Fülszöveg: 

„Egy kevésbé ismert klubot akarok bemutatni – írja Jókai a regény előszavában. – A klubnak az a neve, hogy: »a szerelem bolondjai«.
Tagjai csak azok lehetnek, ki be tudják bizonyítani, hogy szerelmi indokokból valami hallatlan bolondságot tudtak elkövetni. Egy szigorú bizottmány ítél titkos szavazás útján afölött, hogy a belépni kívánó érdemes-e a társulat tagjai közé fölvétetni vagy pedig udvariasan elutasítandó, mint aki meglehet, hogy külön szerelmes is, bolond is, de nem együtt: vagy nem oly mértékben, hogy még az okos emberek társaságába ne száműzethessék…
E klub jutalmakat is tűz ki, mik öt évről öt évre a legérdemesebbeknek a pályabíráló választmány által oda ítéltetnek…
Legyünk kíváncsiak a pályázat eredményére…”

Szerintem:

Jókai most kissé megtévesztett. Már azt hittem, novellafűzért fogok olvasni, amikor

Fülszöveg: 

Az ​idilli angol vidék elitjének szigorú illemszabályai szerint a tűzről pattant, szenvedélyes Beatrice Steele a legkevésbé sem felel meg a tökéletes, jól nevelt úri kisasszonyokról alkotott képnek: tehetségtelen a hímzésben, botfüle van, a festményei pedig egyenesen a frászt hozzák az emberekre. Mindettől függetlenül boldog életet él édesanyjával, szórakoztató édesapjával és két húgával.
Ám Beatrice az illedelmes felszín alatt sötét titkot rejteget: a gyilkosságok megszállottja, és mohón falja a magazinok bűnügyi cikkeit.
A Steele család izgatottan várja a közeledő őszi bált, mivel a jóképű agglegény, Edmund Croaksworth is jelezte rajta a részvételét. Mindannyian kétségbeesetten remélik, hogy a gazdag úriember első látásra beleszeret a szépséges Louisájukba. Beatrice a várva várt eseményen kínosan igyekszik minden illemszabályt betartani, amit nagyban megnehezít, a csípős humorú, ám rendkívül vonzó Drake nyomozó megmagyarázhatatlan felbukkanása. Azonban hiába a sok erőfeszítés; a Steele család minden reménye elszáll, mikor a bál forgatagában az ígéretes agglegény holtan esik össze.
Míg odakint tombol a vihar, a bálteremben eluralkodik a pánik és a rettegés: a vendégek ráeszmélnek, hogy egy gyilkos jár köztük.

Szerintem: 

Nem vagyok nagy utószó olvasó, de most rászántam magam. Julia Seales abban meséli el, hogy a Covid miatt

Fülszöveg: 

Arwen Valondale soha nem tartotta magát különösebben bátornak, így végképp nem gondolta volna, hogy egy napon majd a saját élete árán próbálja megmenteni az öccsét. Amikor azonban ez megtörténik, a kontinens legveszedelmesebb királyságának foglyává válik, és a gonosz ónixi király katonáinak gyógyítására kell használnia rejtélyes, mágikus képességeit.

Ráadásul a kastélyt, ahol őrzik, ősöreg, szörnyetegekkel teli erdő veszi körül, így Arwennek nem elég túljárni a fogvatartói eszén: ha meg akar szökni, szövetkeznie kell titokzatos rabtársával. Az illető viszont sajnos éppolyan dühítően viselkedik, mint amilyen agyafúrt – és nagyon úgy tűnik, mintha kéjes élvezettel játszadozna a lány legmélyebb félelmeivel.

Arwennek azonban nincs választása, ebben a helyzetben nem engedhet meg magának olyan luxust, mint a bizalom. Nemsokára ármányos nemesekkel, sötét mágiával és veszedelmes lényekkel kell megküzdenie, ugyanakkor arra is rájön, hogy a gyógyítás ereje mellett olyan képességek is szunnyadnak benne, amelyek csak a megfelelő pillanatra várnak ahhoz, hogy kibontakozhassanak. Ha ez megtörténik, akkor Arwen talán ép bőrrel szabadulhat élete legveszélyesebb helyzetéből.

Szerintem: 

Egy újabb történetet rontott el számomra, hogy kb. mindenről az jutott benne eszembe, hogy

Fülszöveg: 

Melody Greene vagyok, és az életem fenekestül felfordult.

Kirúgtak a tanári állásomból, megvolt a Cersei Lannister-féle szégyenmenetem az igazgató irodájából percekkel azután, hogy az igazgatónő megfenyegetett, rám hívja a rendőröket… Most mi legyen?

Jaime Followhill vagyok, egy szerelmes, 18 éves fiú.

Amikor megláttam őt, minden elveszett. Nem számított más, csak ő. Bármit megtettem volna, hogy megszerezzem, és az enyém legyen. Pedig tudtam, ha lépek, azzal tönkretehetem az életét… Mi lesz velem, ha elveszítem?

Szerintem: 

Alig érzem többnek, mint egy olyan kiegészítő novellának, amit gyakran látok egy-egy sikerkönyv vagy sorozat mellett megjelenni. Egy kis plusz jelenet, még valami adalék a sorozat rajongóinak.

Pedig ez elvben kisregény. Nem éreztem annyinak

Fülszöveg: 

Kimagaslóan eredeti novellagyűjtemény, amely egy csapásra Amerika legígéretesebb tehetségei közé emelte a szerzőt. Stílusa megalapozza Hemingway prózájának alapvető jellemvonásait: szikár, valósághű, köznyelvi. Felszíni egyszerűsége ellenére bonyolult érzelmi állapotok sokaságát jeleníti meg. Megkomponáltsága erkölcsi érzékről és éleslátásról tanúskodik. A mi időnkben eredetileg 1925-ben jelent meg. Kiadásunk az 1926-os, bővített kiadást követi.

Ebben a kötetben olvasható számos, azóta már klasszikussá vált elbeszélés, így például az „Indián tábor” és a „Háromnapos szélvész” című Nick Adams-történetek.

Mára egyértelmű, hogy ez a könyv a huszadik századi novellairodalom egyik legfontosabb alkotása, amely kulcsfontosságú fogódzót nyújt Hemingway későbbi munkásságának megértéséhez.

Szerintem:

Van egy kényszerem. Mániásan keresem az összefüggő történetet, még olyankor is, amikor tudom, hogy nem kellene. Ez határozta meg, hogy miképpen olvastam ezt a Hemingway-kötetet.

Mert nem kellene szervező elvet meg

Fülszöveg: 

Ben ​a főiskola első évét azzal töltötte, hogy a fantasykéziratán dolgozott írótársával, Marióval, aki nemcsak remek spanyolnyelv-tanár, de még annál is jobban csókol. Akkor miért nem tud másra sem gondolni, mint hogy Arthur két évvel a szakításuk után megint a városban van?

Arthur azért érkezett New Yorkba, mert megkapta álmai gyakornoki állását a Broadwayn, otthon pedig vár rá a barátja, akivel nem is lehetne boldogabb. Ám amikor összefut Bennel, aki épp egy titokzatos fiúval ölelkezik, azon kezd el gondolkodni, hogy vajon az iránta táplált érzései tényleg elmúltak-e.

Bár a fiúk megpróbálnak a jövőjükre koncentrálni, úgy tűnik, nem tudnak nem egymásba botlani a jelenben. Vajon az univerzum arra kényszeríti őket, hogy kiderítsék: valójában egymásnak vannak teremtve?

Lehet, hogy nem. Elvégre a dolgok már az első alkalommal sem működtek közöttük.
Lehet, hogy igen. Végül is a szikrák még mindig repkednek.
Néha pedig csak vennünk kell egy nagy levegőt, bízni a legjobbakban – és emelni poharunkat.

Szerintem: 

Az első mosolygós volt, tudtam szeretni. Itt a folytatás, és sajnos

Fülszöveg: 

Jerry alig várja, hogy végre bevehesse magát a régi, sötét és kísérteties barlangba, amit a vízparton talált.

A többi gyerek azonban elmesél neki egy történetet. Egy kísértetrôl szóló történetet, aki vagy háromszáz éves.

Egy kísértetről, aki csak teliholdkor bújik elő…
…aki a barlang mélyén lakik.

Jerry persze tudja, hogy ez nem több bugyuta, légből kapott kísértethistóriánál… ugye?

Szerintem: 

A Stine-könyvek és örökség nyomán már több film és műsor készült, így annyira nem lepett meg, hogy milyen az eredeti regény verzió. Kicsit tényleg horror, de elsősorban gyerekeknek készült.

Vagyis, nekem nem volt meg a

Fülszöveg: 

A fiatal és gyönyörű Lucía Zane mindenki által irigyelt, fényűző házasságban él, ám a mosolyok hamisak, az igéző mondatok mögött pedig kegyetlenség, titkok és erőszak rejtőzik. A lány minden napja rettegéssel teli, jövője kilátástalannak tűnik könyörtelen férje mellett, míg egy nap úgy dönt, visszaveszi az irányítást az élete felett, és megszökik. A terve azonban hamar felborul, és hirtelen a tét már nem a szabadság, hanem az életben maradás. Ekkor jelenik meg egy rejtélyes idegen, és Lucía ráébred, ahhoz, hogy megmeneküljön, kénytelen megbízni az ismeretlen férfiban.
De ki a titokzatos idegen? Ki üldözi őket? És vajon egy kíméletlen, rejtélyekkel és bűnökkel átszőtt világban lehetséges hinni bárkinek is?

Szerintem: 

Ez még szórakoztató is lehetett volna, ha nem megy el annyira romantikus irányba. Simán nem tudok hitelesnek elfogadni benne egyes elemeket, mondjuk, nem is az lenne a cél. Csak attól még zavar.

A hősnő, Lucia egy

Fülszöveg: 

Patrick, röviden GUP (Gay Uncle Patrick – Meleg Nagybácsi Patrick). születésük óta odavan unokahúgáért és -öccséért, Maisie-ért és Grantért. Szereti velük tölteni az időt, amikor egy hétre meglátogatják Palm Springsben, vagy amikor elugrik hozzájuk az ünnepekre Connecticutba. Azt azonban már túlzásnak érzi, hogy ő vigyázzon rájuk, és szoros kötelék alakuljon ki köztük.

Amikor megtörténik a tragédia, és a gyerekek anyja meghal, az apjuknak pedig a saját egészségével kell foglalkoznia, Patrick hirtelen a gyerekek gondozójának szerepében találja magát.

Saját Guncle Szabályain kívül nincs sok kapaszkodója az életben, és fogalma sincs, hogyan boldoguljon a gyerekekkel. A szerelme halála és megrekedt színészi karrierje miatt amúgy is labilis a lelkiállapota, és Palm Springs-i életvitele a legkevésbé sem teszi őt alkalmassá erre a nagy feladatra.

Hamar ráeszmél, hogy a szülői gondoskodás nem egyenlő az ajándékokkal és a lazasággal. Rájön, hogy a lehengerlő szöveg mögött ő is csak egy esendő ember.

Szerintem: 

Elsőre azt hittem, valami kis könnyed, nyári ifjúságit olvasok, amiben GUP (Patrick, a meleg nagybácsi) és a két rokon gyerek majd együtt kalandozik és vakációzik. Hát igen, nem olvastam el a fülszöveget – csak a borítót néztem meg.

Eredmény: fejbe csapott, hogy

Fülszöveg: 

Aki, a japán kisfiú eltévedt, nem emlékszik, hogy került ide, és nem talál haza. Mintha senki sem venne tudomást róla… Kivéve Jizót, ezt a semmiből feltűnt furcsa fiút.

Utcagyerek lenne? Valóban hazavezeti Akit? Miért kell menedékbe húzódniuk egy templomban?

Akinak nehezére esik megbízni új barátjában, hiába is mosolyog az megnyerően. Főleg attól a pillanattól kezdve, hogy egy rémisztő boszorkány veszi üldözőbe a gyerekeket az éjszakában…

Szerintem: 

Megkapóan szép – több értelemben is – kötetet vehettem kézbe. Sok jót olvastam már Mr. Tan munkáiról, de még így is meglepett a manga minősége.

Először is, amit elsőre