaházban, ahova a fiú került az anyja halála után. Testi fenyítés, megfélemlítés, majd az igazgató és a fő nevelő szexuálisan is inzultálta a gyerekeket. Amikor eléggé megtörtek, ki is árusították őket. Ott aztán olyan dolgok folytak, hogy arra szavakat se nagyon találok. Fertő.

Majd a szálak összeérnek, mire Maya mindent megtud, mi is. Indulhat a harc az igazságért, a számonkérésért. Ezzel együtt az újabb terhelő tények jönnek. Ha annyira magasan van a szörny, büntetlenül teheti a dolgait. Ezt szinte olyan rossz volt olvasni, mint amiket korábban a gyerekek átéltek.

Mesélhetnék arról, hogy milyen a nyomozás, milyenek a karakterek, de a téma annyira sokkolt, hogy nekem arról szólt ez a történet, hogy szenvedtem a gyerekekkel és legszívesebben karóba húztam volna a kínzóikat.

Így nem is Maya nyomozása fogott meg, hanem az egykori katona menete a végén, aki megtudja, ki rabolta el a kisfiát és mit tettek vele. A férfi pedig nem Maya útját választja: abból nem lesz igazság. Ő a kezébe veszi az ügyet – izgalmas volt, ahogy elkezdte levadászni az embernek tűnő, gyerekbántalmazó szörnyeket.

Olvasmányos, könnyen falható regény, de a tartalma miatt erősen korhatárosnak minősíteném. Még úgy is sokkol, hogy nem megy bele a realista részletekbe, és nem azzal sokkol, hogy részletesen leírja, miket műveltek a gyerekekkel.

A karaktereket könnyen lehet két csoportra osztani: vannak a mocskok, az érinthetetlen hatalmasok, akik visszaélnek mindennel. Vannak, akik fellépnek ellenük. Jók és rosszak. Maya a kiemelt karakter, aki a gyászát is ezzel a küzdelemmel éli meg.

Számomra ritka sokkoló olvasmány volt, hatásos, és nagyon nem esett jól erről olvasni.

Hodge: Érinthetetlen - Mint thriller: 85% erős érzelmeket kiváltó, sokkoló – a végére még akciódús is. Maró!

Szubjektíven: 75% ritkán fáj ennyire egy történet. A gyomrom szó szerint belefájdult.

De hát az ember nem arra született, hogy legyőzzék – mondta. – Az embert el lehet pusztítani, de nem lehet legyőzni. (Hemingway: Az öreg halász és a tenger)

(…) a szeretet a legveszedelmesebb drog. (King: Leszoktató Rt.; IN: Éjszakai műszak)

Az idő gyógyít, és magával visz sok rossz emléket. (Robson: II. Erzsébet ruhája)

Nem humanistának, vagy egyenlőségpártinak, vagy bármi másnak. Hanem feministának. Ez nem egy csúnya szó. Sőt, a mai nap után lehet, hogy ez lesz a kedvencem. Mert tényleg nem jelent mást, mint női összefogást. Ezek a lányok azt akarják, hogy emberi lényként bánjanak velük egy olyan világban, amelyik valahogy mindig azt érezteti velük, hogy nem azok. (Mathieu: Moxie)

– De nem kell mindenkiről a legjobbat feltételezned.
– De a legrosszabbat sem szabad feltételeznünk mindenkiről. A világ nem akar mindig ártani neked. (Dessen: Kulcsra zárt szív)

Nektek, embereknek van nevetek. Méghozzá azért, mert fogalmatok sincs, kik vagytok. (Gaiman: Coraline)

Az ember kölcsönkéréssel kezdi. Aztán koldulással folytatja. (Hemingway: Az öreg halász és a tenger)

Mert kaptál erőt, észt és tehetséget. A Jóisten végtelen kegyelmében olyan családba helyezett, ahol dúskáltál földi javakban, és iskolákban művelhetted ki az elmédet. Nem élni mindezen égi adományokkal, nem felhasználni, veszni hagyni azért, mert most éppen lefelé fordult a szerencséd kereke, bűn, Isten ellen való vétek! (Bakóczy: Liliom és kehely)

Múlik az idő, de az emberek nem felejtenek. (Capella: Vendéglő a Vezúvnál)

Útkereső, családért küzdő, ármányos, múltban játszódó.

Eszter és Orsolya nővérek, szinte egyidősek, ám jobban nem is különbözhetnének egymástól. Eszter gyönyörű, házias, gyakorlatias. Orsolya az anyjuk második férjétől született, és a külleme alig kellemes. Nehezíti a helyzetét, hogy egy gyerekkori baleset miatt sánta is maradt. Szépen varr, de ezt otthon semmibe veszik. Az anyjuk abban reménykedik, hogy a debreceni, jómódú kalmárfi, Duskás Ferenc szeme megakad Eszteren, amíg a földjükön dolgozik és építi a malmát. De Ferencre Orsolya vet szemet, akinek a patakpart a kedvenc helye és sokat beszélget az ott dolgozó fiatalemberrel, ám a lány tudja, neki nincs esélye. Eszter az ötvöslegénynek, Gombos Bálintnak kötelezi el magát, ám a lopással vádolt fiúnak menekülnie kell. Eszter nem szökhet utána, és Ferenc a szemével választ feleséget. Míg mindenki megszenvedi, ha nem a szíve szerint döntött, Debrecen küszködik, hogy fennmaradjon a török, és egyéb dúlásokat is túlélve.

Bakóczy Sára ötvöz nekünk egy romantikus történetet egy történelmi regénnyel, nyakon öntve egy kis rejtéllyel. Ki lopta el az értékes kelyhet, és terelte ezzel más irányba az eseményeket? Eljutnak a szereplők a boldog végig? Azt nem kérdezem meg, vajon Debrecen fennmarad-e. Erre remélhetőleg mindenki tudja a választ.

Az alaphelyzet romantikus, és könnyen lehetett volna belőle romantikus regényt is írni, sokkal meseibb részekkel. Eleve az, hogy a férfi főszereplő két nővér közül választ. Majd az, ki kit szeret igazán. Az írónő nem szappanoperát ad nekünk, nem is esik túlzásba az érzelmek részletezésével. Egyik szereplő esetén sincsenek lángoló érzelmek, végzetes nagy szerelmek. Mindenki csendesen viseli a sorsát és ez egy olyan kor, amikor sokkal többet kell mérlegelni, mint a személyes érzelmeket. A lányok szegények, Eszter is jól tudja, hogy a házassága lehet a családja megmentésének a kulcsa.

Valahol szomorú is, hogy mindenki mennyire szenved majd a döntéseitől. Lesz, aki mindig az elveszett kedvest siratja, más titkolja a reménytelen szerelmét, és lesz, aki későn döbben rá, hogy rosszul választott. De mindez csendesen – érezzük a karakter viselkedéséből, a tetteiből, de nem lesznek kimondva és szélesen megélve.

A szereplők nem mesehősök azért sem, mert gyakran maguk is tehetnek a sorsukról. Hibáznak, és mindenkiben lehet találni olyat, ami nem szimpatikus. Van esély azonban a fejlődésre, és lesz, amit évek alatt helyre lehet hozni. Mások azonban örökre sérültek. Ez is reális: vannak következmények, melyek eltörölhetetlenek és nem jut mindenkinek happy end.

Közben ott van a történelmi kor, a hétköznapokkal, politikai viszonyokkal és ennek minden részletével. Ahogy egyes szereplők mozogni kezdenek, a szerző szélesíti a látókört. Az uralkodókról, Debrecen helyzetéről, a nagyok játszmáiból is kapunk részeket. Néha el is tolódik efelé a cselekmény, ami a történelmi regénynek jót tesz, az alap cselekményhez azonban csak lazán kapcsolódik. Így egyszerre örültem annak, hogy a regény történelmi is, ami a korról is relevánsan ad át ismereteket, miközben nem egyszer megakadtam, hogy mennyire eltérünk a fő tárgytól, és milyen kevés köztük a kapcsolat.

A szövegben is van egy kis más íz. Nem a korszak nyelvét idézi meg, de nem is olyan, mintha egy mai köznyelvi szöveg lenne. Súlyosabb. Tudtam szeretni ezt is, csak rá kellett állnia a szememnek és az agyamnak. Éljenek a barokk körmondatok?

Lekötött a történet, volt benne történelem is – nem fogom bánni, hogy elolvastam.

Bakóczy: Liliom és kehely - Mint történelmi: 75% romantikus keretbe fogva, a török kori magyar viszonyokat is mutatja.

Szubjektíven: 60% néha az ugráslások kizökkentett, és meg kellett kedvelni a hőseit is.

5: Hercz: Arany és Ónix – a viktoriánus Anglia, kicsit másképpen. A természetfeletti nagyon is létezik, és a világokat egy fátyol választja el egymástól. Egy titkos osztag, köztük mindenféle természetfeletti lénnyel óvja a fátylat. Közéjük keveredik Asarella, aki képes a fátylat alakítani mágiával. Lesz itt kényszerházasság, múltba nyúló összeesküvés is.

4: Keyes: Született királynő – mágikus háború közeleg, egy ősi erő készül felemelkedni, hogy átírja a világ sorsát. Pár ember akad, akik megakadályozhatják a véget, és hol együtt dolgozva, hol külön utakon vívják a harcaik, mint egy fantasy hős osztag. Van köztük mágikus erejű királynő, a zenét mágiával ötvöző szerző, kardvívó mester és vadász is.

3: Forester: A lány, aki tudott repülni – Piper helyes kislány, aki tud repülni. Hiába minden kedvessége, a helyiek félnek tőle, és a szülei kénytelenek elküldeni egy speciális iskolába. Itt aztán akad zseni és szupererővel bíró gyerek is. De vajon tudnak-e a saját hőseik lenni, és megmenteni maguk az iskola rendszerétől, hogy aztán új kalandokba vághassanak bele?

2: Hernád: Garabonciás Osztag – jelenleg 3 résznél tart Magyarország szuperhőseinek sorozata. Ok, nincsenek olyan anyagi javaik, mint nyugati társaiknak, és egy ócska busszal kénytelenek járni, de a világot akkor is meg kell menteni! Hiszen vannak itt összeesküvő vámpírok, és idegen lények is, akik az ország mágikus erejére vágynak, alakváltó szupergonoszról nem is beszélve.

1: Doctorow: Mintaszerű kisebbség (Radikálisok kötetből) – a szerző fogta a DC karaktereit és annyira álcázta őket, hogy mindenki rájuk ismerhessen, de azért ne kelljen jogdíjakat kifizetni. Így jutunk el az idegen bolygóról csecsemőként érkezett hőshöz, akinek a barátnője Lois, a barátai Clarknak szólítják, de nem Supermanként, hanem Amerikai Sasként jobbítaná a világot. Most éppen nem szupergonoszok után rohan, hanem a rasszizmust akarja felszámolni. Hiába figyelmezteti a milliárdos Bruce, aki éjszakánként igazságot oszt – csak itt nem nevezhetjük Batmannek – hogy ez nem fog tetszeni az amerikainak. Meg is lesz az eredmény: Amerikai Sas szembenézhet azzal, hogy a származása miatt bevándorlóként kezdik kezelni és egyre jobban kirekesztik.

Középiskolás, jogokért kiálló, csajos.

Vivian Carter texasi középiskolás, akinek lassan elege lesz az iskolájából. Azt kell látnia nap mint nap, hogy a focistáknak mindent szabad, míg a lányoknak semmit. Az anyja kamaszként egy lánybanda tagja volt, és tőlük merít ötletet Vivi: kitalálja a Moxie lányokat, akik szóvá merik tenni, mi nem stimmel az iskolában. Névtelenül terjeszti a lapot, és maga is meglepődik, hogy milyen visszhangot kelt. Amikor a fiúk számonkérés nélkül tapogathatják a lányokat, beszólhatnak, újabb szám érkezik – már matricákkal, amit a zaklatókra lehet ragasztani. Az iskola igyekszik megállítani a magazint, de a lányok csatlakoznak, maguk is szerveznek akciókat és már nem tűrnek szó nélkül. Közben Vivi életében feltűnik Seth is, az új diák, aki fiú létére a lányok ügye mellé áll és egyre több alakul kettejük között, mint barátság.

Van pár divattéma napjainkban. A COVID, a Black lives mather, de a feminizmus is ilyen. A Moxie az utóbbi körébe tartozik, és már most hallani róla, hogy Amy Poehler nagyon szereti a sztorit, és lehet, hogy filmesítik. (Lehet, hogy Poehler lenne Vivi anyja?) De addig is, a regényt olvashatjuk magyarul, és érdemes is betervezni, még akár fiúknak is.

Mert okosan nyúl a témához, több szinten is. Először is, nem esik át a ló túloldalára. Kiáll azért, hogy a lányokat kezeljék egyenlően. Kiáll a bántalmazások ellen. Kiáll a női társaságok, törekvések mellett. Ugyanakkor nem tesz egyenlőségjelet a férfiak és a rosszak közé. Vannak a történetben pozitív férfi hősök, Vivi is megtalálja a szerelmet és ezek a lányok nem férfigyűlölők. Csak azt akarják, hogy ne bánthassák őket büntetlenül, és ne legyen kivételezés. Sajnos sok történet túlmegy ezen, és egyenlőség helyett női uralom felé, a másik nem demonizálása irányába leng ki nem is kicsit. Itt nem ez van.

Ezen túl Mathieu érzékletesen megmutatja a folyamatot, hogy miképpen alakul ki az erőszak. Ha szabad beszólni, elkezdenek tárgyiasítani. Ha már tárgy vagy, elkezdenek tapogatni és nem meghallani a nemet. Innen már csak egy lépés az erőszak. Nem csak az itt bemutatott zaklatás receptje ez, de a gyilkosságé és a bűnözésé is. Ezért pedig érdemes lehet nemtől függetlenül elolvasni ezt a könyvet, mert megismerjük belőle a tüneteket, elgondolkoztat, és segíthet, hogy lépjünk, ha az életben is találkozunk hasonlóval.

Ugyanakkor ez egy szórakoztató történet is egy vagány hősnővel, akit nagyon könnyen meg lehet kedvelni. Egy hétköznapi, normális lány, aki elég erőt talál magában kiállni az igazáért. Ez pedig nem egy könnyű feladat. Vivi ki mer lépni a komfort zónából, én ezért szerettem.

Mellette sok mellékszereplő is van, akik hasonlóan egyéniségek tudnak lenni. Seth ellenpontozza a fiukat, akik ellen a lányok fellépnek. Főleg Mitchellt, aki éppen annyira negatív, amennyire Seth pozitív figura.  A barátnők között akad félénkebb, nyitottabb, de az ügy közösségé formálja őket. A kedvencem különben a minta diák lett köztük, Emma. Aki elsőre úgy tűnik, hogy elvan a maga kis burkában, és nem vállal semmilyen közösséget a lányokkal. Akit a rendszer a lázadók ellen használ – de elkezdünk belátni a maszk mögé, és egy karakán lányt találunk, akinek jó ötletei vannak, aki szerethető és Vivi példáját követve bátran ki mer állni. Amikor a végén ő megindul a tüntetésre, az szintén bátor dolog.

Talán maga a Moxie magazin nem tetszett annyira – amilyen forradalminak élik meg a lányok, nem éreztem ugyanazt. A matricák és a köpeny jó húzás, a többi szimplább.

De a regénynek korrekt cselekménye van, szórakoztató és mozgalmas, fontos üzenettel.

Mathieu: Moxie, avagy a vagány csajok visszavágnak - Mint ifjúsági: 75% fiatalos, csajos, átérezhető problémákról. Feminista, de nem femináci.

Szubjektíven: 70% bár a magazin nem tetszett, bírtam a szereplőket és az üzenetét is.

Bár már a januári munka megkezdődik, új megjelenés még nincs.

Olvashatjuk, amit találtunk a karácsonyfa alatt! :)

December

28. Fayer: Ördögi kör - akció 2

29. Harris: Au revoir á Paris - női 4

30. King: Éjszakai műszak - horror/fantasy/novellák 5

31. Hemingway: Az öreg halász és a tenger - szépirodalom 4,5

2021. január

1. Gaiman: Coraline - gyerekkönyv 4

    Robson: II. Erzsébet ruhája - női/történelmi 4

2. Lethem: Árva Brooklyn - krimi 2

    Gunnis: A lány a levélből - női krimi 2,5

3. Capella: Vendéglő a Vezúvnál - romantikus 3,5

    Dessen: Kulcsra zárt szív - ifjúsági 4,5

Boldog új évet!!! Kívánom, hogy jó regényekben gazdag legyen 2021 is!

Kamaszos, családon belül erőszak, szerelmes, kiutat találó.

Ruby kettesben él az anyjával – sokat költöznek, változtatják a nevük. Ám egy napon az anyja eltűnik, és Ruby egyedül marad. Hetekig titkolja, de rájönnek és a gyámügyhöz kerül. Ők hozzák össze a nővérével, akit azóta nem látott, hogy egyetemre ment. Cora magához veszi a húgát, és a férjével Jamie-vel igyekeznek stabil családot teremteni számára. A lány azonban haragszik rájuk, szökni akar. Az sem segít, hogy a szomszéd helyes srác, Nate lesz megkérve, hogy fuvarozza a lányt iskolába. Ruby sokáig nem akarja felismerni az igazságot, de egy ponton túl nem tagadhat többé, és ezzel a gyógyulás útjára lép. A nővérével rendezheti a kapcsolatát, és Nate is egyre többet jelent neki. Ám a fiúnak is van egy titka, és Ruby segíteni akar neki. Ő saját kézből tudja, hogy milyen mélyek azok a sebek, amiket a szülők ütnek a gyerekükön. Ám van, amit nem tehet meg Nate helyett.

Sarah Dessen nem új szerző magyarul sem. Korábban már jelentek meg kötetei, és a Könyvmolyképző megint elkezdte őket jobban reklámozni, újra kiadni és még meg nem jelent történeteket is hoznak.

A Kulcsra zárt szív okozott egy jókora meglepetést. Ahogy elindult a történet, már listáztam magamban, mennyire ki tudok mindent előre számolni. Ruby egyedül marad, a nővére magához veszi. A lánynak van egy elképzelése arról, amit az anyja alaposan a fejébe vert, miért esett szét a családjuk. Azonban ahogy Cora és a férje viselkednek, amit lehet látni, egészen másról mesélnek. Annyira nyilvánvaló, csak Ruby fogadja el nehezen! Ami valahol hihető, a lány annak ellenére védi és szereti az anyját, hogy pontosan tudja, milyen karakter és milyen betegsége van. De mint olvasó, semmi meglepetés. Azt kaptam, amit vártam.

A szerelmi szál is: a szomszéd srác helyes, rendes és egyidős a lánnyal? Most van túl egy szakításon, és ő fuvarozza Rubyt iskolába? Vajon mi lesz ebből? Pont az, amit mindenki gondol. Vagyis, korrekt, aranyos és szerethető ez a szál is, de semmi új nincs benne.

A regény első felével tehát úgy voltam, hogy olvasmányos, Dessen hihetően felépíti Ruby karakterét, akinek el kell fogadnia, és fel kell dolgoznia, mit tett vele az anyja. Íve van, ahogy a lány elkezd nyitni és pozitívan fejlődik a karaktere. Ennek része a Nate iránti szerelme is, de szerencsére nem a szerelem az univerzális gyógyszer. Ott van Cora és Jamie is, akiket szintén nagyon meg lehet szeretni és jó mellékszereplők. Csak éppen minden pont az elvárt, ettől kissé unalmas is.

Majd jön Nate vonala. Mert a tökéletes látszat csalóka. Ahogy összejönnek a lánnyal, Ruby elkezd belátni a felszín alá. Nate családjának is megvan a maga keresztje, és Nate is bántalmazott gyerek, csak másképpen mint a lány. Most fordulnak a viszonyok, és Ruby lesz az, aki segíteni próbál és menteni a fiút. Ez meglepett, jól volt megírva és még jobban aláhúzta, hogy viselkednek az ilyen gyerekeket és mi kell a megmentésükhöz. Mástól, de maguktól is. Milyen nehéz először kimondani, hogy baj van és segítséget kérni.

Külön élveztem, hogy sok ifjúsági íróval ellentétben Dessen nem érte be azzal, hogy a kamaszok mennyire szeretik egymást és a szerelem a válasz mindenre. Itt nagyon más van, nem egyszer meglepett a szerző, hitelesebb is igazabb. Több is ez, mint egy ifjúsági romantikus regény, amiért szerettem a regényt.

Dessen jól dolgozik érzelmekkel, fontos témát hoz közelebb szórakoztató formában és nem mesét írt. Kár, hogy az elejét annyira nem élveztem, de a második fel nagyon felhúzta.

Dessen: Kulcsra zárt szív - Mint ifjúsági: 90% korrekt a vége, szimpatikusak a karakterek, van szerelem és dráma is.

Szubjektíven: 75% a kezdet nagyon tipikus volt, az nem tetszett. Utána megfogott magának.

Éttermes, háborús időszakos, szerelmes.

Livia a családi étteremben, a Vezúv melletti kis faluban szakácsnő. Itt ismerkedik meg az elbűvölő, csinos fiatal katonával, aki elcsavarja a fejét, feleségül veszi és Nápolyba költözteti. A mézesheteknek azonban hamar vége, a kitörő háborúban a katona férj is harcol, és el is esik. Az özvegynek valahogy életben kell maradnia, és mivel a főzéshez ért, az angolokhoz jelentkezik szakácsnőnek. Itt ismerkedik meg Jamesszel, akinek érdekes feladatot adott a kormánya. Biztosként ügyelnie kell arra, hogy minél kevesebb engedélyt adjon ki angol katona és olasz lány esküvőjéhez. A férfinak különben is sajog a szíve: a menyasszonya levélben szakított vele, és közölte, már más van, aki betölti a helyét a szívében. Az ételek miatt kezd a szakácsnőjükkel csevegni, de hamarosan másért ragadja meg az elbűvölő nő. Lehet, hogy akasztják a hóhért?

Most már pár nap eltelt, hogy olvastam ezt a regényt, és ahogy visszanézem a jegyzeteim, meg kell állapítanom, hogy jót tett neki, hogy némi távlattal nézek rá. Most sokkal pozitívabb gondolataim vannak róla, mint miután letettem.

A cselekmény nem egy bonyolult történet, lineáris és nem tartalmaz fordulatokat sem. Amint fel van vázolva az alaphelyzet, pontosan lehet tudni, merre haladnak az események. Capella nem akar meglepni, csak csendesen elmeséli a történetet. Ez olvasáskor irritált is, nagyon vártam, hogy végre történjen valami. De nem, hiába zajlik a háború, majd jön a béke, ebben a közegben mintha ennek semmi nyoma nem lenne. A legizgalmasabb rész, amikor kitör a Vezúv, de az is alig kap valamennyi helyet a regényben. (Talán két fejezetben van róla szó, és csak az egyikben zajlik az esemény.) Most annyira nem zavar ez az eseménytelenség, jobban értékelem a kötet egyéb erényeit.

Mert hiába romantikus regény, ami James és Livia egymásra találását meséli el, mellette szinte gasztroregény is. Livia életét meghatározza a főzés és a konyha, és a regényben is sokat foglalkozik ezzel a szerző. Főznek, esznek, hozzávalókat szereznek be, ételekről beszélgetnek. Ez ad neki olaszos színezetet, annyira az olasz konyha körül forog minden. Nyilván túlzok is, de néha volt olyan érzésem, hogy más sincs a cselekményben, mint konyha körüli teendők. Az még kis humort is vitt bele, ahogy Livia eleinte az ételekkel fejezte ki a hazafiságát: mindig olyan ételt adott az angoloknak, amelyek az olasz zászló színeiből álltak.

Az egész kötetre jellemző egy csendes, lassú haladás. Nyugodt, talán andalító is ez a regény. Ha nagyon akarom, ebbe bele tudom magyarázni, hogy ez is olaszos. Kényelmes, az emberek nem rohannak sehova, megélik a dolgokat. A regényben is. Kár, hogy ezzel nem nagyon tudok azonosulni, és így én nem egyszer unatkoztam olvasás közben.

Azt most sem tudom mondani, hogy utólag megszerettem volna a szereplőket. Pedig rendesek, helyesek és nem tudok beléjük kötni, csak olyan semmilyenek is. Mindkettő gyászol egy elveszett szerelmet, mindkettő megtalál a másikban egy olyan nyugodt, biztos társat, akivel le lehet élni egy életet. Ez a nyugodt semmilyenség, ez zavar engem. Hol marad az olasz szenvedély? Meghalt Livia első férjével.

Ami még gond, hogy nem éreztem a történelmi színt sem. Annyira nincs szerepe annak, mikor és hol járunk. Teljesen ugyanez lehetett volna, ha pl. James francia és Napóleon seregeivel jön Olaszországba. Miért a történelmi szín, ha nem használja a szerző?

Egyszer el lehetett olvasni, de annyi elég is volt belőle.

Capella: Vendéglő a Vezúvnál - Mint romantikus: 65% lassan kibomló, hihető szerelmi történet étkekkel, de történelem nincs.

Szubjektíven: 55% bár a szereplőket nem szerettem meg, a hangulatát tudtam értékelni.