Nevelőintézetes, szegregáló, barátságot tartó.

A kis Elwood jó fejű, igyekvő fekete fiú, akit a nagyanyja nevel, miután a szülei elmentek nélküle új életet kezdeni. Martin Luther Kinget hallgatja, és hiszi, hogy egy napon előtte is megnyílnak az ajtók, csak addig is tanulni és kitartani kell. Egy tanára igyekszik neki segíteni, és elintézi, hogy nyáron főiskolai tárgyakat is hallgathasson. Stoppolnia kell, és balszerencséjére egy lopott autót vezető férfi veszi fel, akit a rendőrök lefognak és a fiút bűntársként kezelik. Nevelőintézetbe kell mennie, a Nickelbe. A szegregált, jó nevű intézet erőszakkal van tele. A fiúk egymás közt, a nevelők velük kegyetlenek. Még egy rét is van, ahova az olyan fiúkat temetik, akik hivatalosan megszöktek, a gyakorlatban megölték őket. Elwood szerez egy barátot, és miközben megtanulja túlélni a rendszert, mégsem képes fejet hajtani és megtörni. El akarja pusztítani a korrupt, romlott intézményt.

Colson Whitehead hetedik regénye ez a kötet, és a második, amiért megkapta a Pulitzer-díjat. Olvastam A föld alatti vasutat is, de ha választanom kell a kettő között, nekem erre esne a szavazatom. Kalandos, mély és megrázó, egyszerre elégítette ki a cselekményt szerető énem és a mélyebb tartalmat is kedvelő felem. Csak azért nem írom, hogy szórakoztató és tartalmas is, mert elég betegnek kell lenni, hogy valakinek ez a cselekmény szórakoztató legyen.

Elwood története lekötött, faltam az oldalakat, hogy mi fog történni vele és a többi fiúval az intézetben. Folyamatosan zajlanak az események, amelyeket kiemelve nem tűnnek túl izgalmasnak: készülnek a karácsonyra, festik a díszeket; az intézet támogatóinak dolgoznak, igyekeznek elkerülni a büntetést, megrendezik az éves bokszmeccset. De a történetben ezek súlyosak, kalandosak és folyamatos mozgásban tartják a történetet.

Különleges dinamikát hordoz, ahogy Elwood és a barátja, Turner szemlélik a dolgokat. Elwood határozottan nem itt kellett volna, hogy kikössön. Idealista fiatalember, akinek itt próbára teszik a hitét és jellemét. Megkínozzák őt is, a többieket is. Whitehead jó érzékkel a legbrutálisabb részeket nyers valójukban nem tárja elénk, de utalva rájuk is felháborító az egész. Ahogy eladják az ellátmányt, ingyen munkaerőnek használják őket, szexuálisan is kizsákmányolják a gyerekeket és kamaszokat. Láttam börtönfilmet, ahol a börtönben jobb sora volt a bűnözőknek, mint itt a fiataloknak. Elwood küzd, hogy ne olvadjon be, túléljen, de önmaga maradjon. Aki Martin Luther King elveit vallja, aki értékes és nem megalkuvó. Turner viszont elfogadja és használja a szabályokat, megtanul trükközni. Könnyű lenne azt mondani, hogy Elwood útja a jó, de nemes biztosan. Ki éli túl? Mit tanít ez az egész rendszer?

Mindkét fiút megkedveltem, így a regény vége dupla olyan erővel ütött meg. A történet keretes szerkezetű, a jelenből gondol vissza az egyik fiú az intézetre. Van egy olyan csavar, ami fájdalmas. A végén. Pedig egyszer szöget ütött a fejembe, hogy valami nem stimmel, amikor az érettségiről mesélt a keret főszereplője. De így is… jaj.

Igaz, sokat mutat a rasszizmusból a kötet. Még az intézeten belül is rosszabb sora van a fekete fiúknak – pl. az ő élelmük adják el kéz alatt a boltosoknak. De Elwood egész sorsa, ahogy az intézetbe kerül. Felháborító, hogy ez így létezhetett. Emberileg ocsmány, amit ezekkel a fiúkkal műveltek. De azért is jó könyv, mert szélesebb a perspektíva. Az intézet maga volt kegyetlen, a rendszer rémes. Benne van, hogy nem csak a feketékkel, de velük különösen. Érzékenyít, megdöbbent, fáj ez a könyv és ez érték benne.

Hozzátegyem azt is, hogy igaz történet alapján? Szégyellhetjük, hogy embernek születtünk.

Whitehead: A Nickel-fiúk - Mint kortárs: 100% jól szerkesztett, hatásos – tartalmas is, pörgő és izgalmas is, emlékezetes.

Szubjektíven: 100% izgalmas, megrázó – pokolian tudott helyenként fájni, és pont így jó.

Flörtölős, egyetemistás, randizós.

Serenity kénytelen az édesanyjával új életet kezdeni, aminek részét képezi, hogy költöznek és a lánynak át kell jelentkeznie egy másik egyetemre is. Ott aztán duplán érdekes lesz a diákoknak: minden új lány izgalmas, és ő azzal is érdekesebb, hogy átjelentkező, nem elsőéves. A harmadévesek szívtiprói is felfigyelnek rá, Ace már az első nap belebotlik és randira hívja. Sere ismeri a típust, és a fiút megelőzi a híre. Úgy cseréli a lányokat, mint más a zokniját. Hiába helyes a srác, Sere nem akar egy lenni a sok között. Ace azonban kihívást lát benne és Sere egy módot talál, hogy elijessze: fogadást ajánl. Ha 1 hónapig nincs más nő az életében, kap egy igazi esélyt tőle. Ace addig is randikra viszi, igyekszik megfelelni. Sere pedig egyszerre reméli és nem akarja, hogy elbukjon.

Millió meg egy alkalommal leírtam már, milyen unalmas, hogy a romantikus regények többsége ugyanazokat a zsánereket használja újra és újra, miközben a regények szerkezete is egyezik. Soroljam? Ellenszenv/mély vágy – szerelem – butaságon veszekedés – nagy gesztussal békülés – még nagyobb happy end. Kollár Betti már azért megérdemel egy vállveregetést, mert el mert térni ettől.

Igaz, ő is egy klasszikus romantikus regényes klisével indít. Az új lány és az iskola nőcsábásza, akik kötnek egy fogadást egymással, aminek a szív – vagy éppen a test – a tétje. Romantikus randik, mélyülő érzelmek – vagyis, el tudjátok képzelni. Csak éppen a szerző nem elégszik meg a lánymesével. Ace nem lesz más ember attól, hogy Serenity az életébe lép. Nincs mesés fordulat és nem változik meg gyökeresen a személyisége. Ez magával hozza, hogy a regény sem azt a véget kapja, amit az alaphelyzetből gondol magában a rutinos romantikus regény olvasó. Ezt nagyon díjaztam!

Serenity sem egy tipikus hősnő. Ő nem csak mondja, hogy ismeri a típust és nem dől be neki. Ő valóban tartja magát ahhoz, amire a fogadást kötötte. Még akkor is, ha Ace elkezdi levenni a lábáról. De van benne még valami, ami megfogott benne. Sere egy olyan szereplő, aki ellentmondásos és magában sem tudja rendezni, hogy kettős érzései vannak. Ace egyszerre vonzza és taszítja, és ő bizony ki meri magára mondani, hogy így kétszínű.

Ezek tehát azok, amiket díjaztam a kötetben. Kliséből indul, de nem a szokott útvonalon halad és egy reálisabb, nem mesebéli véget kap a történet. A hősnő hű az elveihez, és felvállaltan vannak ambivalens érzései. Emberi ezektől, és szerettem, hogy nem egy zsánernek igyekszik megfelelni vele a szerző: nem a szomszéd átlaglány, nem a jó nő, hanem valaki, aki keresi még a helyét és magában is rendeznie kell dolgokat.

De akkor nézzük, mi az, ami a másik oldalra kerül! A végére csak sikerül még egy klisét benyomni, amiből akár folytatást is lehet írni… Megmondjam melyik? A Harry és Sally típus. Amikor a barátban hirtelen meglátod a szerelmi lehetőséget. De azt azért nem mondom meg, melyik srác tűnik fel Sere radarján.

A másik a formátum. Az egy dolog, hogy nem tudom igényesnek nevezni a nyelvhasználatot. A regény nagyja párbeszédeket tartalmaz, és a szóbeli közlések lazábbak, mint az írásos. Így azt le tudom nyelni, hogy helyenként nagyon nem tetszett, ahogy a szereplők fogalmaznak. Azzal viszont nem nagyon tudtam mit kezdeni, mennyire uralkodnak a történetben a párbeszédek. Egy-egy ponton inkább színműnek éreztem, nem is regénynek.

Összességében azonban az marad meg belőle, hogy bátran bemutatott a klisének. Bírtam is!

Kollár: A vonzás törvénye - Mint new adult: 65% párbeszédeken alapuló, fiatalos és csavar egyet a megszokott klisén.

Szubjektíven: 55% meglepően hiányoztak a leírások, de a nem szokványos végét díjaztam.

Úgy érezte magát, mintha beleugrott volna egy mély, tiszta vizű tóba, amiről aztán kiderül, hogy csak egy sekély, térdig érő pocsolya. Mit tesz ilyenkor az ember? Feláll. Lemossa a sarat a térdéről, kiemeli a lábát az iszapból. És azután óvatosabban lépked. Már tudja, hogy a világ kisebb, mint amilyennek képzelte. (Ng: Kis tüzek mindenütt)

Tudja, kevesebben látnak, a legtöbben csupán néznek. (B. Czakó: Pitypangtánc)

Szerintem szánalmas, ha mindent a technikára bízol. Ha egy képességet nem használunk, az elkorcsosul. (Mészöly: A királyné violája)

A szemek nem árulják el a gondolatokat, az alig észrevehető mimikából a többiek nem tudnak olvasni; azt hihetnénk, hogy az egész test egy költemény, amiben mi elégünk, és amiből a szomszédjaink egy szót sem értenek. (Vuillard: Napirend)

Mindenki mást tart szépnek – közölte Mrs. Parrott. … – Egy tárgy értéke mindig az ember nézőpontjátol függ. (Pattillo: Jane Austen tönkretette az életem)

– Hello, Jack Frost. Azt hittem, megvan a fiú.
– Megvolt. Elszökött.
– Megint? – Jack Dandy mosolya szélesebbre és jegesebbre nőtt, és még tökéletesebbre. – Egy az még hiba, Jack. Kettő már katasztrófa. (Gaiman: A temető könyve)

– A gyilkosság, mint a boldog házasság alapja… – füttyentett Susan. – Kíváncsi vagyok, mit mondana erre dr. Phil.
– Nem a gyilkosság. A megbocsátás. (Myers Jr.: Életem védelme)

– Mondja meg őszintén, drága anyám. Maga férjhez menne hozzá?
– Gondolkodás nélkül.
– Gondolkodás nélkül? Na, ezt elhiszem, mert gondolkodva biztosan nem őt választaná saját kérőjének sem. (Bokor: Szerelmek tavasza)

És a huszonnégy jóember, aki február 20-án a Reichstag elnökének palotájában megjelent, pusztán az ő meghatalmazottjuk, a nagyipar főpapjai; ők Ptah isten papjai. És kifürkészhetetlenül, közömbösen állnak előttünk: huszonnégy számológép a pokol kapujában. (Vuillard: Napirend)

Bírósági ügyes, megcsalós, ügyeskedő.

Mick ügyészként kezdte, de egy ponton más utat választott. Védőügyvéd lett, amiben több a pénz, időnként egy-egy jó embernek is segíthet – ám kevesebb az ideje a családjára. Az utóbbi időszakban a felesége, Piper el is hidegült tőle. A megoldás megtalálására most sincs ideje, egy nagy ügy kezdődik. Az egyetemi jó barátja, a milliárdossá lett David néz szembe gyilkosság vádjával. Nem elég, hogy a férfi megcsalta a rákkal küzdő feleségét, a rendőrség rajtakapta, amint a nő vérét igyekezett feltakarítani. Megesküdött rá, hogy nem ő tette. Mick elkezdi felépíteni a védelmet, miközben a nyomozóként alkalmazott öccse és a felesége is furán viselkedik. Miközben egykori mentora, későbbi riválisa és egyben a várhatóan következő államügyész vért akar a bíróságon. A titkok és dominók dőlni kezdenek.

Ez egy olyan történet, amiről elég nehéz úgy beszélni, hogy nem kezdem el a csavarokat felfedni. Olvasni pont ezért volt jó: folyamatosan derült ki valami, rendeződtek át a dolgok és volt min meglepődni. Ezek nélkül beszélni róla…

Kezdjük talán azzal, hogy Mick az elbeszélő. Az ő szemszögéből látjuk az eseményeket, de hamar rá kell jönni, hogy nem mond el mindent nekünk. Nem egyszer van olyan a történetben, hogy ő lát valamit – pl. egy videófelvételt, ami valakire nagyon terhelő. Változtat a taktikáján, a viselkedése más lesz és tudjuk, hogy az egy döntő információ, mit is látott. Mi azonban a nagy leleplezésig nem jutunk az információ birtokába, hiába ismeri azt az elbeszélő. Ez valahol irritáló is, de a feszültséget fokozza.

Egy ponton az is felmerül, hogy mennyire megbízható elbeszélő Mick. Azért a megbízhatatlan kategóriába nem sorolnám be, de néha közel áll hozzá.

Ami hozza azt a kérdést is, hogy mennyire szimpatikus a főszereplő, aki annyira a regény középpontjában áll, hogy ezen fordulhat meg, mennyire szeretjük a regényt. Sok jó tulajdonsága van, de Myers Jr. nem egy hőst írt vele. Rafinált és nyertes típus, aki a győzelemért messze hajlandó elmenni. Van benne gátlástalanság, de megbocsátani is tud. Még viaskodom is magamban, hogy ítéljem meg. Az olyan soványnak hangzik, hogy mivel mások rosszabbat is műveltek nála, ő szimpatikusabb ettől.

Az bizonyos, hogy egy nagyon mozgalmas, pörgő regény. Tárgyalótermi krimihez képest pláne. Ahogy megy előre a történet és a nyomozás, egyre jönnek az újabb leleplezések. Még bulváros is, amik és akikről kiderülnek. Az áldozatot nem szép hibáztatni, de ami Jennifer ügyeiről kiderül… Sikeres riporter létére, akinek a bátyja maga is gazdag, mégis, mi vezeti arra, hogy a testét használja valutának? Össze se akarom számolni, hány szereplőről derül ki, hogy megfordult a nő ágyában. De különben is, egy ponton már kifejezetten zavarónak találtam, hogy szexbotrányokkal, megcsalásokkal és viszonyokkal van tele a kötet. Más fordulatok is vannak, de a többség arról szól, hogy ki kivel feküdt le, akivel nem kellett volna.

Ez nem az a történet, ahol az igazság győzedelmeskedik és jó érzés elköszönni a szereplőktől a végén. Talán a kinti viharos idő miatt a pesszimizmuson is erősebb az átlagnál, de most nagyon nem szeretem, amilyen korrupt világ képe rajzolódik ki a könyvből. A gazdagok és a simlisek mindent meg tudnak úszni? Van egyáltalán ebben a regényben bárki is, akire azt tudnám mondani, hogy folt nélkül jó ember?

De Myers Jr. jól ír, izgalmas is a könyv. Megvan a maga szórakoztató faktora, ami lekötött végig – vevő lennék a folytatásra is.

Myers Jr.: Életem védelme - Mint tárgyalótermi: 85% korrupt és sötét világképű, de nagyon fordulatos és izgalmas is.

Szubjektíven: 70% már kicsit tól sötét is a kép és a jellemek is a történetben. Lehangolt kissé.

5: Benyák: Képtelen történet – Max elzárkózott a saját képzelete teremtette világba, de ott sem jár szabadon. Nem lép ki a házából, míg egy kislány kérésére nem indul küldetésre. Az utat nehezíti egy szörnyeteg, akinek úrnője van. Ahogy Max szembenéz a múltjával, arra is rá kell ébrednie, hogy az a nő nem más, mint a szívét összetörő felesége.

4: Marrs: A jó szamaritánus – Laura szereti csak azt felfogni a világból, ami neki jól esik. Szeret másokat a nyomorba dönteni és manipulálni. A házassága többek között az ilyen dolgai miatt ment tönkre, de az asszonynak esze ágában sincs elengedni a férjét és a gyerekeit. Gyilkosság, zsarolás, sötét tervek – a férje nem is sejti, mi vár rá, hogy Laura visszatérhessen.

3: Ekberg: Bomlás – Christian és Leonora együtt megjárták a poklot, és úgy tűnik, végre túljutottak rajta. A fiúk meggyógyult, életben marad. Az asszony ekkor döbben rá, hogy a férjének viszonya van egy fiatalabb nővel. Hogy útban van. Ő azonban nem szándékozik válni, és megkezdi az ellenlépéseket, aminek egy családi házaspárbaj lesz a vége.

2: Downing: Elbűvölő feleségem – fiatalos, dögös páros helyes gyerekekkel. Látszólag ők az álompár. Ám van egy sötét hobbijuk, amiben emberrablás és gyilkosság is szerepel. Meg vannak titkaik, egymás előtt is. Ahogy a felek szembenéznek azzal, egymás elől mit rejtenek, a férjnek rá kell jönnie, hogy a feleségének ellene is van egy B terve és már az élete a tét.

1: Flynn: Holtodiglan – Nick és Amy, látszólag tökéletesek együtt. A szép és gazdag lány, aki kitartott a férje mellett, amikor újra kellett kezdeniük vidéken. Csakhogy Nick unja már a nőt, szeretője van. Amy meg nem a megbocsátó fajta. Mire Nick észbe kap, Amy eltűnt és közvélemény szerint ő ölte meg. Ahogy a nő titkai nyomába ered, rá kell jönnie, hogy egy szociopatát vett feleségül, aki most rá utazik. Ő maga is játszani kezd, hogy tisztázza a nevét és előcsalja a nőt. Gyilkosság vagy erősödő frigy lesz a vége?

Szerelmes, áldozatokat hozó, kosztümös, ármányos.

Tina nemesi származású apja legkisebb gyermeke, szépséges anyja eleven mása. A lányt azonban az apja látni sem bírja, így vidékre száműzte, ahol a nagyanyja gondoskodott a neveltetéséről. Ő pedig megadta neki azt a szabadságot, amire fiatal nőként neki is igénye lett volna. Taníttatta, és a birtokon szabadon rendelkezett magával. Íjazhatott, lovagolhatott, barátkozhatott a közelben élő cigányokkal. 16-17 éves, amikor a társaságba is bevezetik. A lány szépsége gyorsan szerez neki hódolókat, köztük a nagy nőcsábász Szapáry Félixet is. Tina nem is akar esélyt adni a férfinak, aki egyre inkább beleszeret a lányba, és kész változni is érte. Ám a történelem és testvéri ármányok nehezítik, hogy a történetük boldog véget érjen.

A Hervadhatatlan tetszett, így érdeklődve vártam, mit tud nyújtani a Pitypangtánc. Némi történelem, némi romantika – összességében elmondható, hogy az összetevők egyeznek a két könyvben, így akinek az egyik tetszett, nagy valószínűséggel a másik is fog.

Ami azért kicsit zavar, hogy B. Czakó Andrea összekötötte a két történetet, ami nélkül én jobban érzetem volna magam a regény világában. A Hervadhatatlan egyes szereplőinek leszármazottja Tina és a nagymama más közös vonásokat is felfed a család asszonyai között. Nekem ez már erőltetett: abszolút jól működik a Pitypangtánc saját történetként. A családon belüli erőszak meg nem örökletes.

Ezt leszámítva egy korrekt női, történelmi regényt kaptam. A kor is eleven szereplő a történetben, nem csak háttér. Az eseményeket, a szereplők életét is alakítja, ami a világban és az országban zajlik. Ad egy képet a világháborúról, de előtte a Monarchia nemesi világát is megrajzolja. Trianon éppen csak említve van benne, de a szereplők életén keresztül még arra is rámutat, társadalmilag az milyen változásokat hozott.

De a női jelzőt nem véletlenül szúrtam oda be. Tina személyében egy modern hősnőt kapunk, aki már legtöbb vonásában modern nő. A szerző sok jó tulajdonsággal felruházta, és a szépsége csak egy a sok közül. Ő azért értékeli az embereket, akik és nem azért, amik. Húséges, tisztességes, nyitott személyiség. Más, mint egy tipikus úrilány, miközben meg tud felelni azon elvárásoknak is. Mert vonzódhat a cigány származású Kálóhoz, azt is tudja, hogy neki nemeshez kell hozzámenni, és onnan is ismerkedik, beilleszkedik a társaságba.

Női regény azért is, mert a legfontosabb konfliktusa és bonyodalma szerelmi. Félixnek bizonyítani kell a lánynak, hogy valóban megváltozott és el kell nyernie. Így van folyamat, amíg tényleg ismerkednek, szerelembe esnek, és nem csak a fizikai vonzalom miatt közelednek egymás felé. A történetet meg az adja, hogy mennyi és milyen akadályt kell leküzdeniük. Van elég sok abból is – némelyik nagyon lányregényes (az eldugott levelek), de akadnak kevésbé tipikusak is.

Abba talán bele lehetne menni, hogy mennyire hiteles, hogy a férfiak egy csapásra megváltoznak a szerelem nevében. Albert, Félix is nagy csibész volt, de jött a megfelelő nő és a teljes változás. De mivel életmódot is váltanak, felelős nemesek lesznek, gazdálkodók és üzletemberek, így azért hihetőbb, mintha csak a szerelmi életüket változtatnák meg. Különben is, Félix szimpatikus hős lett, nem akarok belekötni, szimpatizáltam vele.

A történet pedig szenvedélyes, sok érzelemmel megírva, de nem csöpögős. Romantikus, több szereplő lelkét is feltárja. Lehet merengeni, ki mit és miért tesz.

 Jól szórakoztam ezen a regényen is, az a szimpatikus történelmi romantikusra példa.

B. Czakó: Pitypangtánc - Mint történelmi romantikus: 85% a történelem több díszletnél. Nagy érzelmek, nemes hősök.

Szubjektíven: 70% nem szerettem a két történet összekötését, különben jól szórakoztam.

Irodalmi rejtély nyomába eredő, életet változtató.

Emma élete a feje tetejére áll. Az már önmagában nagy pofon, hogy a férjét mással találja együtt, pedig azt hitte, ők egymásnak a nagy szerelem. Majd a karrierje is súlyos csapást szenved, mert a gyakornoklány, akit a férje alatt talált, azzal vádolja, hogy ellopta a dolgozatát, és az irodalmi szaktekintély férj a szeretője állításait támogatja. Emma mindent hátrahagyva Londonba utazik az Államokból, ahol egy titokzatos nő olyan felfedezést ígér, amely visszahozhatja a sírból Emma karrierjét. Jane Austen elrejtett levelei nyomára vezeti, ha teljesíti a feladatokat közben. Így Emma a rejtély nyomába ered, míg a megkerülő levelekből Jane Austen elrejtett magánélete bontakozik ki előtte. Közben a saját döntéseivel is szembe kell néznie, és az egykori jó baráttal, Adammel, akit a férje miatt dobott régen.

Jane Austen regényei ma is élnek, és egészen döbbenetes, hogy micsoda történeteket inspirálnak. Már Dunát lehet rekeszteni az olyan történetekkel, melyek vagy a regények szereplőivel, vagy magával az írónővel kapcsolatosak. Még krimi is van, amiben miss Austen bűnügyeket old meg. Beth Pattillo ennél klasszikusabb formát választott, és egy modern szerelmi történetet és életútkeresést ötvöz Austen kitalált történetével.

Két dolog is van, ami Beth Pattillo könyve mellett szól, ha Austen szerető emberekről akarunk olvasni: az egyik a regény stílusa. Kellemes, könnyed, egy igazi kis nyári limonádé, de más évszakban is könnyen fogyasztható. A könnyed komédiák légköréből van benne valami, miközben a szerelmi szálak és egy kis rejtély fűszerezik a cselekményt.

Tudtam díjazni, hogy Pattillo használ romantikus elemeket, de nem klasszikus értelemben vett romantikus regényt írt. Ahogy a levelekből kibontja Jane szerelmi történetét, a jelenben Emma is szembenéz szívügyekkel. Az talán nem meglepő, hogy Austen történetének elemei a regényeiből kölcsönzöttek, míg Emma története két klisét ötvöz: a megcsalt feleség új életet kezd és a régi barát, aki igazából a nagy szerelem lehet. Ismerősek, szerethetőek, de nem nyálasak vagy túlírtak. Ez a könyv egyáltalán nem akörül forog, hogy Emma megbocsátson-e a férjének vagy repüljön rá Adamre. Így van benne szerelem és csajos olvasmány, de nem az a lényeg benne.

El is jutunk a kettes ponthoz. Az, hogy ez Emma újrakezdésének és saját magának a megtalálásának a története. Szembenéz azzal, hogy milyen hibákat vétett. Képes lesz fejlődni, és nem ugyanazokat a hibákat elkövetni. A saját útját keresi, a szakmában és a magánéletében is. Így egy olyan befejezést kapunk, ami egy olyan nőképhez vezet el, akit nem a szerelem határoz meg. Nagyon tudtam szeretni, hogy itt nem az oldja meg a nő életét, hogy összejön a megfelelő férfival. Nem a szőke herceggel lovagol el a naplementébe, hanem ez a hercegnő a saját megmentője lesz. Felismeri, hogy a saját boldogságát magának kell meglelnie és annak az embernek kell lennie, akit tud szeretni – nem mástól várni a boldogságot.

Az szerkezetileg szépen összerakott, ahogy Emma és Jane hasonló felfedezéseket tesz. Mikor döntenek mindketten a szerelem mellett, vagy mikor ismerik fel, hogy nem csak annyi az életük, hogy milyen férfi van mellettük.

Közben pedig játékossá teszi a történetet, ahogy Emma teljesíti a küldetéseket. Ezek nem kalandregényesek, inkább ahhoz adhatnak ötletet, ha valaki Jane Austen emlékhelyet akar nézni, hova érdemes elmenni.

Van folytatása is, úgyhogy nem ez az utolsó Pattillo-kötet, amit olvastam.

Pattillo: Jane Austen tönkretette az életem - Mint női: 75% játékos, kellemes hangulatú limonádé, románccal, de komoly kérdésekkel is.

Szubjektíven: 65% a hangulatát és a végét is szerettem, azért a cselekmény lassabb folyású.

• Animus: Az utolsó élet - skandináv krimi
• Gabo: Luna: Holdkelte - sci-fi
• Kossuth: George Sand és a szerelem nyelve - női, életrajzi, romantikus
• Athenaeum: A Mars pokla - sci-fi
• Álomgyár: Recepciós kisasszonyok - női, romantikus
  • Démonok ivadéka - thriller, horror
• Könyvmolyképző: Lángok kötelékében - urban fantasy
• Fumax: A Hail Mary-küldetés - sci-fi

Jövő jjjjjjjjMájus

17. Christie: Az ABC-gyilkosságok - krimi 4,5

18. Dumas: Monte Cristo grófja - kalandregény 5

19. Gardner: A szerencsés lányok esete - krimi 4

20. Ng: Kis tüzek mindenütt - női 4,5

21. Mészöly: A királyné violája - ifjúsági 5

22. Hertsgaard: Rettenthetetlenek - dokumentumregény 2

    Gaiman: A temető könyve - fantasy 4

23. Vuillard: Napirend - történelmi 5

    Bokor: Szerelmek tavasza - történelmi 3,5

Elvileg hosszú hétvége, és milyen az idő? Sötét, szürke, esős. Olvasni a házban melegben ok, de azért nem bánnám, ha jönne a tavaszi napfény is...