Fülszöveg:
Amilyen romantikusan hangzó az olasz név: Chiara, amire ez a tinédzser lányka hallgat, olyan erős, sőt, provokatívan talpraesett az álmodozásra is hajlamos, bűvös kék szemek mögött megbújó személyisége. Indulatok és fondorlatok szövevényének kellős közepébe születik a kislány. Anyja magyar nemesi család sarja, apja pedig… talán király. Talán… Mert anya és apa nélkül éli titokzatos, kétértelmű beszédek között csordogáló gyermekéveit, különös családi viszályok és veszélyes utazások közepette, nagybátyja, a kétes erkölcsű Giancarlo di Volpe gyámsága alatt.
Chiara di Volpe néha rabnak érzi magát nagybátyja foggiai várában és „Manfredóniától Palermóig nem akadt nála tehetségesebb tolvaj” – ha a sors egy hajóra veti, ugyanakkor több nyelven beszélő, pukedliző kisasszony, ha Nápolyi Johanna udvarába. Az éppen körülötte zajló események függvénye, hogy egyéniségének melyik oldalát hagyja megmutatkozni. A vakmerő leányzó megrettenve és értetlenül áll Piast Erzsébet rá irányuló haragja előtt, de Péter, a johannita lovag bátorsága megremegteti a szívét. De mi köze Chiara-nak Zách Klára tragédiájához?
Szerintem:
A szerzőtől még nem olvastam semmit, és a