Fülszöveg:
A Koreában született, de örökbefogadás útján Amerikába került Ma- Ling Lee még csak tizennégy éves, amikor kellemes connecticuti kertvárosi otthona után a csillogó, de törvényen kívüli „eszkortiparban” találja magát. Sztriptíztáncosnők, stricik és prostituáltak fogadják be magukhoz, hamar megtanulja a kemény utcai élet csínját-bínját. Szerencséjére veleszületett érzéke van a marketinghez és az üzleti élethez, így tizenhat évesen megnyitja az első saját bordélyházát.
Húszéves kora előtt már a drogbiznisz nagyágyúi között forog, alig néhány esztendővel később több mint napi húszezer dollárt keres. Ma-Ling a maga szókimondó, őszinte stílusában az illegális vállalkozások nehézségeiről is mesél, nem csak az előnyeikről. Az ügyfelek felháborító vagy humoros fétisein túl, szót ejt a pénztelenségről és a magányról. Nem szépítve az igazságon, arról is ír, hogy mennyire nehéz elviselni, amikor az ember barátait legyőzi a drogfüggőség.
Miután a rendőrség bezáratja a bordélyházát, rájön, hogy itt az ideje az internet kínálta névtelenség kihasználásának. Megvásárolja az első netes címjegyzékét, kibérel egy offshore szervert, és megcélozza a hatalmas, középosztálybeli réteget.
Szerintem:
Elsőre talán merészen hangzik, de egészen olyan ennek a történetnek a hangvétele, mint az Elit játszmáé. Ugyan a prostitúció