Fülszöveg: 

Senki nem látta, mi történt.
Állsz a zsúfolt peronon a londoni metróban. A két kislányod előtted felugrik a szerelvényre. Te is utánuk lépnél, de záródnak az ajtók, a metró elhúz. A peronon maradtál.
Mindenki hazudik.
Amíg a következő megállóhoz érsz, azt sulykolod magadban, hogy minden rendben lesz. De pánikba esel, mert nem két gyerek vár a peronon. Csak egy.
Valaki hibás.
A másik lányod hova tűnt? Magával vitte egy idegen? Vagy nem is sejted, de jól ismered a tettest? Senki nem mond igazat. Minél hosszabbra nyúlik a keresés, annál nehezebb lesz megtalálni a lányodat.

Szerintem: 

A fülszöveg alapján jónak tűnt. Mint krimi, nem is nagyon fogok belekötni. Mégis, annyira rossz szájízzel tettem le a könyvet, ami az esetemben ritka.

Ezt is kell kiírnom magamból. Van egy történet, ami sokáig érdekelt is. Szimpatikus emberek, bajban és keresik a megoldást és a gyereküket. Aztán Mara elkezdte a

Fülszöveg: 

Vhalla Yarl könyvtári tanoncból válik nagy hatalmú varázslónővé, és egy olyan románcba keveredik, amelynek hevessége csak az újonnan felfedezett erejéhez mérhető.

A Solaris Birodalomnak már csak egyetlen királyságot kell meghódítania a kontinens feletti teljes uralomért, de a visszahúzódó Vhalla Yarlban szunnyadó, nemzedékek óta nem látott elemi mágia megfordíthatja a háború menetét.

Vhallát kis kora óta arra tanították, hogy tartsa távol magát a Varázslók Tornyától, a titokzatos mágikus testvériségtől, így könyvekkel körülvéve, békében élte hétköznapjait. De amikor tudtán kívül megmenti az egyik legnagyobb hatalmú varázsló, Aldrik koronaherceg életét, önkéntelenül is részesévé válik ennek a világnak. Súlyos döntés előtt áll: elfogadja varázstudását és a vele járó felelősséget, vagy kiirtja magából a mágiát, és visszatér a korábbi életéhez.

Szerintem: 

Úgy tűnik, nem volt mindegy, melyik Kova-regénnyel kezdem a sort. A tündérkirály volt az első és szinte azonnal folytattam is a mágusokkal. Eredmény: olyan szinten

Fülszöveg: 

Adam Chamberlin egy herceg harmadik fiaként a maratoni szerencsejáték-estekről és a részeg tivornyákról híres. Nem sok elvárást támasztott felé a család… egészen addig, amíg be nem következik egy tragédia. Adam az új Rothford hercegének szerepébe kényszerülve eltökéli, hogy helyrehozza az általa elkövetett hibákat. Egy múltbéli titok arra ösztönzi, hogy segítsen annak a nőnek, aki egyáltalán nem kér a segítségéből.
Nem mindennap fordul elő, hogy egy herceg bemutatkozik egy magányosan üldögélő hölgynek a Hyde Parkban. Faith Cooper még jobban meglepődik, amikor Adam felajánlja neki, hogy legyen idős nagynénje társalkodónője. Faith nem akar újra egy férfi lekötelezettje lenni – pláne nem annak, aki egyszerre dühíti és vonzza őt. Vajon elég erős lesz-e, hogy a köztük izzó szenvedély ellenére kordában tartsa tiltott vágyait?

Szerintem: 

A sorozat harmadik része, és nem váltotta meg ez sem a világot. Sőt, talán most sikerült belefutnom a számomra

Fülszöveg: 

A tizennégy éves Mona más, mint a város védelmével megbízott mágusok: nem tudja uralni a villámlást, nem tud beszélni a vízhez. Familiárisa egy kovászkeltető, mágiája pedig kizárólag kenyéren működik. Kényelmes életet él a nénikéje pékségében, ahol mézeskalács embereket bír táncra.

Élete azonban fenekestül felfordul, amikor egy holttestet talál a pékségben. Egy orgyilkos járja a város utcáit, varázsnépekre vadászik, és úgy tűnik, Mona a következő célpontja. Ráadásul a hirtelen mágusok nélkül maradt, káoszba zuhant városban talán még az orgyilkos lesz Mona legkisebb problémája…

Szerintem: 

Az utóbbi 2 évben talán a legszórakoztatóbb fantasy meglepetés számomra a Legendás latték volt, amelyben egy harci ork nyitott kávéházat. Ehhez fogható élmény volt a Varázslókalauz, amivel

Fülszöveg: 

Penelope ​Keelinget váratlan szerencse éri: édesapja festményeinek ára egyszerre jelentősen felszökik a műkincspiacon. Ám az asszony, aki világéletében szerény körülmények között élt, és mihaszna férje oldalán nem kevés nélkülözés közepette nevelte fel három gyermekét, mégsem hajlandó megválni az immár nagy értéket jelentő képektől. Különösen közel áll szívéhez a Kagylószedők című festmény, melyet annak idején nászajándékba kapott édesapjától. Elkerülhetetlen a családi konfliktus: Penelope egyik lánya, Nancy, és fia, Noel igyekeznek megkaparintani a kisebbfajta vagyont érő képeket, hogy az eladásból szerzett pénzből jómódban élhessenek. A Keeling család fordulatos történetét a festményekért folyó vetélkedés foglalja keretbe, ugyanakkor a klasszikus remekművek kitűnő jellemrajzait idéző szereplőket felvonultató regényből az olvasó kiváló képet kap az elmúlt fél évszázad angol társadalmának jellegzetes alakjairól.

Szerintem: 

Megkaptam a választ a kérdésre: Rosamunde Pilcher köteteit sem viselem könnyebben, mint a belőlük készült filmeket a tévében. Egyszerűen

Fülszöveg: 

Bryce Quinlan és Hunt Athalar próbál visszarázódni a normál kerékvágásba – megmentették Crescent Cityt, de annyi minden fordult fel fenekestül az életükben, hogy leginkább csak pihenni szeretnének. Le akarnak lassítani. Kiderítenék, mit tartogat számukra a jövő.

Az Aszterek eddig tartották a szavukat, békén hagyták őket. De így, hogy a lázadók lassacskán egyre inkább kikezdik az Aszterek hatalmát, az uralkodók jelentette fenyegetés nőttön-nő. Bryce, Hunt és a barátaik belekeverednek a lázadók terveibe, és választaniuk kell: vagy csendben tűrik az elnyomást, vagy megküzdenek azért, amit helyesnek tartanak. És mint tudjuk, a hallgatás sosem volt az erősségük…

Szerintem: 

Több szinten is feljebb lépett ezzel a regénnyel Maas. Nem állítom, hogy mindegyik tetszik, de tény, hogy egyre nagyobb szabásban készülnek az írónő regényei.

A legfeltűnőbb, hogy

Fülszöveg: 

Nora Hamilton bárkinél jobban ismeri a szerelem képletét. Forgatókönyvíró egy romantikus tévécsatornánál, úgyhogy ez a munkája. Amikor az ingyenélő férje lelép, és egyedül hagyja őt a két gyerekkel, Nora pénzre váltja a házasság csődjét: megírja élete legjobb forgatókönyvét.

Elképedten értesül, hogy mozifilmet készítenek a forgatókönyvéből, amit ráadásul az eredeti helyszínen, Nora százéves házában forgatnak le. A mihaszna férj szerepét a Bolygó Legszexibb Pasijára, Leo Vance-re osztják, és ezzel Nora élete mindenestül a feje tetejére áll.

A forgatás végeztével a stáb összepakol, Leót viszont Nora egy fél üveg tequila társaságában a verandán találja. A férfi napi ezer dollárt fizet, ha maradhat még egy hétig. A plusz hétezer dollár kimondottan jól jönne Norának, de nem is ezért egyezik bele, hanem mert látja Leo tekintetében: erre most tényleg szüksége van.

Egy hét sok vagy kevés? Arra elég, hogy valakibe beleszeress. És arra is, hogy összetörd a szíved.

Szerintem: 

Nem leszek hosszú, mert ezzel a könyvvel kapcsolatban a teljes érdektelenség, amiről be tudok számolni. Ilyesmire mondanám azt, hogy se szaga, se illata.

Az első, hogy

Fülszöveg: 

Az ​1855-ös vonatrablást a kortársak „a század bűntényének, a modern kor legszenzációsabb akciójának” kiáltották ki. Pedig első pillantásra nem látszik különösebben nagyszabású bűncselekménynek. Az ellopott pénzösszeg – tizenkétezer font aranyrudakban – nagy volt, de nem példa nélkül álló; az adott időszakban tucatnyi rablás történt, amely ennél nagyobb zsákmányt hozott. A Viktória korabeli Anglia megdöbbenését történelmi okok magyarázzák. A Nagy Vonatrablás azért váltott ki akkora felháborodást, mert arra a következtetésre késztette a józanul gondolkodó embereket, hogy a fejlődésnek talán mégsem szükségszerű velejárója a bűnözés felszámolása, az előrehaladó idővel együtt nem lesz jobb az ember! A Nagy Vonatrablás meglepetésekkel tarkított perének anyaga fennmaradt – az összes elkövető részletes vallomásával egyetemben; ezen alapul Michael Crichton méltán világsikert aratott, meghökkentő fordulatokban gazdag regénye, melyben ez a több mint agyafúrtan kitervelt, s ha lehet ezt mondani, végtelenül elegánsan végbevitt bűntény olyan életszerűen jelenik meg előttünk, méghozzá – még nyelvhasználatában is – következetesen a Viktória korabeli angol társadalomba ágyazódva, hogy az az illúziónk támad, mintha magunk is szemtanúi lettünk volna az eseményeknek..

Szerintem: 

Nem éppen tipikusan az a Crichton-regény, ami a szerzőről eszembe szokott jutni. A tudományos fantasztikum, szörnyű víziók előbb beugranak, mint történelmi témák. Bár, van történelmi időutazós regénye is, de akkor is…

A nagy vonatrablásban Crichton összeszed mindent, amit

Fülszöveg: 

A ​modern ember hatalmas eredményeket ért el a legutóbbi hetvenezer évben, amióta a Földön él. Művészet, tudomány, kultúra, kereskedelem – az evolúciós tápláléklánc igazi győztesei vagyunk. Ám nem mindig volt könnyű a menet, és néha – tényleg csak párszor – sikerült úgy istenigazából elcsesznünk.
Történelmet, tudományt, politikát és popkultúrát egybegyúrva izgalmas eszmefuttatásokat olvashatunk az emberiség legdicsőbb és legsötétebb pillanatairól. Például Lucyről, legelső ősünkről, aki egy fáról lezuhanva halhatott meg. Vagy Ming Cseng-tö császárról, aki a lámpásfesztivál idején a palotában raktározta a puskaporkészletét. Vagy éppen egy bizonyos osztrák hadseregről, amelyik egy részeges éjjelen önmagát bírta megtámadni.
A világ hülyéi atyaian emlékeztet bennünket arra, hogy a legapróbb hiba is képes változtatni a civilizáció menetén.

Szerintem: 

Most megint belefutottam abba, hogy nagyon nem azt kaptam, amit vártam. Bár tudtam, hogy ez a kötet ismeretterjesztőként is jegyezve van, valami olyasmit vártam, mint a Darwin-díjasok ténykedései, legfeljebb kicsit jobban általánosítva az emberiség nagyobb részére.

Ehhez képest ez

Fülszöveg: 

Háromezer évvel ezelőtt az emberekre vad mágiát használó, nagy hatalmú fajok vadásztak, amíg meg nem született közöttük egy paktum. Az azóta eltelt évszázadok során a tündék mindig Luella falujából vittek el egy fiatal nőt, hogy ő legyen az emberkirálynéjuk. Akit kiválasztanak, arra a falu úgy tekint, mintha megjelölte volna a halál. A 19 éves Luella hálás, hogy megmenekült ettől kislánykorában, és lehetősége nyílt arra, hogy a gyógynövények tanulmányozásának szentelhesse az életét, és a város egyetlen javasasszonyává válhasson.

Egészen addig, amíg váratlanul meg nem jelenik a faluban a tündekirály, aki érte jött. Minden, amit Luella a saját életéről és önmagáról tudott, hazugságnak bizonyul. Miután elviszik egy vad mágiával teli vidékre, Luella kénytelen királynévá válni a hideg, de perzselően jóképű tündekirály oldalán. A legnagyobb fájdalmat egy olyan szenvedély okozza neki, amire nem is számított.

Szerintem: 

Határozottan kellemes meglepetés volt. Ugyan felismerek benne kliséket és megszokott történetmenetet, de mellette ötlet is volt benne és úgy dolgozza fel a Hades – Persephone mítoszt, hogy az nem is túl direkt.

Az alap különben népmesét idéz: