Kamaszos, sportos, sorsfordulós, gyűlöletes, újrakezdős.

Az előző szezonban Björnstad számára egy korszak véget ért. Kevin, a hoki csapat zsenije elbukott, és távozásával az álmok is eltörtek. Maya egész nyáron egy szigetre menekül a helyiek elől, az öccse elvadul, a Medvék szétesnek. Benji önpusztít, a Hedbe átcsábított hokisok miatt a városka kénytelen azzal szembenézni, lehet, hogy örökre vége a csapatuknak. Peter mindent megtesz, hogy ne így legyen, és egy feltörekvő politikus még egy esélyt ad neki. Benji, Bobo, Amat és a javítóból kijött, zűrös Vidar a felnőtt csapatba kerül, és egy új edző mellett megkezdik a talpra állást. Hed és Björnstad egymásnak feszül a pályán és a mindennapokban is, és amikor egy újabb titok kipattan, elkerülhetetlen az újabb tragédia.

Nem tudom, mi van Fredrik Backman írásaiban, de már harmadszorra töri össze a szívem úgy, hogy nem is bánom. Mert abban a fájdalomban, amit a regényével együtt átéltem, találtam valami felemelőt, tisztát, igazat is. Ezért olvasunk, nem? Hogy megérintsem, adjon, és bizony, fájjon is. Ez a kötet pedig nagyon tud fájni.

A cselekmény egyenes folytatása a Mi vagyunk a medvék történetének, de aki azt nem olvasta, bátran nekivághat így is. Érteni fogja, mert bár a cselekmény magja ott volt, ez egy új történet. Gyógyulásról, gyászról, dühről és erőszakról. Ez így keménynek hangzik, de mellette ott vannak olyan dolgok is, mint egy nagy szerelem, az igaz barátság és a sport.

Mert Björnstad világában mindennek az alfája és omegája a hoki. Backman minden fájdalmas rész mellett írt egy olyan ifjúsági sztorit is, amiben egy csapat a nulláról feljön a legjobbakig, izgalmas meccsek és edzések vannak. Közben a gyerekek felnőnek, szeretnek, balhéznak.

Annyi mindenről tud írni a különféle karakterek kapcsán. Bárkit emelek ki, lesz egy nagy tragédia, amit meg kell oldania. Benji, aki csapatkapitány lesz, túl kell lépnie a legjobb barátja elvesztésén, az önpusztításán, ami a titkából fakad. A titka, aminek a kiderülése megint lángba borít majd mindent. Maya, akit megerőszakoltak, de itt nem az áldozatot látják benne, hanem a hazug kurvát, aki miatt a legjobb játékosuk elvesztették. A 12 éves Leo, aki magát bántja, mert nem tudta megvédeni a nővérét, és elkezd ráérezni a vér ízére, legyen az a sajátja vagy a másé. Vidar, aki a rossz környékről jött rosszfiú, de a csapatért jobbnak kell lennie. Aki látszólag egy reménytelen, durva alak, de elég egy lány, aki a felszín alá lát, és kiderül, hogy akkora szíve van, ami már veszélyes. William, aki csapatot vált, de itt is csak másodhegedűs lehet, és egyre gyűlik benne a harag. Az emberek, akik egy játék miatt egymásnak esnek, és mire észbe kapnak, már temetésre kell menniük. Mondhatják, hogy baleset miatt, senki nem volt felelős. De lehet úgy is nézni, hogy mindegyikük felelős volt.

Annyira igazságtalan, ami sokakkal történik. Iszonyatos terheket kell cipelni a szereplőknek, de mégse depressziós a könyv. Mert Backman mindez mögött arról ír, hogy megyünk tovább, és lesz még boldogság. Összerakják maguk, és ott lesznek az igazi barátok, társak, szerettek, akikkel együtt a pokoli súly is könnyebb.

Plusz, Backman annyira tisztán, bölcsen ír, hogy magával a szöveggel, egy-egy szófordulattal is nagyot tud bökni. Hat, fáj, gondolkoztat, de annyit ad is! (Az utalásos technikája szuper.)

Letehetetlen, pedig nagyon tud fájni. Olyan könyv, ami velünk marad.

Egymás ellen - Mint dráma: 100% jó cselekmény, jó karakterek. Szívfájdító, bölcs, izgalmas és életszerű.

Szubjektíven: 100% a szívem kitépte. Ütős, gondolkoztató, sok zsánert kever, jó a szövege is.

Péntek, akkor megint tekintsünk előre, mi jóra érdemes előre is csorgatni a nyálunkat! Mivel múlt héten ifjúsági sci-fi volt a terítéken, most hadd harangozzak be jó előre egy thrillert!

A Bee Larkham gyilkosság színe az alábbiakkal hívta fel magára a figyelmem:

- nagyon eredeti az alapötlete. A főhős szinesztéziában szenved, így mindent színekkel is érzékel. Most éppen a szomszédja meggyilkolását. (Amit persze nem vesznek komolyan a környezetében, így neki kell nyomoznia.)

- mivel a főhős fiú, különc is, számítok rá, hogy nem egy női thriller lesz, hanem annál valami eredetibb. Igaz, ebben még csalódhatok, de egyelőre még reménykedem, hogy kreatívabb lesz egy családon belüli erőszakos sztorinál.

- tetszett a borító. Tudom, nem ez a lényeg, de szempont ez is.

Azt várom tőle, hogy lesz egy eredeti, különös főszereplője, Jasper és fordulatos legyen a cselekmény, amiben szerepet kap a szinesztézia.

Végül, a megjelenés tényadatai:

- Művelt Nép Könyvkiadó hozza ki

- a karácsony előtti szezonban.

Én listára vettem, idővel majd elmesélem, mennyire teljesültek a reményeim és elvárásaim!

Nyomozós, fekete özvegyes, bérgyilkosos.

Jodie Bentley úgy nőtt fel, hogy mindig ő volt a semmirevaló rondaság csodás nővére árnyékában. Amikor arra is rádöbben a lány, hogy vannak olyanok, akik villákban élnek elképzelhetetlen gazdagságban, ezt akarja magának is. Lop, spórol, és a plasztikai sebészet csodássá teszi – jöhet a kettes lépés. Ha gazdag akar lenni, dúsgazdag és öreg férj kell, akit gyorsan el lehet temetni! Az egyiket síelésen vezeti életveszélyes útra, egy másik gazdag öreg férjnek a felesége méregismerete lesz a veszte. De a célhoz még pénz kell, bár szorulni kezd a hurok Jodie nyaka körül. Egy átvert és kirabolt férfitól olyan pendrive-ot vett el, melyért az orosz maffia bérgyilkost küld a nyakára. És ott van Roy Grace felügyelő is a nyomában, aki lassan, de egyre közelebb jut hozzá és csapdát állít a nőnek.

Vannak meglepetések! Ennek a regénynek a kapcsán is ért egy. Olvastam, tetszett, és tudtam, hogy nem olvastam még ettől a szerzőtől semmit. Mégis, Roy Grace felügyelő neve annyira ismerős volt, hogy megkérdőjeleztem magam. Miért olyan ismerős? Kis kutatás, és rádöbbentem, hogy egy sorozat 12. részét tartom a kezemben. Ráadásul, egy olyan sorozatét, amellyel már szemeztem párszor, e-book olvasómon vár az előző 11 rész… ennyit arról, hogy egy sorozatot az elején kell kezdeni! Minek, ha lehet a végén is?

De a viccet félretéve, nem véletlenül gondoltam már arra, hogy meg kellene ismerkednem Peter James krimijeivel közelebbről is. Ha ilyenek az előző részek is, akkor felveszek egy új sorozatot az olvasottak mellé!

Mert az Amíg a halál el nem választ remek szórakozás volt. A történet jól kitalált, fordulatos, és több zsánert is kever magában, amitől még sokszínű is lesz. Egyrészt: krimi. Grace főfelügyelő gyilkossági ügyben nyomoz, és egyre több szál vezet Jodie felé. Nem ezen van a fő hangsúly, de annyira jelen van, hogy ez a regény krimi lehessen. Mellette egy heist story is, csak éppen az átverés gyilkossággal párosul. Jodie semmitől nem riad vissza az álmaiért, és egyszerre szórakoztató és hátborzongató kalandjai vannak. Majd kapunk akciót is, újabb krimis beütéssel, mert a maffia profi gyilkosa is Jodie után nyomoz, közben nem fél brutális tettek és tervek végrehajtásától sem. Végül, emberi dráma is, hiszen Grace felügyelő egy magánéleti válságot is kezelni kényszerül. Első felesége felbukkan, és mindent felkavar a férfi életében, aki 10 év után pont mostanában lett másnak a férje és született gyermeke.

A nézőpontváltások, az események pörgetése végig feszes, fenntartják a figyelmet.

Sikerül elérnie, hogy olyan szereplők fejezeteit is nagyon várjam, akiknek nem drukkolok. Se a bérgyilkos, se Jodie karaktere sem szimpatikus, de a tetteik nagyon olvastatják maguk. Megvan az a varázsa, hogy belesünk a bűnözés kulisszatitkaiba, van ötlet itt bőven.

Bejött Peter James stílusa is. Elég realista és tényszerű, ha nem is annyira, mint amit közbe Lee Child valósít meg, mert mellette élvezetes mesélő is. De a legjobb a fekete humora, amit közbe megenged csillanni, és én kifejezetten bírtam, amikor elment ilyen irányba. Elsősorban Jodie narrációinál, de akadt amúgy is.

Bár nagyon igyekszem, hogy a sorozatokkal az elejétől haladjak, nem bánom, hogy ez így került a kezembe. Tetszett, minden érthető volt benne, és van még 11 rész, amit olvashatok…

Amíg a halál el nem választ - Mint krimi: 90% fordulatos, érdekes, szórakoztató, jó karakterekkel és önállóan is jó sztori.

Szubjektíven: 95% tetszett a történet, meg az is, ahogy meg van írva. Új sorozatba kezdek?

Kamaszos, lómentős, családos, gyász feldolgozós.

Amy körül megint gyűlnek a viharfelhők: a kezdeti fellendülést követően újra anyagi gondokkal küzd Heartland. Nincsenek új ügyfelek, így a farm nem fenntartható. A lány az iskolában jön rá, hogy a környéken tapasztalatlannak tartják őket az anyja nélkül. A nővére olyan újításokat szeretne, amiket a lány nem. Az anyjuk lova, Pegazus egyre betegebb, és Amy nem tud segíteni rajta. Ráadásul a nővérek az apjuk leveleire is rábukkannak az anyjuk holmija között, ami nem kevés kérdést vet fel. Miközben Amy igyekszik segíteni a lovakon, a nővérét összehozni az állatorvossal, a megoldás egy arab telivér meggyógyítás lehet. Ígéret nem tűri a nyerget, reménytelennek tartják. Ezt a szót Amy azonban nem ismeri.

Ha van sorozat, ami miatt fáj a szívem, az a Heartland. Már 10 évad fölött jár a tévében, és egyszerűen nincs lehetőségem szintre hozni magam belőle. Így a regényekkel vigasztalom magam, melyekből a Könyvmolyképző most adta ki a harmadik kötetet. Szerettem ezt is, mint az eddigieket, és hiszem, hogy ilyen könyveket kellene a gyerekek kezébe adnunk.

1: a terjedelme inkább egy kisregényé, a fejezetek is olvashatóan rövidek. Így az is könnyebben boldogul vele, aki ódzkodik az olvasástól. (Igaz, ennek megvan az a hátránya, hogy aki úgy rákattan, mint én, túl hamar kivégez egy-egy részt, és nem győzi várni a folytatást.)

2: a nyelvezete is a kamaszok szintjén mozog. Igényes, érthető, nincs túlírva. A szerkezete is egyszerű, követhető a cselekmény minden szinten. Egy kezdő olvasó sem tud elveszni benne, de annyira érdekesek a történések ebben az egyszerűbb szerkezetben is, hogy leköti így is a figyelmet és az ember halad fejezetről fejezetre.

3: kamasztörténet. Ennek megfelelően a hősnő egy 15 éves kamaszlány, mindazzal együtt, ami ezzel jár. Karakterközpontú ábrázolás, Amy lelke kinyílik előttünk. A mindentudó elbeszélő gyakran osztja meg velünk az érzéseit, gondolatait, ezzel is megkönnyítve az azonosulást. És bár néha nekem Amy viselkedése nagyon gyerekes, ilyennek is kell lennie! Mert ő csak egy 15 éves, gyászoló kamasz, és úgy is viselkedik! A problémaival a korosztály tud együttérezni, még talán a döntéseivel és érzéseivel is.

4: pozitív értékek tömkelegével van tele. Nagyon állatbarát kötet, aminek az állatokkal való bánásmódját nem csak a lovakra, de minden élőlényre érdemes lenni kiterjeszteni. Emberek között is, sokkal jobban élhetnénk úgy egymás mellett. Központi érték benne a család és a barátság. Ugyan Amy és Lou megvívják a maguk harcait, de így is érezni, hogy egy összetartó testvérpárról van szó, akik valóban családot alkotnak. Számíthatnak egymásra. A szeretet nem csak szavakban, tettekben fejeződik ki igazán. Amy barátai ott vannak a lánynak a rossz napokon is, és nem csak a jókon.

5: nagyon bírom, ahogy a lovak is karaktert kapnak. Aki nem szerette őket eddig, itt határozottan kedvet kap a lovagláshoz és a velük való barátkozáshoz.

6: még a kötelező szerelmi szál is aranyos benne, ha egyelőre még csak jelzés értékű is.

Több szempontból is ideális ifjúsági regény ez a rész is, ahogy fentebb látható. Ha hibát keresek, az a hasonló cselekmény a részekbe, de szeretem annyira, hogy nem zavar.

Szabadulás - Mint ifjúsági: 90% értékekkel teli, állatbarát, és egy szerethető, nagyon kamasz hősnő.

Szubjektíven: 85% jól van megírva, jók az állatos részek, de Amy nekem nagyon kamasz.

A meg nem írt zseniális kéziratok olyanok, mint az el nem mondott szerelmi vallomások: szép emlékek, de nem lesz belőlük szex. (Varga: A siker tintája)

Neked aztán igazán illene tudnod, milyen egy híres apa árnyékában felnőni, Carter Kane! Szüntelenül a legendához igyekszünk felnőni. Nézd csak meg, mi történt veled is, a nagy dr. Julius Kane fiával. Végre nevet szerzel magadnak menő mágusként, erre mit tesz apád? Isten lesz belőle. (Riordan: A kígyó árnyéka)

Erhart tudta, az idegen nyelvekkel az a probléma, hogy ha az ember nem beszéli őket legalább mostohaanyanyelvi szinten, mindig csak azt mondja, amit el tud mondani, sohasem azt, amit el akart mondani. Ez a különbség a világ határai közötti senki földje. (Menasse: A főváros)

Fiam, vagy úgy élsz, hogy bármelyik pillanatban meghalhatsz, vagy úgy, hogy örökké fogsz élni. Voltaképpen mindegy, mit választasz, az eredmény ugyanaz. (Kondor: Az Est regattájának igazi vesztese)

Nem akarnék senkit tudományos magyarázatokkal untatni, csak annyit mondok, hogy csontvelőnk több hemopoetikus – fehérvérsejteket létrehozó – őssejtet termel életünk delén, ugyanakkor fontos tudni, hogy sérülésektől, helytelen táplálkozástól nem óv meg, és nem is tart örökké. Úgyhogy ne hidd, hogy szexi vámpír vagyok, aki örökre megragadt élete delén! (Haig: Ha megáll az idő)

(…) a szeretet ugyanúgy szörnyű alakba torzíthatja a világot, mint a gyűlölet. (Haig: A tűz hajója)

Kosztümös, századfordulós, krimis, pesti.

Gondor a bíróságra van beidézve tanúként. Egy újságírót perel becsületsértésért két gyilkos, mert a róluk írt cikkben a szerző hülyének nevezte őket. Gondor felolvassa a cikket, amiből kiderülnek a gyilkosság részletei, és a bíró rövidre zárja az ügyet. (Magda, a bestiális Népszínház utcai mindenes) Gondor egy segítségért kiáltó férfihoz siet. Lakótársát, az ifjú Jenőt találta elaléltan. A fiatalember meghalt, és otthoni beszélgetésnél az újságíró nagyapja megjegyzi, kár a lányért. Ez felkelti Gondor kíváncsiságát: ki volt ez a férfiként élő lány? Valaki végzett vele, vagy a szíve nem bírta? Nyomozni kezd. (Az Est regattájának igazi vesztese) Gondor egy bankrablás elkövetőit fogja el egy aspergeres fiú segítségével, akinek az újságíró segíteni is szeretne az életben. (Négyen voltak)

A Budapest Noir filmen csalódás volt, pedig a Bűnös Budapest sorozat regényként tetszett nekem, főleg az első 2-3 kötet. Szerencsére Kondor Vilmos sem szakad el teljesen a történettől, és az újrakiadások mellett jelentkezik új Gondor Zsigmond történetekkel is.

A jelen kötet ötvözi magában az újat és a régit – arról nem is beszélve, hogy kiadó váltás is történt. A Magdát még az Agave adta ki, a Haldokló részvényes Libri kiadvány. És mi bennük a közös? Nagyon sok minden. Ez a kötet tartalmazza a Magda összes novelláját, és még párral ki van egészítve. Ha számszerűsíteni akarom, akkor ebben 10 történet kapott helyet, míg a Magdában 6 volt. Ha külalakban nézem, az Agave borítója egy fokkal kreatívabb, a Librié illik a kialakuló brandbe, és nekem ízlésesebbnek is hat. A lényeg az lenne, aki Gondor novellák megvásárlását tervezi, most érdemesebb a Libri kötetét megvennie.

A történetek pontosan azt adják kicsiben, amit a regényekben is szerettem.

A legjelentősebb a korhangulat. Nem véletlenül Bűnös Budapest néven fut a ciklus, ebben a világban komoly bűnök zajlanak, gyakran a láthatár alatt. Virágzik a korrupció, és az igazság gyakran senkit nem érdekel. Van egy olyan rész a kötetben, amikor Gordon azon elmélkedik, hogy Európa mennyire le van maradva az Államokhoz képest, Magyarország meg még annál is jobban. Mondhatom, mai fejjel belegondolva is keserű az igazságától a szájízem.

De ebben a sorozatban még ezt a keserűséget is tudom szeretni. Mert ez van.

Gondor szerethető hős, aki úgy tekinthető hősnek, hogy nagyon is emberi figura, bűnökkel és rossz tulajdonságokkal. De amikor számít, amikor a jó fele dominál. Az igazság harcosa. Neki fontos, hogy az igazság derüljön ki, hogy mindenki valóban azért fizessen meg, amit tett. Érdeklik az emberek, és keresi a motivációkat. Akin tud, segít. Mellette benne vannak a noir nyomozók tulajdonságai is: magányos farkas, sok nő van mellette – bár feltűnik már Krisztina is, aki a Nő lesz Gordon életében.

A mellékszereplők különben szintén jól sikerült alakok, akiket szívesen láttam újra a történetekben. Nem is titkolom, hogy a nagy kedvencem Gordon nagyapja, aki nem csak éles eszű orvos, de a házi befőzés nagy művelője is. Azok a lekvárok és szörpök…

Ki kell még emelni a stílust is. Megelevenedik a múlt század, kifejezésekben és nyelviségben is. Ez egy hiteles, gondosan megírt kötet.

Visszaadta a hitem a sorozatban! Olvasni kell ezeket, és nem azt a pocsék filmet nézni!

A haldokló részvényes - Mint krimi: 75% noir hangulat, pesti bűnök, érdekes karakterek, korszakhű nyelvben is.

Szubjektíven: 85% bár van benne valami keserű is, mellette érdekes és stílusos is. Tetszett.

Nem hittem, hogy összejön, de mégis így lett. Igaz, nem sok időm volt élményeket gyűjteni, és azt is korlátozó tényezőkkel, de azért örülök, hogy kijutottam a könyvhét záró napjára. Nem kellett hozzá más, csak az orvostól egy nagy adag fájdalomcsillapító, egy akkora napszemüveg, hogy a fél arcom eltakarja és gyorsan szedett lábak, mert a gyógyszer csak 2 órát nyert nekem, és ebben benne van az utazási idő is.

De akkor térjünk is a lényegre! Idén került sor a 89. Ünnepi Könyvhét megrendezésére. A helyszín már hagyományosnak mondható, a Vörösmarty tér. Belváros, gyönyörű házak között, a Deák tér közelében. Mondhatni, ha süt a nap, akkor a könyvheti nézelődés mellett egy szép szegletét is megcsodálhatjuk fővárosunknak. Ebben mázlim volt - bár nézőpont kérdése, a szemem nem díjazta annyira - ragyogóan sütni kezdett a nap, és az idő mindenképpen nyáriasnak volt mondható. Jól is jött, hogy otthonról vittem a behűtött italom... (mivel a környék jó, sejthetik milyenek az étterem árak. Akinek ott kellett üdítőt szereznie, foghatta a fejét a számla láttán.)

Ami ennél fontosabb: maguk a könyvek! A rendszer standos, mint a Könyvfesztiválon is. Csak itt kint vagyunk a szabadban, és a kiadók kis bódékban várják az érdeklődőket. Nekem a karácsonyi vásárok jutottak róla az eszembe, csak éppen fogamra valóbb kínálattal. Apró csecsebecsék helyett könyvek mindenfelé! Azért akadt más is, egy-egy kiadónak vannak más termékei is. Például társasjátékok. Láttam is az egyiket, ami érdekelne, mert a regénysorozat nagyon bejön, ami az alapja. Az Időfutár. Épp csak az a gond vele, hogy ha meg is lenne a játék, nem találok annyi embert, hogy le tudjak ülni játszani... hiába, az olvasással ellentétben a társas, mint neve is sejteti, társas program.

De vissza a könyvekre! Természetesen kint volt minden nagy kiadó, és hozták az újdonságaikat. Vannak, akik kifejezetten az ilyen könyves ünnepekre időzítenek, így az Agave, a Fumax, a Maxim és a Könyvmolyképző nem kevés újdonságot kínálhatott. Voltak akciók, kedvezmények, és amit nagyon bírok: sokan készülnek kis ajándékkal is. Én most a Menő Könyvektől kaptam kis füzeteket, meg a Könyvtündértől könyvjelzőt.

De akkor a fekete leves! Mert kérem szépen, idén nagyon nyert a Könyvfesztivál a Könyvhét felett! Kezdve azzal, hogy a könyvhéten sokkal szerényebb volt a kínálat. Ma döbbenten láttam, hogy volt olyan kiadó, aki ki sem nyitotta a standját. Folytatva azzal, hogy programok alig voltak. Én, a nagy dedikáltató nem tudtam új aláírásokat szerezni ma! Szombat lett volna a jobb nap erre, de az összes többi... eseménytelen. A ma is. Folytatom a sort azzal, hogy most nem volt szigorú a mindenki a maga könyvét árulja. Engem irritált, hogy pl. Agave könyveket az Agave pultján kívül legalább 3 bódéban láttam és vehettem volna. Zárásul, alig lézengett pár ember. Hol az a hangulat, ami sodor és árad a könyvmolyokból? Ma nem éreztem.

Mindezzel együtt nem bánom, hogy egy órácskám volt elmerülni a könyvhétben: szereztem két új könyvet (keresztanyu, innen is köszönöm), és engem mindig feldob, ha ennyi regény vesz körbe. Idén nyert a Könyvfesztivál, az biztos. Most pedig várom az év utolsó nagy könyves eseményét: a karácsonyi rohamot.

Világmentős, több dimenziós, küzdős.

Hiába a nagy mentőakció, Joey nem lehet biztos benne, hogy sikerült megállítania a Dereséjt, ami minden világot elpusztítana. Súlyos sérülései vannak, így a saját világába megy gyógyulni, de a szüleihez nem mer menni, senkit nem akar veszélybe sodorni. És már itt jár az agya: meg kell mentenie mindenkit! Újjá kell szerveznie a seregét, és amint kicsit jobban lesz, neki is áll a többi világból kimenteni saját alteregóit. Mindenki tőle várja a megoldást, még az időügynök Avery is, aki parancsot szegve szegődik a fiú mellé. Acacia ugyanis eltűnt, és a fiú őt akarja megtalálni: ugyan nem reklámozza, de a lány a húga. Egyre nagyobb áldozatokat kell hozniuk, és még így sem biztos, hogy lesz erejük a Binárissal, a Hexszel és a Dereséjjel szemben is győzelmet aratni.

Neil Gaiman azon modern mesélők között van, akiknek a történetei magukkal tudnak sodorni. Nem állítom, hogy mindbe azonnal otthonosan érzem magam, de ő valami olyasmit ad a műmeséknek, melyekkel életképesek lehetnek a mai világban is. Mesék, de mélyek is, akár felnőtteknek is izgalmasak lehetnek. És sokoldalú is: hamarosan majd mesélek a Death sorozatáról, csak bírjátok kivárni!

A Reaves párral közösen jegyzi a Köztesvilág sorozatot, mely ezzel a résszel ért a végére. Ez egy ifjúsági regénysorozat, de mint Gaiman esetében megszokhattuk, itt is van egy csavar. Itt az, hogy bár a fiatalabbak a célközönség, ennek a sorozatnak olyan világépítése van, hogy innen könnyűnek tűnik a lépés a sci-fi rajongás felé.

Nagyra értékeltem, hogy az első fejezetet arra szánták, hogy felelevenítették, mi történt korábban. Ugyan az első két kötet helyett nem elégséges, de azokat is olvasott olvasóknak elég, hogy visszahozza az emlékeit és a Köztesvilág működését.

Mert ez bizony elsősorban világközpontú történet, amiben meg kell érteni, mi és hogyan történik, miért. Ugyan most nem éreztem annyira erősnek a történet fizika részét, mint néha korábban, de jelen van. Ezt kihívást befogadni. Birkóztam vele én is, nem is vagyok benne biztos, hogy a fiatalabbak olyan könnyen átélik majd ezt a világot. Ugyan nagyon durván le tudnám egyszerűsíteni, de egyes vetületeit még most sem értem. Azt három kötet után már értem, a világjárás hogyan megy, és hogyan helyezkednek el a világok, de ha erre ráemelem az időt is, én már el is vesztem.

Szerencsére a világépítés mellett vannak kalandok, akciós cselekmény is. Most mindenkinek a maximumon kell lenni, és megvívni a végső csatát. Van kis trükközés, tervezés és a magánéleti szálakat is kavarják kicsit. Ugyan nem ezek a vezető szálak, de annyira benne vannak, hogy aki hozzám hasonlóan feladja a világ és idő összefüggéseinek megértését, vigasztalódhat ezzel.

A karakterek között pedig nagyon sok az ötletes. Eleve egy őrület, hogy Jo Harker különféle világokban hányféleképpen létezhet. Van, ahol lány, máshol iker, az egyikben robot, de mindig ő J. Harker és világjáró, ha a világból adódóan néha más is mellette.

A végére egy erkölcsi tanulság is kikristályosodik, és nyitva van akár folytatásra is.

Ez az okos ifjúsági, ami nehezen adja magát, de egyes elemeiért megéri küzdeni a szöveggel.

Az örökkévalóság kereke - Mint ifjúsági sci-fi: 75% áldozatról szól, miközben minimális ifjúsági elem is akad benne.

Szubjektíven: 55% valami még mindig hiányzik belőle – talán több kaland fizika helyett?

Ugyan a könyvhét még ma, vagyis hétfőn záródik, de a megjelenések megvoltak a múlt héten. Maximum a kötetek kiszállítására lehet még várni, ahogy én is teszem. Pl. az Agave még a könyvhét előtt kiszórta az előrendelőknek az újdonságait, de a Fumax és a Maxim például a könyvhét után kezdi meg a szállításokat. Gondolom, üzlet az is, hogy a könyvhéten a nagyon türelmetlenek átvehetik a rendelésük, így a kiadó megspórolja a kiszállítási költséget... de nem is ezt akartam fejtegetni.

A lényeg annyi, hogy múlt héten megvolt a nagy könyves hét, ezek után a nyár nagyon csendesedik. Kezdve a héttel, aminek szűk várólistája a következő:

- A Fényigéző (Ventus Libro, átcsúszott erre a hétre)

- Ezerszín (Magyar Irodalmi Ház, szintén csúszó)

A bábu, Szép álmokat Feketerigó, Még sincs vége, Visszatérő végzet sorsa kérdőjeles, némelyik már egészen régen csúszik. Jön vagy sem, ki tudja?

Mint látható, a héten maximum arra várhatunk, ami a múlt hétről megcsúszott. Az én listámon a Fényigéző szerepel szép nagy betűkkel kiemelve - egy trilógia zárlata, amire nagyon fenem már a fogam.

Voltatok már úgy, hogy csak akkor akartatok belekezdeni egy regénybe, sorozatba, ha úgy alakul a vége, ahogy szeretnétek? Én gyakran kaptam azon magam, hogy azért böngészek a neten, hogy kiderítsem, egy sztoriban ki hal meg, kik jönnek össze. Mert nem akarom végigdrukkolni a több kötetet vagy több száz oldalt, ha az író nagyon máshogy képzelte, mint én! De sajnos, gyakran nem találok semmit, mert az kimondatlan szabály, hogy nem lőjük le előre a történetek csavarjait. (Erre különben igyekszem én is figyelni.)

Ezért arra jutottam, minden vasárnap egy történet erejéig megszegem a szabályt, és bizony valaminek a végét fogom elmesélni, és elmerengek rajta, hogy esett ez nekem. Lesz, ami jól, de a hetiből kiindulva lesz bőven kritikai hang is.

Francesca Haig a Tűz gyermekei sorozatát trilógiának írta meg.

Az első rész ütött is, abban volt ötlet és kaland is. Bevállalt egy merész véget: a hősnő szerelméről, Kipről kiderült, hogy ő igazából egy Alfa. Az Omega testvére vágatta le a kezét, hogy Kip tűnjön Omegának, ne ő. Mivel a fiú a tartályban az emlékeit is elvesztette, amikor Cass kimenti onnan, Omegaként fog élni és szerelembe esni. Majd a végén a testvére elmeséli, milyen gonosz volt Alfának. De Kip már más személy, és öngyilkos lesz azért, hogy a halálával végezzen az ikrével és megmentse a szerelme életét, a lázadást.

De sajnos Kip halála utána végig visszaüt a sorozaton. Hiányzik a szerelmi szál! Pontosabban, a legvégén és a semmiből Cass összejön egy lánnyal. Amit több okból sem értettem: hogyan váltogatja a nemi irányultságát ilyen hamar? Mégis, mikor estek szerelembe? Mert tulajdonképpen nem többek végig harcostársaknál, aztán a végén a szigeten csókolózni kezdenek és szerelmet vallani egymásnak? Mégis, mikor alakultak így át az érzéseik? Arról nem is beszélve, hogy az a lány nekem annyira mellékszereplő volt addig, hogy a nevét se jegyeztem meg. Nem tudom most sem, és nem is vagyok hajlandó megnézni a könyvben. Utálatos egy szál! (Mert mondanom se kell, Cass magában még mindig Kipnek magyaráz és hiányzik neki a fiú.)

De van rosszabb is! A második rész végére kiderül, hogy élnek a szigeteken emberek, akik megoldották az ikrek átkát. A harmadik részben az Alfák Zach (Cass ikre) vezetésével összeraknak egy bombát, hogy a semmivé robbantsák őket is, meg a kúrájukat is.

És mi lesz a történet vége? Zach nyerne. Szétrobbanthatna mindent, övé a győzelem. És a semmiből úgy dönt, hogy mégis Cass mellé áll és megakadályozza a robbanást? Miért? Nincs pszichés alapja a tetteinek. De Zach további sorsa még röhejesebb: átmegy akciósztárba, a testvérével megmenti a világot, majd katatón állapotba esik. Mintha nem is élne, kómásan teng-leng, néha értelmetlenül motyog. Mint akinek kisült az agya. A regényben halvány utalás van arra, hogy a lelkiismerete támadt fel azokért, akiket Reformerként bántott. De könyörgöm! Zach egészen addig egy zseniális szociopata! Nem lesz a szociopatából lelki szemetes, főleg nem a semmiből! Mégis, hogy gondolta ezt Haig? Ez még sokkal gázabb, mint Cass lány szerelme.

És a vég. Cass ott marad a szigeten a megőrült ikrével, és elszenvednek együtt, amíg élnek. Nem is értem. Ennél az is jobb lett volna, ha elhajóznak, vagy öngyilkosok lesznek. De utáltam a végét!

Ez lett volna a Tűz gyermekei trilógia vége. Amit ha az elején tudok, nem is kezdek bele. Maximum az első részt érdemes elolvasni, onnantól kezdve az egész... minősíthetetlen.