Mágikus, háborús, kalandos, hősies.

Mindenki érzi, hogy a világa a feje tetejére áll. Kell a mágiáját elzáró bilincsekben szenved, és halni is kész, hogy szabaduljon, és menthesse a városát és testvérét. Lina érzi a Kell életét fenyegető árnyat, rohan őt megmenteni. Rhy Kell ereje nélkül haldoklik, és a királyi család tehetetlenül ül mellette, míg egy mindennél sötétebb erő Vörös Londonba érkezik. A Fehér Londonból hazatérő Kell és Lina együtt időt tudnak nyerni a világuknak, de Fekete London királya mindent akar. Elkezdi megfertőzni az embereket, és megfojtani a világot. A kevés túlélő a palotába zártan keresi a megoldást, míg legendák születnek: a három antariról, akik veszélyes küldetésre indulnak egy esélyért. A hercegről, aki őrzi alvó városát. A királyról, aki utolsó leheletével is a városát védte.

Ezzel a sorozattal szerettem meg Victoria Schwab könyveit, és a zárlat elolvasása után ezt kell mondanom, felrakta a koronát a történetre. Epikus, gyönyörű, hősies, és pont annyira fájt, hogy olvasni akarjam tovább.

Igen, mert egy nagy történet nem attól lesz nagy, hogy a végére minden happy end és boldog. Nem, a győzelemnek mindig ára van, és ezt Schwab hősei is megfizetik. Lesznek nagy áldozatok, halálok, olyan sebek, melyek sosem gyógyulnak be. De ettől van az egésznek mélysége, mert valahol ettől nagyok a hősök és a történeteik. Küzdenek, győznek, de az áldozataiktól válnak igazán hőssé. Igen, nekem az egyik áldozat különösen fáj. Az a seb, ami a kedvenc szereplőmön soha nem gyógyulhat be. De tudom, ennek így kellett lennie. Ahogy ő maga is megfogalmazza, a fájdalom az emlékeztető, hogy még él. És túlélte, lehetősége lesz az életre, melyre mindig is vágyott, és egy olyan társsal, amiről álmodni sem mert.

Az elejétől a végéig izgalmas, kalandos. Az első 100 oldal tömény izgalmas és harcai után erősen fogtam a fejem, mi fér ebbe még bele, de Schwab ezt nagyon kitalálta. Minden szereplőnek megírta a maga nagy kalandját és áldozatát, hogy egyszerűen nem lehetett letenni és félbehagyni a kötetet. Volt itt titkos kalózpiac, sötét mágiából épült kastély és hadsereg, király elleni merénylet, egy remek szerelmi szál.

Ami külön megérdemel egy piros pontot. Már az Archívum sorozatban is kiemeltem, mennyire tetszett, hogy nem hagyományos a szerelmi szál. Itt kettő is akad, amibe az ember szíve beleszakad. Kell és Lina, akik végre nem küzdenek az ellen, amit éreznek. Rhy és Alucard, akik elkezdenek hinni és megbocsátani. Nincsen nyálas rész, nincsenek szerelmi vallomások, ezek a szereplők éreznek és cselekszenek.

A karakterek pedig nemcsak fejlődnek, de összetettek, és rengeteg árnyalatuk van. Még a legnagyobb hősnek is vannak hibái, és akit két köteten át legszívesebben megütöttünk volna a gonoszságáért, most az egyik legnagyobb hőssé tud emelkedni. Iszonyatos ívet ad Holland figurájának az írónő, egy regényre elég lenne az is, ami vele történt.

Tetszett, hogy mennyire pozitív értékekkel van tele a kötet. Hogy a szerelem, a testvériség, a hűség, a bátorság, az önfeláldozás mekkora erények. Ünnepli őket. Hogy mekkora ereje van a második esélyeknek, hogy a hit hegyeket mozgathat meg.

Kalandos, izgalmas, fordulatos, megható. Nagyon imádtam, díszhelyet kap a polcomon.

A fényigéző - Mint fantasy: 100% ötletes, egyszerre okos, érzelmes, de akciódús is. Tele kreativitással.

Szubjektíven: 95% remek zárlat, aminek csak egy pontja fáj, de az is tökéletesen logikus.

Ismeretterjesztő, tudományos, látásmódot szélesítő.

Spinoza meglátása szerint már az bizonyítja Isten létezését, hogy el tudjuk képzelni a létét. A DNS-ről való tudásunk nagy részét az ecetmuslicáknak köszönhetjük – a tudósok kedvenc kis rovara csak négy kromoszómával rendelkezik, 10 naponként képes szaporodni, így kiválóan alkalmas a megfigyelésekre. A Mona Lisa sokáig Leonardo egyik elfeledett munkája volt, mely annak köszönheti mai hírnevét, hogy 1911-ben ellopták. A közgazdaság arra az elvre épül, hogy a piaci részvevők mindegyike tisztában van az összes információval és racionálisan cselekszenek. Ha a sokvilág-interpretáció igaz, akkor minden kvantumméréssel különböző valóságokra szakad az univerzum.

És ez csak egy kis ízelőt volt abból, amit ez a kötet kínál. Nem szoktam ismeretterjesztő kötetekről mesélni nektek, de most teszek egy kivételt. Mert ebben a kötetben van valami, ami kiemeli az átlagos enciklopédiák közül. Van benne egy nagy ötlet.

Ki látta a „Most jöttem a falvédőről” című filmet? Mivel nem mai csirke, röviden elmesélem a tartalmát: egy gazdag férfi szeretné, ha a barátnője az előkelő körökben is megjelenhetne vele, ezért bérel neki egy magántanárt, hogy tanítsa meg viselkedni és olyan ismeretekre, hogy bármilyen társaságba magával tudja vinni. Ahogy olvastam ezt a kötetet, az jutott eszembe, hogy egy modern, mai változatban ezt a kis könyvet is a csaj kezébe lehetne nyomni, hogy ebből tanuljon.

Mert az alapkoncepció az, hogy az általános műveltségen túl olyan témákat ismertessenek meg az olvasóval, melyektől sokkal okosabbnak tűnnek. Alaptudást nyújtanak, mindenből egy kicsit, hogy aztán az érdeklődést felkeltő témákba jobban bele lehessen merülni.

Nagy előnye a kötetnek, hogy rendszert alkot. Összeköti a témáját, logikusan szerveződik az egész. Nem csak bemutat egy témát, pl. a Nanotechnológiát, hanem összeköti más témákkal, amelyekkel máshol foglalkozik. Így akár úgy is olvasgatható a kötet, hogy elindulunk egy szákon, és mindenféle témákkal haladunk tovább, amit tovább akarunk gondolni.

De amiért erről mesélek, az a jó PR és a szerkesztési ötlet. A kötet 8 nagy témakörben mesél a világról, amibe ugyanúgy belefér a művészet, a filozófia, a politika, mint akár a kozmológia vagy az emberi biológia. Minden témakört 4 oldalas részekre bont, melyekben találunk egy rövid igaz-hamis játékot érdekességekkel, a téma bemutatását 10 pontban, 2-3 anekdotát és egy vitaindítót. Mindezt úgy előadva, mintha zseni képzőben lennénk, és ez lenne a tananyag. Így még humort is találtam benne, noha keményen információáramlás az egész.

Nagyon tetszett az egésznek az alapja, a megvalósítása. Ami kicsit negatív érzelmeket hagyott bennem, hogy egyes témákban nagyon az alap az, amit átadnak. Tudom, ez abból fakad, hogy azokat a témákat sokkal jobban ismerem, mint amit itt 10 pontban el lehet róla mondani. Bajos is lenne, ha 5 évnyi egyetemi magyar képzés után ez a 4 oldal ne csak alapnak tűnne a művészeti irányzatokról… Szóval, ez a saját rossz érzésem. Aki innen akar hamar egy kis művészettörténeti áttekintőt kapni, megkapja.

Üdvözlöm az ilyen köteteket, és kedves Agymenők nézőtársak! Aki még nem tudja, miről szokott Sheldon és a csapat vitázni (Higgs-bozon, pl.) innen lehet okosodni!

Géniuszteszt - Mint ismeretterjesztő: 95% erős alapkoncepció, széles témamerítés, logikai kapcsolatok.

Szubjektíven: 75% az elképzelés tetszett, abból volt kevés új, amit mélyebben ismerek.

A héten thriller dömpinget tartottam, olvastam nagyon jó könyveket, így kisoroltam, miről mesélek ma kicsit többet. A nyertes:

Lisa Scottoline: Minden órában négyszer

Dr. Eric Parrish most egy jónevű kórház pszichiátriai osztályának a feje. Elkötelezett gyógyító, aki a betegei mellett jó apa is lett, mindenben a tökéletességre törekszik. Nehezen is viseli, hogy a felesége válni akar. Eric még reménykedik, hogy Caitlin meggondolja magát. Így tartja a szokásos rutint: iskolába viszi a lányát, rendbe tartja a házuk környékét.

A kórházba lehívják konzultációra. Egy idős asszony rákban haldoklik, maximum 3 hetet jósolnak neki. Ő rendben van, megbékélt a helyzettel, de az unokáját nagyon félti. Nincsenek barátai, róla gondoskodik és számítógépen játszik. Az anyjára, az asszony lányára nem lehet számítani, alkoholista, aki többet van az aktuális barátjával, mint anyjával és fiával. Eric megígéri, hogy foglalkozik a fiúval.

Max meg is érkezik hozzá, és tipikus rögeszmés, szorongásos tüneteket mutat. Okos srác, matematikából korrepetál. Nagyon tetszik neki az egyik diáklány, Renée. De kezdeményezni nem mer, csak távolról figyeli, és szeretné mindentől megvédeni, magától is. Ericben fel is merül, hogy féltse a lányt a fiútól, de Max semmilyen erőszakos tünetet nem produkál.

Otthon viszont rá kell döbbennie, hogy Caitlin komolyan válni akar és fog. A házat, amit jelképes összegért engedett át neki, már el is adta, és összeköltözik új barátjával. A lányuk, aki könyvmoly és félénk, edzésekre kell, hogy járjon, mivel az új férfi lánya is odajár. Eric elhatározza, hogy magának követeli az elsődleges felügyeletet, ki is adja az ügyvédjének a feladatot: bíróságra mennek!

De egy nap minden a nyakába szakad:

• Max nagyanyja meghalt, a fiú eltűnt. Eric komolyan aggódik, hogy kárt tesz magában. Mivel tudja, hogy már csak Renée maradt, akire vigyázni akar, ő is a lány nyomába szegődik, hátha Max is felbukkan. A fiú azonban más utat választ – bombával fenyegetőzik egy plázában. Eric le tudja csillapítani, de Max ellen eljárás indul.
• Mi több, Renée gyilkosság áldozata lett, és Eric is gyanúsítottként van kezelve, amiért követte. Eric nem akarja a rendőröket Max felé küldeni, hiszi, hogy a fiú nem erőszakos és nem gyilkos. Így ő kerül kereszttűzbe.
• Az egyik orvostanhallgató, a csinos Kristine már többször jelezte, hogy szívesen lenne a nő az életében, de Eric mindig elküldte. Most Kristine feljelentette a vezetőségnél erőszakért, noha nem tett semmit. Mégis, megindul a pletyka és a retorzió.
• Caitlin jól ki is használja a helyzetet.

Eric rájön, hogy a története szereplői között van egy szociopata, aki haragszik rá, és most tönkre akarja tenni. Jó barátja, a szintén orvos Laurie szerint Max az, de ezt Eric minden nyom ellenére sem hajlandó elhinni.

Rájön a megoldásra: Kristine. Aki nem magától találta ki az erőszak vádját, felbujtották. Beszélne a lánnyal, akit sérülten és haldokolva talál meg, a szociopata is igyekezett elvarrni a szálakat. Míg Kristine állapotát stabilizálná, rátámad az egyik gyakornoka, Sam. Meg is ölné a férfit, ha a Sam által félrekezelt beteg nem lépne közbe, és nem támadna Samre. Sam zuhan le a tetőről és hal meg, míg Eric súlyos sérülésekkel kórházba kerül.

Mindenre fény derül. Sam az állását akarta. Így most minden a helyére kerül: a kórház bocsánatot kér, Kristine is elmondja az igazat, és Caitlin is rendesen kezeli a válást a továbbiakban.

Már otthon gyógyulgatva Eric felméri, Laurie akár a következő nagy szerelme is lehetne. Éppen a nővel van, amikor a kórházból kikér pár adatot. És feltűnik neki, hogy nem Sam volt az, aki kavart a háttérben. Hanem Laurie. A visszatérő nőnek leesik, hogy már Eric is rájött. Bevallja, pokoli mérges volt. Mindig is Ericet akarta, aki ezt észre sem vette. Caitlint választotta, hiába volt az a nő mindig is manipulatív és nem hozzávaló. Eljátszaná, hogy Eric megbolondult, és rátámadt, de Eric időben jelzett a rendőrségre, Laurie csuklóján kattan a bilincs.

Záró képben Maxet látogatja meg, aki végre megkapja a kezelést, ami kell neki. A srác már igyekszik is összehozni az új orvosával a férfit.

Tetszett, bár a végére nagyon besűrűsödött a cselekmény. És egy van, ami nagyon idegesített: - a gyilkos szemszögéből írt részek.

Mivel Laurie a szociopata, akkor azok az ő fejezetei. És én nagyon nem tudom őt elképzelni, mint nagy gamer-t, akinek kedvenc kontrollere is van. Az nagyon kamasz fiús. Ez az egy, ami utólag az agyamra ment, de különben tetszett a regény.

Megsúgom, antikváriumba vadásztam még az írónőtől könyvet, úgyhogy fogok még Scottoline regényéről mesélni.

Nyomozós, összeesküvéses, hajszás.

Jane Hawk 4 hónapja még boldog nő volt: élete szerelme volt a férje, akivel erős és szerető házasságban élt. Szerette a munkáját, mint FBI ügynök. Csinos, erős, tehetséges volt. Aztán 32 éves, ezredes és mindig életvidám férje bement a fürdőszobába, és amikor már gyanúsnak lett a nőnek, hol van Nick, a kádban talált rá kivérezve. Jane nem tudta elfogadni, hogy a férje egyedül hagyta őt és imádott, 5 éves kisfiuk. Nyomozni kezdett, és rájött, hogy nagyon megnőtt az öngyilkosságok száma. Olyan emberek, akik se okuk, se hajlamuk nem volt rá, végeztek magukkal. Mikor a nyomozása következményeképpen a kis Travis megerőszakolásával és meggyilkolásával fenyegetik meg, elrejti a gyerekét és illegalitásba vonultan keresi a felelősöket. Amire bukkan, egy eleven rémálom – neki pedig küzdenie kell ellene, még ha belepusztul is.

Először egy kis mese. Dean Koontz az a szerző, akinek könyveit hosszú évekig Dean R. Koontz néven tettünk a polcra. De most kiszámolta, autogram osztáskor mennyi időt veszít az R miatt, és úgy döntött, elhagyja. Tudom, nem a regénybe vág, de szerintem jópofa.

Egy ilyen figura kellett, hogy kitalálja ezt a sötét sztorit. A Jane Hawk regények rég a legnagyobb sikerét jelentik a szerzőnek, az Államokban nagyon megy, és végre mi is olvashatjuk. Szerintem is jó lett, csak idő lesz, amíg magyarul is kijön az 5 része…

A történet elsőre inkább sci-fi vonalúnak tűnik, de ahogy olvassuk, sajnos, arra is rá kell döbbennünk, hogy sokkal közelebb van egy ilyen világ, mint gondoljuk. A technika ugrásszerűen fejlődik, és nem egy Star Trek részbe, hanem sajnos a valóságban várható olyan technikai eszköz, amelyet itt bemutatnak. Koontz végig hiteles és egyre hihetőbb. Annyira a mában játszódik a könyve, hogy komolyan elgondolkodtam egy ilyen technikai lehetséges voltán. És mit szólok hozzá? Nem akarom megélni a létrejöttét.

Mert sajnos azt is elhiszem, hogy ez az emberiség így használná, ahogy Koontz megírta. A korrupció, a hatalom és mások kihasználása, ezt a világot éljük. Fájóan ismerős, ha nem is ilyen hatalmas összeesküvés szinten, mint a történetben.

Ami kalandos, fordulatos, akciókkal teli. Jane egyszerre menekül és támad. Thriller és akcióregény egyszerre, amibe belefér a kisfiát féltő anya minden fájdalma és egy erőd lerohanásának izgalma.

Okos könyv is, amiben egyre többet kapunk egy nagy képből, és még mindig nincs vége. Minden összefügg, és Koontz a következőekben még mélyebbre fog rántani. Komplex, de egyre jobban bővíthető világot írt le a kötetben.

Erős karakterek vannak a történetben. Talán kicsit fekete-fehérebbek, mint a reális, de a regénybe pont így illenek. Érdekesnek találtam azt is, mennyire tudtam sajnálni egy karaktert, aki nem is szereplő, hiszen a nyitójelenetben is már 4 hónapja halott. Nick Hawk csak Jane egy-egy emlékében jelenik meg, de abszolút átjött, miért szerette annyira Jane és miért kell ennyire igazságot szolgáltatnia neki.

Izgalmas, néhol van benne humor is, könnyen olvasható és észre se veszed, hogy vége lett.

Azt mondtam már, hogy sorozat is készül belőle? De azért mi olvassuk is, ne azt várjuk!

Sötét zóna - Mint thriller: 100% fordulatos, elgondolkoztató, drámai. Emlékezetes karakterek, stílus.

Szubjektíven: 95% sok szereplőt megszerettem, jól van szerkesztve, már alig várom a 2. részt!

Kamaszos, szerelmes, iskolás, barátos, családos.

Amy életében történt pár változás, aminek a többségének örül is, meg nem is. Mivel anyja férjhez ment Marchoz, a lány az apjához költözött, így nem kellett iskolát váltania. Lesz egy kistestvére, ami miatt még jobban félti az apját: ha az anyjának új gyereke lesz az új párjától, az apja nem lesz egyedül, nem lesz bánatos? Ezt megelőzendő beregisztrálja egy társkeresőre, és még találkát is szervez neki. Végre van egy szerelme, Avi, aki minden szempontból tökéletes, csak éppen most 3 évig kötelező katonai szolgálaton van Izraelben. Szereti, de hiányzik. Így még bosszantóbb az új szomszédja, a korabeli Nathan, aki nem elég, hogy kockának néz ki, előszeretettel bosszantja is a lányt, de jól csókol. Ott vannak továbbá a barátnője, Jess szerelmi életében a megoldandó gondok és Vakarcs is, aki korcs létére képes volt összejönni egy másik szomszéd díjnyertes uszkárjával. Mi lesz ebből?

Simone Elkeles nem tartozik a kedvenc ifjúsági szerzőim közé, így lehet, hogy tudat alatt még abban is a hibákat keresem, ami különben tetszik. A sorozat első része is ilyen volt, ez a második pedig jobb is annál nem egy fokkal.

Talán azért, mert ez még kevésbé szerelmes regény, mint az előző volt. A regény nagy részében Avi Izraelben van, és nincs az a feszültség és szeretlek – nem szeretlek gyötrődés, ami az ilyen regényekben kiakaszt. Igaz, Avi megjön, és Nathan is generálja a feszültséget, de a sok szál között ez a szerelmi kellően el tud veszni, nem csak erről szól. Így ezzel ki voltam békülve. Éljen, amiben a főszereplőnőnek nem az élete kérdése, hogy a tökéletes pasijának valóban kell-e és mennyire szeretik egymást!

Ha már így rátértem erre a témára, igen, ez nálam egy mínusz. Bár szeretjük a regénybeli álomfiúkat, azért nem bánnám, ha lenne bennük valami emberi is, nem csak jó tulajdonságok gyűjtőzsákjai lennének. Avi milyen? Tökéletesen néz ki, helyes, okos, van egy csomó hű barátja, már a katonaságban is kiválasztották különleges kommandós képzésre, annyira tökéletes. Nathan, mint karakter, nekem már csak azért is jobban tetszik, mert neki minden álomfiú jellege mellett titkai vannak, rejtélyes, és nem csak egy jófiú.

Elkeles ugyan próbál némi drámát betenni, pl. Nathan múltjával, de ebben a regényben abszolút nem ez dominál. Humoros, vidám, könnyed, és a fiúk drámái ennek csak egy-egy színpöttyöt képesek adni.

A szerkezet minden témában hasonló: Amy jót akar, ügyködik valamit, amiből hatalmas zűr lesz, aztán némi szerencsével és bűnbánattal minden sokkal jobb lesz, mint korábban volt. Kiszámítható? Igen. De elnéztem neki, mert annyi humorral tálalja, hogy az elég kárpótlás.

Vicces helyzetek, beszólások akadnak bőven. Tetszettek is.

Így még nagyobb rejtély, miért viszolygok még mindig Amy karakterértől. Jószívű, helyes, nagyszájú, abszolút jó példakép a tini olvasóknak, és nekem még mindig az ötlik fel a fejemben, hogy én nem bírom. Biztos az a tudatalatti késztetés csap vissza, hogy nem szeretem az Elkeles regényeket.

Vicces lenne most azzal zárni, hogy mégis, ezt a regényt szerettem. És tényleg, hiába az ösztönös ellenérzésem, a Tönkretett tinikor nekem bejött.

Tönkretett tinikor - Mint ifjúsági: 90% humoros, saját utat keresős, cselekményben és érzelmekben is gazdag.

Szubjektíven: 75% elszórakoztatott, de még mindig van Amy karakterében, ami kiakaszt.

Heti játékunkban pár regényhős apróhirdetésszerűen bemutatkozik. Ki találja ki, kik ők és miben szerepeltek? A megoldások a tovább mögött.

1: magas, szőke, keményöklő ex-katonai nyomozó állást keres. Emberrablások, merényletek, pénzmosás felderítését vállalom. Jelige: Szabadnak születtem.

2: Bányásznak születtem, azt hittem, egy jobb világért dolgozom. Elárultak, a szerelmem megölték, én egy teljes testátépítés után beépültem az elnyomóink közé. További jelentkezőket keresek az elnyomó rendszer megdöntésére! Jelige: Vörös és arany.

3: A zene a mindenem - dalszerzés, gitározás a kisujjamban, de a szerelmi életem bonyolult. Kit válasszak: a tehetségkutató majdnem nyertesét, a felbukkanó exem, vagy ballagjak csendben Tomival? Jelige: a popsztárnak se egyszerű.

4: Bár még középiskolába se járok, bejártam már a világot. Túléltem hajótörést, cápát, krokodilt, orrszarvút, lelepleztem a szüleim meggyilkolásárt felelős nagyvállalatot. Új úti célt keresek! Jelszó: örök társ a svájci bicskám.

5: Nemesi származású, otthon nevelt lány szökne anyja védőőrizete alól. Pártfogóul idősebb, apafigurának is illő politikust vagy fess, kötelességtudó német herceget keresek. Örökségem királyi. Jelszó: Kicsi vagyok, naggyá leszek!

Megoldások:

Összeesküvéses, mai, digitális, életveszélyes, újságírós.

A világot felrázza, amikor egy addig jelentéktelen aktivista csoport drónokkal leköveti az Államok elnökét, és megmutatja a világnak, hogy igazából senki nincs biztonságban. Hajtóvadászat indul a Zero tagjai ellen, akik a digitális világ, a mindent megosztás veszélyeire igyekeznek felhívni a figyelmet. Cynthia 40-es újságíró, akinek szintén ebbe a témába kell beleásnia magát, noha idegenkedik a technikai vívmányoktól. Új, digitális szemüvegét is a lányának adja kölcsön, ami nem várt katasztrófa okozója lesz: Adam, a lány egyik barátja ebben lát meg egy bűnözőt, üldözni kezdi és belehal. A figyelem a Freemee felé fordul, akik appok segítségével életmód tanácsokat adnak. Mire Cyn feleszmél, már halálos veszély fenyegeti, hiszen a Freemee valamit nagyon el akar titkolni, a Zero pedig felfedné.

Marc Elsberg német szerző, nálunk ez a második megjelenő regénye. És megint nagyon betalált, alig bírtam letenni, egyszerre szórakoztatott és borzongatott.

Mert olyan thrillert írt, ami egyrészt nagyon szórakoztató és izgalmas, ugyanakkor nagyon mozgatja az ember agyát arról, milyen világban élünk. Nem ez az első regény, ami a digitálissá váló világ veszélyeire hívja fel a figyelmet (nem is lenne rossz téma az 5 könyvbe, fel is írom magamnak), de nagyon hatásos. Nem kell ecsetelnem, mennyire igaz, hogy a számítógépek határoznak meg bennünket. Kártyáink vannak, gépeken dolgozunk, azon szórakozunk, a fél életünk online éljük. Igen, vannak még kieső emberek a rendszerből, de egyre kevesebb. Ha a saját apámból indulok ki, aki anno a vezetékes telefont se akarta bevezettetni, most meg sehova nem tud menni a mobilja nélkül… Okos eszközök vesznek körbe, és ha tudomásul vesszük, ha nem, megy rólunk az adatgyűjtés. Kiismerhetővé, lekövethetővé tesszük magunk. Elsberg rengeteg mindenre rányitotta most a szemem, amire eddig nem is gondoltam. Borzongató tényleg, mennyire egyszerű képletekké teszi az embereket a digitális világuk.

Ugyanakkor thrillernek is remek a kötet. Folyamatos az életveszély a kötetben, lehet drukkolni a szereplőknek, hogy éljék túl a támadásokat, mindenféle támadásokat. Nem mindenkinek sikerül, van, akit nagyon sajnáltam is.

Okos könyv is, az összeesküvés és befolyásolás mértéke hatalmas, és a kirakós darabok folyamatosan érkeznek be. Vannak nagy csavarok, meglepetések, és a végéig senki sincs biztonságban. Ha belegondolunk abba, amiről a regény szól, még akár arra is juthatunk, hogy senki sincs biztonságban, mi sem, a könyvet olvasva a jelenünkben.

Elsberg olyan szerző, aki képes úgy tudományosnak lenni, hogy mellette nagyon szórakoztató is. Egy percre nem éreztem sci-fi környezetben magam, hiteles a cselekmény és a benne megmutatott technika is, amit végig értettem és követni tudtam, annak ellenére, hogy messze nem vagyok egy technikai zseni.

Jó a karakterábrázolásban is. Emberi figurái vannak, akik jó és rossz tulajdonságaik összességei, nem makulátlan hősök vagy elvetemült gonosztevők. Mivel több szálon, több kiemelt szereplővel megy a történet, mindenki a kedvencére lelhet.

Jól van megírva, izgalmas és elgondolkoztató is a cselekmény, nekem kifejezetten tetszett.

Zero - Mint thriller: 95% elgondolkoztató, akciódús, emlékezetes szereplőkkel és hiteles háttérrel.

Szubjektíven: 90% szörnyű belegondolni, hogy ez a jövő már kopogtat. A regény izgalmas.

Börtönös, bűnözős, ügyeskedős, erőszakos.

Dodi a börtönök világában közismert személyiség. Megfordult már mindenfele, névről ismerik az őrök is. Bűnözői karrierje egy pontján a média első számú közellenségnek is nevezte. A fiú Jehova tanúk gyermekeként a közösségből kirekesztve nőtt fel, aki már gyerekként felfedezte, hogy nagy testi ereje és merészsége könnyű megélhetést tesz lehetővé neki. 14 évesen már 23 éves barátnője volt, és rendszeresen lopkodott, jól élt. Lebukása után a nevelőintézetben is megtalálta a helyét, és újabb bűnözői ismeretekkel jött ki. Dolgozott, családot alapított, de mellette a fekete munkák is maradtak, melyek újra a börtönbe vezették. Ügyeskedett ott is tovább, és rendszeresen ki-bejárt a fegyintézetbe, miközben a felesége elhagyta. De nem vette tragikusan: nők, könnyű pénz, börtön hármasban élte az életét.

Havas Henrik médiaszemélyiség, név Magyarországon. Ha nem is tudunk róla semmit, a nevét és arcát ismerjük – én mindenesetre így vagyok vele. Egy ideje már láttam a boltokban a könyveit is, de eddig valahogy kimaradt, hogy bármelyikbe is beleolvassak. Ha magyar, és tényirodalom, interjúk, sokkal előbb nyúlok egy Kordos Szabolcs kötet után.

Most azonban az Orange is the new black új évadára készülve kiszúrtam a börtönkötetét. És igen, tudom, hogy interjúkötet, de azért soroltam be a dokumentumregények közé, mert most ez a kategóriát használom összefoglalóan az interjúkötetek, memoárok, a tényleges dokumentumregények egységének. Műfaj így inkább, mint a tényirodalom, ami igazából a pontos kategória lenne.

Kezdem máris azzal, hogy nem szerettem a formátumát. Regényszerűen van megírva, mint egy memoár. Mintha Dodi szabadon mesélné el az életét. Ezzel nem is lenne bajom, ha nem éreztem volna folyamatosan az irányítottságot. Olyan volt, mintha egy interjú fele ki lett volna vágva, mintha az interjúztató jelenlétét érezném a szövegből, de ő maga nem jelenik meg. És leplezni akarná a jelenlétét. Nekem tisztább lett volna, ha ott vannak a kérdések és megjegyzések, melyek terelték a beszélgetést, nem ez a művi elmesélt életrajz formátum.

Folytatom azzal, hogy a cselekmény ciklikussága unalmassá válik egy ponton. Mert az elején még érdekes, miket és hogyan csinált, milyen büntetés járt érte, hogyan találta fel magát a börtönbe. Szinte azt mondom, antihőssel kalandregény. Csak aztán minden ismétlődik, rutinná válik, és az unalmas. Még akkor is, ha tudom, hogy ezzel fejeződik az ki, hogy aki egy börtönéletre szocializálódik, mennyire rabja marad örökre és nincs kitörés. A rutin része lesz a leülés, szabadulás, újabb rossz húzás, börtön örök köre.

Nekem gond volt az is, hogy egyre ellenszenvesebb lett Dodi. Egyszerűen nem találtam benne szimpatikus vonást, az életrevalóságát is a börtön és bűnöző lét deformálta.

Arról nem is beszélve, hogy az egész rendszert mennyire rossznak találtam. Az, hogy egy 13-14 éves gyereket se képes rehabilitálni, hanem bűnözői továbbképzést ad neki… borzalmas. Igaz, egy átlag 13-14 éves nem olyan fiatal felnőttként él, mint Dodi tette. De akkor is. Nekem ez a börtönből ki-be is betette a kaput. Nem is titkolom, hogy egy vitán én a halálbüntetés mellett tenném le a voksom, és sokat szigorítanék a büntetéseken.

Egyszer érdekes volt, főleg az eleje, de nem kaptam kedvet további Havas kötetek olvasására.

Az első számú közellenség - Mint dokumentumregény: 60% érdekes, de cselekményben ismétlődő és túlmoralizált a vége.

Szubjektíven: 55% még az eleje tetszett, de aztán egyre jobban megutáltam a főszereplőt.

Úgy tűnik, a King család ereiben vér helyett tinta folyik. Joe Hill az apja neve nélkül is sikeres horror- és thrillerszerző, és most színre lép Owen King is.

Szerzők: Stephen és Owen King, ahogy fentebb már elárultam, apa és fia páros. Az öreget nem kell bemutatni senkinek, a fiúnak meg ez a bemutatkozása. Olvastam tőle egy idézetet, amivel nem nyerte el a szimpátiám. A Csipkerózsikák kapcsán nyilatkozta, hogy szerinte ez inkább fantasy, mint horror. Mert ugyan vannak benne gyilkosságok, emberek tépik szét egymást benne, de nincsenek benne se bohócok, se baltás szállodások. Talán csak humorizálni akart, de nekem ez nem jött be, Owen.

Cím: Csipkerózsikák

A történet: bolygónk minden nője álomba merül egy gubószerű képződménybe. Ha megpróbálják őket kiszedni, kivágni és felébreszteni, magukhoz térve megvadulnak és átmennek ön- és közveszélyes gyilkológépbe. Egy nő a kivétel, az egykori fegyenc Eve, aki nem aludt el. Mihez kezdenek most a férfiak? Milyen egy csak férfiakból álló társadalom?

Megjelenés: 2018 ősz vége, valószínűleg november.

Miért várós?

• Ez az új Stephen King könyv. Van akkora név, hogy a gyengébb regények ellenére is esemény legyen egy-egy új regénye. Most különben a nevével fémjelzett Castle Rock nagyon megy, ami jó előjel, van még ötlete és tehetsége bőven.
• A Hatalom nő uralta társadalmi képe után kíváncsi leszek erre, mint alternatívára. Vajon mennyire a női mozgalmak kiszolgálója vagy éppen ellenpontja?
• Kevés horror van a piacon, így mindig örülök egy újabb kötetnek.

Poén lenne, ha ezt mesélném el nektek karácsonyra? Jó, lehet, hogy az ünnepekre még se időzítem, de biztosan elolvasom majd, és nektek is elmesélem, hogy tetszett.

Pszichológiai, átverős, pszichopatás, élet tönkretevős.

Dr. Eric Parrish élete mintha minden területén egyszerre omlana össze: a felesége elhagyta, a békés megoldást kereső Ericet sok tekintetben nagyon megvezette, és a férfi kénytelen pert indítani a lányuk felügyeletéért. Az egyik medika, a külsejét is bevető Kristine, aki már bepróbálkozott nála is, feljelentette erőszakért, noha Eric folyamatosan hárította a lány minden közeledését. Kamasz betege, Max pedig a nagyanyja halálát követően bekattant, és Eric a fiú plátói szerelmét féltve igyekezett követni és biztonságban tartani a lányt. De Renée-t megölték, és Eric hirtelen a gyanúsítottak között találja magát. A szakmai hitele, a családja, de még a szabadsága is egy hajszálon múlik, mintha valaki vadászna rá. Eric keresi a megoldást, és a minden mögött álló szociopatát, aki most ellene játszik. Meggyőződése, hogy nem Max az ellenfele, bármennyi nyom is mutasson rá. De akkor ki akarja tönkretenni?

Talán a cím magyarázatával kellene kezdenem. Két dologra is utal, amelyeket csak a cselekmény kezd el megvilágítani: az orvosok a pszichiátriai betegekre az éjjeli műszakban negyedóránként néznek rá. Valamint Max kényszeres tevékenysége, kis rituáléi is negyedóránként ismétlődnek, óránként négyszer. Mélyebb magyarázatot nem kerestem még benne, de jól hangzik és van köze a cselekményhez is.

A történet pedig egy korrekt thriller. A cselekmény folyamatosan pörög, egyre gyorsítva az eseményeket. Nekem kicsit túlzottan fel is pörög, a kezdeti lassabb tempó után kapkodásnak hat, ahogy a végén minden sűrűsödik, és rohamtempóban lezajlik. Ok, izgalmas, olvassa az ember, de mire megemésztünk egy fordulatot, már nyakig vagyunk valami egészen másban.

Az tetszett, hogy a különböző cselekményszálakat a helyén tudja kezelni. Úgy alkot belőlük rendszert, melyben a tagok hatással vannak egymásra, hogy elvileg nincs is köztük kapcsolat. Mi köze lenne egy kórházi pletykának Eric feleségéhez vagy a magánpraxisához? De Scottoline mindent rutinosan, okosan összefűz, amit jó volt olvasni. Ha nem is teljesen az, amit okos könyvnek szoktam becézni, de közel áll hozzá.

Minden szálon van annyi történés és feszültség, hogy olvastassa magát. Teljesen át tudtam érezni Eric szenvedéseit, ahogy Caitlin folyamatosan kiszúrt vele. Pl. egy jelképes összeg ellenében a teljes családi házat átengedte a volt feleségének, hogy a lányuk otthona ne változzon. Erre mit csinál Caitlin? Még alá sincs írva a válás, már eladta a házat és összeköltözik az új pasijával. És le is vontam a következtetést: ebben a világban nem éri meg jóindulatúnak és naivnak lenni, mint Eric, mert még a szeretteid is kihasználnak majd. Nehezen is képzelem el, hogy volt kor, amikor a naivitás pozitív tulajdonság volt. Ma nem az.

De izgalmas volt a pszichopata vadászat is. Nekem legkevésbé a kórházi zaklatási ügy tetszett, de a nagy képben annak is megvolt a szerepe.

A csavar is ül, nem az lesz a szociopata, akire számítani lehet. Ezzel kapcsolatba van is bennem egy kis kétely, de arról majd talán a SpoilerZónában mesélek.

Scottoline olvasmányosan ír, és sikerült egy olyan főhőst alkotnia, akinek a személyisége illett az a lelkizés, ami inkább a női karakterek sajátja.

Összességében nekem tetszett, már nézegetem is, milyen korábbi Scottoline szerezhető be.

Minden órában négyszer - Mint thriller: 85% fordulatos, a terápia jól felépített, cselekmény és lélekrajz összhangban.

Szubjektíven: 80% az eleje jobban tetszett, ahogy felpörgött a cselekmény, kapkodóssá vált.