Katonai, nyomozós, bosszúállós, titkos projektes.

A férfi közel 50 éves, lassan szabadul a börtönből, és számít rá, hogy aznap eljönnek érte, megpróbálják megölni. De egy elírás miatt egy nappal korábban kiengedik, így van esélye felszívódni és a bosszún dolgozni. 30 éve egy nő elvette mindenét és szörnyet csinált belőle, ideje megfizetni érte. John Puller életét egy levél zaklatja fel: anyja régi barátnője a halálos ágyán feljelentette az idősebb John Pullert a neje meggyilkolásáért. Az asszony 30 éve tűnt el, és a katonai rendőrség újranyitja az aktát. John hinni akar az apja ártatlanságában, de az igazat is tudni akarja. Bátyja és a titkos ügynök Knox segítségével maga is nyomozni kezd, míg egy titkos projektre nem bukkan, ami túl sokak életét követelte. Talán az anyjáét is? De az igazságot mélyre ásták, és ölnek is a védelmében.

Bár nem szeretem, ha túl sok mintát észreveszek, azért a sokadik Baldacci kötetre már ezt-azt fel tudok fedezni. De még nem zavar, mert így is pont azt nyújtja a regény, amiért szeretem az író köteteit. Mit szeretnétek előbb? Amiért szerettem a kötetet, vagy a mintákat?

Talán kezdjük az ismerős elemekkel:

• újra a Puller család titkai kerülnek előtérbe. Ebben a sorozatban Baldacci egy katonacsalád sorsán keresztül magánéleti drámákat vegyít katonai titkokkal. A nagynéni halála, Robert ártatlanul hazaárulásért a börtönben, most pedig az eltűnt anya ügye – és minden mögött volt valami katonai disznóság.
• Rogers alakja sem új figura Baldacci történeteiben. Nagyon emlékeztet Oliver Stone-ra, a Teve Klub hősére. Fizikai erejében, az elszántsága, még a jövőjükben is fel tudok fedezni hasonlóságokat, ahogy abban is, mit tett velük a sereg.
• Kemény nők. Baldacci nem ír gyenge virágszálakról, ő harcosokat mutat be. Veronica Knox, Jericho, Davis, egyikük sem bújik a férfiak mögé, kiveszik a részük a harcokból, ki az eszével, ki az erejével vagy fondorral, ki mindegyikkel.

De mindezen túl ott van az is, ami mindig visszahúz:

• a pörgős cselekmény. Baldacci minden fejezetet pörget, és elejétől a végéig száguld a cselekmény, benne kihallgatással, üldözéssel, harccal, ami csak szem-száj ingere.
• az okos cselekmény. Logikus, jól kitalált, érdekes. Ebben a kötetben remekül működik, ahogy párhuzamosan két külön történetbe leshetünk be. Rogers és Puller egyenrangú főszereplők, nagyjából felváltva követik egymást a fejezeteik, míg a végére minden összeáll, és megértjük, hogy illik össze a két történet.
• szimpatikus hősök. Nagyon bírom a Puller családot. John tipikus Baldacci hős, akinek helyén az esze, de akcióban is megállja a helyét. De a kedvencem a bátyja, Robert, az ész a családban. Hiszen írtam nem egyszer, a két gyengém a regényekben a pszichopata és a zseni, és Robert Puller sok tekintetben zseni.
• érzelmi oldal. Baldacci ebbe a férfias, kemény hangulatba érzelmeket tud vinni. Azon az ember szíve reped meg, amit itt kihoz Baldacci az idős Puller és a neje történetéből. Az a magnós rész… könnyfakasztó.

Szóval, igen. Már látok mintákat, de nem baj. Így is azt kapom, amiért olvastam.

Senki földje - Mint krimi: 95% okosan felépített történet, akciókkal, értékes karakterekkel, logikusan.

Szubjektíven: 90% amit szeretek az írótól: pörgés, akció, logika, de érzelmileg is üt.

A Libri belehúzott, és 4 újdonsággal is megörvendeztet minket:

- Sund: Üvegtestek - thriller, új sorozat nyitánya.

- Cole: Hóhér - ami egy horror/krimi jóság, a Rongybaba folytatása. Sorozatgyilkos, hátborzongató bűnügy, egy skandináv krimikbe is bátran főszerepet vállalható nyomozó, aki félig zseni, félig nagyon sebzett.

- kenti hercegné: A méregkeverő. Izgalmas kérdés, ez a sorozat mennyire tekinthető sorozatnak. A francia királyi család életébe enged betekintést, a 100 éves háború zárószakaszában, illetve az utána következő években. Már megismerhettük az anyakirályné, és a király szeretőjének történetét, most itt az egyik emberük, aki hűen szolgált alattuk.

- Wild Cards 19. - talán ez a legnevesebb a négyből. Újabb fejezettel bővül a George RR Martin szerkesztette világ, amelyben sci-fi, akció, fantasy keveredik. Nekem bejön, olvasom is szépen sorba a megjelenésekkel, így eléggé képben leszek, mire kijön a sorozat. Mert a jogok eladva, és érkezni fognak az Ászok a tévébe is.

Kamaszos, kísérletes, beszélgetős.

Egy egyetemi pszichológia kísérletet akarnak lefolytatni, melyben azt vizsgálják, hogy két idegen szerelembe esésébe hogyan lehet segíteni. Erre sétál be a 18 éves Hildy, akit a pszichológia érdekel, és a továbbtanulásban jól jöhet neki az élmény. Erre jelentkezik Paul (19), akinek a pénzen van a hangsúly. Le kell ülniük egymással szembe, és az előre megírt, megkapott 36 kérdést kell feltenniük és megválaszolniuk egymásnak. Elsőre nagyon nem szimpatikusak egymásnak: Paul durva és komolytalan, míg Hildy a pénzes jó kislány. De ahogy a kérdések egyre személyesebbek, elkezdenek lehullani az álarcok és valami tényleg alakulni kezd közöttük. Nem csak a románc, de a súlyos titkaiktól való szabadulás is.

Hiszitek vagy sem, de tényleg léteznek hasonló terápiák, ha nem is az a komplex céljuk, hogy a felek szerelembe essenek egymással. A sima kapcsolatépítésben is azt tanítják, hogy azzal építünk bizalmat és mélyebb kapcsolatot, ha meg merünk mutatni igazi részeket is magunkból. Kapcsolatépítési tréningen – jó helyekre járok, nem mondom, most biztos sárgultok az irigységtől – azt tanították, a személyes kis anekdoták fogják a bizalmat felépíteni még főnök – beosztott kapcsolatban is.

Ezért érdeklődve néztem, mi az a 36 kérdés, amit ebben a regényben a szereplők meg kell, hogy válaszoljanak. És amiket fent írtam, pont azt játsszák velük végig. Ha komolyan veszik őket, akkor kénytelenek megnézni, és valóban megmutatni magukat a másiknak. Szerintetek melyik kérdésből fogsz többet megtudni az első randin: a szokott mi a kedvenc színed? Vagy inkább az itt olvasott: mikor sírtál utoljára mások előtt és mikor magadban? Na, melyik árul el többet a beszélgetőtársadról?

Szóval, az alapötlet nekem tetszett. Ahogy Hildy, én is bírom a pszichológiát és a kísérleteket. De mint regénytől, több elvárásom volt, mint amit itt kaptam. Az ötletet értékelem, azt is, ahogy a két fiatal elkezd megnyílni, és a 36 kérdés végére eljutnak addig, hogy életük legnagyobb titkát is meg tudják osztani azzal, aki pár órával korábban csak egy idegen volt.

Amivel bajom volt, az egyrészt a formátum. Amikor beszélgetnek, a klasszikus regényformátum elveszik. Olyan, mintha egy drámát olvastam volna.

Hildy: Te ezt az egészet nem veszed komolyan.

Paul: Nem volt benne a feltételekben, hogyan kell válaszolnom.

Ilyen, szóval értitek. És ez nem jött be. Főleg, ahogy időnként visszavált, amikor a két főszereplő nem egymással beszél, amikor pl. Hildy hazamegy, és a barátaival beszél.

Kettes gondom, hogy a vége nekem nagyon mese. Azt aláírom, hogy lehet kapcsolatot építeni ilyen módszerrel, és azt teljesen el tudtam volna fogadni, ha Hildy és Paul nagyon jó barátok lesznek a végére, akik között megvan a szikra is, amiből majd szerelem lehetne. De az, hogy amint végigérnek a 36 kérdésen, csókcsatába fullad, nekem hiteltelen. Így mese lett habbal, amit nem díjaztam.

A drámai részei működnek, még a karakterek személyisége is korrekt. Érdekes is csak abból megismerni a szereplőket, amiket egymással beszélnek. De furcsa is egyben.

A vége és a formátum nagyon idegesített, hiába értékelem az alapötletét.

36 kérdés, amitől rád kattantam - Mint ifjúsági: 60% az alapötlet érdekes, a drámák is működnek, de a tipikus vége sok.

Szubjektíven: 30% nem szerettem a színdarabos formátumot és a végét sem.

Mielőtt jön az öt regény, kicsit kifejtem, mire gondoltam. Olyan regényeket szedtem most ide össze, melyek arról szólnak, hogy az, ahogy élünk, mennyire sebezhetővé tesz minket. Elég lenne egyetlen szikra, hogy elinduljon a tűzvész, mely romba döntené az életünk, a társadalmunk. Tudjátok, mit mondanak a társadalmakról? Hogy ami a legnagyobb vívmányuk, az dönti majd őket a pusztulásba. Ilyesmiket szedtem most itt össze.

5: Brown: Eredet – kicsit talán kilóg a sorból, mert ennek pozitív a végkicsengése, de benne van annak a váza, hogy milyen jövőt építünk, merre halad a technika, és ez hova fajulhat. A történetben mindenki kedvenc szimbólum kutatója egy meggyilkolt jó barát, egyben látnoki tudós gyilkosát keresi és az utolsó felfedezést, amit a világ elé kell tárni. A mesterséges intelligenciák új generációját mutatja be, melyek lehetnek nagy segítők, de gyilkosaink is. Valamint felveti annak az ötletét, hogy a technikai eszközeink hogyan lesznek szó szerint is az evolúciónk része.

4: Elton: Vak világ – a jövő eme verziójában megvalósult a Big Brother koncepciója. Kötelező mindent megosztani, és az általánosan elfogadott nézeteket vallani. Aki titkolózni próbál, levadásszák. Trafford akar egy titkot, és talál is egy kis közösséget, ami befogadja és titkai lehetnek, olvashat. Még védőoltást is adat a lányának, ami miatt egyedüli túlélője lesz egy járványnak. De az értelem luxus egy ilyen világban, a saját bőrén tapasztalja. A technika itt az elbutítás eszköze lesz, és a csordaszellem ereje is döbbenetes. Egy agymosott világ.

3: Elsberg: BlackOut – egy csapat terrorista az áramellátást szabotálja. Ami nélkül minden leáll, pillanatok alatt káosz uralkodik el az egészségügyben, gazdaságban, közbiztonságban. Egy hack van minden mögött, páran igyekeznek elkapni a végrehajtóit és helyrehozni a hálózatban a károkat. Thriller, az összeomlás rajza mellett a felelősök megtalálásán és a hibák javításán volt a hangsúly, de így is brutális képet festett arról, áram nélkül milyen hamar kivetkőzik magából az ember.

2: Eggers: A Kör – nem azonos azzal, melyben Samara a tévén át lecsap és kinyír 7 nap alatt, bár bizonyos szempontból azt is vehetnénk kulturális veszélynek. A tévé öl! De a viccet félretéve ebben a történetben egy Mae nevű fiatal lánnyal ismerkedhetünk meg, aki a világ legjobban fejlődő technikai cégénél helyezkedik el. Itt nem csak azt várják el, hogy a munkád végezd, de online és élőben is jelen kell lenni a cég életében, és lassan az élet minden területét meg kell osztani. Akad benne thriller szál, és nem kevés elgondolkoztatás az egyre digitálisabbá váló világunkról. (Ebben rokon a Vak világgal, bár ebben még csak haladnak oda, ami Elton világában már megvalósult.)

1: Forstchen: Később – trilógia - William R. Forstchen rengeteget ír történelmi témákról, ő nem kifejezetten szórakoztató irodalomban alkot, így az ő könyve realitásával, valós képeivel is kilóg a sorból. Nagyon alapos, és reális képekkel borzaszt el arról, milyen könnyen tönkretehető az életmódunk. A történetben terroristák EMP bombákkal tönkreteszik az Államok elektromos eszközeit, és minden visszaállíthatatlanul tönkremegy. Minden elektronikus eszköz, az olyan szórakoztató eszközöktől, mint egy MP4 lejátszó, az orvosi műszerekig, autókig, repülőkig. Leírni nem tudom, hány aspektusból megmutatja Forstchen, mi történne velünk a technikánk nélkül. Társadalom, gazdaság, egészségügy, jogrendszer. Mindezt egy család történetén keresztül, akik egy egyetemi városkában igyekeznek túlélni, és kötetről kötetre bővülő világképpel. Elsőként, hogyan éli túl a városka, hogyan szervezik újjá maguk. Majd a térség, politika és a végére a világ szintjéig is eljutunk. Az első kalandregényesebb, hordákkal való összecsapásokkal, súlyos veszteségekkel – sajnos az egyik kedvenc szereplőm is meghal, miközben a horda ellen harcol –, a második inkább politikai játszmákkal van tele, míg a harmadikban ötvöződik a két irány. Szórakoztató, de agyas is, nagyon tudom ajánlani.

Nem írtam fel a listára, mert a napokban meséltem róluk, de nyugodtan szerepelhetne Koontz Jane Hawk sorozata és Elsberg is, a Zeróval.

Terroristás, akciós, világnézeti, rémálomszerű.

Bob Petersen egykor még arról álmodott, hogy író lesz. De az egyetemen szerelmes lett, megnősült, majd gyermeke született. Így középiskolai tanár maradt, akinek a család az első. Bob aggódik értük, érzi, hogy egyre nagyobb a fenyegetés az iszlám terroristák miatt. Fegyvert vesz, amit titkon az iskolába is magával hord. Azon az átlagos hétköznapon is így tett. De a nap hamar vált rémálommá: több iszlám terrorista közép- és általános iskolákba vette be magát, ahol irtani kezdték a gyerekeket és tanárokat. Bob iskolája is egyike a megtámadott helyszíneknek. Bob menti a lányát, majd a többi gyereket, szembeszáll, miközben odakint egyre nagyobb a káosz és a kormány tehetetlen.

Írtatok már azért, hogy magatokból kiírjatok egy félelmet, érzelmet? Mondhatni, terápiás céllal. Napló, álomnapló? Meggyőződésem, hogy William R. Forstchen többek között ilyen okból is írta meg ezt a regényét. Még a történetben is benne van egy olyan kezdőjelenet, amikor a kormány rossz intézkedései és a terror veszély kapcsán Bob az interneten osztja meg a félelmeit. Forstchen író, ő beleöntötte őket egy regénybe.

És miért mondom, hogy a félelmeit dolgozza fel benne? Mert összehasonlítva a Később trilógiával, amelyben szintén terrortámadás éri az Államokat, ebben nincs remény és a jövőbe vetett hit. A Később világában születhet jobb a katasztrófák és veszteségek után, ott túl lehet élni. Most viszont olyan sötét képet vizionált nekünk a szerző, melyben győz a terror.

Felvállaltan is az volt a célja, hogy figyelmeztesse az embereket, és egyfajta szemnyitóként rámutasson, hogy maga a gondolkodásmód rossz. A hamis biztonságérzet, melyet a terroristák ki fognak használni. Máshogy gondolkodik Kelet és Nyugat, ezt pedig nem értik meg az emberek. Itt a gyerekek kapcsán nagyon jól megragadja a másságot: Nyugaton 1 vagy 2 gyerek van a családban, a gyerek érték. Keleten van 7-8 is, és könnyeden feláldozzák őket. Mi már nem rohanunk a halálba mártírként, ők megteszik. Mintha a nyugat dámázna, míg a kelet sakkozik. Ennek meg katasztrófa lesz a vége.

A sorok között kiolvasható az is, hogy mennyire a kormány hibája mindez, mennyire felkészületlen az ország. A külpolitika, de a belpolitika kritikája is, amely néhol erőteljesebben kiérezhető, máskor árnyaltabban, de végig éreztem a történetben.

Mindezen túl ez egy szórakoztató regény is, amiben egy tanár/apa a gyermekek életéért küzd egy Die hard szituációban. Kevés vonással is erőteljes, jellegzetes alakokat fest a szerző. Szerintem erre a legjobb Margaret, a tanárnő, akiben tuti mindannyian rá fogunk ismerni egy-egy ismerősünkre, akit nagyon szívesen kiosztanánk a viselkedéséről. Jellemző módon sok jó ember meghal, de a hozzá hasonló narcisztikus és idegesítő alakok életben maradnak…

Alapvetően cselekményközpontú a regény, de nagyon erős benne a társadalmi figyelmeztetés. Bob is ennek a megtestesülése, aminek minimum lennie kellene az embereknek, de a többség a birka, akit könnyen lemészárolnak. Tetszett, ahogy karakteroldal is megfért a történetben: több szereplő lelkét is megnyitja felénk a mindentudó elbeszélő, így még közelebb hozza a helyzetet érzelmi oldalra is.

Ez a regény felháborít, piszkálja az ember lelkét, és ez jó, mert pont ez volt a célja.

A harag napja - Mint akcióthriller: 95% üzenete van, aktuális, csak éppen szórakoztató formába öntve.

Szubjektíven: 90% izgalmas, jók az akciójelenetek, és átéreztem a regény üzenetét is.

Kalandos, űrcsatás, háborús, időn átívelő, megmentős.

Vittorya hatalmas királynő lett, akinek fel kell fognia, mekkora is a terv, aminek részese lett. Mert a férgek jönnek folyamatosan, és neki kell legyőznie őket. De ehhez egy olyan játszmát kell játszania, ami 400 évvel később fog véget érni. Amikor az utolsó leszármazottja lesz a császár, és egy istenné váló, az utolsó féreg jön el. Harcol, miközben készül az áldozatra, amibe férje és a lánya szíve is bele fog törni. 400 évvel később Mikael pontosan tudja, hogy az utolsó féreg mindjárt eljön, és készen kell állnia. Császárként visel hadat a sötétség úrnőjének serege ellen, amit a zseniális Afareen és párja, a kegyetlen Dareeos hadúr úgy vezet, hogy képtelen fogást találni rajtuk. Az idejük pedig vészesen fogy, és még Mikael sem látja át, mi az a terv, melynek lépéseivel az egyetlen győzelemre vezető útra léphetnek.

Az egyik szemem sír, a másik viszont nevet. El kellett olvasnom a trilógiát, hogy végre helyére kerüljön minden. Eddig is volt, ami tetszett benne, de nem soroltam volna a jó akció sci-fi történetek közé, csak korrektnek jellemeztem volna.

Erre kiderül, hogy van egy csavar benne, ami mindent átrendez és mondhatni, zseniálissá tesz! Csak éppen el kell olvasni két és fél kötetet, hogy leessen és megértsd! Ami egyszerre remek és borzalmas. Mert ki kell tartani addig, könnyű lemorzsolódni. De cserébe annál nagyobbat szól, amikor végre összeállnak a kirakós darabkái és látod a teljes képet.

Mindig is szerettem az okos könyveket, és most ez is azzá érett. Mert van egy terv, egy olyan összeesküvés, ami évszázadokat ölel át és több világot is. Várnom kellett 3 részig, hogy igazán megdicsérhessem a szerkezetet. Eddig is lekötött, hogy két, néha több idősíkon zajlottak az események, váltakozott is, mikor melyik kötött le jobban. De eddig a múltat csak annak fogtam fel, hogy magyarázza a jelent kicsit, és árnyalja, mennyire más tud lenni a valóság, mint amivé a legendák változtatják. Erre kiderül, hogy sok tekintetben az a fő szál, és a jelennek gondolt jövő a végjáték…

Ahhoz is kellett 3 rész, hogy több szereplő a szívemhez tudjon nőni. Eddig Mikael volt az abszolút kedvencem, és nagyon imádtam a részt, amikor Vitt elmondja a fiúnak, miért is büszke rá. Tulajdonképpen összefoglalja azt, amiért nekem Mika a kedvencem a szereplők között. De most már Vitt, Arkady, Vitt férje és lánya is nagyon a szívemhez nőtt. Sőt, eljutottunk arra a pontra, hogy Dareeos és Afareen alakjában is találok valami tragikus nagyságot. Egy jó tett nem írja felül egy élet gonoszságát, de ahogy mindketten a fiúkért képesek mindent feladni és meghalni, az egyszerre teszi őket tragikussá, jobbá is.

Ha már karakterek, ki kell emelnem, hogy még azt is szerettem, hogy itt megcserélődnek az általános nemi szerepek, vagy kiegyenlítettek. Vitt és Darvood is nagy harcos, ahogy lányuk, Aurora is harcos királynő lesz, párja Marcus szintén nem megy a szomszédba, ha ki kell osztani pár pofont. Mikael viszont egy tudós, egy kedves srác, Arkady meg vívóbajnok.

Ugyan akció terén Walden még messze nincs azon a szinten, amit egy Brown akció sci-fi tud, vagy egy Card, de cserébe ott az évezredes terv és egy máshogy epikus háború. És helyenként még nagyon jó kis humora is van, ami gyakran oldja a feszültséget és szintén piros pontos.

Aki belevág a sorozatba, három kötettel számoljon, úgy az igazi!

Eshtar - Mint akció sci-fi: 85% minden szál remekül összeér, akció és karakterdrámák remek elegye.

Szubjektíven: 90% a kedvenc részem a sorozatból, nagyon bejött, ahogy minden összeér.

- Tökéletes maradványok - thriller, a fülszöveg alapján sorozatgyilkosos

- Én, a gyilkos - thriller, szintén sorozatgyilkosos témában

- Kamera által homályosan - sci-fi és krimi ötvözete egy Oidipuszi-nyomozásról

. Kriptoportál - kalandos gyerekregény

Természetesen, ha jön valami jó kis plusz megjelenés, hét közben jelzem!

Mágikus, háborús, kalandos, hősies.

Mindenki érzi, hogy a világa a feje tetejére áll. Kell a mágiáját elzáró bilincsekben szenved, és halni is kész, hogy szabaduljon, és menthesse a városát és testvérét. Lina érzi a Kell életét fenyegető árnyat, rohan őt megmenteni. Rhy Kell ereje nélkül haldoklik, és a királyi család tehetetlenül ül mellette, míg egy mindennél sötétebb erő Vörös Londonba érkezik. A Fehér Londonból hazatérő Kell és Lina együtt időt tudnak nyerni a világuknak, de Fekete London királya mindent akar. Elkezdi megfertőzni az embereket, és megfojtani a világot. A kevés túlélő a palotába zártan keresi a megoldást, míg legendák születnek: a három antariról, akik veszélyes küldetésre indulnak egy esélyért. A hercegről, aki őrzi alvó városát. A királyról, aki utolsó leheletével is a városát védte.

Ezzel a sorozattal szerettem meg Victoria Schwab könyveit, és a zárlat elolvasása után ezt kell mondanom, felrakta a koronát a történetre. Epikus, gyönyörű, hősies, és pont annyira fájt, hogy olvasni akarjam tovább.

Igen, mert egy nagy történet nem attól lesz nagy, hogy a végére minden happy end és boldog. Nem, a győzelemnek mindig ára van, és ezt Schwab hősei is megfizetik. Lesznek nagy áldozatok, halálok, olyan sebek, melyek sosem gyógyulnak be. De ettől van az egésznek mélysége, mert valahol ettől nagyok a hősök és a történeteik. Küzdenek, győznek, de az áldozataiktól válnak igazán hőssé. Igen, nekem az egyik áldozat különösen fáj. Az a seb, ami a kedvenc szereplőmön soha nem gyógyulhat be. De tudom, ennek így kellett lennie. Ahogy ő maga is megfogalmazza, a fájdalom az emlékeztető, hogy még él. És túlélte, lehetősége lesz az életre, melyre mindig is vágyott, és egy olyan társsal, amiről álmodni sem mert.

Az elejétől a végéig izgalmas, kalandos. Az első 100 oldal tömény izgalmas és harcai után erősen fogtam a fejem, mi fér ebbe még bele, de Schwab ezt nagyon kitalálta. Minden szereplőnek megírta a maga nagy kalandját és áldozatát, hogy egyszerűen nem lehetett letenni és félbehagyni a kötetet. Volt itt titkos kalózpiac, sötét mágiából épült kastély és hadsereg, király elleni merénylet, egy remek szerelmi szál.

Ami külön megérdemel egy piros pontot. Már az Archívum sorozatban is kiemeltem, mennyire tetszett, hogy nem hagyományos a szerelmi szál. Itt kettő is akad, amibe az ember szíve beleszakad. Kell és Lina, akik végre nem küzdenek az ellen, amit éreznek. Rhy és Alucard, akik elkezdenek hinni és megbocsátani. Nincsen nyálas rész, nincsenek szerelmi vallomások, ezek a szereplők éreznek és cselekszenek.

A karakterek pedig nemcsak fejlődnek, de összetettek, és rengeteg árnyalatuk van. Még a legnagyobb hősnek is vannak hibái, és akit két köteten át legszívesebben megütöttünk volna a gonoszságáért, most az egyik legnagyobb hőssé tud emelkedni. Iszonyatos ívet ad Holland figurájának az írónő, egy regényre elég lenne az is, ami vele történt.

Tetszett, hogy mennyire pozitív értékekkel van tele a kötet. Hogy a szerelem, a testvériség, a hűség, a bátorság, az önfeláldozás mekkora erények. Ünnepli őket. Hogy mekkora ereje van a második esélyeknek, hogy a hit hegyeket mozgathat meg.

Kalandos, izgalmas, fordulatos, megható. Nagyon imádtam, díszhelyet kap a polcomon.

A fényigéző - Mint fantasy: 100% ötletes, egyszerre okos, érzelmes, de akciódús is. Tele kreativitással.

Szubjektíven: 95% remek zárlat, aminek csak egy pontja fáj, de az is tökéletesen logikus.

Ismeretterjesztő, tudományos, látásmódot szélesítő.

Spinoza meglátása szerint már az bizonyítja Isten létezését, hogy el tudjuk képzelni a létét. A DNS-ről való tudásunk nagy részét az ecetmuslicáknak köszönhetjük – a tudósok kedvenc kis rovara csak négy kromoszómával rendelkezik, 10 naponként képes szaporodni, így kiválóan alkalmas a megfigyelésekre. A Mona Lisa sokáig Leonardo egyik elfeledett munkája volt, mely annak köszönheti mai hírnevét, hogy 1911-ben ellopták. A közgazdaság arra az elvre épül, hogy a piaci részvevők mindegyike tisztában van az összes információval és racionálisan cselekszenek. Ha a sokvilág-interpretáció igaz, akkor minden kvantumméréssel különböző valóságokra szakad az univerzum.

És ez csak egy kis ízelőt volt abból, amit ez a kötet kínál. Nem szoktam ismeretterjesztő kötetekről mesélni nektek, de most teszek egy kivételt. Mert ebben a kötetben van valami, ami kiemeli az átlagos enciklopédiák közül. Van benne egy nagy ötlet.

Ki látta a „Most jöttem a falvédőről” című filmet? Mivel nem mai csirke, röviden elmesélem a tartalmát: egy gazdag férfi szeretné, ha a barátnője az előkelő körökben is megjelenhetne vele, ezért bérel neki egy magántanárt, hogy tanítsa meg viselkedni és olyan ismeretekre, hogy bármilyen társaságba magával tudja vinni. Ahogy olvastam ezt a kötetet, az jutott eszembe, hogy egy modern, mai változatban ezt a kis könyvet is a csaj kezébe lehetne nyomni, hogy ebből tanuljon.

Mert az alapkoncepció az, hogy az általános műveltségen túl olyan témákat ismertessenek meg az olvasóval, melyektől sokkal okosabbnak tűnnek. Alaptudást nyújtanak, mindenből egy kicsit, hogy aztán az érdeklődést felkeltő témákba jobban bele lehessen merülni.

Nagy előnye a kötetnek, hogy rendszert alkot. Összeköti a témáját, logikusan szerveződik az egész. Nem csak bemutat egy témát, pl. a Nanotechnológiát, hanem összeköti más témákkal, amelyekkel máshol foglalkozik. Így akár úgy is olvasgatható a kötet, hogy elindulunk egy szákon, és mindenféle témákkal haladunk tovább, amit tovább akarunk gondolni.

De amiért erről mesélek, az a jó PR és a szerkesztési ötlet. A kötet 8 nagy témakörben mesél a világról, amibe ugyanúgy belefér a művészet, a filozófia, a politika, mint akár a kozmológia vagy az emberi biológia. Minden témakört 4 oldalas részekre bont, melyekben találunk egy rövid igaz-hamis játékot érdekességekkel, a téma bemutatását 10 pontban, 2-3 anekdotát és egy vitaindítót. Mindezt úgy előadva, mintha zseni képzőben lennénk, és ez lenne a tananyag. Így még humort is találtam benne, noha keményen információáramlás az egész.

Nagyon tetszett az egésznek az alapja, a megvalósítása. Ami kicsit negatív érzelmeket hagyott bennem, hogy egyes témákban nagyon az alap az, amit átadnak. Tudom, ez abból fakad, hogy azokat a témákat sokkal jobban ismerem, mint amit itt 10 pontban el lehet róla mondani. Bajos is lenne, ha 5 évnyi egyetemi magyar képzés után ez a 4 oldal ne csak alapnak tűnne a művészeti irányzatokról… Szóval, ez a saját rossz érzésem. Aki innen akar hamar egy kis művészettörténeti áttekintőt kapni, megkapja.

Üdvözlöm az ilyen köteteket, és kedves Agymenők nézőtársak! Aki még nem tudja, miről szokott Sheldon és a csapat vitázni (Higgs-bozon, pl.) innen lehet okosodni!

Géniuszteszt - Mint ismeretterjesztő: 95% erős alapkoncepció, széles témamerítés, logikai kapcsolatok.

Szubjektíven: 75% az elképzelés tetszett, abból volt kevés új, amit mélyebben ismerek.

A héten thriller dömpinget tartottam, olvastam nagyon jó könyveket, így kisoroltam, miről mesélek ma kicsit többet. A nyertes:

Lisa Scottoline: Minden órában négyszer

Dr. Eric Parrish most egy jónevű kórház pszichiátriai osztályának a feje. Elkötelezett gyógyító, aki a betegei mellett jó apa is lett, mindenben a tökéletességre törekszik. Nehezen is viseli, hogy a felesége válni akar. Eric még reménykedik, hogy Caitlin meggondolja magát. Így tartja a szokásos rutint: iskolába viszi a lányát, rendbe tartja a házuk környékét.

A kórházba lehívják konzultációra. Egy idős asszony rákban haldoklik, maximum 3 hetet jósolnak neki. Ő rendben van, megbékélt a helyzettel, de az unokáját nagyon félti. Nincsenek barátai, róla gondoskodik és számítógépen játszik. Az anyjára, az asszony lányára nem lehet számítani, alkoholista, aki többet van az aktuális barátjával, mint anyjával és fiával. Eric megígéri, hogy foglalkozik a fiúval.

Max meg is érkezik hozzá, és tipikus rögeszmés, szorongásos tüneteket mutat. Okos srác, matematikából korrepetál. Nagyon tetszik neki az egyik diáklány, Renée. De kezdeményezni nem mer, csak távolról figyeli, és szeretné mindentől megvédeni, magától is. Ericben fel is merül, hogy féltse a lányt a fiútól, de Max semmilyen erőszakos tünetet nem produkál.

Otthon viszont rá kell döbbennie, hogy Caitlin komolyan válni akar és fog. A házat, amit jelképes összegért engedett át neki, már el is adta, és összeköltözik új barátjával. A lányuk, aki könyvmoly és félénk, edzésekre kell, hogy járjon, mivel az új férfi lánya is odajár. Eric elhatározza, hogy magának követeli az elsődleges felügyeletet, ki is adja az ügyvédjének a feladatot: bíróságra mennek!

De egy nap minden a nyakába szakad:

• Max nagyanyja meghalt, a fiú eltűnt. Eric komolyan aggódik, hogy kárt tesz magában. Mivel tudja, hogy már csak Renée maradt, akire vigyázni akar, ő is a lány nyomába szegődik, hátha Max is felbukkan. A fiú azonban más utat választ – bombával fenyegetőzik egy plázában. Eric le tudja csillapítani, de Max ellen eljárás indul.
• Mi több, Renée gyilkosság áldozata lett, és Eric is gyanúsítottként van kezelve, amiért követte. Eric nem akarja a rendőröket Max felé küldeni, hiszi, hogy a fiú nem erőszakos és nem gyilkos. Így ő kerül kereszttűzbe.
• Az egyik orvostanhallgató, a csinos Kristine már többször jelezte, hogy szívesen lenne a nő az életében, de Eric mindig elküldte. Most Kristine feljelentette a vezetőségnél erőszakért, noha nem tett semmit. Mégis, megindul a pletyka és a retorzió.
• Caitlin jól ki is használja a helyzetet.

Eric rájön, hogy a története szereplői között van egy szociopata, aki haragszik rá, és most tönkre akarja tenni. Jó barátja, a szintén orvos Laurie szerint Max az, de ezt Eric minden nyom ellenére sem hajlandó elhinni.

Rájön a megoldásra: Kristine. Aki nem magától találta ki az erőszak vádját, felbujtották. Beszélne a lánnyal, akit sérülten és haldokolva talál meg, a szociopata is igyekezett elvarrni a szálakat. Míg Kristine állapotát stabilizálná, rátámad az egyik gyakornoka, Sam. Meg is ölné a férfit, ha a Sam által félrekezelt beteg nem lépne közbe, és nem támadna Samre. Sam zuhan le a tetőről és hal meg, míg Eric súlyos sérülésekkel kórházba kerül.

Mindenre fény derül. Sam az állását akarta. Így most minden a helyére kerül: a kórház bocsánatot kér, Kristine is elmondja az igazat, és Caitlin is rendesen kezeli a válást a továbbiakban.

Már otthon gyógyulgatva Eric felméri, Laurie akár a következő nagy szerelme is lehetne. Éppen a nővel van, amikor a kórházból kikér pár adatot. És feltűnik neki, hogy nem Sam volt az, aki kavart a háttérben. Hanem Laurie. A visszatérő nőnek leesik, hogy már Eric is rájött. Bevallja, pokoli mérges volt. Mindig is Ericet akarta, aki ezt észre sem vette. Caitlint választotta, hiába volt az a nő mindig is manipulatív és nem hozzávaló. Eljátszaná, hogy Eric megbolondult, és rátámadt, de Eric időben jelzett a rendőrségre, Laurie csuklóján kattan a bilincs.

Záró képben Maxet látogatja meg, aki végre megkapja a kezelést, ami kell neki. A srác már igyekszik is összehozni az új orvosával a férfit.

Tetszett, bár a végére nagyon besűrűsödött a cselekmény. És egy van, ami nagyon idegesített: - a gyilkos szemszögéből írt részek.

Mivel Laurie a szociopata, akkor azok az ő fejezetei. És én nagyon nem tudom őt elképzelni, mint nagy gamer-t, akinek kedvenc kontrollere is van. Az nagyon kamasz fiús. Ez az egy, ami utólag az agyamra ment, de különben tetszett a regény.

Megsúgom, antikváriumba vadásztam még az írónőtől könyvet, úgyhogy fogok még Scottoline regényéről mesélni.