Korrupciós, nyomozós, gyilkost kereső, családi titkos.

Nell Flynn FBI ügynök egy temetésre érkezik haza, az apja halt meg egy balesetben. Míg otthon van, az apja legutolsó társa, Lee bevonja egy gyilkossági ügybe. Egy prostituált tűnik el, majd kerül elő a holtteste, olyan módszerrel, ahogy évekkel korábban is történt már. Egy sorozatgyilkos szedné az áldozatait? Mivel a prostituáltak a társadalom peremén állnak, nem csinálnak belőle nagy ügyet. Nell azonban beleveti magát az esetbe, és egy korrupciós ügyre bukkan – rendőrök is érintettek egy mocskos hálózat működtetésében. Amikor kiderül, hogy az apja is játékban volt, és a halála sem biztos, hogy baleset volt, már nem tud kiszállni, akkor sem, ha veszélyben az élete. Ez már nem csak egy munka a sok közül, hanem családi ügy is, ami régi sebeket tép fel.

Az előző Alger-kötet tetszett, így most kissé csalódott vagyok. Többet vártam. Izgalmasabb sztorit, nagyobb csavart, sodróbb sztorit. Kriminek korrekt, de nem tudott magával ragadni.

A krimi elemek szépen a helyén vannak benne. Alger okosan felépít nekünk egy bűnügyet, ami nem pont az, aminek elsőre látszott. Így vannak fordulatok a nyomozásban, amit Nell logikusan és következetesen végigvisz. Elsősorban a kutatás, az emberekkel való beszélgetés dominál, és a végére némi akciót is kapunk, amikor már lebuktatni kell a rosszfiúkat.
Alger még szimpatikus szereplőt is meg mer ölni, és ez jót tesz a feszültségnek. Senki nincs biztonságban, és sokan őriznek titkokat. Nem is lehet rájönni, hogy ki lesz Nell igazi segítője, míg mások a maguk érdekében képesek elárulni és hátba döfni. Főbb és mellékszereplők is okoznak meglepetéseket, egészen a történet végéig. (Van is benne olyan csavar, igazi személyazonosság, ami annyira a semmiből jött, hogy az zavart. Pedig különben logikusan halad a szerző, így duplán fájnak az ilyen semmiből jött szálak.)

Az ügy nem az a popcorn véres szórakoztatás, amit szerettem volna. A borító jól visszaadja a regény hangulatát. Sivár, vigasztalan, szürke. Az ügy is mocskos, hétköznapi és reális. Van, amikor kifejezetten szeretem az ilyen krimiket, de most nem ilyen napom volt. Ha még egy kicsit sivárabb lenne, akkor azt is leírnám, hogy közel áll a skandináv krimikhez. Hiszen a hangulata és a világképe nyomott, a hősnőnk jó nyomozó, de a magánéletében elég nyomorult. Még kis társadalmi üzenet is van benne. Talán csak az ügy nem elég véres és brutális, de nem is minden skandináv krimi az, inkább sokkolnak. Ez nem.
Hiányoltam egy kis szenvedélyt belőle, bármilyen irányba. Nell szenvedhetett volna, megszállottan kereshette volna a gyilkost, csak lett volna erősebb érzelmi hatás a történetben és a karakterben! Megvan a maga motivációja, de valahogy unottnak éreztem a nőt végig. Mivel ő az elbeszélő is, így a történet sem tudott beszippantani.

Nell különben olyan hősnő, akivel lehet azonosulni. Megvannak a maga démonjai, nem egy hibátlan ember. Még etnikai kérdéseket is sikerül mellékvágányon beletenni, hiszen Nell az anyja révén félig mexikói. A bőrén érzi, ami a lányokat sújtja: társadalmi lenézés miatt senkit nem érdekel, mi történik velük, ideális áldozatok. Pedig ők is csak lányok, nők, mint bárki más. (A cím tetszett is, jól visszaadja a regény egy mélyebb gondolatát.)

Gyorsan olvasható, értelmes és logikus, reális a története. Olyan hősnője van, akivel lehet azonosulni. A nyomozás korrekt, és mellette társadalmi kérdéseket is feszeget kicsit. Más hangulatomban olvasva biztosan többre értékelem – nekem most lehúzta, hogy szenvtelennek éreztem, és nagyon lehangoló a sztori. Nem szórakoztatott, letört.

Alger: Lányok, mint mi - Mint krimi: 70% logikusan végigvitt cselekmény, átható és lehangoló hangulat, erős hősnő.

Szubjektíven: 50% lehangolóan szürke a világa, Nellt nem szerettem meg, szenvtelen a sztori.

Legyen igazad. Tévedj. Csak döntésképtelen ne legyél. (Berry: A Romanov-jóslat)

Igazából az egyetlen dolog, amit sajnálok a Tantrums and Tiarasszal kapcsolatban az az, hogy milyen nagy hatása lett. Megalapozta a valóságshow-k világát, ahol a nézők bepillanthatnak egy híresség életébe, vagy még rosszabb, amikor valaki attól lesz híres, hogy szerepel egy tévés valóságshow-ban. Nem a legépítőbb érzés, ha a Being Bobby Brown and The Anna Nicole Show az ember lelkiismeretén szárad. Egyesek szerint nem kizárt, hogy a Keeping Up with the Kardashians létrejötte is az én hibám, ez esetben pedig leborulok az emberi faj előtt, és a bocsánatáért esedezem. (John: Én)

– Optimizmussal még nem nyertek háborút.
– Ezért viszünk magunkkal fegyvereket. (Wesley: Hetedhét birodalom)

Nem minden bűn érdemel büntetést. Olykor a megbocsátás az egyetlen válasz. (Hoover: Merit nélkül)

Az élethez való jog ára túl gyakran a halál. (White: Lada Dracul: Egy sötét lélek)

– Valaki besettenkedik Celia szobájába éjjelente. Kikerüli az őröket, és olyan láthatatlan,… mint egy szellem.
– Ami azt jelenti, hogy okos és leleményes gyerek. Jó anyag vőnek. (Motyka: Hús és tűz)

– És mikor szokott felébredni? Beszélnem kéne vele.
– Nem kel fel magától – rázta meg a fejét. – Az átok nem múlt el nyomtalan. Ha álomra hajtja a fejét, csak csókkal lehet felébreszteni.
– Fülöp – néztem rá nagyra nyílt szemmel. – Mondd, mikor ébresztetted fel utoljára?
– Úgy egy hete, ha jól rémlik.
– Fülöp!
– Te csak ne ítélkezz, éppen most hagytad ott Floriant! Hallottam róla! – csattant fel Fülöp, és éreztem, hogy idegre szúrtam.
– Az teljesen más!
– Próbálj meg te együtt élni valakivel, aki csak akkor fogja be a száját, ha éppen kaja van benne. Jobban belegondolva, néha még akkor se. (Wesley: Hetedhét birodalom)

Amint azt mindenki tudja, a hírnév. főleg a hirtelen jött hírnév sekély, üres és veszélyes dolog, sötét, csábító ereje nem helyettesítheti sem az igaz szerelmet, sem a valódi barátságot. (John: Én)

A jelek szerint a sikernek két összetevője van, e kettő: nem félni mindent kockáztatni egy lehetőségért. (Miranda: Az utolsó vendég)

Deadpool: Gratulálok a príma végtagjaidhoz. Sajnos valamiből nekem van több.
Zombipool: Igen? Na és miből?
Deadpool: Barátból. (Gischler: Deadpool: Zsémbes zsoldos)

Úgy is meg lehet verni valakit, hogy az ember nem használja az öklét (White: Lada Dracul: Egy sötét lélek)

Boldog vég utáni kalandos, országot visszaszerző, mesés.

Hófehérke nem éppen a happy endet éli. Az almától halálra fulladt, Florian csókja visszahozta az életbe, de aztán jött a fekete leves. Nem volt választása, a herceg elvette, és most annyit akar tőle, hogy gyorsan szüljön gyereket. Florian kegyetlen, és minden királyság ura akar lenni. Hófehérke szökne és válna is tőle, csak éppen a saját királysága visszaszerzéséhez a többi hercegnőnek tanúsítania kell, hogy ő Hófehérke. Így aztán a lány útra kel, és megnézheti, a többieknek miképpen alakult a sorsa. A királysága visszaszerzése azonban még csak a kezdet: még meg kell küzdenie a férjével és a gonosz mostoha is visszatér még egy küzdelemre a lány ellen.

Hogyan mesélik újra a klasszikus meséket? A Disney most szeret újraírni, megváltoztatnak egy alaphelyzetet, de az a lényeg, hogy úgy is eljutnak ugyanabba a befejezésbe. Mások modernizálnak, és mai korba helyeznek. Vagy, egy más szereplő szemszögéből mutatják meg az ismert történetet. Vannak aztán olyanok is, akiket az érdekel, mi lett a happy end után. Wesley regénye is ilyen.

Ahogy Wesley írja is, le kellett fújni a cukormázt. Alaposan megtette. Visszatér a gyökerekhez, és a mesék sötétebb oldalát látjuk. Nem mondhatnám, hogy tipikus mesei kezdőkép, hogy a herceg valósággal megerőszakolja a hercegnőt, aki aztán a magzatelhajtót iszogatja… Nekem tetszett ez a sötétebb színezet, még akkor is, ha pont ezért olyan mellékszereplőnek, akit szerettem, értelmetlenül tragikus előtörténet jutott és ennek megfelelő lett a sorsa is.

A fő karakter Hófehérke, aki nagyon más jellem, mint a mesében. Modernebb, de nem tudom, mennyire szerettem így. Az tetszik, hogy kezdeményező, bátor és nem egy elveszett virágszál. Önironikus. Azt viszont nem díjaztam, hogy mintha a nőiesség teljesen kiveszett volna belőle. A szexualitáshoz pl. olyan fura a viszonya, hogy azt még emésztem. Pl. a banya megszállja a testét, és rendszeresen férfiakat hívat magához. Amikor Hófehérke kiűzi magából, letudja annyival, hogy iszik egy kis magzatelhajtót, mert ki tudja, kik jártak a lába között. Modern hősnő, sok mindenért szerethető, de azért sajnálom, hogy ennyire elvesztette a női oldalát – érzelmileg is olyan kemény.

De nem ő az egyetlen, aki más, mint ahogy megismertük korábban. Ami jó is, mert meglepő tud lenni, kinek milyen élete van most és milyen jellem ebben a sztoriban. Különben Wesley inkább Grimm és Andersen történetéből dolgozott – a legjobb példa erre A kis hableány, akinek nagyon nincs itt Erik hercege.
Különben is sok minden történik, és abszolút cselekményközpontú a történet. Nem csak 5 hercegnő happy end utáni élete, de Hófehérke kalandjai és egy háború is van a történetben.

A cselekményen túl a stílusa is eladja a kötetet. Humoros, ha ez helyenként sötét humor is. Nekem ez bejön, és Hófehérke narrációja még a sötétebb részeken is dob egyet. Mert az pl. önmagában nem vicces, hogy a forró cipőkben a mostoha hogyan égett halálra, de ha már hozzájön a lány narrációja a pszichopata új férjéről…
De akad kevésbé sötét humor is benne. Csipkerózsika ikrek édesanyja – hogy hívják a Fülöppel közös fiát? Álmos. De akad itt sztori a berúgott Kukáról is…

Összességében jól szórakoztam, olvastatta magát a könyv. Ha Wesley folytatja a többi hercegnővel, olvasom tovább! :)

Wesley: Hetedhét birodalom - Mint meseregény: 85% abszolút felnőtteknek – visszaadja az eredeti mesék sötétségét, ötletes.

Szubjektíven: 75% Hófehérke érzelmileg férfias és sivár, különben vicces és kalandos könyv.

5: On Sai: Álruhában – a mágia a férfiak kiváltsága. Azon lánygyermekek, akik erővel rendelkeznek, már az anyaméhben megöletnek. Egy nemes ikerpár gyakran cserél helyet, és éppen Rianna van fiúnak öltözve, amikor besorozzák egy mágikus seregbe.

4: Robb: Halálos szertartás – Eve Dallas boszorkányok nyomában. Amikor barátja és egykori mentora meghal, Eve tudja, hogy a férfi nem lehetett öngyilkos. Hamarosan egy olyan ügybe csöppen, melybe egy boszorkányszekta mos agyakat és gyilkol.

3: Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly – a kedvenc részem a sorozatból. Izgalmas és drámai, melyben Harry azzal szembesül, ki árulta el a szüleit és milyen tragédiák zajlottak a múltban. Hiszen a keresztapja, Sirius Black megszökött a börtönből, és mindenki attól tart, Harry nyomába ered.

2: Arden: A boszorkány éjszakája – Vászját boszorkányságért máglyára akarják vetni, és Morozkó nagy áldozatot hoz, hogy megmentse. A lány pedig felfedezi az elveszett családját, igyekszik megmenteni a télkirályt, és nem csak az embereket békítené össze a szellemekkel, de az országot is megvédené a rá törő hadaktól. Ehhez szövetségeket kell kötnie.

1: Harkness: Az élet könyve – a világon nem csak az emberek léteznek: boszorkányok, vámpírok és démonok is. A fajoknak tilos keveredni. A boszorkány Diana és a vámpír Matthew mégis egymásra találnak, és együtt keresik a boszorkányok elveszett könyvét, melyre sokan rá akarják tenni a kezüket. Egy időutazó kalandból hazatérve el kell fogadtatni a házasságukat, szembe kell szállniuk a tanáccsal és egy vámpír sorozatgyilkossal is.

Nyomozós, történelmi titkos, menekülős.

Oroszországban szavazás volt, és az emberek azt szeretnék, ha megint lenne cár, vagyis a Romanovok visszatérhetnek az orosz trónra. Az amerikai ügyvéd, Miles Lord tagja annak a csoportnak, mely a jelölteket vizsgálja. A feladata, hogy a fő esélyes, Baklanov hátterét ellenőrizze. Az orosz történelemért rajongó Lord azonban olyan nyomra bukkan, amely alapjaiban változtathatja meg az esélyeket. Hiszen két gyermek, Alekszej cárevics és Anasztázia nagyhercegnő teteme nem volt a tömegsírban. Ha ők túlélték, kimentették őket, egy egyenes ági leszármazottjuk örökölné a trónt. Egy régi rejtély és jóslat darabjait összeillesztve Lord egy segítővel az örökösök nyomába ered, miközben egyesek vadásznak rájuk, hogy ne kerülhessenek elő II. Miklós egyenes ági leszármazottai, ha valóban léteznek.

Mivel szeretem elképzelni, 'mi lett volna, ha…' – így ezzel a könyvvel kifejezetten jól kijöttem. Kalandregény és rejtvényfejtés, ahogy Steve Berry írni szokta, miközben egy alternatív történelmi nyomvonalon is elindulunk.
Még az is igaz, hogy szerettem a képet, ahova eljutunk, és ami nagyon nem a mi valóságunk.

A történet alapvetően Lord és társnője, Akilina útját követi végig, akik Raszputyin jóslatát és a hátrahagyott nyomokat követve jutnak egyre közelebb a célhoz, miközben vadásznak rájuk. Nyomozás, menekülés – kalandregényes és ahogy beindulnak az események, izgalmas is.
Berry a tőle megszokott stílusban pörgősen, lényegre törően halad a cselekményben. Sem hosszabb leírások, sem kitérők nem lassítják a történéseket. A cselekménykedvelő olvasók barátja így a regény. Egy nyomozós adrenalinlöket.
Van közben egy-egy fordulat is, hiszen azzal eljátszik a szerző, hogy ki áll a páros oldalán, és ki milyen érdekből hátráltatja őket. Berry különben nem árul zsákbamacskát: az olvasó tudhatja, kitől kell óvakodni, míg Lord egyes szereplők igazi szerepére csak későn jön rá.

Mellette naplótöredékekből, elbeszélésekből megismerjük a cári Oroszország végnapjait, és kapunk egy mesébe illő történetet Alekszejről és Anasztáziáról. A darabok szépen összeállnak, és szerintem azért tetszett nekem ennyire ez a könyv, mert ez a lehetőséget szerettem. Ha értelmet nem is, de vigaszt vitt a Romanov-család tragédiájába.

Érdekes az is, mennyire szűken méri Berry az érzelmeket. Lord és Akilina között úgy alakít ki vonzalmat, hogy arról talán 2 mondat szól az egész könyvben. Amikor valaki a szülei vagy éppen a saját házasságáról mesél, az is olyan sterilnek hat, miközben igazából arról mesél, hogy szeretik egymást.
Mégis, olyan események vannak benne, amelyek hozzák magukkal az érzelmeket, amiket olvasóként bele tudtam tenni. A Romanov leszármazottak sorsa, vagy a jelenből az Alekszej nevű borzoj története. Megható, szomorú, de felemelő is. Amire később is emlékezni fogok ebből a könyvből, a két Alekszej, állat és ember története.
Tudom, egy olyan könyv, amiben sok embert megölnek, én mégis egy kutyát emelek ki… Alekszej azonban minden tekintetben jó kutya volt. Kutyabarát vagyok, szóval nekem jobban vérzett érte a szívem, mint sok random emberért, aki éppen csak feltűnt a történetben. Még akkor is, ha közben rákerestem, hogyan néz ki egy borzoj – és nem tudom azt mondani, hogy szerintem szép kutyák. De az biztos, hogy Alekszej jó kutya volt.

Van kaland, van nyomozás, van nekem tetsző vég. Még csak Cotton Malone se hiányzott – bár tény, hogy Lordnak vannak közös vonásai vele.

Berry: A Romanov-jóslat - Mint kalandregény: 75% egy jó sztori, ami egészen filmre termett. Kalandos, gyors.

Szubjektíven: 85% szerettem a történelmi meséjét, a pörgős cselekményét és a végét is.

• Európa: Minél véresebb - King novellás kötet, thriller és horror
• Libri: Mrs. Christie rejtélyes eltűnése - kosztümös krimi
• Manó: Egy új élmény - meseregény
• Kossuth: Szex és hiúság - strandkönyv
  • Az utolsó üresvadász - fantasy
• Szukits: A Pusztítás Kulcsa - akció
• Lettero: Várj, amíg sötét lesz - thriller
• Agave: Már megint a felfedezők - sci-fi
• Fumax: A Fehér Lovag átka - már tényleg jön a képregény, megvan, mikor lehet érte menni :)
• Könyvmolyképző: A divatdiktátor - kosztümös, női

Április

19. Garber: Finale - YA fantasy 3

20. Gibney: Nincs menekvés - krimi 4,5

21. Crowley: Az Elátkozott torony - ismeretterjesztő 4

22. Hoover: Merit nélkül - ifjúsági 5

23. John: Én - életrajz 5

24. Gischler: Deadpool: Zsémbes zsoldos - képregény 4,5

      White: Lada Dracul: Egy sötét lélek - YA 3,5

25. Motyka: Hús és tűz - képregény 5

      Miranda: Az utolsó vendég - thriller 2,5

Végre érkezik a tavasz - és vannak online fesztiválok is, így kedvezményes lehet papír és elektronikus könyveket is beszerezni :)

Baráti körös, nyomozós, kisvárosi.

Avery egy kis nyaralóvároska lakója. Megszokott itt, hogy a szegény helyiek és az itt nyaraló gazdagok nem keverednek. Mégis, Avery kamaszként barátságot kötött Sadie Lomannel. A család támogatta is a lányt, még állásuk is nála lett, mint a házuk gondnoka. Hagyomány a fiataloknál, hogy megrendezik a szezon végén a plusz-egy partit. Abban az évben azonban tragédiába torkolltak az események: Sadie holtan került elő, állítólag öngyilkos lett és az óceánba fulladt. Avery nem így gondolja, és egy évvel később, amikor megint összegyűlnek az emberek, és a kezébe akad Sadie eltűnt telefonja, a barátnője gyilkosa után ered.

Gyanús lehetett volna, hogy miért a Libri adja ki ezt a kötetet, ha eddig Miranda az Agavénál volt. Nem gondoltam mélyebben bele, így menet közben foghattam a fejem, hogy eddig ez a leggyengébb Megan Miranda-történet, amihez szerencsém (?) volt.

Keressek rá egy szavas jellemzést? Zavaros. Mivel a logikus történeteket szeretem, nekem ezzel már meg is van ítéletem. Alapvetően két idősíkon zajlanak az események, amelyek jól el vannak különítve, mégis túl gyakran éreztem úgy, hogy furák, nem helyén és idején valók az éppen leírt események. Nem egyszer éreztem, hogy valami nem stimmel a történettel.

Egyrészt, már maga Avery indítékai zavarosak nekem. Miért is kezd el nyomozni, mi hajtja? Elmondva el van, hogy mennyire jó barátja volt Sadie, de gyakorlatban ezt nem érzem igaznak. Vannak köztük szálak, de akik túl közel vannak, sértik is egymást. Nekik is megvolt a maguk rejtett problémája – pl. Connor, akivel Avery elég durván szakít, de azt a szívére veszi, amikor a barátnője kikezd a fiatalemberrel. Olyan szinten nem éreztem őket igazi barátoknak, hogy egy ponton az is megfordult a fejemben, hogy ez egy Oidipuszi-nyomozás lesz, ahol a végén kiderül, hogy Avery a gyilkos, csak nem emlékszik.

Avery nyomozása sem lett izgalmas. Azt kiéreztem a szövegből, hogy a szerző igyekszik feszültséget generálni, de nem érzem, hogy sikerrel járt volna. Maximum azt sikerült némileg megfognia, hogy milyen ellentét van a nyaralók és az állandó lakosok között. De ezt sem vitte túlzásba, ifjúsági regényben is olvastam már ezt a kisvárosi feszültséget jobban átadva.
A végeredmény se tetszett. Vagyis, hogy ki a tettes és miért. Nehezen és szinte véletlen jut el oda Avery, arról nem is beszélve, hogy előkészítés nélkül jön a megoldás. A semmiből feltűnik egy új szál, amivel aztán mindent megmagyaráznak. Ezt túl kényelmes megoldásnak érzem, nem is szeretem, ha egy thriller végére ilyen kerül.

A kapcsolati rendszerek szerelmi téren még rosszabbak, mint Avery és Sadie története. Kicsit olyan érzetem volt, mintha helyenként egy tini történet bontakozna ki. Avery nem kedveli Parkert, Sadie bátyját, de amikor a lány tiltaná tőle, megszerezné és flörtöl vele. Nyomorult Connor nem értem kit szeret és mikor. Van olyan szerelmi jelenet benne, ami tulajdonképpen abból indul ki, hogy nem akarnak egymástól semmit – akkor minek kötnek ki egy ágyban? A vége is ugyanilyen kurta-furcsa a kapcsolatok terén.

A szereplők között egy szimpatikus sem akadt, még Avery sem. Az indítékaik zűrösök és nem egyértelműek, mindenki tesz ellenszenves dolgokat. Bár nem egyértelmű, hány évesek a szereplők – huszonévesek –, roppant kamaszosan viselkednek sokszor. Hiába tudom, hogy már önálló emberek, munkával és múlttal, nem egyszer megfordult az is a fejemben, hogy simán elhinném a sztorit, ha 16-17 évesek lennének.

Sokkal jobb történetet vártam, ez most nem tetszett.

Miranda: Az utolsó vendég - Mint thriller: 45% a semmiből érkezik az indíték és a megoldás, a történet is zavaros.

Szubjektíven: 35% nem szerettem a szereplőket, és érzelmileg nem sok értelme volt.

Harcos, mágikus, rejtélyt megoldó.

Geralt egy régi barát kérésére megy bele egy kis nyomozásba. A férfi felfigyelt arra, hogy a kedvenc lányához beszökik esténként valaki – egy olyan toronyba, ahova élőnek nem lenne esélye bejutni. Attól tartva, hogy esetleg egy vámpír vetett szemet a lányra, kéri a vaják segítségét. Geralt le is csap, és egy régi barátba botlik, aki akaratán kívül új veszélybe és mitikus kalandba sodorja magukat. Hiszen a repülő ládához jutó Kökörcsin természetesen egy szép lányhoz kívánta magát, és van annyira felelőtlen, hogy a lebukás után fennhangon felolvassa a ládába írt mitikus jeleket. Így köt ki a páros Ofier királyánál, akinek az udvarában valami sötét terjed, és aki mindezért Geralt fejét akarja – nem is sejtve, éppen ki érkezett meg hozzá egy bárd kíséretében.

Eddig szerettem ezt a világot, és a képregények se okoztak csalódást. A Hús és tűz is tetszett, azt külön díjaztam benne, hogy az Ezeregyéjszaka meséi beidézését is felfedezni véltem benne. Igaz, itt másképpen alakulnak az események, de ezt már megszokhattuk a Vaják történetekben, így ezzel is csak jobban illik az univerzumba.

Szerettem, hogy annak ellenére, hogy egy vékony kötetről beszélünk, mégis sikerült csavarokat és nagyobb váltásokat betenni a cselekménybe. Nem csak azt variálja a szerző, hogy Geralt éppen informálódik, vagy harcol, hanem az egész szituációval eljátszik, miközben a femme fatale is feltűnik egy varázslónő személyében. Többször váltunk helyszínt is, így lehetőséget adva arra, hogy a rajzoló vizuálisan is más világot mutasson be nekünk. Nem egyszer éri meglepetés az embert azért is, hogy ki is mesterkedik és miben. Érdemes figyelni az eseményekre, mert ez tipikusan egy olyan történet, amikor a nagy leleplezéskor tudunk utólag másként látni egyes dolgokat.
Természetesen mellette Vaják-kaland is, vagyis a tényleges harc és mágia is benne van. Geralt nem csak az eszét, az erejét is használja. Kardos leszámolás, mágikus küzdelem is van a történetben. Odacsap, szörnyeket írt – de ő nem csak egy harcos. Azért külön jár neki egy pont, hogy a történet gonoszának milyen rafinált kis büntetést talált ki.

Azt külön is érdemes kiemelni, hogy ebből a történetből is látszik, hogy Geralt olyan harcos, akinek nagyon magas az igazságérzete. Talán a sorozat legjobb gyilkosa, de nem szeret ölni és van benne együttérzés. Jó barát és találékony több tekintetben is. Bár nem Sapkowski jegyzi a képregény történetét, tipikus Geralt kaland lett, jól hozza a vaják karakterét ez a rész.

A rajzok is teljesen korrektek. Szépek az emberalakok, dinamikus a mozgás, szépen színezett. Bár elsőre Geralt szemei kissé irritáltak, ilyennek kell lenniük, tudom. A vajákok szemeit mágiával kezelik, nem emberiek – de akkor is. Abba bele lehetne kötni, mennyire erősen arab hatású Ofier – épületek, ruhák, emberek külleme is – de mivel az alaptörténetben is van egy arab mesés elem – a már emlegetett repülő láda, amivel bejut az udvarló a szép lányhoz –, ezen különösebben nem fogok háborogni.

Még valahol örülni is tudok neki, hogy az univerzum egy olyan része jelenik meg vizuálisan is a képregényben, amit ritkábban mutattak belőle. Nem az európai népmesék világa ez, hanem a keleté.

Egyedül talán némi tanulságot hiányolok belőle, bár nem tudom miért. Szórakoztató, jó sztori. Plusz, ha akarom, azt belemagyarázhatom mivel jár, ha valaki többet vállal, mint amit bír.

Jó történet, szemre is teljesen ok, ez egy jó fantasy történet a Vaják univerzumból.

Motyka: Hús és tűz – Mint képregény: 90% szépen meg van rajzolva, jó a története és hú az univerzumhoz.

Szubjektíven: 85% működött a mese motívum, Geralt korrekt hős és csavar is akadt benne.

Gibney: Nincs menedék

Lottie a családi életében szenved. A nagylánya az Államokba készül a fia nagyapjához, és Lottie titkon attól retteg, hogy a gazdag családnál marad a lánya, nem jön haza többet. Boyd kezd érzelmileg is közel kerülni hozzá, ami szintén megijeszti. Az alkoholt meg egyre nehezebben teszi le, lassan esti rutin, hogy iszogat.

De most a munkára kell koncentrálnia. Ő az egyetlen, aki felveszi és komolyan veszi az egyik cigány háziasszony vallomását, aki sikolyokat hallott az éjjel. A helyszín átvizsgálásakor egy éppen folyó temetést kell leállítaniuk, mert a sírgödörben egy másik holttest is van, egy nőé, aki menekült valami elől. Évekkel korábban volt már egy hasonló eset, az a nő nem került elő. És újabb eltűnés is van.

A végére kiderül, hogy a jó 10 éve eltűnt nő titkon az egyik cigánnyal járt, terhes lett és el akartak menni. A bátyja nem tűrhette a családi szégyent, és fogságba vetette a testvérét, többek között összezárta a halott csecsemőjével. A nő halála után meg kellett egy pótlék. A bátyját is előszeretettel kínozta: ő erőszakolta meg a férfi szeretőjét.

Hoover: Merit nélkül

Merit egyre komolyabban szenved attól, hogy a családban mindenki titkát ő őrzi. Amikor kikészül, mindent leír egy levélben, sokszorosítja, és szétszórja a házban. Így mindenki megtudhatja, hogy az apjuk a második feleségét csalja a szintén velük élő első feleségével. Hogy a bátyja kiskamasz korában megpróbálta megcsókolni, most meg rajtakapta, ahogy a mostohaanyjuk öccsével hentereg. Hogy a nővérének komoly baja van az első szerelme tragikus halála óta, mert azóta csak haldoklókkal jár.

Majd beveszi az anyjától lopott gyógyszereket, öngyilkos akar lenni. Ekkor derül ki, hogy azok nem igazi gyógyszerek. Mert az anyjuk nem rákos, hanem pszichés beteg, csak ezt nekik nem akarták gyerekkorukban elmondani. Néha vannak tiszta percei, de különben nem önmaga. Ezért is maradtak együtt, és a második feleség elfogadta, hogy a férje mindig is kötődni fog és szeretni az elsőt. De mindenki más titka is kiderül, amit Merit nem tudott.

A bátyja 14 éves kora körül figyelt fel rá, hogy a fiúkat a lányok érdeklik, ő meg inkább a fiukat nézegette. Arra gondolt, ki kellene próbálnia, milyen egy lány csókja. Kínjában a húgát kérte meg, de rá is jött, hogy azt nem szabad, próbált elnézést is kérni, de már tudja, hogy Merit azt fel se fogta, csak sérült.

A nővére meg nem szerelmi kapcsolatokat keres, hanem vigaszt nyújt a haldoklóknak, és így gyászolja a halott szerelmét. Akit Merit a barátjánál hitt, igazából az egyik fiú barátja, akit a kórházban látogat. Csak nem volt hova mennie, és befogadták. Neki tényleg Merit tetszik, nem az ikre.

Meg tudnak beszélni mindent, Merit depresszióját is, és eldöntik, ideje pszichológushoz járni, mindenkinek.