Kamaszos, útkeresős, harcos, hatalmi játszmás.

Verity városában a gonoszság életre kel, szörnyek születnek belőle. Erőszakos tett, halál nélkül? Az árnyékból életre kel a Corsai, egy gyilkológép. Gyilkosság? Az okos, kegyetlen és gonosz Malchai érkezik. Tömeggyilkosság, a Sunai születik meg. A legemberszerűbb, de a legerősebb, aki puszta hangokkal képes lelkeket kitépni. Aki teheti, menekül a városból. Ami 6 éve megosztott. Délen Henry Flynn vezeti az Osztagot, gyilkolja a szörnyeket, szövetségben a Sunai testvérekkel. Észak Callum Harker területe, aki szolgává tett szörnyeket, és pénzt szed a biztonságért. Kate Harker visszaküzdi magát a városba, és a középiskolájában feltűnik egy különös, új fiú. Barátkozás közben egymás titkait kutatják. A lány az apjának bizonyítana. August csak ember szeretne lenni. Míg sötét erők újabb háborút készülnek kirobbantani, ők kénytelenek szembenézni magukkal, és elfogadni a szerepüket.

Lassan a fantasy szerzők között új kedvencet avatok. Victoria Schwab termékeny író, és az a helyzet, hogy ez már a harmadik sorozata, amibe belekezdek. Az Archívumot szerettem, ha az nem is lesz kedvenc. A mágia árnyalatai annál jobban, azt nagyon imádtam. Most pedig megérkeztek hozzám is Verity szörnyei, és rákattantam erre is.

Az élvezetet növeli, hogy nem a szimpla kiadást vettem meg. Book a Sloth Club – kinek mond valamit? Az a lényege, hogy a könyv egy ajándékdobozban érkezik, melyhez a regényhez köthető, rajongói tárgyakat mellékelnek. Én egy ideje már szemeztem velük, de sajna, mivel nem új könyvekhez csinálják őket, eddig kimaradtam, mert kétszer ugyanazt a könyvet nem akarom a polcomon tudni. De a Fumax ezzel készült az éves könyves ünnepre, új kiadású regényhez, így végre nekem is lett egy dobozom! És mit rejt? Egy finom illatú illatgyertyát. Egyedi, Verity táska. Egy bögre, amin meleg hatására látszik a minta – Verity tájképe, és felirat. Egyedi teakeverék. Könyvjelző, képeslap, levél a szerzőtől. Talán nem hagytam ki semmit, de le is fotóztam nektek. Én imádom, főleg a bögrét és a táskát.

De a regényt is imádtam. Nagyon jó világa van, és Schwab nagyon erős atmoszférát is teremt hozzá. Ez a szörnyes, urban fantasy világ és mitológia… nekem nagyon bejött. Kreatív, érdekes, még bőven bővíthető is.

A cselekmény fordulatos, eseménydús. Van benne egy elég erős csavar is, szóval messze nem az a kiszámítható fajta. Ráadásul, képes arra, amit már az Archívum kapcsán is kiemelten. Ifjúsági irodalom is, de tisztán fantasy regényként is megállja a helyét. Így egyaránt élvezetesen vannak benne kamaszos dolgok, és harc a szörnyekkel, összeesküvés, menekülés és küzdelem – akció és lélek is pipa.

A kamaszos résznél piros pontot érdemel, hogy nem is akar szerelmes, nyálas románc lenni. Az előző sorozataiban is óvatosan bánt a szerelmi szállal az írónő, itt teljesen mellőzi is. Kate és August barátok lesznek, nem szerelmespár. Mindketten a saját identitásukkal, a szüleikkel és a világban elfoglalt helyükkel küzdenek. Mindez olvasmányosan, cselekménybe is ágyazottan, nem túlírva meg is jelenik a történetben. Örülök is neki, mert ne már, hogy az ifjúsági regényekben szinte mindig a szerelem a nagy konfliktusok egyike! Itt nem is.

Imádtam a világát, a szereplőit, a prózáját – és a BaSC csomagot is! Mikor jön a folytatás?

Egy kegyetlen dal - Mint urban fantasy: 90% egyedi, érdekes szereplőkkel. Ifjúsági, de felnőtt regénynek is OK.

Szubjektíven: 95% az egész világa beszippantott, és a szerelmi szál hiánya se volt zavaró.

Szerző: Alma Katsu - a szerző már bemutatkozott nálunk, egy urban fantasy trilógiával, erős romantikus szálakkal benne. Ugyan az annyira nem talált közönségére, de volt benne plusz a sima szerelmes történetekhez képest.

Cím: Éhség

Történet: egy szekérkaraván, pionírok tartanak nyugatra. Van köztük egy gyönyörű fiatal lány is, Tamsen is, aki boszorkányság gyanújába keveredik. Mi más magyarázná a Donner karaván sorozatos balszerencséjét? Ahogy haladnak, az emberek egyre biztosabbak benne, hogy valaki leselkedik utánuk. Az őrület egyre közelebb ebben a western kalandban...

Megjelenés: még az ősszel kihozza az Agave. Ismerve a kiadót és kicsi kutakodás azt is tudom mondani, hogy eme amerikai borítónál sokkal hatásosabb lesz a magyar borító.

Miért várós?

- Érdekel, hogy sikerült Katsu stílusváltása. A kritika nagyon dicsérte, az Agave is szerette ezt a sztorit, én is kíváncsi lettem.

- Jónak tűnik a sztori is.

- Direkt megálltam, hogy rákeressek, mi történt a szereplőkkel - lehetne kutatni, igaz történet az alap. Így most várom azt is, mi lesz a sztori vége.

- Horror. Olyan rég olvastam egy jó horrort... de talán most fogok!

Tényleg érik, hogy karácsony előtt horror történeteket fogok olvasni...

Sorozatgyilkosos, emberrablós, túlélős.

Victor hosszú évek óta rendőr, de olyat még nem látott, mint a legutóbbi razzia során. Sokan meghaltak, ki kell derítenie, mi és miért történt. A legjobb esélye az egyik túlélő, egy lány, aki másként viselkedik, mint a többiek. Ő ésszerű, alig mutat érzelmi reakciókat. Vajon ő is a bűnösök közé tartozik, vagy az áldozatok egyike? Társával őt kezdik el kihallgatni, és a lány lassan mesélni kezd. A Kertről, és a Kertészről, aki Pillangókat gyűjtött. Ott őt Mayának hívták. Már több mint 2 éve raboskodott a kertben. Pincérnő volt, amikor a Kertész elrabolta. Meztelenül tért magához, egy lány próbálta vigasztalni. A Kertész bejött, és a hátára egy pillangót tetovált. Mikor kész lett, megerőszakolta, majd a többi lány közé zárta, a Kertbe. A lányok csak egymásra számíthattak a borzalmak közepette, mert a 21. születésnap az utolsó, akkor a Kertész balzsamozta őket. De addig sincs nyugtuk, a Kertész és szadista fia, Avery zaklatta őket. Ám egyszer rájuk talált a kisebb fiú, Des és vele a remény a szökésre.

Elég kettős érzelmeim vannak a regény letétele után. Nem engedett el a világából, még mindig jár körötte az agyam. Lekötött, tetszett, de nagyon meg is rázott. Tudom, hogy az emberek borzalmas dolgokra képesek egymással és másokkal is, de ez… minél előrébb tartottam a cselekménybe, annál rettenetesebb lett az összkép. Le se bírtam tenni, de most kísért, amiket olvastam.

A cselekmény nagyon okosan van előadva, vagyis a szerkezete remek. A történet a végével indul, a lányok már biztonságban vannak a kórházban. De el kell mesélni, mi történt, és Maya elbeszéléséből megelevenedik a múlt. Különös varázst ad a történetnek, hogy Maya alapvetően lineárisan meséli el a történteket, a kezdetektől haladva a végig, de vannak átcsapások. Mivel mesél, olykor más jut eszébe. Vagy Victor kérdez valamit, ami más szálat is elindít. Így folyamatosan figyelni kell, hogy időrendbe és minden részlet a helyére kerüljön. Okos könyv, okos utalásokkal – nagyon bírtam, ahogy elejt egy-egy utalást a jövőre, és meg kell fejteni, mit is jelent az utalás igazán.

A történet pedig… brutális. Igazából nagy események nincsenek benne, de ami van, az kitölti a cselekményt, és annyira sokkoló, hogy ezt is soknak és pörgősnek éreztem. A különféle lányok történetei, Maya terve a szökésre, a Kertész és a családja tettei. Mindez megfejelve azzal, hogy korhatáros a fogalmazás. Nincs benne plasztikusan, miket szenvednek el a lányok. A sorok közül kiolvasható a nemi erőszak, vagy Avery billogozása, de nincs leírva maga a tett részletesen. Nagyon tud működni, mert fejben kiegészíted, és még borzalmasabbra színezed.

Pazar karakterekkel dolgozik. Avery a tipikus szadista, gonosz sorozatgyilkos, aki mások szenvedését élvezi. A Kertész árnyaltabb figura, az ő beteg agya valahol még rosszabb, mint a fiáé. Desmond, ő az, aki miatt még mindig pörög az agyam. Bűnös? Hős? Bátor? Gyáva? Kár, hogy nem derül ki, mi lesz a sorsa. Érdekelne. A lányok is sokfélék. Maya, akinek a terhelt gyerekkora muníciót ad, hogy ezt is túlélje. Lorraine, aki a túlélése érdekében beleszeretett a Kertészbe, és a szolgálója lett. Bliss, a pimasz. És még sorolhatnám. Bár ez Maya története, pár vonással is élettel tölti meg a többi Pillangót.

Nálam nagyon betalált a kötet, egy újabb erős Kristálypöttyös thriller megy a polcra.

Pillangók kertje - Mint thriller: 95% jól felépített, a cselekmény egyszerre borzalmas és megragadó, okos.

Szubjektíven: 90% nehéz volt letenni, pedig fojtogató könyv. A narratíva nagyon olvastatja.

Összeesküvős, nyomozós, harcos, mágikus képességes.

Wax esküvője egyre közeledik, már értékeli menyasszonya tervező gondolkodását is, noha Lessie még mindig hiányzik neki, és Wayne sem békült ki az arával. Marasi már a rendőrségen dolgozik, gyakran segédkezve a két ikerszerzetnek. Most mindenkire is szükség van, mert egy merénylő nem csak a kormányzóval akar végezni, de a népet is fel akarja lázítani az egész hitrendszerük ellen. Lassan rájönnek, hogy Harmónia egykori segédje, egy kandra a keresett merénylő, és hiába kapnak egyenesen isteni segítséget, mindig le vannak maradva egy lépéssel. Halálos veszélyek közepette a személyes démonaik is üldözik őket: a kandra szívesen idézi meg Wax személyes veszteségeit, újra feltépve a még be sem gyógyult sebet, és egy olyan igazságra célozgatva, mely akkor is összetöri Wax világát, ha sikerül is megmenteniük a Harmónia teremtette békét.

Univerzumépítés – az a rendszer, amelyet napjaink szórakoztató kultúrája egyre magasabbra emel. A legismertebb példa a Marvel univerzum, de már erre törekszik minden stúdió és egyre több író is. Nem véletlen, hogy pl. az Árnyvadászok világa filmes, sorozatos, több novella- és regényciklussal is büszkélkedhet.

Vannak páran, akik már korábban belevágtak az univerzumaikba, mielőtt a Marvel kasszát robbantott a Bosszúállókkal. A fantasy különösen alkalmas műfaj erre az irodalomban, így nem is lepődhetünk meg, hogy itt korábban is születtek univerzumok. Mint a Ködszerzet világ, Brandon Sanderson tollából.

Az alapot egy fantasy trilógia jelentette, a Ködszerzet ciklus, mely olyan terjedelmes, hogy nálunk a 3 regényt 6 vastag kötetben adták ki. Ezt követően Sanderson új ciklusba kezdett, ugyanebben a világban, de pár száz évvel később, amikor az első eseményei legendákká és vallási hittételekké váltak. A lélek árnyai ennek a folytatásnak a kettes kötete.

Lazán kapcsolódik a ciklus előző részéhez, így annak ismerete nélkül is bele lehet vágni. Ami azonban sokkal jobban kell hozzá, az alaptrilógia ismerete. Arra van több utalás, és maga az univerzum is annak ismeretében érthető. Mert itt már rutinosan kell értelmezni olyan, erre a világra jellemző fogalmakat, mint az ikerszerzet, fémre hajlítás, ón égetés. Akinek ezek nincsenek meg, nem tudja értelmezni, mi történik.

Nagyon tetszett, ahogy ábrázolja a világ fejlődését a szerző. Ez egy iparosodó világ, a viktoriánus korra hajaz, csak egyéni képességekkel, amelyek már-már mágiának hatnak. Igen, kiabáljuk együtt: steampunk! Komplex világ, és zseniális, ahogy azt is látjuk, a történelem hogyan alakul át legendává.

A cselekménye pörgős, tele van akció jelenetekkel, és nyomozással. Azért nem klasszikus krimis, az akció- és kalandelemek sokkal erőteljesebbek. De okos könyv is, összeesküvésekkel és titkokkal, melyek a végére le is döbbentik a szereplőket.

Akik kellően összetett figurák. Emberiek, hibákkal, és a gonoszok is okosan azok, saját érték- és érdekrendszerrel, melyeket még meg is lehet érteni. Sok az árnyalat, mindennek több oldala akad. És még elég nyitott kérdés maradt a folytatásra is…

Sanderson stílusa most is a szokott minőség, tetszett is a kötet, ahogy az előzőek is.

A lélek árnyai - Mint fantasy: 80% kalandos és fordulatos a cselekmény, a karakterei erősek, világa komplex.

Szubjektíven: 85% szeretem ezt a világot, és nagyon bejön, ahogy továbbfejlesztette az író.

Sorozatgyilkosos, családos, nyomozós, gyerekrablós.

A Foyle családban látszólag rendben vannak a dolgok. A lányok iskolában, a szülők belemerülve a maguk világába. A Frith család az összeomlás szélén egyensúlyoz: kisfiuk, Jakey betegsége miatt állandó feszültségben élnek, már férj és feleség között alig van több egymásra utaltságnál. Egyik család sem sejti, hogy valaki figyeli őket. Egy gyűjtő, aki kiszemelte a gyerekeiket a gyűjteményébe. Hiszen neki kellenek a rendellenesek csontjai. Clara, akinek hiányzik 2-2 ujja a kezéről. Jakey, akinek a teste folyamatosan újabb csontokat növeszt. Figyel, és lecsap a megfelelő alkalommal. Először Clarát viszi el, majd Jakey következik. A két család Fitzroy detektívben bízhat, akinek egy személyes tragédia óta minden gyerekkel kapcsolatos eset több munkánál, megszállottság.

Ha egy regény nagyot robban, abban általában van valami új, egy nagyon eltalált elem, amivel akár a már ismerős paneleket is frissíti. A Harry Potter varázsvilága úgy volt mesés, kalandos, hogy Harry tragédiái ellenére mindenki azt kívánta, bár kapott volna meghívót a varázsiskolába. Az Éhezők viadala kombinálta a csajos tartalmakat a harccal. A Holtodiglan egy eszelős csavarral és egy hétköznapi pszichopatával sokkolt. Bár az Eljön nem robbant akkorát, mint ezek, de ebben is megvan az a plusz, ami miatt sikerkönyv, és ami miatt akár lehetett volna a fentiekhez hasonlóan divatteremtő.

Egyrészt, olyan sorozatgyilkost tett a középpontba, aki elég egyedi a szórakoztató irodalom körében. Messze nem őrült, céltudatos, és nagyon félrenevelt. Még csak gonosznak sem mondanám, hanem durván szocializált. Ő nem bántani akarja a gyerekeket, vagy a korábban begyűjtött személyeket. Sőt, ő úgy érzi, halhatatlanná teszi őket. Gondoskodó férj. Brian Howley nagyon nem egy tipikus sorozatgyilkos, és ez jó. Bár a Pendergast sorozatban is volt egy hasonló figura, az ő gyűjtőszenvedélye nem pont ilyen irányú volt.

Másrészt, egyedien építi fel a történetet. Nem az elején történik meg a bűntett, és nem a nyomozás van a középpontban. Ha kivesszük a thriller és a Csontgyűjtő szálát, akkor is egy teljes és érdekes regény lenne, csak nem thriller, hanem dráma. Amiben egy szörnyű betegség következményeit mutatja meg a szerző, ahogy a Törékennyel tette Picoult vagy a Megmaradt Alice-nek is jó hasonlat lenne. És jut bele csavar is!

A szerkezete azért is tetszett, mert ügyesen variálja a fókuszba helyezett személyeket, így lineáris és logikus tud maradni, miközben úgy érezzük, hogy több szálon haladunk előre.

A cselekmény folyamatos mozgásban van, események szempontjából a végére nagyon fel is pörög. De mellette érzelmileg is erős. Karakterközpontúan megismerünk több személyt is, az ő félelmeik és elképzeléseik adják a regényből áradó veszélyérzet alap zöngéjét. Még amikor nem csapott le a Csontgyűjtő, akkor is érezni a vihar előtti csend feszültségét.

A történet elég zárt véget is kapott, de Cummins elég ügyesen zárt ahhoz, hogy folytatni is könnyű legyen. Talán nem árulok el nagy titkot, hogy az Államokban elég sikeres ahhoz, hogy sorozattá bővüljön. A második kötet várható magyarul is.

Sokan megtalálhatják a számításuk ezzel a kötettel. Tetszeni fog a thriller és sorozatgyilkosokról szívesen olvasóknak, de a családi drámákat előnyben részesítőknek is.

Eljön - Mint thriller: 90% stílusos, végig tartott fenyegetettség, érdekes cselekmény és karakterek.

Szubjektíven: 95% sodor magával, a hosszas alapozás is indokolt és az is érdekesre sikerült.

Romantikus, történelmi, kalandos, szenvedéssel teli.

Jean Valjean bűne a szegénység volt – éhezett, kenyeret lopott, és 19 évi börtön és gályarabság lett az ár. Mikor szabadul, kötelezik, hogy mindenhol mutassa be a szabaduló levelét. A társadalom kiveti magából: alulfizetik, megvetik, kerülik. Mikor újra a bűnbe sodródna, egy püspök megmenti a lelkét és a férfi meg akar változni. Évekkel később Madeleine apó néven polgármester, felvirágzott a keze alatt az egész város. Egykori fegyőre, Javert ráismer, és eljárást indít. Durva bánásmódja egy szerencsétlen lányanya, Fantine életébe kerül. Valjean magához veszi az asszony kislányát, és egy zárdában lelnek menedékre. Mikor Cosette felnő, és szerelmes lesz, a diáklázongások közepette Valjean lesz Marius védőangyala, és Javert is rádöbben, milyen ember Valjean.

Ha egyszer írok egy Top5 Klasszikusok listát, egy regény biztosan szerepelni fog rajta. A nyomorultak akkora kedvencem, hogy minden formátumban vadászok rá. Filmek, sorozat, mese, musical, különféle könyvek – most, hogy utána számoltam, megvan 3 kiadásba is otthon. Most beszereztem képregénybe is, bár ettől azért tartottam. Hogy lehet egy ennyire monumentális művet pár képben elmesélni? Hiszen én vagyok az, aki a több órás sorozat feldolgozásból is hiányol fontos történeti elemeket.

Ehhez képest pozitív csalódás volt a regény képes feldolgozása. Ugyan húzni kellett, elég rendesen, de az egésznek a szellemisége benne van. Az a szenvedély, történeti ív, monumentalitás átérezhető, ami a regény sajátja. Valjean tragikus, hősies alakja. Az a sok szenvedés, az a rengeteg történet, ami körötte játszódik. Ha csak érintőlegesen is, de a fontos szálak megvannak.

Lehetnék kiakadva most is, azon, ami hiányzik. Eponine teljesen ki van húzva a cselekményből. Fantine nagyon le van egyszerűsítve. Nincs benne a barikád sorsa, a tragikus önfeláldozások sora. De nem is számolgatom tovább, örülök annak, ami van. Számomra legtöbbször az a fájó pont, hogy Marius történetét mennyire egyszerűsítik. Ő a kedvenc szereplőm, szóval részlehajlóan, mivel ő megkapja a maga helyét, és utalnak a háttértörténetére is, összességében nincs panaszra kedvem.

A cselekményt hosszan tudnám fejtegetni; az üzenetet, amit Hugo beletett. A szociális érzékenységre nevelést, az erények diadalát. Azt, ahogy Hugo radikálisan nekimegy a gazdagoknak és képes szeretett hőseit is ellenszenvessé tenni, hogy még erőteljesebb legyen az üzenete. A kis Cosette közönség kedvenc, de a feldolgozásokból nem véletlenül szokták kihagyni, milyen fiatal és gazdag báróné lett belőle. Könnyeden átsiklik abba a másik életbe, maga mögött hagyva jótevőjét. Az igazság ugyan visszazökkent pár dolgot, de akkor már késő, a nagy romantikus hősnek a nagy romantikus halállal zárul a története.

Sajnos, a képregény formáról nincs ennyi gondolatom. A rajzok korrektek, egy-egy alak eléggé eltalált benne. Megjelenik a korabeli divat, és működik a szereplők térbeli elhelyezése is, ha nem is kaptunk képeslap Franciaországot. Nem tetszik mindenki arca, de erre nem is számítottam. A színeket is hiányoltam, hiába tudom, hogy hagyományosan fekete-fehérek.

Bár mindenkit Hugo regényének olvasására buzdítok, de ismerkedni ez is megfelelő.

A nyomorultak - Mint képregény: 80% a történet erős, jó megfogva a kivágások is. A rajzok egész szépek.

Szubjektíven: 85% nekem a történet elviszi, nagyon szeretem. De miért nem színes a rajz?

A szektorokba zárt 9-36 ezer ember a túlélésre számíthat, luxuskörülményekre nem. Ágyak nincsenek, a szerencsések legfeljebb a metrókocsikban hajthatják álomra a fejüket. A föld alatti raktárakban ládákba csomagolt egészségügyi sátrak és paravánok várják a III. világháború kezdetét. Élelmiszerkészletet badarság lenne felhalmozni, ezért atomháború elől menekülve mindenki lakjon jól otthon. (Kordos – Kecskeméti: Tilos a belépés!)

Vannak dolgok, amelyekről jobb, ha nem tudnak a gyerekek. Én sem tudom, hogyan mesélném el Maddie-nek. Mit mondanék? Szívem, a mami egy olyan embernek dolgozik, aki eldönti, hogy egy másik ember élhet-e, vagy meg kell halnia. Nem, szívem, a mami főnöke nem isten, csak úgy néz ki. (Scottoline: Végső fellebbezés)

• Elütött egy autó?
• Kétszer is.
• Úgy érted, egyszer az élmény végett, utána meg a biztonság kedvéért? – kérdezte Tony. – Hé, téged nem ütött el gyerekkorodban is egy autó?
• Az egy furgon volt.
• Egyre megy. Három alkalom már fétisnek nevezhető, Chris – jelentette ki Tony. – Ami a te magánügyed. De ez elég drága mulatság. Talán érdemes lenne áttérned valami kevésbé költséges hobbira, mondjuk, a kokainra. (Scalzi: Fejvesztve)

A macskáknak nincs szükségük senkire, egyedül is boldogulnak. Csak a pillanatnak élnek, megbíznak a látásukban és a hallásukban – abban, ami előttük van. Szerintem mindannyian tanulhatnánk tőlük. (Logan: Hazugságok)

• Általában nem vagyok ilyen kellemes társaság. Híres vagyok a komorságomról. A barátaim rám sem ismernének.
• Vannak barátaid? (Riley: Szerelem két felvonásban)

A teljes sötétségben mindenki egyforma, gondolja. Senki nem szép, senki nem csúnya. Senki nem magas, senki nem alacsony. A teljes sötétség igazságos, és mindenki az, ami. (Sund: Üvegtestek)

Az anyám mindig azt mondogatta, mindenkinek vannak titkai. Ez az oka, hogy sohasem ismerhetsz igazán másokat. Vagy bízhatsz bennük. Ez az oka, hogy magadat sem ismerheted igazán. Néha még magunk előtt is titkolózunk. (Bell: Egy kis szívesség)

Nyomozós, öngyilkosos, bosszúállós, hangulatos.

Maria nem akar már tovább élni. Meghallgatja még Hunger neki készített számát, majd bevégzi. David ugyanígy tesz. Simon és Vanja még csak készülnek rá, várják a kazettát. A város másik felében egy üzletemberrel több késszúrással végeznek. Az ügyek Jens Hurtig nyomozó asztalán landolnak, aki döbbenten áll a kamaszok öngyilkos hulláma előtt. Ő figyel fel arra, hogy mindannyian Hunger zenéjét hallgatták a végzetes tett előtt. De ki ez a titokzatos zenész, és hogyan lehetne felelősségre vonni? Ahogy beleássa magát a történetbe, megfordul a fejében, hogy Hunger lehet a késelős gyilkos is. Mert minden egyetlen történetet mesél el, ami jó 16 éve kezdődött, és ami személyesen is érinti.

Erik Axl Sund írói álnév, igazából két írót takar, akik együtt írják skandináv, bár erősen pszichés regényeiket. Magyarul a díjnyertes Victoria Bergman sorozat hozzáférhető, és most elindult az újabb sorozat is, amihez szintén kell olyan elmeállapot, mint az előző kötetekhez.

Mert a Sund regények skandináv krimik, de annyira erős hangulati elemmel, ami elég ritka a szórakoztató irodalomba. Ha nem festészeti ág lenne, akkor azt mondanám, hogy impresszionista regények. Az Üvegtestek is. Van cselekménye, de folyamatosan olyan atmoszférát teremtenek, hogy az olvasó szinte belefullad. Tömény, nehéz, fájdalmas, néha zavaros. Mint amikor összecsapnak a fejed felett a hullámok. Van benne szépség, de végzetes és nem lehet kimászni belőle. A kamaszok nihilizmusa, az öngyilkosságra készülés és kiürülés olyan szinten áthatja az egészet, hogy lelkileg azonosít hozzá. Ehhez hozzájön, hogy az egyéb szereplők is, skandináv krimihez illően szenvednek. Olyan érzelmi, hangulati lavina jön ebből ki, hogy valósággal magával ragad, és nem enged el.

Ez a regény egyik nagy erőssége, aki hajlandó ennyi negatív érzelemnek kitenni magát, élmény lesz. Nem feltétlenül kellemes, de élmény.

Amihez hozzájön egy nagyon jó thriller történet is. Rengeteg kis mozaikból áll össze a történet, adni kell neki jó 100 oldalt, mire egyáltalán elkezdünk érteni valamit. Addig csak történnek az események, sokakkal, látszólag kapcsolat nélkül. De aztán elkezdünk rájönni, ki és a történtek hogyan kapcsolódnak össze. Minél előrébb tartunk, annál többet értünk és a tetőponton a megoldás is meglepően, de logikusan üt be. Van csavar, meglepő is, és annyira jó a szerkesztés, hogy nem találhatjuk ki előre, de azt az érzést kelti, hogy csak így van értelme. Okos könyv, ahogy szeretem hívni a hasonlókat.

Nagyon erős a regény karakterek szemszögéből is. Igaz, skandináv krimibe illő depresszív, szenvedő emberekkel van tele, de itt ez olyan szintre van emelve, hogy tényleg mindenki fuldoklik a nyomorába. A nyomozó, Jens, aki még mindig küszködik a testvére öngyilkossága miatt, és valami eltört benne. Aiman, a környékbeli nő, akinek kijutott a traumákból családi bántalmazáson át a legutóbbi nemi erőszakig. A kamaszok, akik vagdossák maguk, majd változatos módon végeznek magukkal és szenvednek. Még a gyilkos is, vagy Hunger is. A tetteik motivációja a fájdalom, egy ponton még sajnáltam is őket.

Nem könnyű olvasmány, nyomasztó is, de valami sötét módon letehetetlen is. Aki valami eredetire, mélyre vágyik, érdemes kipróbálnia. Még a szövege is beszippant.

Üvegtestek - Mint skandináv krimi: 90% erős, impresszionista és sötét hangulat. csavaros, jó karakterekkel.

Szubjektíven: 95% beette magát az agyamba a hangulata. A történet jól összeáll, tetszett. Üt.

Nyomozós, menekülős, rejtélyes üzenetes.

Natalie élete látszólag tökéletesen rendben van: biztos kapcsolatban él egy remek férfival, akit a családja is szeret. Az egyetemen tanít, bár egyes szemináriumai lehetnének népszerűbbek is. Egy kollégája, Angus megkéri, hogy tartson vele a börtönben tartott szemináriumára. Úgy gondolja, jó tapasztalat lenne a lánynak, és bent is szívesen meghallgatnák. Ám éppen ekkor tör ki lázadás, minden a feje tetejére áll. Nat megússza, de egy őr mellette haldoklik. A lány hallja az utolsó szavait. Azt üzeni a feleségének, a padló alatt van. Amint a sokk elmúlik, Nat át is akarja adni az üzenetet, de az asszonynak sem jelentenek semmit a szavak. Nat meg akarja fejteni, ami sokaknak nem tetszik, és megfenyegetik. Natalie akaratán kívül belecsöppen egy korrupciós, szökési tervbe, és hamarosan az életéért kell futnia.

Az eddigi statisztika – 1 darab thriller, 2 darab csajos, krimis, strandkönyv. Ebből ki is találhatjátok, hogy ez a Scottoline történet sem azt a vonalat képviseli, amelyik nekem jobban tetszik. Strandkönyvnek korrekt a történet, de mivel olvastam az írónőtől jó thrillert is már, ennél többet várok tőle.

A cselekményre nincs panasz. Pörög, és folyamatosan alakulnak az események. Natalie állandó mozgásban van, nyomoz és menekül, vagy éppen ő állít csapdát a rosszfiúknak. Ha strandkönyvnek olvasom, akkor tökéletesen ki is vagyok békülve vele. Ha azonban elkezdem logikailag és hitelesség szempontjából nézni, ennyire nem vagyok pozitív. Nem kevés szerencse is kellett mindehhez a lánynak, és nehezen hiszem el, hogy profik nem bírnak el egy tökmag tanárnővel, aki egészen addig a könyvei emelte toronyban lakott.

Ami azonban tetszett, az a regény zárása, és az, hogy Scottoline nem egy szokványos happy endet kanyarított a végére. Betett egy olyan csavart a végére, ami ugyan a semmiből jött és elég légből kapott, de legalább ütős. A történetet nem értékeli át, de pár karaktert igen. Igazság szerint az volt az a meglepetés, ami miatt tetszett a kötet vége. Ha a teljes happy end lett volna, ami előtte egy fejezettel látszott, akkor még inkább mesésnek érezném a sztorit.

Strandkönyv, ennek megfelelően van benne szerelmi szál is. Nem azt mondom, hogy teljesen olyan, mint a másik két könyvbe, amit olvastam az írónőtől, de ha egymás mellé teszem a hármat, ez a történet szerelmi téren elemeibe megvan a másikba is. Kicsit úgy is érzem, mint a Mary Higgins Clark regények esetében. Megvannak a tipikus fordulatok, cselekményszálak, melyeket variál a szerző, és azokból rakja össze az újabb történeteit. Az lenne a megoldás, hogy hagyok elég időt a kötetei között, különben rontani fogják az élményt az ismerős sémák. Vagyis, Scottoline nem alkalmas arra, hogy több kötetét is egymás után olvassuk!

A stílusa is a strandkönyvekének megfelelő. Hiába van benne rafinált börtönös – szöktetős – korrupciós szál, hiába gyászolhatnánk együtt a férjét elvesztett özveggyel, sehol sem éreztem a drámát túlsúlyban. Könnyed végig, szórakoztató. Nincs igazán benne az a feszültség, ami a thrillerek, de gyakran a krimik sajátja. Én nem féltettem a hősnőt, valahogy benne volt a regény hangulatában, hogy úgysem fog baja esni.

Egyszer el lehetet olvasni, könnyed kis kikapcsolódás, krimis strandkönyv, amit tényleg könnyen félredobsz, ha akad érdekesebb programod.

Utolsó kívánság - Mint strandkönyv: 75% krimis hatással, de csajos könyv. Kalandos, fordulatos, könnyed.

Szubjektíven: 60% az utolsó csavar jól eltalált, a könyv is tempós, de valami hiányzott.