Másik világos, csapdába sétáló, mágikus kincsvadászos.

Coraline egy élénk, kíváncsi kislány, aki nem találja helyét a nyáron. Unalmasnak érzi az életét, a szomszédokat. Egy nap azonban különös ajtóra bukkan a házukban. Látszólag nem vezet sehova, de a lány kinyitja, és egy másik világba nyer betekintést. Olyan, mint a sajátja, csak különösebb, érdekesebb és izgalmasabb. Még az anyja is létezik benne, akit másik anyunak nevezhet. De ő is más: szemek helyett gombok vannak az arcán. Coraline arra is rájön, hogy vele is ezt tenné, gombokat varrna a szemére. Még időben elmenekül, és segítőre lel egy macska személyében. Ám másik anyu nem engedi el könnyen a lányt: elragadja az igazi szüleit, és a lánynak vissza kell térnie, ha meg akarja őket menteni és a gyerekek lelkeit, akik előtte voltak olyan szerencsétlenek, hogy találkoztak másik anyuval.

Neil Gaiman egyike napjaink legnagyobb mesemondóinak. Alapvetően a fantasy a területe, de ezt olyan széles körben műveli, hogy képregény, komoly regények és gyerekkötetek is köthetőek a nevéhez. (Arról már nem is beszélve, hogy a mozgóképes világ is felfedezte magának, és filmek, sorozatok készülnek a munkáiból.)

A Coraline a kisebbeket célozza meg, de egy olyan gyerekkönyv, amit felnőttek is élvezettel forgathatnak. Egy fantasy toposzt használ fel: az átlépést egy másik világba. Talán a Narnia a leghíresebb, amikor egy ajtó átvezet egy másik világba, de én nagyon szeretem a Minden szív ajtót nyit történetét is, ami már sorozattá nőtte ki magát – magyarul két kötetnél tart – és szintén ajtók vannak benne, melyek másik világokra nyílnak.

Maga a kaland, ahogy Coraline megment mindenkit, inkább a kicsikre van méretezve. Meg kell keresnie a lelkeket, a szüleit, mint egy bújócskában. A másik anya akadályozza, de nem olyan durván, hogy egy felnőtt történetben tenné. A segítő beszélő macska, a varázskő, amin keresztül látja a mágiát, szintén mind a meséket idézik. A cselekmény tehát egyetlen kaland, amit egy gyerek is tökéletesen megért, feldolgoz és neki is való.

Ami miatt mégis a felnőtteknek való a Coraline, az a körítés és a regény hangulata. Nem olyan horror, nem olyan sötét, mint amit Gaiman különben tud, de ott van a sorok között a sötétség is, ami bizony ijesztő, Hangulata van annak, ahogy az a másik világ csapdaként csattan. Felnőtt fejjel azért félelmetesnek nem mondanám – a gyerekeknek az lehet –, de a hangulata engem is elkapott, ami ijesztő.

Ha már a csapda. A macskának volt egy olyan megállapítása, ami nagyon megragadt bennem – amikor Coraline rádöbben, hogy a másik anya világa igazából milyen kicsi. Minek nagyobb? A póknak is elég a hálója, amíg a legyet elkapja. Nem ez az egyetlen olyan rész benne, ami simán alkalmas arra, hogy elgondolkozzunk rajta, és szinte mesei bölcsességként magunkkal vigyük.

A szereplők is mesébe illenek – Coraline maga is kissé üres karakter, akit egy dolog jellemez, de az nagyon. A gyermeki kíváncsiság. Így könnyű is azonosulni vele, valahol mélyen mindenki megtalálhatja magában ezt a gyerekkorából. Nekem eszembe jutott, hogy én pl. az ajándékaim akartam mindig előre felfedezni és micsoda kincskereséseket rendeztem az ünnepek előtt…

Ha van valami, amit nem szerettem a kiadásomban, az a grafika. Illusztrált a kötet, de rondák a képek benne. Közben az Agave újra kiadta, jobb borítóval – érdekelne is, a rajzok is újak-e.

Elolvasni is érdemes, de különben meseként is létezik. (A könyv jobb.)

Gaiman: Coraline - Mint gyerekkönyv: 80% mese, de egyben sötét fantasy is, ami még gyerekbarát módon ijeszt.

Szubjektíven: 75% a történetet szerettem, a hősnő igazi gyerekhős, de a kötet grafikája…

Cím: Gonosz farkas

Szerző: Nele Neuhaus – ifjúsági regényeket is jegyző írónő, magyarul is ez már a sokadik könyve.

Műfaj: krimi

Cselekmény: egy brutálisan meggyilkolt kamaszlány teteme kerül elő, a lánynak sehol semmi nyoma. Hamarosan egy műsorvezetőt hasonló kegyetlenséggel gyilkolnak meg. Összefüggés van az ügyek között? Kirchhoff és Bodenstein szembesül vele, hogy titkos gyilkos társaság áll a háttérben.

Várható megjelenés: talán februárra jön magyarul

Miért várós?

• Az ifjúsági sorozata nem nyerte el a tetszésem, de ezt a krimisorozatot szeretem. Sajnálom is, hogy az első részek nálunk nem jelentek meg, de örülök annak, hogy legalább a negyediktől folyamatos a kiadás. Ez különben a 6. rész.
• A leírás alapján tetszik a cselekmény. Még annyi rejtély is van hagyva, hogy bőven meg lehessen lepni.
• A sorozatgyilkosos és a titkos, gyilkos társaságos sztorikat is kedvelem.

Tengeri, halászó, zsákmányért küzdő, emberi.

Santiago öregszik és a szerencse is elpártolt mellőle. Az idős halász már jó ideje nem tud fogást felmutatni, és egyetlen segédje, egy fiatal fiú, akit ő tanított a szakmára is kénytelen tovább állni – ugyan a szeretet és ragaszkodás megvan köztük, de a kamasz szülei nem engedik, hogy ott maradjon. Santiago is látja, merre halad. De nem adja fel, van egy terve. Kihajózik a nyílt tengerre, és ott keresi a szerencséjét kis bárkájával. A horgára egy hatalmas hal akad, melyet több minden miatt is ki kell fognia: megmutatni, hogy még nem olyan ember, akit leírhatnak. Rendbe hozni az életét, mert a húsért kapott pénzből anyagilag talpra állhatna, biztonságot vehetne. A horgászat hosszadalmas, és a természet sem olyan játékos, aki könnyen feladja: az időjárás, a cápák is megnehezítik az öreg dolgát.

Bár az volt az első gondolatom, hogy kirekesztőnek érzem, ha valakire rásütöm, hogy férfi vagy női stílusú író, azért jobban belegondoltam. Pláne a női íróknál érzem, hogy az érzelmes és nagyon nyálas romantikus regényeket nem tudom férfias regényként elképzelni. Akkor az már nem a zsáner. Így nem is veszem annyira a lelkemre, hogy Az öreg halász és a tengerre azt mondjam, Hemingway férfias prózájának egyik remeke.

Már a téma is inkább a hímnem képviselőit érintheti közelebbről: egy halászat meséje, kicsit tágabban nézve egy vadászaté. Azok közé tartozom, akik nem tudják élvezni a horgászatot, pedig próbáltam már. Engem untat, hajlamos vagyok inkább előkapni egy könyvet, aztán észre sem veszem, ha kapás van. Így most is küszködtem azzal, hogy mennyire nem tud érdekelni, hogy harap-e hal és mennyire húz. Még akkor sem, ha nagyon is éreztem, hogy Hemingway csak látszólag mesél a horgászatról, itt sokkal több a lényeg. Ehhez hozzájön, hogy Santiago nagy baseball fan, és a regény ezen részével sem tudtam mit kezdeni. Beszédtéma, foglalkoztatja a baseball, én meg legszívesebben lapoznék, amikor belemerül.

De elsőnek maradjunk a cselekménynél. Tömör, kellően gyors és mikor már a cápák jönnek, a hazaút küzdelme, már én is jobban szórakoztam. Még akkor is, ha az állatszerető énem egy-egy részen ki volt akadva. Nyomorult delfinek… hát igen, én háborgok, amikor Santiago a nyílt tengeren élelmet szerez magának belőlük. Az események azonban haladnak, és vannak izgalmas. A hal védelme, a cápák támadása, maga a helyzet, a tengeren sodródás, remélhetőleg hazafelé. Nem unalmas a kisregény.

Ami miatt azonban pont a mai napra van időzítve a Hemingway klasszikus, hogy miről is szól igazán a regény. Mert a cselekményen túl Hemingway az ember azon szelleméről mesél, ami miatt járt ember a Holdon, megmászták a Mount Everestet és merülnek a mélytengeri árkokba. Az ember kíváncsi, nem adja fel és érdekes a viszonya a természettel. A faj szellemiségében van benne, hogy harcoljon, kutasson és ne adja fel. Szeretem, ahogy megfogalmazza. Hogy az embert el lehet pusztítani, de legyőzni nem. Santiago önmagában ezt testesíti meg: arat egy hatalmas győzelmet a természeten, ami visszavág. Vesztesként és diadalmasként tér haza egyszerre, megtörve és padlóra kerülve. Ez nem az a helyzet, ahol az erkölcsi diadal számítana. Viszont, már tervez előre. Lefekszik, pihen, de majd folytatni fogja. Mert az ember nem adja fel, küzd tovább.

Igen, a végébe a halált és bele tudnám magyarázni, de nem ma. Most azt emelem ki, hogy ezt vihetjük magunkkal: fel tudunk kelni és küzdeni. Ha vesztünk is egy csatát, mehetünk tovább.

Értékes a prózája, van korrekt cselekménye és erős üzenete. Nem véletlen, hogy klasszikus.

Hemingway: Az öreg halász és a tenger - Mint szépirodalom: 95% tartalmas, a kis történetben is elmondja az emberi természet velejét.

Szubjektíven: 75% a halászat nem az én világom, de a szövegezés és az üzenet tetszett.

Ijesztő, misztikus, életért küzdő, szörnyes.

Egy szétesőben levő házasság párja a vidéki úton halad, amikor valamit elütnek. Kiszállnak megnézni, és egy átvágott torkú gyereket találnak. A gyilkos a nyomukban lehet, és a kukoricában van valami. Egy kisvárosba hajtanak be, nem sejtve, ott kik és mi vár rájuk. (A kukorica gyermekei) A malom pincéjében rendet kell tenni, mielőtt ellenőrzést kapnak. Sok a patkány, és találnak egy lejáratot, van még egy szint. A munkavezető két emberrel lemegy, és a rettenetbe sétálnak be. (Éjszakai műszak) A férfi élete tönkrement: a házasságának annyi, a három gyermeke halott. A történetét akarja elmondani, mert a gyerekei nem balesetből vagy betegségben mentek el – a mumus jött el értük. Neki is a nyomában jár. (A mumus)

Nem egy mai kötet, és a 2020-as nem az első kiadás. Ez azonban nem jelent semmit, mert ezek a történetek ma is éppen olyan erősek, mint egykor. Még olyat is találtam benne, amit egykor nem éreztem volna ijesztőnek, napjainkban azonban van egy plusz jelentésrétege.

Kezdjük talán ezzel! Éjszakai hullámverés – egy rakat kamasz, akik lemennek a partra egy posztapokaliptikus világban. Nincsen benne semmi, sima leírás és egy kis érzelmi rész egy lánnyal, aki együtt van egy fiúval, aki nem szerelmes belé. Mi az, ami miatt ma mégis hatásos tud lenni? Egyetlen bekezdés. Az emberiség a kihalás szélén áll, és nem a tudomány, robotok, az atom tette ezt. Csak egy vírus, egy mutálódott influenza vírus. Gondolom, nem kell magyaráznom, ez hogyan teszi a kötet leggyengébb történetét mégis aktuálissá.

A többi mind sokkal jobban tetszett. Közös bennük, hogy pörgetik az eseményeket, változatosak és valamiképpen bennük van a félelem. Ezt sok minden okozhatja, reálisabb és mesebeli lények, de az elemi borzadály benne van.

Akadnak olyan történetek, melyekben teljesen valós dolgoktól félnek a szereplők. A párkányon a magasság a szédítő – egy férfinak a toronyház parkányán kell sétálnia, vagy megölik. Rátámad egy madár, fúj a szél, fáj a bokája és alatta a mélység. Semmi természetfeletti, csak egy emberi félelem és mégis át lehet érezni. Egyszerre szórakoztató és horror történet – antihősökkel, ami külön pikánssá teszi. Mert itt nincsenek jó emberek, és ha valaki meg is fizet a bűneiért, az nem fog fájni.

Másokban hétköznapi tárgyak okoznak nehéz perceket. A mángorlóban egy vasalót száll meg egy démon és rendez vérfürdőt. Ha csak ezt az ötletet hallom, egy vérszomjas vasaló, inkább vigyorgok, mint reszketeg. De King nagy abban, hogy megmutassa a félelmetes oldalát ennek a helyzetnek is, és nem kapott el az inger, hogy a történet abszurditásán vigyorogjak. (King regényben is csinált már meg hasonlót, elég csak annyit mondanom: Christine.)

Vannak, amelyekben a természetfeletti vagy a sci-fi tipikus lényei hozzák az emberre a frászt. Vámpírok, szellemek, űrlények tűnnek fel a lapokon és mennek neki a főszereplőknek. Nagyon erős sztorik is akadnak benne, amiket akár regényként is el tudok képzelni, de novellaként, sűrítve és tömören is nagyon működtek.

King univerzumépítő szerző is. Amiben legjobban meg tudom ragadni, az King földrajza és városai. Ugyan valós helyszíneket is használ, de vannak olyan kitalált városok, melyeket rendszeresen megidéz a történeteiben. Ebben a kötetben Jerusalem’s Lot ilyen, két történetben is nagyon fontos szerepet kap. Az egyik új megközelítés, a másik passzol ahhoz a regényhez, amit King már regényként is megírt.

Van, ahol Lovecraft előtt tiszteleg, de olyan is akad, aki mintha innen ihletődött volna.

King: Éjszakai műszak - Mint novellás kötet: 95% sokféle történet, több zsánerbe kirándul, a borzongás a közös.

Szubjektíven: 95% még az is hatásos, amit más esetben röhejesnek találtam volna. Ütős.

A szeretetnek nincs vége, nincsenek határai, korlátai. Minél többet adsz, annál több lesz belőle. (Roberts: Csont és vér)

Párizs, sokkal jobban ismeri a szerelmet, mint bármelyik város a világon. (Harris: Au revoir a Paris)

Nincs hibátlan ember – vigasztalt minket. – Csak könnyebb máséval foglalkozni, mint a sajátunkéval szembenézni – mondta egyesével a szemünkbe nézve. (Leiner: Bízz bennem)

Mert ott van Amerika, ahol pénz van. (Gárdonyi: Fúrólyukon Amerikába; IN: A szegény ember káposztája)

– Nincs szükségem egy hercegre fehér lovon, köszi.
– Az jó, mert nem tudnék az lenni. (Swan: Titok Párizsban)

Nem tud segíteni rajtam. Csakis én menthetem meg önmagam. (Westover: A tanult lány)

Talán ott kezdődik az igazi nagyság, ha van erőd egészséges szinten kételkedni önmagadban, ha megkérdőjelezed a tetteid helyességét. (Papp: Szabadesés)

– Szerintünk erőnléti vagy sport lesz – mondta Vivi.
– Én is erre gondolnék – töprengett, aztán végignézett rajtunk. – Megbeszéltétek már, kit küldtök? – érdeklődött.
– Még nem.
– Major és Fehér menjen – mondta, majd a döbbent arckifejezésünket látva hozzátette. – Sára edzett a tánc miatt, Rajmundot meg egyszer láttam átmászni a kerítésen, amikor meglógott a Szirtesből a témazáróm előtt. Olyan gyors volt, mint a villám. (Leiner: Bízz bennem)

Vihar után mindig kisüt a nap. (Calonita: Ne érezz, ne kérdezz!)

– Szerintem ő is azt szeretné, ha boldog lennél – nyugtatott meg.
– Nyilván! Ez valami nemzetközi megállapodás lehet a halott lelkek és a gyászolók között, bár az is lehet, hogy ezt az elméletet mi, itt maradók gyártottuk, hogy magunkat felmentsük. (Papp: Ha/mar)

Életet átgondoló, női, új utakra lépő, gyászoló.

Grace élete tele van fájdalmas fordulatokkal és lemondásokkal. Nagyon szeretett zenélni, és be is jutott a híres konzervatóriumba. Ott azonban egy tanára egy egész életre elvette a kedvét a zenéléstől, és a kritika egy szerelmi csalódással karöltve elűzte a nőt, aki hangszerkészítő lett és többé nem volt képes nyilvánosan zenélni. Mikor szerelmes lett, és David Párizst adta neki, szembesülnie kellett azzal, hogy a férfi nős, kisgyerekei vannak, akiket nem tud érte elhagyni. Grace képes várni rá, és a gyermekük elvesztését is túléli, még reménykedik. Míg az egyik titkos közös hetükön David meg nem ment egy életet, és címlapokra nem kerül. Lebuknak, és a nőnek szembesülnie kell azzal, hogy Davidnek más is van. A törött szívére a zenében keres vigaszt: a hegedűjét nevezi egy olasz versenyre, egy idős úrral és az üzletében besegítő kamasszal pedig kész belevágni az új kalandba.

Nem is tudom, milyennek kellene minősítenem a regény hangulatát. Legszívesebben egyszerre írnám pozitívnak és szomorúnak is. Most éppen olyan hangulatban vagyok, hogy a tragédiákat érzem erősebbnek, és nem lett jó kedvem a kötettől.

Ha csak azt nézem, hogyan alakul a szereplők élete és mi minden éri őket, akkor azt látom, hogy mindig jön egy újabb csapás. Tragédiák sorát kell túlélniük, és ha egy pillanatra úgy tűnne, hogy ennél már rosszabb nem lehet, kiderül, hogy, de lehet. Egyszerűen már túl sok, ami Grace nyakába szakad.

Lehetne úgy is nézni, hogy ugyanakkor az ember fel nem adásának és élni akarásának is a regénye. Mert igen, a csapások jönnek sorra, de Grace nem hajlandó padlót fogni és feladni. Keres új utakat, igyekszik boldogulni, és miután szenvedett és sírt, folytatja tovább. Így azt az üzenetet is látom benne, hogy soha nincs vége, ha fáj is, lehet folytatni és érdemes. Mert a gondok mellett lesznek örömök is, olyan emberek és események, amiért megéri a rosszat is elviselni, túlélni, túllépni rajta. Csak sajnos most inkább az a hangulatom volt, hogy azt érezzem ki, hogy az élet mindig rúg beléd még egyet, egyszerűen nem úgy van kitalálva a világ, hogy boldogok és szerencsések legyünk benne.

Nagyon női azért is a történet, mert Grace belső szemszögéből élhetünk át vele mindent. Érzékeny, érzésekkel teli könyv, ami témájában is sok női kérdést behoz. A szerelem és anyaság kérdései, a veszteség megélése és feldolgozása, a szerelem sokszínűsége. Érzékeny, kedves, de erőt találó asszony képe, akit nagyon meg lehet szeretni akkor is, ha az már beteges, mennyire nem jönnek össze a dolgai az életében. (Elsősorban magánéletében.)

Szerettem benne, hogy hétköznapi karaktereket teremt és nem álomhősöket. A jelen szerelme David, a kamaszkori: Shota is vonzó, de egyben gyarló férfiak is, akik hibáznak, önzőek, megbántanak másokat, miközben az is érthető, hogy miért szereti/szerette őket Grace.

Talán még azt is szerettem, hogy a végében is inkább chick lit irodalomhoz köthető, nem a romantikához. Ha romantikus lenne, Grace a szerelmet találná meg a végére. Itt viszont saját magát, az erejét fedezi fel, és képes nemet mondani a jegygyűrűre, a házasságra, amit korábban akart. Mert már magához lesz hű.

Szerettem a zenéről szóló részeit, a finom leírásait. Az nagyon benne van, milyen szenvedély a zene és mennyi szépség van benne.

A szomorúsága, a sok emberbe rúgás miatt vannak ellenérzéseim, de különben korrekt.

Harris: Au revoir á Paris - Mint női: 75% érzékenyen és szépen mesél szerelemről, veszteségről, zenéről, újrakezdésről.

Szubjektíven: 65% végig van benne valami szomorú is. Inkább sajnáltam, mint bírtam hőseit.

5: Backman: Hétköznapi szorongások - LINK

4: Murphy: Batman: Fehér lovag - LINK

3: Bardugo: Hat varjú - LINK

2: Gould-Bourn: Szívedbe cammogva – LINK

1: Kling: QualityLand - LINK

Katonás, fejlődő, életutas.

Tamás gyerekkora nem volt könnyű – fiatal fiúként jelentkezett Egerbe katonának, mielőtt nagyobb bajba sodorta volna magát. Nőcsábász, nagydumás, vérbeli katona lett belőle, aki szerette a választott életformáját. Egy balhé miatt kellett elvállalnia egy küldetést, mely másnak nem kellett: az amerikaiak összekötője lett Afganisztánban, és egyszer magukkal vitték egy kiküldetésre. Csapdába sétáltak, fogságba estek. Tamásnak szerencséje volt – a Delta Force még időben érkezett és kiszabadították. Ezzel új célt talált magának: ő is egyike akart lenni a Delta tagoknak. Kiköltözött Amerikába, az ottani seregbe helyezkedett el, és összejött egy Kim nevű lánnyal. Mikor a nő többet akart volna, és még teherbe is esett, a kapcsolatnak vége lett, de a kislányával tartotta a kapcsolatot. Miközben továbbra is a munkája volt az első, lassan egyre több minden kötötte haza is.

Elsőnek érdemes a címen kicsit elmerengeni. Az ördögi körök tudjuk, milyenek. Belekerülsz, soha nincs vége, és egyre mélyebbre rántanak. Tamás az erőszak ördögi körében él, tulajdonképpen az egyik csatából megy a másikba és a magánéletét is így élte. Ugyanakkor a misztikus értelemben is igaz a regényre az Ördögi kör. A fogság idején Tamás előtt megjelenik a Sátán, és ezt később ugyan csak hallucinációnak hiszi, a végére már más hangot üt meg a regény, és ahogy akkor az életébe lépett az ördög, kiderül, hogy a megváltó is jelen volt benne. Mintha Tamás élete is egy játszma lenne ördög és angyal között, és az ember tettei döntik el, hogy megtörik-e az ördögi kör, vagy jön a kárhozat.

Nagyon furcsának is találtam egy ilyen típusú, katonás akcióregényben ilyen direkt a vallási szálat. Nem lett tőle urban fantasy, de eléggé felhúztam a szemöldököm, amikor a végén az egyik mellékszereplőről azt sejtették, hogy ő meg Krisztus. Amúgy sem voltam oda a történetért, de ez még lejjebb húzta egy kicsit.

A cselekmény mozgalmas, de egyben vázlatos is. Semmibe nem megyünk bele részletesen, átrohanunk éveken és meghatározó eseményeken. Mintha egy gyors diavetítés lenne egy életről, ahol egy-egy képkockán ki van emelve a lényeg, de mire tényleg ráfigyelünk és néznénk a részleteket, már ugrottunk is tovább. Unalmasnak így nem lehet nevezni, mozgalmas, de élvezhetőnek nem találtam. Mintha csak egy cselekményvázlatot láttam volna, amit még bővíteni kellene.

Bár a történet kortárs, nem egyszer eszembe jutottak róla Rejtő Jenő légió történetei is. Ugyanolyan sűrű, összenyomott a cselekménye – még a közeg is hasonló, ha azért egészen más a mai sereg és a légió. De a katonai légkör, a hivatástudat, a különféle osztagok és a különféle sorsú emberek testvérisége közös.

Tamás elvileg fejlődő hős, de az ő személyes történetén is ugyanolyan gyorsan rohanunk végig, mint a katonai, akciós részeken. Érzékelhető, hogy mi történt, de nem megtapasztaljuk a dolgokat, hanem a szerző kimondja, hogy ez meg az miképpen hatott a férfira, hogyan lett más ember. A mellékszereplők meg csak árnyalakok Tamás mellett, a legtöbben nem is szerepelnek annyit, hogy érdemes legyen megjegyezni a nevüket.

Személyes kínom, hogy a durva nyelvezet is zavart. Azt ugyan tudtam értékelni, hogy Tamás emberileg jobbá válásával a beszéde is finomodik, de ez egy durva, férfias regény nyelvében is, bár nem szeretem a férfi regény kifejezést – ez azért az.

Nagyon nem az én könyvem volt, de el tudom képzelni, hogy férfi olvasóknak jobban fekszik.

Fayer: Ördögi kör - Mint akció: 40% durva nyelvezet, a cselekményen végigrohan és furcsa misztikus szál.

Szubjektíven: 25% el tudom hinni, hogy a katonai életről hiteles, de nem mozgatott meg.

Ünnepi leállás - bízom benne, került annyi könyv a fa alá, hogy mindenki tud mit olvasni!