Fülszöveg:
Ne szépítsük: Emmett Quinlan mindenkinek púp a hátán. A lerobbant, demens öregember hiányzó emlékeit agresszióval pótolja, erőszakos kitörései pedig nem csak szerettei, de a helyi rendőrök életét is megkeserítik.
Azonban amikor fia hazatér a családjával egy újabb roham miatt, tornádó csap le a házra, amiből kő kövön nem marad. Emmett viszont gyógyultan lép elő a romok közül – egy gigászi beszélő karddal a kezében. A család öröme azonban rövid életű: a penge varázslatosnak tűnő hatalma ugyan visszaadja Emmett elvesztett emlékeit és egészségét, ám mellette rettenetes, túlvilági lényeket is maga után csal Texasba, amelyekkel csak ő küzdhet meg.
Ugyanis egy távoli csillag sötétlő hullája körül keringő világ romjain uralkodik a kard eredeti, isteni hatalmú tulajdonosa, aki növekvő haraggal várja a pillanatot, hogy visszakapja azt, ami az övé.
Hiába: Istenországban a megváltás kétélű kard.
Szerintem:
A képregény végén van egy mondat, amit