5: Kloos: Frontvonalak sorozat – nehéz szülés után jelentős javulás. Kloos egy írótanfolyamon Scalzitól is vett órákat, és bele is vágott a saját akciós, sci-fi világa megteremtésébe. Az első kötet nagyon katonai, száraz, nem voltam oda a szereplőiért sem. Nem is értettem, hogy lett ez több kötetes világsiker. Nagyon röviden egy férfi jelentkezik az űrflottába, a kiképzésen összejön egy leendő pilótanővel, míg ő a földi egységbe és az informatikán köt ki. Csatázik, bandákkal, űrlényekkel. A folytatásra azonban komplexebb történet érkezett, amely már nem csak az akciójelenetek köré írt alibi. A harmadik kötet pont aktuális, most jelent meg. (Előző hét végén.)

4: Cline: Armada – talán kicsit kilóg a sorból, de akár ide is betehettem. Nem ezzel lett Cline híres, az a Ready player one érdeme, de annak a sikerének köszönhető, hogy már ennek a megfilmesítése is forog. Van egy videójáték, melyben különféle egységekkel űrlényeket kell ölni. Mindenki arra tör, hogy bekerüljön a legjobb játékosok közé. Hősünk, aki egy kamasz, a legjobb 10 között van. Majd kiderül, az Armada nem csak egy játék. Az űrháború valóban zajlik, és a játékkal megegyezik a gépek irányítása. A legjobb játékosok esélyt kapnak, hogy megvédjék élesben is a világot. Főszereplőnk szerelmet és a rég elvesztett apját is megleli.

3: Scalzi: Vének háborúja ciklus – ezzel a sorozattal kaptam rá a műfajra, és kezdtem elhinni, hogy a sci-fi is lehet olyan, amilyet szeretek. A sztori szerint a földi öregeknek lehetőségük van jelentkezni az űrflottába. Ott letöltik a tudatuk, és a DNS-ükből létrehozott, fiatal és sokkal erősebb testekbe kerülnek. Kötelező szolgálat következik, majd lehetőségük lesz civilként letelepedni. Hősünk is ilyen öregként kerül a seregbe, gyászolva, a felesége meghalt az áttöltés előtt. Harcosként védi a világot, a Szellemhadtest rejtélyét megfejtve visszakapja a szeretett nőt, háborúznak, gyarmatosítanak. Mindig jó az akció, a cselekmény és van mélyebb mondandója.

2: Card: Végjáték – ez született meg legelőször, és mára kultikus regénynek számít. Van filmes adaptációja is, de az nálam felejtős lett. A regényt viszont imádtam. A világunk űrlények fenyegetik, és az emberiség készül az önvédelemre. Az űrflottát vezetni elképesztő képességeket igényel, és ezért a jelölteket már kisgyerekkoruktól kezdve erre nevelik. Ender szó szerint erre született, és az iskolában a végső pontig hajtják, hogy a legjobb legyen. Működik kalandregénynek, és nagyon kemény erkölcsi kérdéseket is felvet. Embernek maradni, a zseninevelés, az erőszak – még a háborúról is. Szórakoztat is, okos is, és mozgatja az ember agyát.

1: Brown: A vörös lázadás trilógia – ez akkora kedvencem, hogy nem is tudom, hol kezdjem a dicshimnuszt. A Mars gyarmatosítása zajlik, a termelést a bányák poklaiban a vörösök végzik. Darrow is ilyen bányász, egy szerelmes fiatalember. Akinek végig kell néznie a szerelme halálát, majd őt is kivégeznék. De a lázadók megmentik az életét, és szembesítik a valósággal. A Mars rég kolonizálva van, az Aranyak a felszínen királyi életet élnek, míg mindenki mást elnyomnak. Be kell közéjük épülni! Darrow testét műtétileg alakítják át, és sikerül bejutnia az Aranyak akadémiájára, ahol a vezetőket képzik. Megindul az élet-halál harc, először az iskola gyilkos játékában, majd a világban. Darrow fejlődő hős, és tele van a történet nagy karakterekkel. A cselekmény végig pörög, hatalmas csavarok vannak benne, és a kalandok, remek akciók mellett morális dráma, hősi eposz is. A világáról nem is beszélve – egyszerre nagyon modern és jövőbeli, miközben az ókori Rómát is idézi. Újabb trilógia is indult e világban, szóval van is mit várnunk még belőle…

Gyilkosságos, nyomozós, diliházas, kapcsolatos.

A Beechway Pszichiátriai Intézetben nem csak súlyosan betegek, de olyan bűnözők is vannak, akiknél elmebetegséget állapítottak meg. Kemény munkahely, de a főápoló AJ most azzal szembesül, hogy a szokottnál is nagyobb a baj. Sok beteg ideges, kárt tesz magában, mert érzik, hogy az intézet kísértete, a Lidérc újra a folyosókon jár. Már éjszakai műszakot nem mernek vállalni az ápolók sem, őket is kezdik látomások gyötörni. AJ lesz az, akiben felmerül, hogy talán emberi mesterkedés van a halálok és a félelem mögött, éppen akkor, amikor szabadon bocsátanak egy férfit, aki kimondhatatlan dolgokat tett. Caffery nyomozóhoz fordul segítségért, akinek figyelemelterelésként is jól jön az új eset. Másfél éve igyekszik megoldani egy eltűnési ügyet, eddig falazott az elkövetőnek, de már ideje, hogy megoldódjon az eset, ha ehhez meg is kell győznie egy makacs rendőrnőt.

Bajba vagyok. Annyira tetszett ez a könyv, hogy fogalmam sincs, hol kezdjem róla az áradozást. Mert attól tartok, most ki fog jönni belőlem a rajongó, és nem is bánom, mert ez a kötet megérdemli.

Legelőször is, telitalált a címe. Egy darabig nem lehet érteni, de ahogy a történetbe is megjelenik, máris helyre kerül. Fontos része van a bábuknak a cselekményben, és az ügy megoldásához is kelleni fognak. Ugyanakkor a bábozás még egy szempontból izgalmas a cselekményben. Van egy bábmester a történések mögött, és az egyik főszereplő nagyon sokáig nem több mint az ő bábuja. De eljön a pont, ahol szakadnak a bábmester zsinórjai.

A zsánere thriller, de nem az a femi-thriller, amit egy női szerzőtől várnánk. Ez bizony kőkemény thriller, amiben horror elemek is akadnak. Már az alaphelyzet is, azért nem akadok ki, hogy Kinghez hasonlítja egy-egy kritikus, mert én is érzem, miért teszik ezt. Természetfeletti, vagy emberi kéz van a szörnyűségek mögött? Annyira sejtelmes és rejtelmes az egész, hogy mindkettőre megvan benne az esély.

Végig, az utolsó oldalig tartja és növeli a feszültséget a szerző. A szereplőkért drukkolhatunk a nehéz helyzetekben, és soha nem lehet tudni, mikor leselkedik rájuk a veszély. Vagy éppen kitől és mitől kellene tartaniuk…

A cselekménye pörgős, izgalmas, kifejezetten eseménydús. Mindkét főszál, az eltűnt lány esete és az intézetben történtek is érdekesek, és külön történetként is megállnák a helyüket. Ami meg ki fog derülni, brutális. Milyen jeleneteket bírtok? Itt aztán annyi minden történik, hogy lehet szemezgetni. Hajsza, titkos nyomozás, veszélyes merülés, túszhelyzet, brutális gyilkosság, van itt mindenféle jóság.

Remekül elbeszélve, teszem hozzá. Hayder nagyon szórakoztatóan ír, filmszerű a regénye és a szövege is olvastatja magát. Tökéletes bestseller alapanyag.

Nálam ritka, de itt nagyon bírtam a szereplőket. Mindenki többsíkú, izgalmas és olyan titkaik vannak, hogy az egyik meglepetést követi a másik. Minél több réteg kerül le róluk, annál színesebb és hitelesebb személyiségek. Ez is ritka, de nem tudnám megmondani, ki volt a kedvencem, itt annyi mindenkit bírtam.

Igazából már csak egy kérdésem maradt: mikor vehetem meg az új Hayder regényt?

A bábu - Mint thriller: 100% fordulatos, remekül elbeszélt, izgalmas karakterekkel és borzongással.

Szubjektíven: 100% okos könyv, néhol egészen horrorba hajlik és a szereplőket is bírtam.

- Idegen álarc - orosz krimi, Detektív Kiadótól.

- Spinster Club - ifjúsági, a Menő Könyvektől.

- Az amerikai örökösnő - kosztümös, női a Letterótól. Csúszó, múlt héten nem jött ki, talán majd most.

- Dédelgetett titkok - krimi a General Presstől.

Természetesen, ha valami érdekesbe még belebotlok a héten, fogom jelezni!

Sorozatgyilkosos, nyomozós, pszichés.

A viselkedéselemezéssel foglalkozó FBI egység nem veszi át a nyomozást, gyakran jelen sincsenek az általuk is vizsgált eseteknél. Elemzik a jelentéseket, az áldozatokat, próbálják meghatározni, mit és miért tett a gyilkos. Melyek azok a jellegzetességek, melyek a gyilkosság technikai jellemzői, és melyek azok, melyeket a gyilkos sose változtat, mert az igényeit tükrözik, a kézjegye? Tanácsokat adnak, tanúskodnak. Mindenkinek megvannak az ügyei, melyek kísértik az egész életükben. Suzanne, a fiatal tengerészgyalogos meggyilkolása, akinek a gyilkosa 20 éve játszadozik a bíróságokon. A gyermekek ellen elkövetett szörnyűségek. És azok az ügyek, melyekben a törvény nem elegendő. Amikor a gyilkos szabadulhat, és újabb áldozatokat szedhet.

Közeledik a Mindhunters második évadának premiere, és a Gabo hamar ki is hozta a jelen kötetet, melyben az egykor FBI viselkedéselemző további történeteket mesél el a karrierjéből. Most azonban más a szerkesztés és a cél is, mint a Mindhunters című kötet esetében.

A Mindhunters szervező elve az volt, hogy megismerjük, hogyan alakult az egység, és milyen munkát végeznek. Ha lehet így fogalmazni, az iroda mentén szerveződött a kötet is. Az adott neki csontvázat, amire a különféle történeteket felfűzte a szerző.

Most azonban az önvédelem lesz a szervező elv. A világ veszélyes, és szörnyek járnak benne. Csak éppen ők egyben emberek is, és a többségről nem látni meg, hogy valami nem stimmel vele. De jelek vannak, és a szerzőpáros most mintha arra akarná felhívni a figyelmet, mi az, amitől fogjunk gyanút és tegyünk lépéseket a biztonság érdekében. Elsősorban a gyerekek védelme a cél, még táblázat is található a kötetben, hogy hány éves korban mit érdemes a gyereknek megtanítani, hogyan védje meg magát. Ad tippeket a szülőknek is.

E köré építi fel, hogy miért jutott ezekre a következtetésekre. Milyen ügyek tanították meg a trükköket, és milyen veszélyek fenyegetnek. Számomra ezek voltak az izgalmas részek, amikor az eseteket bemutatta, és hogyan sikerült a gyilkosok nyomára bukkanni.

A bűnügyek rengetegfélék, és elég csapongóan vannak elmesélve. Aki a Mindhunters sorozatot nézte, vagy olvasta a kötetet, lesznek ismerős elkövetők. Nem kifejezetten ismétel a szerzőpáros, de említ olyan eseteket, melyeket az a kötet tárgyalt részletesen. Ezeket az utalásokat természetesen akkor fogjuk érteni, ha tisztában vagyunk az előzményekkel. De a köteten belül is vannak ismétlődések. Már az első fejezetek egyikében megismerjük Suzanne meggyilkolásának történetét, de többször visszatér ide az elbeszélő, mi több, a kötet második felében két egész fejezet foglalkozik az esettel.

Az igazán nagy nevek, pl. Ted Bundy is említésre kerülnek, ha nem is ezek töltik ki a terjedelem jelentősebb részét. Egy kivétel akad, az OJ Simpson ügy. Douglas elmeséli, hogy az egységben gyakorlás és képzés céljából híres – hírhedt ügyeket vesznek újra elő, és elemzik őket. Ezt bemutatja a Simpson eseten.

Olvasmányos, érdekes is, és sok mindenről elgondolkoztat. Pl. a rehabilitációról.

Akit a valódi gyilkosok és motivációik érdekelnek, hogy mennyire igaz az, amit a szórakoztató ipar kitalált, ebből lehet alapokat begyűjteni.

Utazás a sötétség mélyére - Mint dokumentumregény: 85% személyes, sok esettel, és hasznos tanácsokkal az olvasónak.

Szubjektíven: 90% az esetek lekötöttek, ha nekem a tanácsadós része nem is jött be.

Kosztümös, családos, kihasznált, túlélős.

Lilian csodaszép, szőke kislány, aki rajongva szereti a birtokot, a mamáját és a beteg kishúgát. Nővére, Emily azonban állandóan gonoszkodik vele. Amikor Lilian is iskolás lesz, a féltékeny Emily azzal akarja a kislány örömét elrontani, hogy elárulja, Lilian nem a testvére. Az anyja a Mama húga volt, aki özvegyen halt bele a szülésbe, és a nővére vette magához a kisbabát. A Mama sem tagadja. Emily egész gyerekkorukban a nyomába jár, és igyekszik minden örömét elrontani, mondván, Lilian átkozott. Sorozatos tragédiák lassan valóban elgondolkoztatják a lányt, hogy lehet-e valami Emily szavaiban. Akiket szeret, meghalnak. Akiknek gondoskodni kellene róla, bántják és kihasználják. Egy ponton még el is adják – de talán a kényszerű házasságban és egy új életben boldogabb lehet még.

A történet a polgárháború utáni délen játszódik, a szereplők között megtaláljuk az ügyeskedő jenki üzletembert, de a felszabadított rabszolgák is képviseltetik magukat. Még sincs semmi történelmi hangulata a történetnek, legfeljebb az olyan külsőségekben érni tetten, mint a bálok vagy a lányok öltözködése. Helyette egy nagyon női, drámai és bizonyos szempontból romantikus történet bomlik ki.

A főszereplő Lilian, akinek az életét egészen a kisgyermek kortól figyelhetjük, míg önálló, erős üzletasszonnyá nem érik. De az út tele van tragédiákkal és veszteségekkel, hogy némelyiket Victor Hugo is megirigyelhetné. Ezért is romantikus a történet, mert nem a szerelmi szál miatt hívom annak. Van egy szerelmi szál benne, de mellékszálként és mondanom se kell, nem lesz jó vége.

Erre készüljön is, aki ezt a kötetet kézbe veszi! Én néha úgy éreztem, le kell tennem, mert még több tragédiát nem bírok elviselni. A jó szereplők sorozatban halnak meg. Lilian minden téren szenved, ahogy egy nő szenvedhet. Megfosztják a tanulástól, amit szeretett. A saját otthonában szolgasorba kényszerítik, de még meg is erőszakolják. És mindig azok bántják, akiknek inkább szeretniük és védeniük kellene. Nem Emily a legrosszabb, bár annak a lánynak is vannak durva húzásai. Egyszerűen kegyetlen, amin Lilian keresztülmegy.

Próbálom úgy felfogni, hogy karakterépítésre használja mindezt Andrews, de nem megy. Lilian minden téren pozitív hős, akinek igazából egy bűne van. Jóhiszemű és naiv. Aminek pozitív tulajdonságnak kellene lennie, de én is azt vallom, ma – vagy éppen ebben a történetben a XIX. században – ezek nem hasznos és jó tulajdonságok. Áldozattá tesznek. Lilian is tulajdonképpen akkor válik túlélővé, amikor ezeket képes kiirtani magából és megkeményedik. Sokat változik, de ez kellett, hogy életben maradjon és boldoguljon.

Andrews nagyon jó mesélő, és egyszer se éreztem terhesnek, amikor nem az eseményeket pörgette, hanem arról volt szó, Lilian mit érez, és hogyan dolgozza fel a vele történteket. Magával tudott sodorni, a lelki részeknél és a cselekményleírásoknál is. Van mindkettő, karakterközpontú, de jól kidolgozott cselekménnyel bír ez a regény.

Jók a karakterei is, és nem csak Lilian. Emlékezetes szereplők sora van a történetben.

Kezdem azt hinni, Virginia C. Andrews szeret gonosz testvéreket és női keserveket megírni. A Tükörikrek inkább mai történet, de ez a sztori is ugyanazokkal a konfliktusokkal dolgozik.

A legsötétebb óra - Mint romantikus: 80% női témák, az események lelki oldalról is ábrázoltak, tragikus.

Szubjektíven: 65% párszor ledöbbenten. Tipikus lányregényes, de aztán bedurvul.

A héten is olvastam nagyon durva thrillereket, erős csavarokkal, bajba is voltam, melyiket meséljem el alaposabban. Az nyert, aminek biztosan jön a folytatása is. Vagyis:

Fiona Cummins: Eljön.

Brian Howley látszólag rendes, csendes ember. Eljár munkába, egy észrevétlen állásba, és lelkiismeretesen gondozza súlyosan beteg feleségét. Senki nem is sejti, hogy a férfinak van egy másik oldala is. Ő a Csontgyűjtő, egy családi hagyomány folytatója. Családjában több generáció óta gyűjtik a férfiak eltorzult, csontbeteg emberek csontjait. Brian is ebbe nőtt fel, ez motiválta a munkavállalását is. Őrzi a gyűjteményt, és igyekszik azzal beírni magát a családi krónikába, hogy igazi ritkaságokkal bővíti a gyűjteményt. Hagyományosan sírokat rabolt, vett testrészeket, de képes rabolni és ölni is értük.

Clara Foyle helyes kislány, de állandó szekálódásnak van kitéve a kezei miatt. Hiányzik mindkét kezéről 2-2 ujja. Az anyja most egy összejövetelre küldi el, hiába tiltakozik. Nem is bírja a többi kislány között, hazaindul. Az édességboltba belép édességért, és kifelé jövet egy férfi felajánlja, hogy hazaviszi. Édességgel kínálja, kedves vele, Clara vele megy. De a férfi nem haza viszi. Fogságba találja magát.

A Foyle szülők összeomlanak. A vásárolgató, divatos anyuka magába roskad, másik kislányára egyáltalán nem figyel. A rendőrségnek, Etta Fitzroy nyomozónak azonban a férj lesz gyanús. Miles már került a rendőrség figyelmének középpontjába, zaklatási ügyek és prostitúció igénybevételéért. Miles a gyerekrablás idejekor is csalta a nejét, de nem hajlandó elárulni, kivel volt. A botrány így is kipattan, a felesége még jobban magába zuhan. A kislányuk nyit rá egyszer a dadájára és az apjára, ezt a viszonyt próbálta Miles eltitkolni.

Tőlük nem messze él a Frith család. Erdman és Lilith kapcsolata már kihűlt, Erdman úgy érzi, a felesége már csak bántani tudja őt. A fiuk születésekor változott meg az életük: Jakey egy ritka és gyógyíthatatlan betegséggel született, a teste folyamatosan új csontokat növeszt, míg teljesen börtönbe nem zárja, eleven szoborrá nem változtatja a gyereket. Szerencsés esetben sem élhet többet 30 évnél. Minden ütődés, trauma veszélyforrás, mely további csontok növekedését indíthatja be. Lilith otthon maradt a gyerekkel, Erdman egy utálatos állásban ragadt, és minden Jakey túlféltéséről szól.

Egy könnyű vacsora fordul tragédiába: a hús szeletelése közben Erdman csúnyán megvágja magát, és a pohár vízért menő kisfiú elesik, kicsavarodik a karja. A kórházba rohannak, ahol órákig várnak, és ahol egy árny a nyomukba szegődik. Lilith ezért is a férjét okolja, aki már kezd komolyan belefáradni az életükbe.

Olyannyira feldühíti a neje, hogy kivonul az éjszakába. Látja, ahogy egy banda egy kamaszlányt kezd el zaklatni. Közbeavatkozik, a lány elmenekül, de Erdman súlyosan megsérül. Még felfogta, hogy egy különös idegen mászkál körötte, de aztán elájul. Az érkező mentő elől az idegen elszalad, de elejt valamit.

Lilith pokolian mérges a férjére, majd megijed, amikor a rendőrség érkezik és beavatják a történtekbe. Etta kapja az ügyet, aki a helyszínen talál egy nyúlcsontvázat. Megszólal a fejében a vészjelzés: legutóbbi gyerekrablásos ügyébe is egy ilyen került elő. Elkezd nyomozni utána, Erdman leírta a különös idegent, de egyelőre nem kap keretet erre a nyomra.

Erdman kijöhet a kórházból, de nem képes hazamenni a feleségéhez. Egy ismerősnél húzza meg magát, míg Lilith egyre kétségbe esettebb, majd dühösebb. Jakey érzékeli a feszültséget, és attól tart, valaki követi. Az iskolából is megpróbálták kicsalni. Rémálmodik, és alvajárva kárt tesz magában. Kórházba kell vinni, belobbant a betegség, a mellkasába növő új csont akadályozza a légzését is. Erdman a híreket hallva rohan hozzá, a szülők a gyászban egymásba tudnak kapaszkodni.

A csontgyűjtő innen viszi ki a gyereket, és viszi a rejtekhelyére. Erdman maga is nyomozni kezd, míg Lilith az öngyilkosság gondolatával játszik el.

Etta most kezd el igazán kutatni a csontvázak után. Kiderül, az édességboltba is érkezett egy nyúlcsontváz, és a Frith házba is került egy. Ugyanaz a tettes. Csontgyűjtő követi a nyomozást, és hogy a nőre ijesszen, nyúl belsőséget tesz Etta kocsijába.

A nő ettől csak még elszántabb. Fiatalon volt egy kisfia, aki halva született. Azóta minden gyerekkel kapcsolatos ügy a szívügye, ez is az lesz. Főleg most, hogy a férjével a gyerekvállalás kérdése a vitás pont. Etta akar gyereket, David nem. Etta húga most szült, és ez is fáj a nőnek. Egyre többet gondol saját elveszett kisfiára.

Rájön, mi a kapcsolat a gyerekek között. A csontbetegség. A tavaly eltűnt lánynak egy bordapárral több volt. Jakey ritka betegsége, Clara csonka keze. Ezek, és a hátrahagyott idézetek, nyulak segítségével Etta eljut egy múzeumba, ahol Csontgyűjtő rendszeres vendég. A kapott információk és a nyulak csontjai egy légytenyésztőhöz vezetik, aki már konkrétumokat is tud mondani a döglegyeket vevő férfiról. Így meglesz az állása, a személyazonossága.

Kiderül, a kórházba takarító. Ahogy nyomokért Erdman az anyja holmiját átnézi, rádöbben, hogy miben halt meg a bátyja 3 évesen. Ugyanaz a betegsége volt, mint Erdman fiának. És a kórházból ellopták a testét. Ő is rájön, ki a fia elrablója, és ő követni is tudja.

A raktárba megtalálja a fiát, a bátyja csontjait, melyek mellett már várja a hely Jakey csontjait. Dulakodni kezdenek. Etta még időben érkezik, a dulakodásban tűz keletkezik. Mindenki kimenekül, a gyűjtemény szinte teljesen megsemmisül.

A Frith család megerősödik, és Jakey tud mesélni Clara sorsáról is. A kislány jól volt, Csontgyűjtő nem régen vitte el máshova, de még élt. A Foyle házaspár szétszakad ugyan, de van remény, hogy ki tudnak békülni, és a megmaradt lányukért van is bennük hajlandóság. Csontgyűjtő átszállításkor meg tud szökni, felszívódik.

Brian Howley felszívódik. A neje belehalt a betegségébe, a gyűjteménye elégett. Clara maradt neki, akit életben tart még, és gondolkozik, mit kezdjen vele. És Jakey is ott van, akit csak azért is meg akar szerezni magának. Figyeli őt.

Etta pedig megfogadja, hogy el fog kapni a Csontgyűjtőt, és bíróság elé állítja. A házasságát át kell gondolnia, de már képes közeledni a húga és unokaöccse felé.

A történet innen fog továbbmenni, én már alig várom!

Sorozatgyilkosos, nyomozós, múlt sebeivel birkózós.

Emily Baxter másfél évvel a Rongybaba ügy után még mindig szenved az akkor történtektől. Keményen iszik, munkamániás, és a férfit, akivel 8 hónapja van együtt, hetente lenyomoztat, csak így képes mellette maradni. A háta közepére kívánja, amikor az Államokból az FBI keresi meg, hogy segítsen be egy ügybe. Megöltek egy bankárt, akinek a neve egyezett Wolf nevével. Látványosan, és az elkövető is belehalt. A tettesre Bábu, az áldozat mellkasába a Csali szót vésték be. Beszélni akarnak a Rongybaba gyilkossal. Emily kénytelen velük tartani, de a börtönbe kitör a pokol. Masse késelés áldozata lesz, a mellkasába a Csali szót vésik, a tettes öngyilkos lesz. A Bábu felirat ott a bőrében. Baxter beszáll a nyomozásba, és miközben egyre közelebb kerül nyomozótársa, Rouche titkához, a gyilkos szekta sem pihen.

Tudom, nem a szerző neme számít, de azért kétségtelen, hogy egyes szövegekről érezni, hogy férfi vagy nő alkotta. Női szerzőtől még nem láttam olyat, hogy ennyire mellőzze a keresztneveket. Vissza kellett keresnem a kötetbe, egyáltalán kinek van leírva a keresztneve. Itt olyan szinten vezetéknevekkel dolgozik Cole, hogy amikor pl. Thomas a barátnőjére gondol, nem Emily van az agyában, hanem Baxter. Nekem fura is volt ez eleinte, de aztán ráállt az agyam. Itt vezetéknevek vannak és pont.

A Rongybaba, az első rész, tetszett. Eléggé nyitva maradt a folytatáshoz, és tudható az is, hogy a szerző trilógiának állt neki. Volt is bennem várakozás, de már az elején csalódnom kellett. Az én kedvenc karakterem Wolf volt, és azzal, hogy ő most nincs, maximum a barátai érzik a hiányát és még mindig próbálják feldolgozni a Rongybaba ügybeli szerepét, végig hiányérzetem volt. Mondhatni, nekem ott lett volna igazán érdekes a történet, ahol ő megjelent. Az utolsó oldalon. Igaz, most legalább várom a folytatást.

Új alakként érkezik Rouche ügynök, akinek megvannak a maga tragédiái és titkai. Dinamikus, ahogy Baxter ebből valamit érez, és elkezdi ezt is megfejteni. Sokkal tragikusabb alak, mint Wolf. Komolyabb, érzékenyebb, vallásos. Sajnos, hamar ráéreztem, milyen típusú tragédiától olyan, amilyen. Majdnem az elejétől ezt a csavart vártam, már akkor tudtam, mi lesz, amikor Baxter rákérdezett, hány éves a lánya. Csodálom is, hogy ő nem jött rá, mit rejteget a férfi.

De a nyomozóknál sokkal érdekesebb ez a szekta, akik ölnek és öngyilkosok lesznek utána. A Bábu és a Csali feliratok. Ahogy a Rongybaba eset is kreatívan volt borzongató, itt is van olyan gyilkosság, amit elég felfogni. Az a pókhálót idéző, holttestekkel és agymosott gyilkosokat rejtő csapda… itt határozottan az volt az agybaj csúcsa.

De nem horror a kötet, szórakoztató regény. Filmszerű, és a gyilkosságok is thrilleres elemek, nem a felkavarás vagy a borzasztás volt a céljuk. Művéresen hatásosak.

Ennek megfelelően olvasmányos, könnyed és még humora is van. Kellett is bele, mert ezzel ellenpontozza és oldja a sötétséget, mert azért közbe brutális jelenetek is akadnak, ha tényleg nem is jut el a horror szintre. Az a pókhálós csapda… nekem az volt a legborzongatóbb.

Különben lehet olvasni a Rongybaba ismerete nélkül is, de élvezetesebb, ha ismerjük azt is.

Tetszett, ha kevésbé is, mint az első rész. De a harmadikat nagyon várom, abban vajon mit talál ki nekünk Cole?

Hóhér - Mint thriller: 85% filmszerű, fordulatos, kellően borzongató. A szereplői terheltek, érdekesek.

Szubjektíven: 80% nagyon hiányzott Wolf. A kötet ötlete remek, de hol a kedvenc nyomozó?

Tárgyalótermi, merényletes, botrányos.

Cate Fante olyan nő, akit első ránézésre mindenki irigyel. Mutatós szőkeség, akinek 39 évesen a bírói kinevezés is összejön. Ám a látszólag egyszerű ügye sok kedélyt felkavar: egy egykori jogász perel egy producert, aki ellopta az ötletét, amiből százmilliókat fialó sorozat született. Bár mindenki neki ad igazat, a jog a producer mellett áll. Cate nem tehet mást, visszautasítja a keresetet, de mielőtt megteszi, elmondja az egész ügyről a véleményét. Kirobban a botrány, amit fokoz a producer meggyilkolása, majd a gyanúsított jogász, Rich öngyilkossága. A férfi jó barátja Cate után veti magát, akit okol a történtekért. Véletlenül a kezébe akad, amivel zsarolható a nő: Cate titkon férfiakat szed fel bárokban, és egyéjszakás kalandokba merül. Cate körül minden összeomlani látszik, és az életére is törnek. Harcolnia kell, vagy az egész életének vége, ha túl is éli a történteket.

Ezzel zárom a magyarul megjelent Scottoline regények sorát. A legjobban a Minden órában négyszer tetszett, de talán utána ez jön a sorba. Nem thriller ez sem, sajnos, de a strandkönyv besorolásomon belül ez sikerült talán a legjobban.

Egyrészt, ebben nagyon jól keverednek a botrányok a bűnügyekkel, a tárgyalótermi környezet és ügyek is jól illenek hozzá. A középpontba tett ügy érdekes, ráadásul jól rámutat a filmes világ kegyetlenségeire és a jog keménységére. Szebben nem is lehetne megmutatni, hogy a törvényesség és az igazságosság nem mindig jár kézen fogva. Arra is ad egy kis bepillantást, hogy milyen lehet a bírónak, amikor teljesen egyetért a vádlóval, de nem tehet semmit, mert az ő kezét is köti a jog, amit nem rúghat fel.

Majd jönnek a gyilkosságok, amely talán a regény gyengébb pontja. Cate nem nyomozó, és ahogy próbálkozik rendbe tenni az életét és kideríteni a történteket, annak se sok köze van a krimikhez. Csajos marad, nagyon strandkönyvesen, de elég olvasmányosan.

Ami viszont nagyon megvan, és a zsánerbe is illik, Cate nem szokványos magánélete. Egy bírónak feddhetetlennek kellene lennie, de hatalmas stressz alatt állnak. Cate is érzi, és a pasizással vezeti le. Ócska bárok, kétes alakok, és a legmélyebb hallgatás. Nagyon jól tudja, mibe kerülne neki, ha ez kiderül. A szakmai hitelét is veszélybe sodorná, a párkapcsolatáról nem is beszélve. Amikor minden ki is derül, jön a szó szerinti botrány, és nem egy kapcsolata megromlok és tönkremegy miatta.

Még jobb lenne, ha drukkoltam volna a nőnek, mert tényleg olyan mélyre kerül, amennyire csak lökni lehet. Állás, szerelem, barátok – minden veszélyben, és a nyomába járó halálos fenyegetésről még szó sem volt. Ám sajnos nekem nem volt szimpatikus a nő, nekem kétszínűnek tűnt. Így gonosz módon akkor szórakoztam a legjobban, amikor a legreménytelenebb volt a helyzete.

Talán az se tetszett, hogy ennyire rózsaszín happy end lett Cate számára a kötet vége. Egy új, teljesebb szerelem ígérete és a kollégái is egyből visszafogadják. Utáltam is, ahogy Cate olyan könnyeden visszamegy a bíróságra. A helyébe legalább a fejükre olvastam volna a bűneiket, itt meg mintha hátba se támadták volna, mindenki olyan happy!

Nyári, női, szórakoztató olvasmánynak tökéletes, ha sok minden nem is tetszett benne.

A törvény szőke őre - Mint strandkönyv: 85% pörgős cselekmény, botrányok, bűnös karakterek. Női olvasmány.

Szubjektíven: 55% a tárgyalás tetszett, a cselekmény se rossz, de nem bírtam Cate-et.

Vannak olyan halhatatlan karakterek, akiket az utókor újjáélesztett, saját korába helyezte, vagy éppen új kalandokat írt nekik. A következőekben ilyen hősöket keresünk! Megadom az eredeti kitalálót, majd az újrázó kortársunk, és egy mondat erejéig a keresett karakterről is mesélek! 5-ből hányat ismertek fel?

1: Mary Shelley - Dean Koontz: az ember teremtette legismertebb szörny napjainkra az emberiség védelmezője egykori teremtőjétől.

2: Petőfi - Csorba: az egykori katonai speciális osztagba került parasztlegény napjainkban a diktatúrával veszi fel a harcot plüss állatokkal egy kísérleti kórházból.

3: Conan Doyle - Cullin: a londoni bűnelkövetők legelmésebb üldözője öregségére az emlékiratain dolgozik, és szomorúan megoldja utolsó ügyét.

4: Fleming - Deaver: a hidegháború után napjainkban is eme ügynök védi az angolokat legjobban.

5: Shakespeare - Nesbo: a skót felföld diktátorrá érett királya egy északi városban is a hatalom véres játékába kezd nem kímélve barátot és ellenséget.

Megoldások a Tovább gomb mögött!

Sorozatgyilkosos, fenyegetett, családi drámás.

Samson gyerekkora óta különös, magának való figura. A gyerekkori otthonában él, testvérével és annak feleségével, aki nagyon megszabadulna már a sógorától. Mikor Samson elveszti az állását, unalmában a környéken élőket kezdi el figyelni, és jegyzeteli az életüket. Carla idős asszony, akit a lakásában fujtottak meg. Anne nyugdíjas gyerekorvos, őt a vidéki házában érte utol a gyilkos. A rendőrség nem talál köztük közös pontot, egészen addig, míg Tom Wardot agyon nem lövik. Akinek a felesége után Samson leselkedett. Aki életében először viszonyba bonyolódott, a lánya edzőjével. A rendőrség Samsont gyanúsítja, a gyászoló Gillian a saját és lánya életét félti. Samson elszökik, és csak egy valaki hisz az ártatlanságában: az egykori rendőr John, aki nem csak egy viszonyt akar Gilliantől. De ki vadászik a nőre és miért?

Charlotte Link német bestseller szerző, akinek most nálunk is egyre több kötete megjelenik, miután új kiadóhoz került. Alapvetően pszichothrillernek szokták besorolni a regényeit, de az új divatokat, trendeket figyelembe véve szerintem sokkal jobban illenek a női, vagy ha úgy tetszik, femi-thrillerek közé. Ez igaz a Figyelő szemekre is.

Ami látszólag egy sorozatgyilkos elfogásáról szól, igazából azonban családon belüli erőszak és következményei, családi konfliktusok vannak a középpontban. Gillian szálán sokkal nagyobb terjedelmet kap, főleg a regény elején, ahogy a nő beleunt az életébe és a férjébe, és viszonyba bonyolódik Johnnal. Már amikor az életét kell féltenie, mert rájönnek, hogy a sorozatgyilkos őt is kiszemelte, akkor is többet drámáznak azon, hogy a lánya haragszik John miatt, mint az életveszélyen.

A gyilkos szálán, az indítékait tekintve pedig a klasszikus femi-thriller indokot találjuk. Családon belüli erőszak, nemi visszaélés. Azt nem lövöm le, hogyan kapcsolja ezt a jelen gyilkosságaihoz az írónő, mert az tényleg érdekes és pszichésen is teljesen rendben van. De azt kiírom, hogy azt remekül megfogja, ahogy egy félelem, egy paranoia terjedni kezd. Ahogy egy rögeszme egyre elhatalmasodik és torzítja a személyiséget.

Link szerkeszteni is rutinosan tud. Rengeteg szálon indítja a regényt, több fejezeten át nem is érteni, hogyan lesz ebből rendszer. Emberek, kisebb-nagyobb gondokkal, akik között nem látni a kapcsolatot. Aztán elkezdenek közeledni az események, látni kezdjük az összefüggéseket, és a sok kis szál pár fő vonalban egyesül és tart a csúcspont felé. Ami kicsit klasszikus, angolszász krimis, vagy éppen Bond főgonoszos, kinek melyik tetszik jobban. Mert itt is lesz egy olyan jelenet, melyben a gonosz nagyelőadást tart, és szépen elmeséli, miért és miket csinált.

A tempó egyre gyorsul, és úgy lesz egyre inkább thriller is. Családi konfliktusokkal, viszonnyal és anya-lánya kapcsolatokkal indítunk, aztán nőni kezd a fenyegetettség, a gyilkos lecsap, szaporodnak a holttestek. De végig megmarad a karakterközpontú ábrázolás, aminek örülök is, meg nem is. Egyrészt, Link ért hozzá. Másrészt, a fő karakterek egyike, Gillian nekem nagyon nem volt szimpatikus.

Egyszer érdekes volt, korrekt női thriller, akinek az ilyesmi tetszik, begyűjtheti.

Figyelő szemek - Mint thriller: 75% okos szerkesztés, erősen női lelki tartalmakkal, sok szálon, gyorsuló tempó.

Szubjektíven: 70% nekem több volt benne a szerelmi dráma, mint kellett volna, különben OK.