Fülszöveg: 

Összeesküdtek ellened vagy valóban kezded elveszíteni az eszed?

Nathalie maga mögött hagyta a múltat. Egy új kapcsolatnak esélyt adva tiszta lappal indított. A férfi nyugalmat hozott az életébe, ám azt mindenki elől titkolja, hogy az elmegyógyintézet falai közti borzalmak nem múltak el benne nyomtalanul. A paranoia nem hagyja nyugodni, úgy érzi, valaki megint követi őt…

„Hiányoztam? Megígértem, hogy visszatérek.”
A félelme egynap megelevenedik és az élete rémálommá válik. Nincs más választása, a túléléshez el kell merülnie a sötétségben.

Szerintem: 

Az első rész jobban tetszett. Kezd érzelmileg annyira játszmás lenni ez a történet, hogy már nem élvezem. A thriller és pszichopata vonal jobban bejönne, csak…

Fülszöveg: 

„Megöltem Winklert, mégis ártatlan vagyok.”
Conor Fostert egy brutális gyilkosság helyszínén fogják el. Testét ellepi az áldozat vére, a késen lévő ujjlenyomat tökéletesen egyezik az övével.
Állítása szerint a tettes Lenard. Lenard Axe, nem más, mint elméjének a másik lakója.
Szabadságát ugyan elveszti, de börtön helyett a Bridewood elmegyógyintézet foglya lesz.
Dr Nathalie Lawson vállát súlyos teher nyomja.
Megállapítani, hogy valaki többszörös személyiségzavarban szenved, vagy mesteri színjáték kíséretében csupán hazudik, embert próbáló feladat.
Főleg, ha a doktornő gondolatait más is leköti. Ami eleinte csak furcsa, majd rémisztő érzéseket kelt benne.
Az új beteg és a hátborzongató események között párhuzamot vonni őrültség lenne.
Vagy talán mégsem?

Szerintem: 

A helyzet az, hogy a DC gonoszok közül simán Joker és Harley a kedvenceim. Így nekem nagyon hamar az elmegyógyintézetben a pszichiáternő rákattan az ápoltjára eset őket juttatta eszembe. És még nem tudom, ez

Fülszöveg: 

A huszonhárom éves Iza szerkesztőként dolgozik egy könyvkiadónál, és a nagy lehetőséget várja, ami váratlanul az ölébe hullik, amikor ráosztják napjaink legnépszerűbb színészének memoárját.

Csakhogy a kézirat még nem készült el, így Izának fejezetenként kell megszereznie az elfoglalt színésztől, miközben az élete éppen minden más területen is kaotikussá válik: a határidővel való versenyzésen túl kénytelen megküzdeni az új albérletében rászakadó pech-szériával, a szülei állandó aggodalmával, valamint a legjobb barátja friss kapcsolatával, ami nem várt érzéseket ébreszt benne. Iza nem tehet mást, mint sodródik az árral, ahol az életművész barátnőjén kívül már csak egy plakátba kapaszkodhat.

Szerintem: 

A 40 nyári nap után még egy korosztállyal feljebb került Leiner Laura célcsoportja. A Nem egyszerű már fiatal felnőttekről szóló new adult. Előzetesen az is érdekelt legjobban, hogy mennyire lesz más attól a könyv, hogy

Fülszöveg: 

1634, ​Hollandia. A távoli fríz sziget, Vlieland lakói a nyári napforduló megünneplésére készülődnek. Itt találkozik a szentivánéji forgatagban a fiatal lány, Aelke, és Johannes, a festő, aki egy gyerekkori súlyos betegség miatt csak úgy szignálja a képeit: a néma Jan. Mire eljön a hajnal, a lány megtanulja, hogy beszélni lehet szavak nélkül is, ahogyan hallani sem csak a fülével hall az ember. Ám a fiút Amszterdamba, majd Londonba szólítja a munkája, és mire visszatér a szigetre, Aelke már egy gazdag nemesúr felesége.
A leányt férje egy várárokkal körülvett, régi udvarházba viszi haza, ahol fenyegető portrék függnek a falon, és ahol a személyzeten kívül nem lakik más, csak a férfi zárkózott édesanyja. Aelke maga is súlyos titkokat őriz, és ha boldogulni akar új környezetében, nagyon hamar fel kell nőnie. Amikor a véletlen újra összehozza Jannal, a lányban felébred a gyanú, hogy a sorsát ismeretlen erők alakítják. De ki lehet az, aki átvette az irányítást az élete fölött? És vajon mi a célja?

Szerintem: 

Ez lesz az a könyv, amit pingpong mérkőzésként tudok megvitatni magammal. Tetszett, de

Fülszöveg: 

„HALNY: Szélvihar, mely Lengyelországban a Kárpátokban és a Szudétákban fordul elő leginkább, és a hegység két oldalán kialakuló nyomáskülönbség hatására keletkezik.
A halny érkezését jellegzetes felhők jelzik, melyek átbuknak a gerinc másik oldalára, de nem folynak le a hegy lábáig. Amikor azonban a felhők elkezdenek észak felé mozogni, a szél egyre erősödik.
A halnyt követően az időjárás drámaian megváltozik. A légnyomás hirtelen lecsökken, ami rendkívül erős hatással van az emberi szervezetre, megnő a koraszülések és a szívinfarktusok száma. A szív- és érrendszeri betegségekben és a depresszióban szenvedők tünetei súlyosabbá válnak. Nyugtalannak érezhetjük magunkat, rémálmok gyötörhetnek.
A helyi mendemondák szerint a vihar összefüggésbe hozható a megnövekedett öngyilkosságok és a megmagyarázhatatlan halálesetek számával is.”

A Liptói-havasok elátkozott útszakaszánál egyre különösebb dolgok történnek, furcsa és megmagyarázhatatlan balesetek. Egy munkaügyben épp arra hajtó könyvelő véletlenül talál rá a földön heverő autós kamerára, amin egy hátborzongató felvételre bukkan.
Nyomozásba kezd, mert a látottak nem hagyják nyugodni, ám az események váratlan fordulatot vesznek, és egyre inkább úgy tűnik, hogy a halny legendájában sokkal több a valóság, mint azt elsőre gondolnánk.

Szerintem:

Röviden? Karika írt egy újabb hatásos horrort. A magyarul eddig megjelent háromból

Fülszöveg: 

Hol ​kezdődik az élet, és meddig tart? Miért éppen ott vagyunk, ahol élünk? Miért éppen azokkal találkozunk, akik aztán meghatározzák az életünket? Mi tervezünk, vagy egy terv részei vagyunk?
Vannak kérdések, amelyekre nincsenek válaszok – talán nem is keressük őket. A hétköznapok monotonitásában élünk, beletörődve a sorsunkba, bizonygatva önmagunknak, hogy boldogok vagyunk. De a szavak mögött feltörnek a könnyek, és szabad estéink magányában a sorsunkat kísértő apró játszmákban leljük örömünket. Az idegen mesélőjével azonban megtörténik az, ami kevesekkel. Éppen hazafelé tart egy átlagos nap után, amikor hirtelen különleges társaságban találja magát.
Négyen várják, hogy megmutassanak neki valamit, és közben döntés elé állítják. Négyük közül az egyik előlép, és felfedi magát, de felfed egy utat is, amely életeket szel át, születéseket és a halálokat köt össze, miközben rámutat a lényegre – ami nem más, mint a szerelem.
Szerelem, halál, születés és sors. Körforgás. Spirál, amely egyre feljebb és feljebb visz a beteljesülés felé. Le nem tett életek, porrá zúzott emlékek sora, amelyek újabb és újabb kihívások elé állítanak minket.

Szerintem: 

Ami biztos, hogy már most várom a második kötetet, hogy valami

Fülszöveg: 

A ​csupasz, lemeztelenített igazság mindig megdöbbentő, sokkoló, kemény elszánás kell hozzá, hogy szembenézzen vele az olvasó. De ha vállalja, akkor döbbenetes élményben lesz része. Szvetlana Alekszijevics vállalta a kérlelhetetlen szembenézést. Nem véletlen, hogy sem hazájában, Belorussziában, sem Oroszországban, melynek nyelvén ír, nem dédelgetett személyiség. Nem szorul rá. Bátor asszony, aki megvívta a maga harcát, és végül győzött. Valami olyasmit tett le az asztalra, ami alapjaiban változtatja meg elképzeléseinket a második világháborúról, a szovjet hadszíntérről, arról a gigászi és kíméletlen, embereket, férfit és nőt, felnőttet és gyermeket egyaránt próbára tevő, milliónyi emberéletet követelő harcról, amit a Szovjetunió vívott a német megszállók ellen. Hősei szerelemre, családra, gyermeknevelésre született nők, akik belekerültek a háború iszonyatos, embert daráló malmába, s akik nem kapták meg érte az igazi elismerést. Főhajtás is ez előttük, mert ők valahogy kimaradtak a nagy történelemből, a dicső csatákból, az ünneplésből.

Szerintem: 

Bajban lennék, ha meg kellene mondanom, melyik volt a szívbe leginkább beletépő Alekszijevics-riportkötet. Már nem tudnám rávágni, hogy a Csernobil történetét feldolgozó. Ez a kötet is, a nők

Fülszöveg: 

München, ​1905. Therese Randlkofer – akinek különleges érzéke van a finomságokhoz és az üzletvezetéshez – a világ minden tájáról hozat Németországba valódi ínyencségeket, hogy gazdagítsa a müncheni csemegeüzlete egyedülálló kínálatát. A Dallmayr kirakatait kézzel szedett, Kanári-szigetekről származó gyümölcsök, a legfinomabb svájci pralinék dobozai és aranysárga francia levendulaméz üvegei ékesítik. Azonban Max – Therese féltékeny és rosszindulatú sógora, egyben legnagyobb ellenfele – tudja, hogyan szítson viszályt a családban, legfőképpen Therese és a felnőtt gyermekei között. Mindeközben neki valójában nagyobb szüksége lenne a segítségükre és a támogatásukra, mint valaha. Annak érdekében ugyanis, hogy a vállalkozást a jövőbe vezesse, meghoz egy nagy horderejű döntést, vállalva azt is, hogy mindent elveszíthet…

Szerintem: 

Igazság szerint nem sokban különbözik az előző részektől. Talán azért is kötött le kevésbé, mert

Fülszöveg: 

Alexa – sikeresnek tűnő self-made-woman, aki vidékiként építette fel magát a fővárosi média könyörtelen világában, ugyanúgy, mint megalkotója –, azt hiszi, rég maga mögött hagyta múltját és szülőhelyét. Ám a sziporkázó légvár, amit az életének nevez, köddé válni látszik. Ha más nem is érzékeli, ő tudja: az összeomlás csak idő kérdése. Hogy az alapoktól kell újraalkotnia mindent.

Egy gyilkosságsorozat, melyet az egész ország döbbent borzalommal figyel, lehetőséget ad számára, hogy bizonyítsa rátermettségét oknyomozó riporterként. Beleássa magát az ügybe, és ahogy egyre többet tud meg a brutális kegyetlenséggel kivégzett, gyönyörű lányok történetéből – melynek szálai gombafonalként hálózzák be szülővárosa földjét –, egyre személyesebbé válik számára az ügy.

A végzet pedig visszavezeti őt a kezdetekhez. Borsodba, elfeledettnek hitt szerelméhez és feldolgozottnak hitt traumáihoz.

Szerintem: 

Azt mindenképpen üdvözlöm, hogy

Fülszöveg: 

Marie ​Aubert új regényében egy család egy hétvégéjének eseményeit követhetjük nyomon több különböző nézőpontból. Egy átlagosnak gondolt, boldognak mondott, középosztálybeli család – nyugodt jólét, békés hétköznapok, biztonságos rutinok. A családját elhagyni készülő apa, egy önazonosságát éppen elvesztő nővér vagy a barátnője ghostingolása miatt egyre jobban frusztrálódó kamasz lány azonban mintha nem passzolnának bele a klasszikus képbe. Amint a korábbi viszonyítási pontok kezdenek elmosódni, és a komfortzónáktól távol kerül, amit a szereplők tettek, tesznek vagy tenni készülnek, jogosan teszik fel maguknak a kérdést, hogy ha igazából nem ilyenek, akkor milyenek vagyunk?

Szerintem: 

A skandináv irodalom kitermelte a saját zsánert kiérdemlő krimiket, és ott vannak az egyedi hangú, humoros történeteik is. Aubert valami más, még szinte azt is rá merném mondani, hogy